Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-15 / 112. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. május 15., kedd A Hanság vad fia Hány Istók legendája Hány Istók, a Hanság vad fia, festők, szobrászok fan­táziáját foglalkoztatta, alak­ja köré a nép legendákat font. Jókai Mór a Névtelen vár című regényében állított em­léket Kapu várának a Hány Istóknak, de korábban az Az utolsó tengeristen című regényét is motiválta Hány Istók romantikus története. A vízi vadember-palántával Sziklay János, Pozsgay Gé­za, Pintér Jenő és Császár, Elemér is foglalkozott. Fers- tok Ferenc az 1940-es évek elején Hány Istók, Emil Ludvig pedig 1866-ban Hány Istók a Hanság ördöge, avagy a Fertő tavának keletkezése és csodája címmel írt zenés színdarabot.. A környék népének képze­lete igazi mesealakká vará­zsolta: a legenda szerint hal- pikkelyek borították, ujjai^ között úszóhártyák feszültek, kopoltyúval lélegzett, és kí­gyót, békát, nyers halat evett. Egy német nyelvű bejegy­zés szerint, „1749. március 17-én Nagy Ferenc és Mol­nár Mihály kapuvári halá­szok egy vadállathoz hasonló fiút fogtak, akinek alakja azonban , tökéletes ember, és körülbelül tízéves volt; behozták a várba, és mivel a gyerek semmit sem tudott beszélni, feltételesen megke­resztelték.” Ez az 1748—1791. között vezetett anyakönyvben, a következő latin nyelven írt sorok is bizonyítják: „1749. március 17-én feltételesen megkereszteltetett az erdő­ben talált esztelen fiú, Ist­ván, aki körülbelül 8 éves. Keresztszülei Hochsinger Mi- hány és Mezner Anna 'Má­ria.” „A gyerek mezítelen volt — folytatódik az előbb idé- , zett német nyelvű bejegyzés az 1788—1801. között veze­tett anyakönyv végén; nyers füvet, szénát és szalmát evett, a ruházatot nem tűrte, és ha embert pillantott meg, azonnal a vízbe vetefFe ma­fát. és úgy úszott, mint egy hal. Majdnem egy évig volt a várban, megette már a főtt ételt, megtűrte magán a ru­hát, és kezdett már teljes emberré válni: a hajdúk már igen bíztak benne, de ez a vízi emberke egész vá­ratlanul elveszett, és többé elő sem került. Valószínűleg a várhoz közel folyó Rábába ugrott, és leúszott a Hanság­ba, ahol találták. Rosensting Pál tiszttartó saját kezűleg.” A legenda szerint a fog­ságban Hány Istók lassan hozzászokott az emberi kör­nyezethez, már kisebb mun­kákat is rábízhattak a vár­ban. Legszívesebben — mondják — Juliska, a tiszt­tartó szépséges leánya körül forgolódott, aki számtalan­szor megvédte a hajdúk durva csúfolódásától. Nagy lett a bánata, amikor meg­tudta. Juliska férjhez megy, ám a maga módján ő is meg akarta ajándékozni a kis menyasszonyt. Az esküvői vacsoránál aztán egy leta­kart tálban letette az asztal­ra az ajándékot. Juliska kí­váncsian emelte fel a taka­rót, ám volt nagy döbbenet, mert a tálból békák ugráltak ki kígyók tekeredtek az asz­talra. Másnap — hogy szerelme is elutazott —, bánatában a Rábába vetette magát.' Le­úszott a Király-tóhoz, ahol majd egy éve kifogták a ha­lászok. A hagyomány szerint, amint herceg Esterházy Miklós, Kapuvár ura érte­sült Hány Istók eltűnéséről, mindent elkövetett, hogy elő- keríttesse, de csak a ron­gyait találták meg az Éger- erdőben. Állítólag a halá­szok három év múlva még egyszer megpillantották a Király-tóban, aztán soha többé nem látta senki a ha- nyi legendák hősét, a vízi Istókot. Német János egy igen valószínű magyarázatot ad