Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-12 / 110. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. május 12., szombat 3. Energiagazdálkodásunk eredményei és feladatai Czipper Gyula miniszterhelyettes nyilatkozata, / Az energiagazdálkodási program teljesítéséről, az eredményekről, a gondokról és a további elképzelésekről Czipper Gyula ipari miniszterhelyettes, az Országos Energiagazdálkodási Hatóság vezetője, interjút adott Sas Bélának, az MTI munkatársának. — Elmondhatjuk-e, hogy megszűnt az energiapazarlás? — A tények azt mutatják; hogy sokrétű állami intézkedéssel. ösztönzéssel és támogatással az energiatakarékosság nagyon jelentős tartalékait sikerült feltárni és hasznosítani. Az energiafelhasználás az iparban 1980 óta 6. a mezőgazdaságban 8,4 százalékkal mérséklődött. így a termelő ágazatokban elért megtakarítás fedezte a lakossági és a kommunális energiafogyasztás dinamikus növekedését, ösz- szességében tehát az utóbbi években nem emelkedett az ország energiafogyasztása, sőt tavaly, az előző évihez viszonyítva 2 százalékkal csökkent. A legjobban szembetűnő pazarlásokat megszüntettük, biztató úton járunk, de még sok a tennivaló is, főként a felhasználás hatékonyságának javításában. — Várhatóan hogyan teljesítjük az energiaracionalizálás ötéves programját? A vállalatok és más gazdálkodó szervek a múlt év végéig 2386 beruházási pályázatot nyújtottak be. Ebből 654 javaslat nem felelt meg a követelményeknek, de 1329 pályázat már elnyerte a kért támogatást, s megkezdődött a többi javaslat műszaki és pénzügyi felülvizsgálata is. — Az elfogadott pályázatok közül eddig 818 beruházás — főleg kisebb fejlesztés — fejeződött be 5,7 milliárd forint értékben. Kedvező. hogy költségelőirányzatukat nem lépték túl és elérték a jelzett megtakarítási célokat. Így eddig évi 267 ezer tonna Olajnak megfelelő energiával csökkentették a felhasználást, s további 421 ezer tonna oia- jat takarítanak meg azzal, hogy helyette más. olcsóbb energiahordozót, elsősorban földgázt, szenet és hulladékenergiát használnak. A tervidőszak végéig befejeződő energiaracionalizálási beruházásokkal — amint a támogatásukról kötött szerződésekből megállapítható — megvalósítjuk, sőt túlteljesítjük az akcióprogramban előirányzott legfontosabb feladatokat. így várhatóan 1985-től a számított évi 800 ezer helyett 1,2 millió tonna olajjal egyenértékű energiát takarítanak meg az eddig elfogadott racionalizálási fejlesztések révén. Ezen túlmenően pedig a tervezett mennyiség kétszeresének, évi egymillió tonna olajnak megfelelő drága energia- hordozó — főként finomított olajtermék és koksz — felhasználását váltják fel olcsóbb tüzelőanyagokkal, energiafajtákkal. — Hogyan alakul energiafogyasztásunk a következő években? — Megítélésünk szerint az idén és a jövő évben a fogyasztás mérsékelt emelkedésével számolhatunk, ám 1978-hoz viszonyítva ez várhatóan nem haladja meg az 1—2 százalékot. Kőolaj - termékekből — amelyekből az utóbbi öt évben 40-ről 30 százalék alá apadt a fogyasztás aránya — további csökkenésre számíthatunk. Egyidejűleg az ország villa- mosenergia-igényei növekednek. Tovább építjük a Paksi Atomerőművet. Ez év második felében a második 440 megawattos gépegységét is bekapcsoljuk az országos hálózatba, s a próbaüzemi termelés várhatóan még az idén több mint százmillió kilowattóra villamos árammal növeli energiaforrásainkat. Hazai lehetőségeink kiaknázása mellett továbbra is meghatározó a