Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-31 / 126. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. május 31., csütörtök A férfi éli át igazán, vagy...? Weöres Sándor: Psyché Az iskolagaléria Potje Péter képeiről Összegzés helyett: egy lépés Weöres Sándor kötete, 1972-es megjelenése óta a magyar irodalom és a művészvilág számára fontos mű és élmény. Nem túlzás varázslatról beszélni. Már Bódy Gábor kétrészes filmje is arról tanúskodik, hogy ez a kötet remek lélektani játék, fel- és félrevezetés egy magasabb régióba. Az „egy hajdani 'költőnő írásai” alcím a kötetben ürügy és magyarázat azoknak, akik értik a tréfát, az irodalmi álorca mögött a lényeget. Weöres nem tett egyebet, de kevesebbet sem, mint beleszeretkezett, belevetkőzött- öltözött egy hajdanvolt költőnő lelki ruhájába, testébe, maszkjába. S mindezt azért, hogy kijátssza magából mindazt, amit az álmodozóvá nemesedett egyéniség elképzelhet. Fel is tette nekünk ezzel a csiklandós kérdést: a férfi éli át igazán az asz- szonyt, azzal, hogy megteremti magában a lelkét? Mindezt most úgy vált időszerűvé amikor egy termetre, temperamentumra, fiatalságra. fogékonyságra, szerepjátszásra hasonló, arra legalábbis felkészült fiatal, Gyuricza Liliann, a Pécsi Nemzeti Színház tagja monodrámává alakította azt, amit Weöres Sándor költői munkának fogott fel. A művésznő most, pár nappal a gyöngyösi fesztivál sikere után Egerben, a Helyőrségi Művelődési Otthon dísztermében vitte színré Weöres Sándor Psychéjét, Vas-Zol- tán Iván rendezésében. Mit választott ki a gazdag szöveganyagból a rendező? Mit, hogyan élt át Gyuricza Liliann? Jó volt-e a testre- szabottság és a lélek? Ki azonosult, kivel? A rendező mit tárt fel az ő Psyché- élményéből? Mit a művésznő? Nem erőltetett kérdések, egy ilyen alkotás kapcsán! A hatás a rendező alapos, értő munkáját, Gyuricza Liliann tehetséges igazolta, bizonyította. Egységes színpadi alkotássá alakult Weöres verseskötetének anyaga. Minden szex és erotika nélkül — csábítás van rá a szövegben is! — vallani tudta a színésznő az átélt szöveget. Ez a gyónás, az a „dolgoknak és szenvedélyeknek belülről való megmutatása” volt igazi erénye ennék a közel kétórás játéknak. A megélés higgadt fegyelme néhány súlyosan komoly fordulónál több lehetett volna. A szépen zenélő mondatokat nemcsak lázzal, de értelmi kivárással is kell elmondani, hogy a közönség bent maradhasson a játék varázslatában. S mert ezzel a monodrámával, fiatal kora ellenére bizonyára rangot is szerzett Gyuricza Liliann, elmondjuk: merje a saját csendjét vállalni, néha még a szándékosan kettészakított mondat közepén is. Hasonló darabokra, színpadi élményekre mindig akad baráti közönség, Egerben is. Farkas András Jubileumi kiállításra hívta potenciális nézőit Potje Péter Gyöngyösön, a Kócsag úti nevelési központ iskolagalériájának soros tárlatára; önmagában is dicséretes kezdeményezés folytatójaként. Mert való igaz. Gyöngyös is kevéssé, — a megye egyáltalán nem — kínál méltó körülményeket bárminő kiállításhoz is. Ezért is, a lakótelepi közművelődés mostoha lehetőségei miatt is fontos, és üdvözlendő, ha a lakótelepi iskola otthont, közönséget ad — és ez nem általános, sajnos — művészi szándékoknak. Akkor is. ha e szándékok nem jutnak el a maradéktalan beteljesüléshez. Amint Potje Péter esetében is marad végső érzésünk. Amit ígér: jubileumi kiállítás. Krisztusi korban lévő fotós esetében jubileumi, életművet összegző kiállításról nem lehet szó. Marad a cím második értelmezése: a város jubileuma kínálta az apropót a közel száz kép felvonultatásához. Amely mennyiség már átcsap minőségbe. Mert a minőség itt az: hogyan képes megfelelni a képanyag a vállalt célkitűzésnek? És itt marad némi bizonytalanságban a néző! Kiváló képek, jó képi ötletek — egyenként. És az egységes üzenet hiánya végül. Hiszen hiábavaló, ha dokumentumként — ez