a Hány Istók legendára. Sze­rinte Istók hanyi rablók gyereke lehetett, akik szíve­sen bujdostak a hatalmas — három vármegyére is ki­terjedő — láp- és mocsárvi­lágban a pandúrok elől. Per­sze, ez is csak feltevés. Hány Istók életének pontos törté­netét mi már sohasem fog­juk megtudni: csak az biz­tos, hogy volt, élt; születését és halálát már örökre ho­mály fedi. Időközben a Hányt, a Han­ságot is lecsapolták, a haj­dani lápvilág helyén gazdag hanyi legelők adják a szénát; a kanyargás Rábát is megrendszabályozták a mér­nökök. A Király-tó eltűnt, s a hajdan hatalmas, mocsa­ras Égererdőből csak muta­tóban maradt valami. Ám a Hány Istók legenda változatlanul él a Rába-köz- ben, a Hanság vidékén, újra és újra foglalkoztatja az emberek képzeletét. B. J. Úri murik és majálisok i Úri miúri vagy majális, únhatnámság vagy valódi népünnepély? Olyan kérdés, melyről sok szempontból érdemes elgondolkodni. Nem tekinthető véletlennek, hogy irodalmunkon végigvonul az úrhatnámság kritikája, a nagy mulatozások, a nagy partyk. az előkelősködő ma­gatartásmódok kigúnyolása. S az sem tekinthető vélet­lennek. hogy az ezt célba- vevő írások mindig sikere­sek voltak. Az 1940-es évek­ben a felszabadulás után több magyar színházművész kivonult a budapesti Népli­getbe, vagy vidéki városok parkjába és Moliére Dandin Györgyéből készült Duda Gyuri című darabot adták elő, amely ugyancsak az előkelősködő — vagy népi- népligeti kifejezéssel: a „fel­vágás” bírálata — volt. A siker szintén nem maradt el. Pedig nagyon sok mun­kásnéző itt találkozott elő­ször Moliére-rel, de nem volt szükség irodalomtörté­neti bevezetőre ahhoz, hogy azonnal kapcsolatot találja­nak az íróval, a művészek­kel. A magyar néptömegek­ben, úgy látszik, évszáza­dokon keresztül felgyülem­lett és kikristályosodott a fél­művelt magyar úri társada­lom és a magukat történel­mi osztályoknak nevező áltörténelmi osztályok nagy- zolásának, pózvilágának a gyűlölete. Ha az előbbiekben az úri murit és a majálist állítot­tuk szembe egymással, az nem véletlenül t.örtént. Az úri muri a mulatni tudás, a pózvilág, a sujtások, a külsőségek világa: a dísz- magyartól a darutollig. a nagy fogadásoktól a nagy partykig minden, ami póz, ami külsőség, ami hetven- kedés. hozzátartozott. A majális az igázi népünnepély, mindig az emberek valósá­gos vidámságának, élnivá- gyásának és közösségének a kifejezése. A népünnepély nem mulatozás abban az értelemben, hogy ott vetél­kedés folyna: ki tud a leg­jobban mulatni, lehet játé­kos, lehet közvetlen, de nem tűri meg a pózt. A majális mindig népünnepély volt. mindig a szabad természet, a tavasz élvezetét, és a tö­megek sorsának könnyebbre fordulását jelentette. S a munkásmozgalom ehhez az ősrégi népi örömünnep spon­tán megnyilvánulásához hoz­zákapcsolta a szabadság tu­datos akarást. Innen ered ennek a népünnepélynek a póztalansága, közvetlensége, mesterkédetlensége és ter­mészetessége. Ady Endre azt írta: „A Május: szabad”. S ez a sza­badság, ez a kötetlenség ab­ban is megnyilatkozik, hogy a népünnepély sohasem va­lamely bezárt téren folyik. A tér végtelenségét fejezi ki a májusfák sora is. Az úri muri ezzel szemben mindig — még szabad téren is — zárt. Lehatárolt. S mi határolja le a teret? Vas István az Egy szerelem há­rom éjszakája című musical úriasszonyát így énekelteti, így búcsúztatja a régi Bu­dapesttől : „Pannónia