KGST-országoktól, s döntően a Szovjetuniótól importált energia, amely az összes fogyasztás mintegy 50 százalékát, s ezen belül villamosenergia-igényeink egynegyedét fedezi. Hosszabb távon is számolnunk kell ezekkel a beszerzési lehetőségekkel, s egyúttal további erőfeszítéseket kell tennünk energiagazdálkodásunk fejlesztésére. Indokolt tehát, hogy az eddigi tapasztalatokat hasznosítva a VII. ötéves tervre is kiterjesszük — annak fontos részeként és újabban feladatokkal bővítve — az energiagazdálkodási programot — fejezte be nyilatkozatát Czipper Gyula. A megye áruellátásának javításáért Helyben termelik és értékesítik... A VI. ötéves tervidőszak eddig eltelt részében tovább javult az áruellátás Heves megyében, amelyben jelentős részt vállalnak az itt tevékenykedő üzemek, vállalatok, termelő és fogyasztási szövetkezetek is. A megyében termelt árualapok fontossága a változó fogyasztói igények kielégítésében fokozódik. A termelők és a kereskedelem kapcsolatai az ellátáspolitikai érdekek mellett a gazdálkodás eredményességét is befolyásolják. Ami megyénkben termett, és megyénkben is próféta... (Fotó: Kőhidi Imre> Amiből minden nap kell Ezért is tű/ite napirendjére a közelmúltban az MSZMP Heves megyei Bizottságának gazdasági és szövetkezetpolitikai bizottsága ezt a fontos témát. A testület megállapította, hogy megyénkben a mezőgazda- sági termelő üzemek és az élelmiszeripari vállalatok a legfontosabb cikkekkel hozzájárulnak a kiegyensúlyozott ellátáshoz. A zöldséggyümölcsfélékből csupán téli tárolású áruk, illetve a kora tavaszi primőrök egy része kerül szűkebb hazánkba más megyékből, a többit itt termelik. Hevesben kiemelkedő az élelmiszeripari feldolgozás, különösen a hús-, tej-, a sütő-, a cukor-, a malom-, a hűtő- és a boripari tevékenység, amely eredményesen segít az ellátásban. Ezek mellett az utóbbi időben fejlődött a mező- gazdasági üzemek és a fogyasztási szövetkezetek élelmiszer-feldolgozása is. A kínálatban meghatározó szerep jut a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnak, amely tavaly pélául 1800 tonna tőkehúst és különböző készítményeket hozott forgalomba. Ez a megyei árualapok csaknem 20 százalékát jelenti. Tevékenységükre tehát a jövőben is nagy szükség lesz a termelés minőségének javítása mellett. A Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállalat a lakosság kenyér- és péksütemény-szükségletének több mint 85 százalékát biztosítja. Az elmúlt években megvalósított technológiai fejlesztések hozzájárultak a biztonságosabb termeléshez és a választék bővítéséhez. A megyei kínálat javításában növekvő szerep jut a vállalat édesipari termékeinek is. Az erőfeszítések ellenére főleg a vidéki településeken továbbra is előfordul a késedelmes kenyér szállítás és gyakori a kifogás a sütőipari termékek minőségére is. A termelő- és a fogyasztási szövetkezetek által működtetett péküzemek ugyanakkor jól kiegészítik a megyei vállalat termelését. A tej- és tejtermék ellátásáról az egri és a gyöngyösi üzem gondoskodik. A sajtféléket és egyéb készítményeket viszont az ország más részeiből szerzik be. Tejből — a tartósított és féltartósított íkivételével — a megye valamennyi településén folyamatos, egyes sajtfélékből időszakonként hiányos az ellátás. Több iparcikk Az élelmiszeripari üzemek közül a lakossági igények kielégítésében különösen liszt és búzadara termelésével részt vesz a Heves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat. Ezen kívül a Mátravidéki Cukorgyárak, valamint a Hatvani Konzervgyár is segít az ellátásban. A zöldség- és gyümölcsfélék felvásárlásához a Heves megyei ZÖLDÉRT Vállalat szerepköre mellett egyre növekszik a háztáji gazdaságok, valamint a megye fogyasztási szövetkezetei által irányított szakcsoportok jelentősége. Az elmúlt időszakban az úgynevezett többcsatornás értékesítés bevezetésével rövidebbé vált az áru útja. A szabadpiaci értékesítéssel pedig gyors ütemben bővült a közvetlen bolti felvásárlás. Mindez együttesen előnyösen hatott a kínálatra! Persze továbbra is gondot jelent az úgynevezett felső Mátra, különösen Párád, Recsk, Sírok, és Pétervására jobb zöldségilletve gyümölcsellátása, amelyen a helyi tanácsok szervezettebb munkával és a forgalmazó vállalatok nagyobb aktivitással segíthetnek. Az élvezeti cikkek közül az Eger—Mátra vidéki Bor- gazdasági Kombinát feladata meghatározó az igények kielégítésében. A megye kereskedelmi hálózatában ennek ellenére még mindig kevés az egri és a mátraal- ji borok választéka, noha ehhez kellő árualap áll rendelkezésre. A mezőgazdasági nagyüzemek az elmúlt években jelentősen fejlesztették élelmiszer-feldolgozó tevékenységüket. Különösen a nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezet mélyhűtött termékei, valamint a pétervásári Gárdonyi Termelőszövetkezet tartósított árui váltak népszerűkké. Az említett termékekből mégis keveset találni Heves megye üzleteiben. Az élelmiszer-ellátás mellett, a megyében tevékenykedő fogyasztási cikkeket gyártó üzemek is eredményesen hozzájárulnak a folyamatos áruválasztékhoz. Tavaly például 930 millió forint értékű ruházati és vegyes iparcikket termeltek, és ennek csaknem 20 százaléka Heves megye üzleteiben talált gazdára. Az Agria Bútorgyár termékei mellett különböző faipari és fém tömegcikkek, alkatrészek, kerítések és fonatok értékesítése számottevő. A ruházati szakmában különösen az egri Cipő-, valamint a Ruhaipari Szövetkezet, továbbá a Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat megyét ellátó tevékenysége fejlődött. Bővülő kapcsolatokkal A megyei tanács osztályainak tervező munkája, valamint a Hevesi Mozaik ’82 címmel Egerben megrendezett termékbemutató hatására tavaly ipari üzemeink több áruval járultak hozzá a megye lakóinak ellátásához, mint korábban. 1983- ban a saját értékesítő hálózatukban például 322 millió forintos forgalmat bonyolítottak le. Ezen belül a ruházati és a vegyes iparcikkeket termelők kiskereskedelmi bevétele 65 millió forint volt, amely 1981-hez képest megközelítőleg 50 százalékkal növekedett. A kedvező tapasztalatok ellenére az üzemek megyei árutermelését és a kereskedelmi egységekkel való jobb együttműködését néhány dolog nehezítette. Elsősorban a növekvő exportfeladatok, továbbá a gazdaságosan gyártható termelői sorozat- nagyság és a kereskedelmi tételek eltérése is. Ezek különösen a csavaroknál, a kézi szerszámoknál, alkatrészeknél, ruházati kötött- és konfekcióáruknál jelentkeztek, melyek készítését gyakran anyaghiány is késleltette. Mindezek ellenére a megye üzemeiben, vállalatainál termelt és az itt értékesített áruk mennyisége és választéka az utóbbi időben az erőfeszítések hatására javult. Ezt a folyamatot az MSZMP Heves megyei Bizottságának gazdaság- és szövetkezetpolitikai bizottsága is kedvezően értékelte. Miután megyénk lakói figyelemmel kísérik és igénylik is a szűkebb hazánkban előállított fogyasztási cikkeket, ezért az ellátás további javítására folyamatos intézkedésekre van szükség, örvendetes, hogy az Agria Bútorgyár, a BUBIV egri gyára, a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, sőt újabban Egerben a Tisza Cipőgyár, valamint a HÓDIKÖT is mintaboltjaiban népszerűsíti és értékesíti termékeit. Ezekből viszont többre lenne szükség, miután így a lakosság egyszerűbben és gyorsabban juthat egy-egy áruhoz. Elengedhetetlen tehát, hogy a tanácsok fokozottan kísérjék nyomon a termelő és a kereskedelmi vállalatok kapcsolatrendszerének alakulását és arra ösztönözzenek, hogy szorosabbá fűzzék együttműködéseiket. Mentusz Károly Meddig szabad — a szabadár? Manapság nem árt visz- szaemlékezni az ifjúkori játékokra. Gondolunk itt elsősorban a gazdasági alapfogalmak elsajátítását segítő „Gazdálkodj okosan”-ra és a logikafejlesztő „Törd a fejed-re. Korunk emberének mind a két címben megfogalmazott képességre, illetve jó tanácsra szüksége van. Hovatovább a jól ismert mondást. — Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra — ekképp kell megváltoztatni: „Amit ma drágán megvehetsz, azért holnap — esetleg — még többet fizethetsz. Hazánk lakosságának legnagyobb része még napjainkban — a szabad vállalkozások korában — fix fizetésből él. A hatósági árváltozásokat megszoktuk, ha bele nem is törődtünk. fogyasztók körében a legnagyobb „felhördülést” pillanatnyilag a szabadénak okozzák, mélyek — valljuk be — pénztárcánkat alaposan apasztják. Arról van ugyanis szó, hogy egy-egy azonos terméknek üzletenként más és más ára van így az árak „dzsungelében” legtöbben kiszolgáltatottnak érzik magukat. S egyes üzletek ahelyett, hogy nyugtatnák az amúgy is feszült kedélyeket, ..olajat öntenek a „tűzre”. Amíg az átlagfizetések kb. 4600 forint körül mozognák, semmi szükség a bolt kirakatában csaknem százezer forintot érő étkészletet .mutogatni”, bármennyire is remekbe készült, aranyozott mintadarabról van szó... Jelenleg a lakossági fogyasztásban a termékek 43 százaléka hatósági, míg 57 százaléka szabadáron kerül forgalomba. Ráadásul az így forgalmazott cikkek jó része megtalálható a mindennapos bevásárlásokat végzők kosarában. így nem árt tisztázni, meddig is „nyújtózkodhat” az a bizonyos szabadár? — Valóban gyakoribbá váltak az ármozgások — mondja Habis László, a megyei tanács kereskedelmi osztályvezető.helyettese — A vásárlóközönség az elmúlt évtizedek alatt hozzászokott ahhoz, hogy minimális eltérésekkel, közei azonos összegét hagyott ott a „törzs”-boltokban, vendéglátó egységekben. Ám ez a fajta árpolitika a nyolcvanas évekre megbosz- szulta önmagát. Nem vették ugyanis kellőképpen figyelembe a piaci viszonyok alakulását. Akkoriban a nagykereskedélmi vállalat. vagy a gyártó cég meghatározta gyakorlatilag kevéske kiskereskedelmi felárral az egyes termékek árát. így a választék megfelelő biztosításában alig volt érdekelve a kisker, árpolitikája alig-alig érvényesült. Napjainkra megváltozott a helyzet, jóllehet, most is kötelező a szigorú előírások betartása. Mi is tulajdonképpen a szabadár? Nem más, mint egy fajta árkialakítási gyakorlat, amely hűebben tükrözi a piaci viszonyokat, némi nyereséget biztosít a termelői és kereskedelmi költségen felül. Ezáltal serkentőleg hat a kínálat-kereslet viszonyaira. Gyakorlatilag a boltvezetők a meghatározott „irányárrés”-től eltérhetnek: bizonyos árakat felfelé térítenek el, másokat pedig lefelé. A kereskedelmi vállalat jobban érdekelt abban, hogy a szokásosnál olcsóbb beszerzési forrás után kutassam hiszen abból származik több nyeresége. — Igen ám, de eddig az áreltérítésben sokan főleg az árfelhajtást értették! S néha csak olyan alig keresett termékek kerülnek kiárusításra és leárazásra, amelyeket senki se igényel. — Igaz, a gondok ott kezdődnek — halljuk Baró- csi Tibortól, a megyei ta. nács kereskedelmi felügyelőségének vezetőjétől —, ha egy boltban vagy söntésben például a nagyobb haszon miatt kizárólag csak a drágább sört lehet kapni. Sajnos manapság még az egyes gazdálkodó szerveknél sem egységesek az értékítéletek, s ebből adódóan az áreltérítések. Ekkor lép közibe a felügyelőség. Ám manapság nem árt a fogyasztónak is mérlegelni hogy hol. mit és mennyiért vehet. Külön segítséget jelent a számunkra, ha vásárlásnál az árakra vonatkozó kifogásaikat is rögzítik a vásárlók könyvében. Gondot kell fordítanunk az elkövetkezőkben arra is, hogy a nagyközönség ne csak azt tudja meg hogy mi lesz drágább, hanem azt is, mit hol léhet olcsóbban kapni — akár egy azonos; üzleten belül. — Néhány jövedélemérde- keltségű üzlet vagy magán- kereskedő az árréseket legszívesebben „ár-árokká” szélesítené. Egyiknél másiknál a határ a csillagos ég. — Megyénkben jelenleg mintegy 650 magánkereskedő árusít. Ezen túlmenően vannak a jövedelemérdekeltségű és szerződéses üzletek. A Belkereskedelmi Minisztérium központi állásfoglalása az árfcialakitás- nál egységes gyakorlatot ír elő állami és magánüzleteknek. Tulajdonképpen mit jelent ez? Ha egy magánkereskedő állami nagykereskedelmi vállalattól beszerzett cikkeket árusít, azoknak a fogyasztói árát csak olyan mértékben térítheti el fölfelé, amennyire az ugyanolyan típusú állami bolt. Viszont, ha kisiparosnál készített, vagy külföldről behozott terméket kínál, annak bizony, megkéri az árát. így pillanatnyilag, a „magánzók” legnagyobb része sajnos rétegigényt elégít ki. Az alacsonyabb jövedelmű viszont nincs arra kényszerítve, hogy kizárólag náluk vásároljon. Ugyanekkor nekünk is van tudomásunk olyan esetről, amelynél nem megengedhető eszközökhöz folyamodtak azért, hogy olyan áruféleséghez jussanak, amelyik az állami szektorban hiánycikknek számít. Ezekkel természetesen nem érthetünk egyet, mint ahogy kifogásoltuk két vendéglőben is, ahol túlságosan „megengedték” a gyeplőt”, hogy mást ne mondjak, a 38 százalékos felár helyett 208-at tettek rá a sörre! Hogy álláspontunk mennyire nem írott malaszt: — háromszori felelősségre vonás után leveheti az üzlet faláról működési engedélyét a bolt, vagy vendéglő vezetője! A fogyasztók érdekvédelmének a biztosításiára egyébként további kezdeményezéseket tesz a kereskedelmi osztály és a felügyelőség. Külön munkaprogramot készítünk a magán- és jövedelemérdekeltségű boltok ellenőrzésére. Már csak azért is, hogy a tanulópénzt ne a fogyasz. tónák kelljen megfizetni. . Ilyen beszélgetés után eltűnődik az ember: mennyivel kedvezőbben vehettük volna a szabadáras átállást, ha például oly sok terméket nem kellene importálni. Ám a külpiaci versenyt sajnos még ma is legtöbb vállalatunk csak szimulálja, míg a belföldit — kár volna továbbra Is szépíteni — csak imitt-amott, foltokban fedezhetjük fel. Pedig —, hogy a régi kereskedők „receptjénél” — maradtunk, az a jó üzlet, ha például ócska parafa sisakért elefántagyarat kapunk. De ebben a közeljövőben aligha bízhatunk. Csupán reménykedhetünk. hogy a jelen feltételei mellett épphogy át tudunk éviekéin! ezen az árdagályon. Legyen szerencsénk hozzá! Soós Tamás
