Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-12 / 110. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. május 12., szombat RENDELJEN A KAROSSZÉKBÖL Csomagküldő kereskedelem A kisebb települések lakói­nak áruellátása nemcsak nálunk, hanem a világon szinte mindenütt sajátos kereskedelmi módszereket kíván. A hagyományos áru­sítás — a bolti, az áruházi eladás — a leggazdagabb államokban is csak az áruk szűk választékát juttatja el az apró falvaik lakosságához. A tőkés kereskedők nem él­nek meg abból a szerény forgalomból, amit a néhány százas lélekszámú községek­ben a nagyobb értékű, tar­tós fogyasztási cikkekből elérhetnek, ezért az utóbbi évtizedekben sóik kis boltot bezártak. Kialakítottak viszont olyan értékesítési módsze­reket. amelyekkel megtart­ják, illetve visszaszerzik a falusi vásárlókat. Katalógusból válasitanak A sokféle forma közül a legelterjedtebb a mozgóáru­sítás és a csomagküldő ke­reskedelem. Az utóbbi külö­nösen előnyös a vásárlók­nak, akik vastag katalógus­ból — képes árjegyzékből — otthon, a lakásukban válo­gathatnak, és így minden közlekedési eszköz igényibe­vétele nélkül, telefonon, vagy postán rendelhetnek. Tekintve azonban, hogy az évente többször megjelenő katalógusok előállítása a vállalatok számára igen költséges, ezeket vagy pén­zért adják, vagy nem köz­vetlenül a vásárlóhoz, ha­nem a településen működő boltnak küldik el. Miután a magyar keres­kedelmi vállalatok, szövet­kezetek is nyereségérdekelt­ségi rendszerben gazdálkod­nak, nálunk sem épülhetnek a kis forgalom miatt veszte­séges áruházak a községek­ben. Ilyen beruházáshoz a gazdálkodó szervezetek bankhitelt sem kapnak. A kis települések lakói tehát kénytelenek a legközelebbi városba utazni, ha bútort, építőanyagot vesznek, vagy nagyobb választékból kí­vánnak ruhaneműt, lakbe­rendezési cikkeket besze­rezni. A vásárlásnak ez a módja azonban egyre költségesebb, hiszen drágult a közlekedés, és még nagyobb mértékben emelkedett az árufuvarozás tarifája. Egy szobabútort nagyobb távolságra haza­szállíttatni olykor majdnem annyiba kerül, mint maga az áru. Ez a helyzet külö­nösen a sökgyenmekes, nagy családokat sújtja; akiknek gépkocsijuk sincs, azoknak még sok időbe is telik a vá­rosi áruházak felkeresése. A nyereségérdékelt válla­latok nálunk is igyekeznek megnyerni maguknak a fa­lusi, tanyai vásárlókat és ennek érdekében már né­hány helyen meg is tették az első lépéseket. Egy fővá­rosi műszaki cikkekkel ke­reskedő vállalat, a Keravill, nem sokkal azután, hogy en­gedélyt kapott a Budapes­ten kívüli tevékenységre, kísérletet tett a csomagkül­dő árusításra. Mint Erdős András, a vállalat igazga­tója elmondta, ez az üzlet­águk egyre nagyobb forgal­mat bonyolít le. Az áru cso­magolásáért nem számíta­nak fel külön díjat, a vá­sárló utánvéttel kapja meg. amit postán rendel. Az egész országba A Keravill főként háztar­tási gépek alkatrészeit szál­lítja — illetve küldi darab­áruként — bárhová, az or­szág bármely településére. Ezeket az alkatrészeket ugyanis a vásárlók gyakran a legközelebbi városban sem mindig tudják beszerezni. Hasonló módon adnak el vi­szonylag jelentős mennyisé­get abból a mini-centrifu­gából, amelyet az