szálló és Vadászkürt, / Ó, a disz- tingvált különterem! / Per­us hegedűje, jaj, hová tűnt? / És a Grill, a kis Párisi­én? / Jánoshegyi reggeli utána, I És a sikk, amellyel vétkezünk — / Isten veled, édes életünk! / Ó, Király­díj pólózsur meg estély, / Pezsgőzés meg Zserbo-bo- bo-bo, / Néha nyáron egy vidéki kastély, / Ezt szeret­jük, ez nekünk való. / Egész ország, de csupán az úri — I Ez kellett csak, ez ju­tott nekünk." Az úri murit tehát keret- / be szorítja az egész ország, de csupán az úri. Vagyis az úri muri résztvevői csak az úri világot tekintik or­meszetét’ : a jánoshegyi ét­termet és a vidéki kastélyt azonosítják a természettel. Az úri muri világában min­den torzan jelentkezik, s ezért válhat joggal gúny tárgyává. Könnyű dolog p>ersze. el­múlt dolgokról ítéletet mon­dani, midőn a történelem már kimondta. Sokkal ne- zebb, de legalább ennyire szükséges a múlt furcsa és torz továbbéléséről ma véle­ményt mondani. Mert mi tagadás, köztünk él az úri muri szelleme, a „fenn az er- nyő”-é és pusztítja a nép­ünnepély ösztönös vidám­ságának hangulatát. Ez a szellem valahogy, akarva- akaratlan, lefokozza a ma­jálist, a népszórakozást, durvának, illetlennek és műveletlennek becsmérli. Pedig éppen az ellenkezője az igaz. A „fenn az ernyő” ezer formában támadhat fel. Hol egy magát görög diploma­tának kiadó kékruhás fiú csillogtatja meg alakváltoz­tató képességeit, hol a hi­valkodó lajgzik, mulatozá­sok, hói pedig a kerítések, az autók, a nagy borravalók, a „pénz nem számít” jelsza­vak élesztik fel újra az úrhatnámságot. S nem az a legfájdalmasabb, hogy csak a régi világ vonzásában felnőtt emberék kerülnek a fennhéjazás hatása alá. ha­nem néha ugyanazoknak az osztályoknak a tagjai is, melyek oly mélyen és év­századokon ót megvetették a talmi ragyogást. A május, a majális, a népünnepély és május el­seje a szabadság szimbólu­mává vált. S néha ugyan­azok. akik ezt a napot meg- ünneplik, lemondanak sza­badságukról, elvesztik az úrhatnámság által nyújtott látszólag vonzó, de valójá­ban mégiscsak a személyisé­get beszűkítő magatartás miatt. Olyan benső konflik­tusba sodorja magát az úr- hatnámkodó paraszt- vagy munkásember, de az értel­miségi is. amelytől bízvást megmenekülhetne. S mind­ez annak az eredménye, hogy ott érez értéket, ahol az értéknek nyoma sincs. Ott akar csillogni, ahol a csillogás legfeljebb szem­fényvesztés. s a saját szabad ünnepiét áldozza fel érte, hogy rabja legyén egy ha­mis elképzelésnek. Egyedi esetek eaek ugyan, és mint az irodalom, a köz­hangulat mutatja, ma álta­lában ugyanúgy megmoso­lyogják. megszólják és meg­vetik. mint ahogyan régen Utálták az urak mulatozá­sát. Nagyon jól tudják, hogy az úri muri nem kultúra. Nem tévesztik össze az úr­hatnámságot a tényleges emelkedettséggel, a tényle­ges műveltséggel és szép­séggel. De azért sajnálják is a tévútra került energiákat, amiket másra, jobbra le­hetne fordítani. Ez azonban nem akadályozza meg. hogy a sajnálat mellett ítéletet is alkossanak róla. S az ítélet nem hízelgő. A nép ünnep>e. május else­je a szabadság, a pihenés, a szórakozás, a jó időtöltés jegyében zajlik. És ha va­laki a másik fölé azzal sze­retne kerülni, hogy a nép­ünnepélyt fitymálja és elő- kelősködik, akkor saját ma­gát teszi nevetségessé, mint az úri murik szereplői, mint a Duda Gyurik. Az idő el­halad a dáridók világa fe­lett. És ha még kísért is