Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-15 / 112. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. május 15., kedd 3 Újabb lépésváltás előtt A magyar elektronika Születés — fájdalmak nélkül Fióküzemből vállalkozók Specializált állásokban javítják a beérkező autókat; képünkön Abuczky Tibor és Szálkái János Századunk utolsó két évtizede valószínűleg úgy vonul be a történelembe, mint az elektronika rohamos elterjedésének időszaka. Egyes kutatók már azt is javasolták, hogy az atomkor helyett — amelyen szerintük túljutottunk — használjuk a komputer-kor, vagy chip-korszak kifejezéseket. Bárhogyan is fogják jelenünket az utódaink elnevezni, az kétségtelen tény, hogy az utóbbi évtizedben az iparilag fejlett országokban rohamosan erősödik a gazdasági-társadalmi folyamatok szinte valamennyi területén az elektronikai eszközök és az ezeken alapuló módszerek széles körű elterjedése. Az eletronika a társadalmi és gazdasági szükségletek egyre több elemét képes a hagyományosnál magasabb szinten kielégíteni, megjelenése jelentős hatást gyakorol a gazdaságok fejlődésére, s a technikai ei- vilizácó jelenleg legerőteljesebben ható tényezőjeként sorra módosítja a nemzet- gazdaságok versenyképességét, szerkezetét, nyersanyag- és energia-igényességét, a munkaerő-szükségleteket, sőt még a munkaeszközöket is. Az elektronika szinte robbanásszerű terjedését jól jellemzi, hogy 1960-ban -— az elektroncső korszakában — kevesebb, mint 100 berendezés-, alkatrész-kategóriát tartottak nyilván, az USA, Nyugat-Európa és Japán elektronikai árucikkeiből fakadó bevétele pedig a 27 milliárd dollárt sem érte el. 1970 körül — a tranzisztor széles körű elterjedésének időszakában — háromszorosára nőtt a nyilvántartott berendezés- és alkatrész-kategóriák száma, s a piacforgalom megdpulázó- dott. 1980-ban, amikor már az integrált áramkörök jellemezték a berendezések többségét, a kategóriák ismét megháromszorozódtak, s a piac az 1960-asnak hétszeresére bővült. Az elmúlt négy évben a fejlődés még jobban felgyorsult. A magyar — hagyományosnak is tekinthető — elektronikai ipar termelése és termékei az első — elektroncsöves — generáció korszakában még az élvonalba tartoztak. A tranzisztorok, majd az integrált áramkörök elterjedését követően azonban a hazai alakatrészgyár- tó ipar fokozatosan elmaradt a nemzetközi színvonaltól, s ez részben visszafogta a berendezésgyártó ipar fejlődését, részben pedig nagymértékű importfüggőséget alakított ki. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezen a relatív elmaradottságon saját érdekünkből is mielőbb túl kell jutnunk. A berendezésgyártó ipar fejlődését határozottan meggyorsította a hetvenes évek elején elfogadott Számítás- technikai Központi Fejlesztési Program, majd az 1981- ben elfogadott Elektronikai Központi Fejlesztési Program, amelynek keretében elkezdődtek az integráttáram- kör-gyártás beruházásai, felgyorsult a kutató- és fejlesztő tevékenység és megkezdődött több — az integrált áramkörök alkalmazásához szükséges — elektronikus alkatrészfajta gyártásának fejlesztése is. A számítástechnika és elektronika mindinkább beépül az ipari termékekbe is. A hazai ipar által értékesített fémmegmunkáló gépekből származó bevétel 73 száPach Zsigmond Pál akadémikusnak, a Magyar Tudományos Akadémia alelnö- kének vezetésével küldöttség utazott Szófiába a szocialista országok tudományos akadémiáinak hatodik társadalomtudományi tanácskozásázalékát 1982-ben a programozható vezérlésű berendezések adták. Hasonlóan növekszik az elektronika szerepe a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a kereskedelemben, az ügyvitelben, s a személyi számítógépek fokozatos terjedésével egyre inkább a magánéletünkben is. Ehhez a rohamos térhódításhoz azonban nem elegendő az iskola számítógépes program, a sok-sok egyéb említett és nem jelzett törekvés. Le kell szögezni: hazánk az elektronika felhasználásában fejlettségi szintjéhez képest igen elmaradott, sőt különböző elemzések alapján azt is kimondhatjuk, hogy az ipari automatizálás és a termeléshez közvetlenül kapcsolódó méréstechnológia elterjedésében ez az elmaradottság egyenesen aggasztó mértékű. Érthető tehát, hogy a Minisztertanács legutóbbi ülésén, de az ülést megelőzően a kormánybizottságokban és egyéb tudományos fórumokon vissza-vissza térő téma vök, a számítástechnika, az elektronika, az automatizálás, az informatika és a távközlés. Abban valamennyi a témával foglalkozó fél egyetértett, hogy ezek ösz- szehangolt fejlesztése a magyar gazdaság további fejlődésének kulcskérdésévé vált. Vagy megkíséreljük, hogy a huszonnegyedik órában felzárkózunk legalább a középmezőnyhöz, vagy beletörődünk abba, hogy végérvényesen lemaradunk. Nyilvánvaló, hogy a választás meglehetősen egyértelműen determinált. Az e területen élenjáró nyugateurópai országok, de a KGST-tagországok többségében is kormányzati szintű programok támogatják az elektronika elterjesztési ütemének gyorsítását. Ezért határozott úgy a Minisztertanács, hogy az elektron izáció folyamatának nagymértékű felgyorsítására olyan, valamennyi részterületet átfogó társadalmi-gazdasági programot kell kidolgozni, amely — összhangban a VII. ötéves népgazdasági tervkoncepcióval és a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével — hozzájárul a népgazdaság hatékonyabb működéséhez, és az új fejlődési pálya követelményeihez igazodó módon dinamizálja a gazdasági folyamatokat, felgyorsítva az elekt- ronizáció folyamatát. A program 1984 utolsó negyedére készül el, és a jelenleg is folyamatban lévő központi fejlesztési programok mellett számos új al- programot is magába foglal majd. Közülük is minden bizonnyal az egyik legfontosabb a távközlési hálózat egészen nagyarányú fejlesztése. De ugyancsak fontos tennivaló a gyártástechnológia — és ehhez kapcsolódóan a munkakultúra — jelentős mértékű fejlesztése, a korszerű mikroelektronikai eszközök alkalmazásának széles körű elterjesztése, az automatizálás rendszeréinek és eszközeinek bővítése éppúgy, mint az alapkutatások folytatása, vagy az úgynevezett. „software”, a programozási technika fejlesztése. S mindezt országos méretekben összehangolva, átgondoltan, szervezetten, rendszer- elvű en. Az 1986-ban induló program végrehajtása tehát nem csekély feladatok élé állít valamennyiünket. Kinek-kinek a maga területén akad majd bőven tennivalója. S talán olyasmi is, amivel addig sem kellene várni... A. T. ra. Az értekezleten áttekintik a tudományos együttműködés eddigi eredményeit és tapasztalatait, kijelölik a további közös kutatások feladatait és fő iránya'it. (MTI) Nehéz, de sikeres első év — erről adhat számot az önállóvá válás első 12 hónapja után az AFIT megszűnésével létrejött kisvállalat, az egri Autójavító Ipari Szolgáltató Vállalat. Számadását már meg is tette új „gazdája”, Eger város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága előtt. Feloszlatás, vagy újjászületés? Az AFIT