országban egyedül a Keravill forgal­maz. Vállalják ugyan más áruk küldését is, de azok iránt mérsékeltebb a kereslet; a Keravillnak ez a tevékeny­sége nem olyan ismert, hogy sokan vennék igénybe. Mi­után a Keravill egyelőre csak szerényebb apparátus­sal folytatja a csomagkül­dést, mértéktartó a szol­gáltatás reklámozásában is. Korábban a Kossuth Lajos utcai üzletük, ma inkább az óbudai Flórián áruházuk fogadja a megrendeléseket. Bár elvben bármit elkülde­nek utánvéttel, a gyakor­latban törékeny árukat — például televíziós készüléket — általában nem szállíta­nak. Néhány hete hasonló szol­gáltatásra szánta rá magát a Bútorértékesítő Vállalat. Egy korábban dekorációs raktárként használt helyisé­get bútorüzletté alakított, és itt — a Baross utca 32. alatt — a hagyományos áru­sítás mellett vállalják a csomagküldést is. Jelenleg csak néhány, speciális bú­torfajtát lehet megrendelni, olyanokat. amelyeket a gyártó eleve a postai szállí­tásra alkalmas formában csomagol. Méltányos fuvar- költség A Bútorért ugyanis pos­tai úton szállítja az árut, márpedig a Posta centimé­terekben és kilókban limi­tálja a feladható küldemé­nyeket. Ezekbe a méret- és súlyhatárokba beleférnek bizonyos elemes bútorok, szekrényfalak és egy mo­dern, ízléses ülőgarnitúra, a Juventus nevű. Most készül az a szekrény terjedelmű katalógus, amely majd fényképekkel is bemutatja a postán rendelhető bútoro­kat. A katalógust a Bútor- ker nem a vásárlóknak, ha­nem saját üzleteinek küldi el; az érdeklődők a vidéki üzletekben tájékozódhatnak a postán rendelhető, több­nyire csak a fővárosban kapható bútorfajták felől. A szállítási költségek mind a Keravill, mind a Bútorker esetében a vásárlót terhe­lik, és nem csupán attól függenek, milyen súlyos, mi­lyen terjedelmes az áru, ha­nem a szállítás módjától is. Más ugyanis a Posta. a MÁV és a Volán tarifája, de valamennyi jóval alacso­nyabb, mint például a ma­gánfuvarozóké. Egy-egy bú­torcsomag szállítási díja — a Bútorkereskedelmi Válla­lat tájékoztatása szerint — postai úton alig éri el a száz forintot. A Keravill és a Bútorker kezdeti lépései arra enged­nek következtetni, hogy ha az árukínálat tovább javul és a forgalmazó vállalatok érdekeltsége az értékesítés­ben tovább erősödik, akkor nálunk is szélesebb körben elterjedhet a csomagküldő kereskedelem. Rendelhe­tünk majd otthonról, a leg­kisebb községből, a karos­székben ülve, bármit, ami a nagyvárosokban kapható. Gál Zsuzsa Tavaszi időben Hatvani vásárfiát Mint minden tavasz- szal, az idén is sokan megfordultak a hat­vani kirakodóvásár­ban. Persze, sokan csak nézelődni men­ték, de legtöbben még közülük Ls apró cse­csebecsékkel tértek haza. Képeink a vásá­ri forgatag hangulatát idézik. (Szabó Sándor felvételei) Öt megye vasittján... Beszélgetés Hernádi Istvánnal, a MÁV miskolci igazgatójával A MÁV Miskolci Igazgatósága roppant nagy, Észak- Magyarország területén jócskán túlnyúló vasútvonala­kon bonyolítja le az áru- és a személyszállítást. Mind­ez nagy feladatokat ró a 15 ezer főt számláló közös­ségre. Hernádi István igazgatóval a mindennapi mun­ka eredményeiről, gondjairól, terveiről beszélgetünk. — Több fórumon is el­mondta, hogy az elmúlt években