a múlt, a józan látású embe­reket nem téveszti meg, és a maguk szája íze szerint fejezik ki felszabadult örö­müket. (H. I.) Szigligeti Ede híres színdarabja a Fenn az ernyő, nincsen kas. A cím jelentése: a vagyon, a csillogás, az úrhatnámság látszata mögött nincsen semmi. szágnak. s az úri világ „ter­Aszpirinnal és A>vitaminnal Orvosi önkísérletek Az USA-ban kereken 28 000 orvos vállalkozott önként arra, hogy öt éven át na- ponta egy tabletta Aszpirint, vagy A-vitamint vegyen be, annak eldöntése céljából, hogy az Aszpirinnek van-e szívinfarktust vagy agyvér­zést megelőző hatása, az A- vitamint pedig azért, fejt-e ki védőhatást tüdőrák ellen. A 28 000 amerikai orvoshoz menet közben 5 000 angol or­vos is társulni kívánt. Az orvosok első csoportja ace- til-szalicilsavat, a második karotint, a harmadik pedig hatóanyag nélküli, úgyneve­zett placebo tablettát szedne be. Az évekig tartó kísérlet közben nem tudnák, hogy mikor kaptak acetil-szalicil- savat, mikor karotint, és vé­gül mikor placebót. A közelmúltban ünnepel­tük az Aszpirin, felfedezésé­nek 100. évfordulóját. Kez­detben az Aszpirin volt a legnépszerűbb láz- és fájda­lomcsillapító. Időközben ki­derült, hogy nemcsak olcsó és biztosan hatásos láz- és fájdalomcsillapító, hanem legalább annyira csökkenti az ízület-gyulladást, mint az egyébként drága és veszé­lyes kortizonok. Legújabban pedig kiderítették az Aszpi­rinről még azt is, hogy gá­tolja a vérlemezkék össze- csapódását, és éppen ezért mindenféle vérrögösödés, trombózis megelőzésére al­kalmas. Szerte a világon több nagyvárosban is foly­tattak járványtani módsze­rekkel vizsgálatokat annak eldöntésére, hogy az Aszpi­rin •’képes-e az infarktus- veszélyt csökkenteni, ha va­laki naponta egy-két tablet­tát szed belőle. Sok vizsgálat történt e kérdés eldöntése érdekében, de az eredmények sajnos, sohasem hoztak teljes bizo­nyosságot. A karotin az E-vitamin előfutára, táplálékunkkal vesszük magunkba, és szer­vezetünkben alakul át A-vi- taminná. Azt remélik, hogy ez a kí­sérleti munka meghozza gyümölcsét, mert az orvosok be fogják szedni a tablettá­kat, és tudatában lesznek annak is, hogy önkísérletük milyen haszonnal fog járni. Mikrobaszfirő álmennyezet A műtők sterilizálásának fokozására NDK-beli szakembe. rek a műtőasztal fölé szerelt, speciálisan szellőztetett ál­mennyezetet fejlesztettek ki. Az álmennyezet rései között mikróbáktól megtisztított levegőt juttatnak a műtőasztal fölé. A mérések szerint így lényegesen nagyobb levegőtisz­taságot sikerűit elérni, mint a hagyományos módszerek al­kalmazásával. y Soknyelvű s emberiség A Komszomolszkaja Prav­dában közzétett adatok sze­rint a világon beszélt nyel­vek száma eléri a 3 ezret, a nyelvjárásoké pedig a 12 ez­ret. A szakemberek szerint a * pontos számot szinte le­hetetlen megállapítani, mert olyan sok a rokon idióma, hogy nemigen lehet eldön­teni, egyazon nyelv változa­tairól van szó, vagy pedig önálló nyelvekről, illetve nyelvjárásokról. A lap közli a „legnépesebb” nyelvek lis­táját is: a Föld lakosságának kétharmada a következő II nyelv valamelyikét beszéli: kínai, hindi, angol, spanyol, orosz, arab, bengáli, portu­gál, német, francia vagy ja­pán. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Kalapcsoda, vagy csodakalap? (MTI fotó) — Szellem? — RoMzabb.' A feleségem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom