Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-15 / 112. szám
4; NÉPÚJSÁG, 1984. május 15., kedd Házimozi? E sorok írójának jó-rossz tévékritikusi tevékenysége együtt formálódott — hogy fejlődött-e, azt nem merem leírni — a magyar televíziózással. Elveket, elméleteket fogalmaztam meg jómagam is, konzekvenciákat vontam le a televíziózás társadalmi, sőt pszichológiai hatásáról. Oktattam kéretlen is a nézőt, mit és hogyan nézzen, nem szólva arról, hogyan és hányszor bíráltam a televízió műsorpolitikáját is írván és mondván: hogyan is kellene. És főleg mit! , Filmet, azt például a világért se! A televízió nem házimozi, — fejtegettem, magyaráztam, miközben azt próbáltam éveken át körvonalazni, hogy voltaképpen mi is a televízió. Azt próbáltam — próbáltuk — megértetni és nem is teljesen sikertelenül, hogy a televíziózás egy új és más értékrendet jelent a társadalom életében, és hogy ebben az értékrendben a filmnek, a mozifilmnek legfeljebb kuriózum szerepe van. Mire sikerült kialakítani a „helyes” (?) televíziózás szokásait, át-, és megformálni a nézők ízlését és igényét a varázsdobozzal szemben, már le is tehettem a tollat. Nem utolsó sorban a gazdasági nehézségek miatt az önálló televíziós filmek, játékok ritkák lettek, mint a fehér hollók, és a helyükre kényszerűen visszakerültek a mozik filmjei. Filmmel kezdődött valamikor a televíziózás és egy generáció után ím azzal is folytatódik. Azt már tudjuk, tudja a néző is, megtanultuk valamennyien, mit és hogyan kellene némi a televízióban, mire és hogyan használható a képernyő. Ám más dolog valamit tudni és megint más a tudással élni is. Illetőleg egy adott lehetőség híján nem élni. Szegény ember vízzel főz, — tartja a közmondás, meg- toldhatom ezt azonban egy kevésbé bölcs okfejtéssel, de kétségtelenül igazzal1: az sem mindegy azért, hogy milyen az a víz. Mert el kell ismerni, hogy az utóbbi időkben a kényszerűség gondjaiból tisztes erényt formálva nem a raktárak sarkába egyszer már kivetett kopott kópiák kerülnek a képernyőre, hanem például a Gertler-sorozat, Hitchcock izgalmas filmjei, vagy a megrázóan szép, nemesen egyszerű A katona apja című szovjet film jelzi csak az elmúlt napok, hetek tisztes erőfeszítéseit: a film nemcsak kényszerből lehet műsora a televíziónak. S ennek köszönhető, hogy nem a kényelem és a lustaság ültet „mozit nézni” a képernyő elé bennünket, mintsem hogy kimozduljunk esti otthonunkból, hanem a jogos várakozás inkább: egyfajta fiimi élmény vár ránk a televízió képernyőjén. Lehet, hogy a televízió így mégis megmarad televíziónak és nem lesz házi- mozi? Gyurkó Géza Beszédes félóra Szilágyi János lényegre törő, magvas mozzanatokban bővelkedő, ötletes, célirányos kérdésekkel fűszerezett riportjait a rádióhallgatók és a tévénézők egyaránt kedvelik. Ezért vártuk érdeklődve, az utóbbi hetek gondolat- szegény műsorai után igazi szellemi eledelre éhezve a „Keserű is, édes is” című Szirtes Adámról készített portrévázlatot. Kíváncsiak voltunk arra, hogy miként vélekedik pályájának alakulásáról az a neves színművész, akit a falu küldött, aki ígéretes népi tehetségként „robbant be” a felszabadulás utáni időszak ellentmondásoktól terhes, megújulásra rendeltetett színházi világába. Kétségkívül ritka adottságú kollegáival korábban hiányzó, sajátos ízeket, színeket varázsoltak Thália hazai birodalmába. Élvezték a hirtelen, a túl korán jött, de megérdemelt sikert, szenvedtek a szakmabeliek féltékenységétől, fölényétől, iskolázatlanságuk gyötrő tudatától. Azóta évtizedek teltek el, s ezalatt többször megmérettek. Közülük jó néhá- nyan feladták a küzdelmet, elszürkültek, ám ö maradt, átvészelve számos válságot végigjárva az emberpróbáló meilőztetés stációit is. Erről beszélt harminc percen át, higgadtan, megállapodottam zavaró pózok bántó tudorkodás nélkül, szokatlan őszinteségtől sarkallva. Nem vagdalkozott, nem ítélkezett, mindössze egyéni sztorijait idézte lebilincselő nyíltsággal, attól sem tartva, hogy mostani önmagát is jellemzi. Tanúi lehettünk megpróbáltatásainak, az egykori tájékozatlanságból fakadó buktatóinak, s kiegyensúlyozottsága fortélyainak is. Többek között szólt hasonló indíttatású barátjáról, szobatársáról, a majd hogy zseniális Soós Imréről. Nem értékelve, hanem megidézve a tragikus sorsú garabonciást. Egyszerre volt okos és naiv, bölcs és örök nebuló, krőzus és törlesztést kérő adós, tapasztalt felnőtt és álmodozó kamasz. Csoda-e, ha az ügyes riporter háttérbe vonult, s csupán a diskurzus átjelzéseit rakta ki. Kár, hogy csak harminc perces távra. Valamelyik semmitmondó produkcióból — ilyen számtalan akad — csíphettek volna még legalább ennyit számára. Reméljük: legközelebb így lesz... (pécsi) Kétheti ajánlat Mint legutóbb megírtuk: két hetenként jelentkezünk ajánlatunkkal, amely azt a több száz brigádót segíti, melyek részt vesznek a Világkép közművelődési versenyén. Most áttekintjük, hogy a következő időszakban milyen érdekességek váilhatóak. A televízió műsorából ajánljuk figyelmükbe a május 17-én, csütörtökön este a 2-es csatornán 18.15 órakor kezdődő összeállítást, -az örmény Televízió estjét. Ebben egy sajátos világba pillanthatnak az érdeklődők riportokon, dokumentumás játékfilmeken keresztül. Ehhez fellapozhatják a Népújság ez év március 31-i számát is, melyben örményországi látogatás cím- mel szerkesztőségünk is közölt egy válogatást, versekből és más irodalmi alkotásokból. Másnap, május 18- án, az 1-esen 21.05 órától Karinthy Ferenc Szellem- idézés című darabjának televíziós változata kínál izgalmas időtöltést. A következő hét szombatján Ibsen drámája, a Hedda Gabler kínál színvonalas szórakozást és a Győri Balett bemutatója. az Izzó planétáik. A mozik műsorából kériük. válasszák Mészáros Márta Napló gyermekeinknek című filmjét és az Eszkimó asszony fázik című alkotást. A könyvek közűi. Simon ffv András Világnagy zisíroske- nvér című művét aiánliuk figyelmükbe. Orgonakoncert Gyöngyösön Ma, május 15-én Gyöngyösön 7 órai kezdettel a Szent Bertalan templomban orgonahangversenyre kerül sor az Országos Filharmónia rendezésében. Lehotka Gábor orgonamüvész előadóestjén közreműködik Barlay Zsuzsa, a Magyar Állami Operaház magánénekese. A műsorban Bach-. Pikéthy-, Händel- és Oelmann-szer- zemények hangzanak el Jegyet a helyszínen lehet váltani. ÍRÁSBELI ÉRETTSÉGI. Megyénk középiskoláiban megkezdődött az írásbeli érettségi. A mintegy 1300 jelölt a magyar tételek közfii választhatott. A gimnáziumokban Petőfi, Berzsenyi és Krúdy egy-egy művét elemezhették, a szakközépiskolákban pedig Csokonai, illetve Örkény egy-egy alkotását, és „megrajzolhatták” a saját Petőfi- képüket. Felvételünkön az egri Alpári Gyula Szakközépiskola IV/b-s tanulói láthatók munka közben, az előtérben Szabó Éva. (Fotó: Szántó György) 200 éve született Tittel Pál A Magyar Tudós Társaság első Heves vármegyei rendes tagja Műemlékben gazdag megyeszékhelyünk egyik nevezetessége a Líceum, s benne a csillagvizsgáló. Mégis, közülünk egrikek közül is sokan semmit, vagy csak keveset tudunk az egykor itt működött csillagászokról, pedig Tittel Pál életének több mint felét városunkban töltötte. Nem alkotott világraszóló tételeket, könyvein nem nevelkedtek nemzedékek, s mégis jelentős egyéniség volt, akit elismertek mind hazai, mind külföldi viszonylatban. Akkor élt és dolgozott, amikor hazánkban a matematika még a kevéssé ismert és kedvelt tudományok közé tartozott. 1784-hen született Pásztón. Eszével és szorgalmával már az elemi iskolában kitűnt. Középiskolai tanulmányait Gyöngyösön és Kecskeméten végezte, a felsőbbeket pedig Egerben. 1801-ben pap lett. Ezután az érseki irodán teljesített szolgálatot, mint levéltámok. Gyorsan belátta, hogyha tudását tovább akarja gazdagítani, akkor nyelveket kell tanulnia. Könnyedén sajátította el a franciát és a németet, de járatos volt az angolban is. Az érsek felfigyelt rá, és 1806-ban kinevezte matematikatanárnak. A következő évben a filozófia doktora lett. Abban az időben a csillagvizsgálónak nem volt vezetője. 1808-ban az érsek megkérdezte, hogy volna-e kedve csillagászattal foglalkozni. A fiatal matematika- tanár kedvet kapott az égbolt titkainak megfejtéséhez, s 1810-ben már Bécsiben tanult. Egy évvel később ismét Egerben volt, ahol nehezen, szűkösen élt. Rendezetlen volt a fizetése, sor irigye is akadt. Környezete nehezen viselte el a tudásban felette álló fiatalembert. Különösen Durtsák János fizikatanár áskálódott ellene, aki Tittel kinevezéséig átmenetileg vezette a csillagvizsgálót, és szerette volna megtartani. Ilyen körülmények között ismét elhagyta a várost, és 1819nben a híres Gausshoz utazott A következő évben együtt tettek körutat Németországban, amelyen korának legnevesebb matematikusaival, csillagászaival ismerkedett meg. Ebben az időben jelentek meg első tudományos dolgozatai is. Innen haza kellett volna térnie, de tudta, hogy utána már nem utazhat, nem tanulhat újat. Ezért előbb az érsek engedélyével Párizsba ment, majd jóváhagyás nélkül Londonba. 1818 elején tért vissza Egerbe. Barátságtalanul fogadták, mert irigyelték tudását, tehetségét és hírnevét. Megtettek mindent, hogy munkáját ne tudja megkezdeni. Űj műszereket kért, de nem kapott. Tétlenségre kárhoztatva ellenségei restséggel és hozzá nem értéssel vádolták. Legnagyobb bűne azonban az volt, hogy utazásai során mindig haladó szellemű tudósokkal ismerkedett, akikkel visszatérte után is kapcsolatot tartott fenn. Egri működése alatt egy rövid ideig astronómiai órák is folytak a Líceumban, amiről így írt: „hogy két százból csak heten vállalkoztak ki, tsudálni nem kell; a Frantziákat ki vérén, sehol ezekből se láttam tsak eny- nyit és együtt”. Fischer érsek halála után az ellenségeskedések még jobban kiéleződtek. Nem csoda, hogy Tittel minél előbb igyekezett elkerülni abból a városból, ahol az irigység nyomában született ellenszenv gátolta munkájában, és lehetetlenné tette életét. 1824-ben a budai csillag- vizsgáló igazgatója és az egyetem asztronómiai professzora lett. Budán és Pesten nagy tiszteletben állt. A csillag- vizsgálóban sokan és sokszor felkeresték. Többször meglátogatta Széchenyi István is, akivel többnyire társadalmi, tanügyi és tudományos problémákról beszélgetett. Gyakori vendége volt Vörösmarty Mihály is. Érdemei elismeréséül 1830- ban a Magyar Tudós Társaság igazgatósága rendes tagnak nevezte ki. Amikor a következő évben elhunyt, halálát Kazinczyéval és Kis- faludyéval együtt így említették : „Társaságunkban pedig haláluk olly hézagot okozott, melynek tökéletes kipótlását csak az időtől várhatjuk.” Végrendeletében értékes könyvtárának egyik tekintélyes részét az egri obszervatóriumnak ajándékozta. A városban egy róla elnevezett utca őrzi emlékét. Vörösmarty Mihály egy megható epigrammával búcsúzott tőle: „Téged, egek, s csillagkoronák éjféli barátját A Föld feilegein túl rideg ormi lakót. Hogy közelebb jutnál, a csillagok Téged Tittel! ohajtásid tűzseregéhez emelt; Ah, de utánad gyász maradott. Most felmegy az utas S nem leli, melyet várt, lelke az égi gyönyört Puszta halommá lön az imént meglelkesedett szírt A néma jegy a csillag, mely megyen orma fölött.” Kiss Péter könyvtáros n nem tudok semmit. Ezt pontosan tudom. Egyébként, ha egyszer tudom, hogy semmit sem tudok, akkor már tudok valamit. A főnököm tudja, hogy én semmit sem tudok. Ügy gondolja, hogy többet tud nálam. De ha 6 tudja, hogy én nem tudok semmit, és én is tudom, hogy nem tudok semmit, akkor egyformán tudunk. Noha én tudom, hogy a főnököm tudja, hogy én nem tudok semmit, ő viszont ezt nem tudja, akkor következésképp én kétszer anyit tudok, mint őRáadásul a főnököm nem tudja, hogy én tudom, hogy ő tudja, hogy én nem tudok semmit. Ebből az következik, hogy háromszor kevesebbet tud, mint én. Mivel én tudom, hogy tudom, hogy a főnököm nem tudja, hogy én tudom, amit ő nem tud, ebből az következik, hogy én sokat tudok, a főnököm viszont sokat nem tud. Most vonjuk meg a mérleget: én tudom, hogy semmit sem tudok; tudom, hogy a főnököm tudja, hogy én nem tudok semmit; én tudom, hogy a főnököm nem tudja, hogy én tudom, hogy semmit sem tudok. Vagyis én mindent tudok. Ugyanakkor a főnököm csak azt tudja, hogy én nem tudok semmit, és nem tudja, hogy én tudom, hogy semmit sem tudok, és hogy én tudom, hogy ő tudja, hogy én nem tudok semmit. Ebből az következik, hogy semmit sem tud. Én viszont tudom, hgy 6 nem tud semmit. Így hát kettőnk közül ki tud többet — én. aki semmit sem tudok, vagy a főnököm, aki tudja, hogy én nem tudok semmit, de nem tudja, hogy én tudom, hogy én nem tudok semmit, és hogy én tudom, hogy ő tudja, hogy én nem tudok semmit, ő viszont nem tudja, hogy én ezt tudom...? Ö, mennyi baj van a tudással.'... MALHAZ COTADZE Zahemszky László fordítása Gyermekszínjátszók találkoznak Országos gyermekszin. játszó-találkozót rendeznek Pécsett az Ifjúsági Házban június 20—24. között. Az immár kilencedik éve megszervezett találkozó a korábbi gyakorlatot köve' ve — egyik évben fesztivál, másik évben szeminárium — ez alkalommal szak ma' szeminárium formáját ölti. Az elmúlt években az általános iskolai oktatásihoz, a szabad időn tevékenységhez kapcsolódó dramatikus nevelési módszereket adták át egymásnak a tanárok, illetve a drámatanítás során felmerülő konkrét problémákkal foglalkoztak. A pécsi találkozón az elmúlt rendezvények legjobb produkcióit is láthatják a résztvevők. A gyakorlati foglalkozásokat és a vetítéseket egyaránt szakmai konzultációk követik. A találkozó második részében — június 22—24-ig — előadóképző stúdium lesz. Ennek kenetében az ország minden részéből érkező pedagógusokkal pedig a gyermekjátékokat előkészítő legfontosabb didaktikai módszereket ismertetik. Egy hét...