nagy technikai-for­radalmi változásokat hajtot­tak végre. Mire vonatkozik ez? — Mindenekelőtt arra, hogy átépítettük, korszerű­sítettük a vasúti pályákat, s nagy értékű modem au­tomatikus biztosító berende­zések teszik már megbíz­hatóbbá, biztonságosabbá a közlekedést. A törzshálózati vonalakon a 100—200 kilo­méteres sebességre tértünk át, mivel nagy teljesítményű villamos és Diesel-mozdo­nyokat, vasúti kocsikat vá­sároltunk. A fejlesztés költ­ségeit jól szemlélteti, hogy csupán egy személyszállító vasúti kocsi ára 6 millió de­vizaforint. — Milyen tapasztalatokat hozott a menetjegyek árá­nak emelése? — Közismerten az ország belső gazdasági egyensúlyi helyzetének megteremtése tette szükségessé a tarifa- rendezést, de kevésbé tud­ják, hogy ez a vasút szá­mára kifejezetten hátrányos. Kiadásaink túlnyomó része — több mint 80 százaléka — ugyanis adóköltség. S ez akkor is terhel bennünket, ha egyetlen utast se szállí­tunk. Ugyanakkor 115 mil­liárd forint értékű vagyo­núnknak nagy a fenntartási költsége, amortizációja. Ér­dekünk lenne a berendezé­sek minél jobb kihasználá­sa, de csak a személyszállí­tó vonatok 100 százalékos igénybevételével tudnánk a többletköltségeket fedező be­vételhez jutni. Ám a tarifa- emelés és a kedvezmények részbeni elvonása következ­tében az utasok száma a fe­lére apadt, s így jelentősen, húsz százalékkal csökkent a bevételünk. A személyszállí­tó vonatok kihasználtsága alig 38 százalékot ér el, s ez rosszabb az országos át-, lagtól. Ennélfogva kényte­lenek voltunk 1—3 kocsit le­kapcsolni a szerelvényekről. — Mivel segítik az utas- forgalom növekedését? — 1983-at a MÁV a sze­mélyszállítás évének hirdet­te meg, s célul tűzte a kul­turált utazás színvonalának növelését. Igaz, nem való­sultak meg látványos elkép­zelések, de javult a személy- vonatok menetrendszerűsége, kevesebb vonat késik. A peronok takarítását — ahol lehetett — gépesítettük a személyszállító kocsik külső mosásával együtt. Sokat tet­tünk a várócsarnokok, a mellékhelyiségek, a vasúti kocsik tisztasága érdekében. Sajnálatosan a kulturáltság­ra, a higiéniára fordított több millió forint — néhány utas „jóvoltából” — nem nagyon látszik meg... 1984. április 1-től új kedvezmé­nyeket adunk a kedves uta­soknak. Ezek közül teljesen új a csoportos utazással já­ró előny, amelyet bármely személy, vagy szervezet él­vezhet. Tíz-kétszáz ember csoportos utazásához 20 szá­zalékos kedvezményt adunk. Ugyancsak új az életkori kedvezmény: az 55. életévü­ket betöltő nők, s a hatvan éven felüli férfiak hét köz­ben — kedden, szerdán és csütörtökön — húsz száza­lékkal olcsóbb menetjegyek­kel utazhatnak. A nyugdíja­soknak az eddigi nyolc he­lyett 16 egyszeri, vagy nyolc menettérti útra adunk 50 százalékos kedvezményt. Módosítottuk a családok szá­mára előnyös utazási „árle­szállítást” is: a legalább két 18 éven aluli gyermekkel utazó szülők bármikor, bár­milyen távolságra húsz szá­zalékos kedvezménnyel utaz­hatnak. Nagy figyelmet for­dítunk a különféle rendez­vényekre. fgy például a BNV-re, s az év nyarán tar­tandó X. miskolci ipari ki­állításra és vásárra utazók 33 százalékkal olcsóbban kapnak menetjegyeket. Ez vonatkozik a szilvásváradi lovasnapokra is. — Vannak üzemek, ame­lyek nagy elismeréssel nyi­latkoznak a MÁV készségé­ről, mások viszont vagonhi­ányról panaszkodnak. Mik az áruszállításban mutatko­zó ellentmondások okai? — Az áruszállítás — a világpiaci dekonjunktúra, s egyéb okok, például a beru­házás visszafogottsága kö­vetkeztében — területünkön több éve változatlan. Ennek ellenére tennivalóink szapo­rodtak. Bőven van felada­tunk, mivel az igazgatóság területén — öt megyében — évente 30—31 millió tonna árut rakunk be, szállítunk a hazai és a külföldi megren­delőkhöz. A feszültséget, a szorító gondokat az egye­netlen szállítás okozza. Az ipari és a mezőgazdasági üzemek termelése folyama­tos, de a termékek szállítá­sa az év utolsó negyedére koncentrálódik. „Örökzöld téma” az is, hogy a vállala­tok egész sora a hét végén nem fogadja az árut, nem rakodik — s a kocsiállás költségeit „rádobja” a ter­mékek árára... Persze jókat is mondhatok: például a Cement- és Mészművek Bél­apátfalvi Gyárával, vagy a Mátravidéki Cukorgyárakkal hosszú ideje kitűnő a kap­csolatunk, az együttműködé­sünk. Az áruszállítási igé­nyek még jobb kielégítése érdekében egyébkén? még nagyobb figyelmet fordítunk a mozdonyok és a vagonok javítására, korszerűsítjük — például Hatvanban is — e munkát végző egységeinket. Ugyanekkor az ipari és. me­zőgazdasági üzemekkel nem­csak a kocsisérülési, hanem a járműnek a forgalomból való kiesése által okozott károkat is megtéríttetjük. — A MÁV áttért az önálló gazdálkodásra. Milyen válto­zásokat jelent ez? — A MÁV önálló válla­latként 1982. január 1-től já­rul hozzá az állami költség- vetéshez. Beruházásait csak saját erőforrásaiból fedezhe­ti. Az erre fordítható ősz- szeg azonban fél évtizede stagnál. Területünkön is be­ruházási feszültségi gócok keletkeznek, például a pá­lyaépítés elmaradása miatt Aszód környékén. Évek óta a Budapest—Miskolc fővo­nal legbalesetveszélyesebb pályája a hatvani állomás, ahol teljesen biztosítóberen­dezés nélkül, „őskori” kézi váltóállítással „megy” a va­sút. Az említett gondok el­lenére is az idén 150 millió forint értékű beruházást, karbantartást végzünk. Sor kerül Eger—Felnémet, va­lamint — Gyöngyös város­sá válása 650. évfordulója jegyében — Vámosgyörk— Gyöngyös közötti vasúti pá­lya villamosítására és auto­mata térközök, sorompók építésére. Füzesabonyban lendületesen tovább folytat­juk, az utasaluljáró építését, a korszerűsített kál-kápolnai állomást nemrégiben vette birtokába az utazóközönség. Ebben az évben — többi között — tatarozzuk a gyön­gyösi, az adácsi, a füzesabo­nyi, az al- és a feldebrői. a verpeléti állomások épü­leteit, megkezdjük Kál-Ká- polna régi felvételi épületé­nek átalakítását. — Végül: mire számítha­tunk a jövőben? — Villamosítjuk a Mezö- zombor—Sátoraljaújhely, a Hatvan—Salgótarján közötti vonalszakaszokat, megkezd­jük a hatvani személypálya­udvar vágányháló'zatának korszerűsítését és automati­kus biztosítóberendezésének telepítését. Szeretnénk az itteni személy- és teherko­csi-, valamint a mozdony­javító műhely átépítését is teljesen elvégezni — vála­szolta befejezésül Hernádi István, a MÁV miskolci igaz­gatóságának vezetője. Csorba Barnabás

Next

/
Oldalképek
Tartalom