megszűnése csak egy a kisvállalatok számának növelésére tett intézkedések sorában. Tanulságai tehát előbb-utóbb más vállalatok számára is fontosak lehetnek, — ezért beszélgettünk Papp István igazgatóval. az előkészítés, illetve az első év tapasztalatairól. — Az AFIT Tröszt létezése utolsó pillanatáig mindent megtett azért, hogy tagvállalatait minél kevésbé viseljék meg az önállósulás terhei. Csak egy példát mondok: minden vállalat arra törekszik, hogy készleteit alacsony szinten tarthassa. Bennünket már 1982 elején informáltak a várható lépésekről, így egész évben tudatosan mérsékeltük készleteinket. Erre azért volt szükség, hogy az év végén egy átlagosnál jóval magasabb befejezetlen termelést engedhessünk meg magunknak — abból az egyszerű megfontolásból, hogy legyen miből „pénzt csinálnunk" 1983 első napjaiban. Csak adalékként: a fordulónapon 22 ezer forint volt számlánkon, abból alkatrészt venni, költségeket fizetni képtelenség lett volna. — Érthető . és természetes, ha a kollektívában bizonytalanságérzet keletkezik egy ilyen átszervezés előtt. Még kenyérféltés is előfordulhat — ha nem előzzük meg a híreszteléséket. Az AFIT havi konzultációin kapott információkat az átszervezésről azonnal továbbítottuk dolgozóinknak. A létszámmozgás nem nőtt, és a szakmunkásá 11 omány minőségét is sikerült megőriznünk. Ehhez persze, érvelni kellett, elébe kellett mennünk a dolgozók kérdéseinek, gondjainak. Az érvelés mellé azonban garanciát is illett adni az elért bérek megőrzésére. — Szerencsére választhattunk, hogy milyen jövedelemszabályozást alkalmazunk. Meg tudtunk szabadulni a bérszínvonal-szabályozás kötöttségétől. Most nincs behatárolva a letölAz elemzés során az utóbbi száz esztendőre visszatekintve az aszályos évek hatását és tanulságait is mérlegelték. Megállapították, hogy hazánkban száz év meteorológiai adatai alapján, átlagosan 15 esztendőből három aszályos, amikor a vártnál 5—15 százaléknál nagyobb a terméskiesés. 1983- ban például hektáranként 1,2 tonnával kevesebb kukorica termett hektáranként és ez a csökkenés az összehasonlítás szerint nagyobb volt mint az 1952-es aszályos év- beni. amikor 1,1 tonnával termett kevesebb, mint amennyit terveztek egységnyi területre. Bár Heves megye mezőgazdaságát tavaly nem sújtotta olyan nagy erővel aszály, mint töitt munkaórák, az alkalmazott dolgozók száma. „Csak" egy adott árbevételt kell produkálnunk. hogy azt milyen élőmunka-ráfordítással tesszük, az magánügyünk. Nyilván akkor járunk jól, ha kevés, de sokat és jól dolgozó emberrel végezzük el az adott árbevételit hozó munkát. Azokat meg is fizetjük. Minőséget — személyesen A jövedelemszabályozás e csábító módja természetesen feltételhez . kötött: csak akkor alkalmazható, ha a vállalat teljes árbevételének több mini a felét lakossági szolgáltatásból éri el. — Súlyos kötöttség ez, hiszen egy Robur, vagy egy Trabant motorcseréje csaknem azonos élőmunkával jár, mégis, az alkatrészek eltérése miatt, nagy a különbség az elérhető árbevételben. A vevők megtartásáért ráadásul — no ha volt rá lehetőségünk — mi nem emeltünk árainkon. Most a mi szervizünk önköltsége 107 forint óránként, de csak 80 forintot számlázhatunk a lakosságnak. Tehát kényszerülünk a hatékonyabb, a több munkára. Igen ám, de többet dolgozni ugyanannyi idő alatt egy bizonyos határon túl már nem igen lehet. De ésszerűbben ? — Könnyű azt mondani, általánosságban, hogy a helyi adottságok jó ismeretével, ésszerű kockázatvállalással és felelősséggel kell dolgozni. De ezt alkalmazni az adott helyzetre, lefordítani ötletekre, keresztülvinni az új megoldásokat a munkaszervezésben — az a például Szolnok, Hajdú-Bi- har, Csongrád, vagy Békés megyét, mégis számottevő károkat okozott. A vizsgálati adatok tanulságai egyértelműen azt bizonyítják, hogy a talaj állapotának rendkívül nagy hatása van a termelésre, és a hozamok csökkenése szoros összefüggésben van a földekben levő vízmennyiséggel. Kiderült, hogy az aszályra a legérzékenyebbek a laza homok és a kötött agyagtalajok. A növények közül pedig a kukoricát, a cukorrépát és lucernát sújtotta leginkább a szárazság. A búza és a napraforgó viszont jól tűrte a csapadékhiányt. Az elemzések azt is bebizonyították, hogy a szárazság mérséklésének fő eszköze a megfelelő nehéz, hiszen megszokások felborításával jár! — A mi munkaszervezésünket 1978-ban országos bemutatón tekintették meg az akkori AFIT összes vállalati vezetői. Akikor még újdonság volt, hogy a számla egyszerre készüljön el az autóval — ez ma már kevés! Most fejezzük be a speciális munkahelyek kialakítását: egy-egy autótípusra külön felszerszámo- zott. műszerezett műhely- rész áll rendelkezésre, ahol gyári tapasztalatcseréken tanult szerelőket foglalkoztatunk. Ennek meg kell mutatkoznia a termelékenység javulásában is, másképp nincs jövőnk a kisebb rezsi. költségű kisiparosokkal szemben. — Másrészt a jó munkára csak lehetőség a jól felszerelt műhely: azt meg is kell követelni. Ezért most a munkaszervezőket egyben munkairányítókká is tettük, jövedelmük az általuk irányított csoporttól függ. Ez lehetőség is arra, hogy a mi vállalatunk ügyfelei mindig ugyanazzal a munkafelvevővel és szerelővel találkozzanak, hiszen a javíttatás bizalmi kérdés is. Állandóan ellenőrizzük, hagy az így kialakított munkacsoportok ügyfélforgalma hogyan alakul, hiszen az minősíti a munkájukat, hányszor téi vissza a vevő. Kisvállalat — több lábon Egy 27 millió forint körüli kisvállalat élete azonban nemcsak saját belső munkájának függvénye. A mai alkatrészhelyzetben kü. Ionosén nem az. — Az AFIT még partnere talajművelés mellett a földek jó tápanyag- és vízellátása! Míg egy évtizeddel ezelőtt gyakori volt az a vélemény, hogy a nagyarányú gépesítés és a kémiai anyagok elterjesztése mellett ha egy- egy gazdaságban nagyobb termést kívánnak elérni, akkor szántsanak mélyebben, adjanak még több műtrágyát, és ha sok a gyom, növeljék a védekező szerek adagjait. Nos, ez az elképzelés ma felülvizsgálatra kerül. Napjainkban az üzemekben újraforgalmazzák a feladatokat és eszerint a ta- lajmunkákban nem a művelés mélysége, hanem inkább a vetőágy minősége, nemcsak a növényszám növelése. hanem az állomány kiegyenlítettsége, az egyenletes vetésmélység a fontosabb. Ezek a felismerések mind jobban utat törnek maguknak Heves megye mezőgazdasági üzemeiben is. Gazdaságaink ugyanis a termelési rendszerek szakmai segítségével egyre inkább az egyenletes műtrágyaszórásra, az energia- és víztakarékos talajművelésre, nem kevésbé telhetett az alkatrész behozatalára szakosodott AUTÖ- KER-nek. mi nem lennénk azok. Jó a kapcsolatunk az Autóker utódjaként alakult Autótechnika-, illetve Mobil- vállalatokkal, — előbbi az NDK és szovjet, utóbbi a lengyel, csehszlovák és ’ román típusok alkatrészeit hozza be. Mégis úgy éreztük, jó, ha közösen létesítünk raktárát Kerecsenden az Autóteohniiika Vállalattal. Amiig ezekből az alkatrészekből a kisiparosoknak, kiskereskedőknek jut, — nekünk is lesz. Folytatjuk , a fékpofa-felújítást, megkezdtük a kárpitos munkákat isi. és új négyéves garanciát adó alvázvédeimet alkalmazunk. A közüzemi gépkocsijavítás arányát nem növelhetjük tovább, mert akkor már számunkra kedvezőtlenebb jövedelemszabályozást kellene alkalmazni. De a felújított autómosónkat például már újra felállítottuk volna Egerben, ha megtaláltuk volna helyét: a három autó- iawitó cég közül erre csál mi vállalkoztunk ... — Marad a lakosság felé fordulás: a „fehér foltnak’i számító községek tanácsaival együtt most keressük a módot falusi „mini szervi-* zek” létesítésére. E műhelyeket a mi gépeinkkel rendeznénk be, mi adjuk az alkatrészt. és a garanciát — dolgozóink mellékfoglalkozásban, de az Autójavító nevével fémjelezve javíthatnának. Mert nehéz időket élünk, meg kell fogni a kis üzleteket is. öregszik a gép- kocsipark, kevés az alkatrész, az egyre több kisiparos és a fusizók sem köny- nyítik helyzetünket. Ráadásul a lakosság is kevesebbet autózik: hoztak be hozzánk hároméves műszaki vizsgára 126-os Polskit, 6700 kilométer futásteljesítménnyel! Hogy túléljük e periódust, olyan munkát, vagy jobbat kell kiadnunk a kezünk alól, mint a konkurrenciáé, ott ahol a versenytárs dolgozik és úgy kell megfizetni szerelőinket, hogy ne érje meg nekik maszekká válni. Az 1983-as év növekvő árbevétele, javuló nyeresége és jobb minőségű munkája egyelőre igazolja az önállósult szerviz életrevalóságát. És ezzel egy központi döntés helyességét is: az önállóságra kényszerített kisvállalatoknak valóban nincs más választása, mint a harmónia az őket most már eltartó lakossággal. Kőhidi Imre a vetés pontosságára törekednek, hiszen a közgazda- sági szabályozók is egyre inkább erre kényszerítik őket. Persze, sok még a tennivaló, hiszen 1984 eltelt első négy hónapjában tovább folytatódott az aszály és az ilyen rendkívüli száraz évek fokozottan ráirányítják a figyelmet az öntözés szükségességére. Megyénkben a múlt év októberétől a búza és az őszi árpa vetésétől április végéig, száz milliméter csapadékmennyiség hiányzott a földekből. Noha abban reménykedtünk, hogy talán télen feltöltődnek a szomjas földek, sajnos, nem így történt, és a szárazság tovább tart, annak ellenére. hogy a május eleji esőzések mérsékelték a nedvességhiányt! A Minisztertanács gazdasági bizottságának ösztönző határozatai nyomán, amellyel az öntözés kibontakoztatását segítik elő, fontos, hogy minden lehetőséget kihasználjanak üzemeink. Ez a ráfordítás ugyanis többletgabonában és más értékes árunövényben megtérül! A gazdaságoknak, ahol tudnak öntözni, be kell bizonyítaniuk, hogy élnek a kedvezményekkel és kihasználják a berendezéseket, mert ezt diktálja az ésszerűség, a népgazdasági és üzemi érdek egyaránt. Mentusz Károly Társadalomtudományi tanácskozás Tanulságok és erőfeszítések * Aszály után, aszály... Érdekes, Ügyeimre méltó értékelést tett közzé nemrég i Szolnokon rendezett országos gabona termelési tanácskozáson dr. Győrffy Béla, a Magyar Tudományos Akadémia Mar- tonvásári Kutató Intézetének igazgatója. Bejelentette, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a Magyar Tudományos Akadémia növénytermelési bizottságával közösen megvizsgálta az ország különböző körzeteiben — így Heves megyében is — az 1983. évi aszály hatását, a búza-, a kukorica-, a napraforgó- és a cukorrépa-termelésre. A termelési rendszerek közreműködésével összesen tízezer üzemi tábla adatait értékelték.