a város pont ilyen e pillanatban — próbálnák értelmezni a képek összességét. A villámfény nem világít erre' rá; hiába nagyszerű pillanatkép önmagában. Totálkép, tehát a város szerkezetét, rálátást adó kép nélkül a dokumentum nem elég pontos — noha a technikai precizitás elsősorban ezt sugallná a nézőnek. Marad a személyes vallomás lehetősége. Nekem ilyen ez a város! — lehetne alapállás ez is. Ehhez a fajta vállalkozáshoz viszont túl sóik az épületkép (a jó épületfotó természetesen). és túl kevés az ember. A gyöngyösi. Mert nem a várost jellemzi az egyetlen portré, Bessenyeié; Víg utcája nélklül. a szőlősgazdáik hosszú házai nélkül ez a vallomás sem eléggé igaz. Ha lehet, ha szabad a nyilvánosság elé kilépő, és annak következményeit felvállaló alkotónak tippet adni, az csak ennyi: következetesebben! Hiszen, hogyha a havas témák, az csillogó út, a kápolnaárnyék megörökítője felé a személyes vallomás felé halad következetesebben, és csak háttérként vállalja fel egy város megörökítését: ő is jobban jár. Amire egy harmincegy- néhány éves fotósnak ideje is. lehetősége is megvan. És kiállítása bizonyítja : szuflája is! Kőhidi Imre A helyes közlekedésre nevelés az iskolában Egy országos elismerés kapcsán Mint azt már évek óta tapasztalhatják az egri autósok. a reggeli órákban több általános iskola előtt „kis- rendőrök” irányítják a forgalmat. fgy van ez többek között a Ráckapu téren, a Széchenyi és a Malom utca sarkán is. A 3-as iskolások biztonságos közlekedését segítik. De kik is ők tulajdonképpen? Úttörők, az iskola tanulói. S hatodikos koruktól szinte mindent elkövetnek azért, hogy kisrendőri szolgálatot teljesíthessenek. A négyhetes felkészítő tanfolyamon szorgalmasabban tanulják a KRESZ-t. mint egész tanév alatt a matematikát. Közlekedési szakemberek előtt vizsgát tesznek. majd következik az ünnepé-- lyes fogadalomtétel, s akik idáig eljutnak, bizony pajtásaik által nagyon irigyelt emberkék. A szolgálatot — amikor rendőrsapkát tesznek a fejükre, tárcsát vesznek a kezükbe —, a már gyakorlottabb nyolcadikosokkal együtt kezdik. Itt is van tehát gyakornoki idő. Kezdetnek mindez nem volt rossz. Mármint arra, hogy az itt dolgozó pedagógusok felkeltsék az érdeklődést a közlekedési problémák iránt. Rendszeressé vált a helyes közlekedésre való nevelés. Sőt, mint azt a tanároktól hallottuk, elhagyni sem lehetne, mivel a gyerekek maguktól is igen gyakran felhozzák a témát. Rendszeressé váltak a családi vetélkedők, amikor is a papa, mama és a gyerek ad számot közlekedési ismereteiről. A szülők bevonása is nagyot lendített az ügyön. Ugyanakkor nagyon népszerűek a megyei Volán- vállalatunk Rákóczi és Dobó István szocialista brigádjaival való találkozások is. Természetesen megvan az eredménye is a nem kevés erőfeszítést igénylő munkának. Mindenekelőtt az számít a legtöbbet, hogy az itt tanuló gyermekek közül csak nagyon kevesen, s valóban véletlenszerűen szén. vednek közlekedési balesetet. De az elismerések, a különböző 'versenyek díjai sem maradnak el. Legutóbb a megyei úttörőgárda-szemlék a 3-as iskolások közlekedési szakalegysége első helyezést ért el. Ám amire joggal a legbüszkébbek, az az április végi belügyminisztériumi meghívó volt. Akkor rendezték ugyanis az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács elmúlt éveit értékelő testületi ülését. Ott vehette át Pólyák Krisztina az úttörőtanács titkára az egész közösségnek szóló elismerést. Az OKBT ugyanis az egri 3-as iskolát jelölte a Közlekedésbiztonságért elnevezésű versenymozgalom országos első helyezettéinek .. . (kis szabó) ■ Vidéken az Opera Júniusban két alkalommal is vidéki városban szerepelnek a Magyar Állami Operaház művészei: 6-án a debreceni operafesztivál programjában lép fel a dalszínház társulata — más hazai együttesek társaságában. Az előadáson Puccini: Pillangókisasszony című operájának dallamai csendülnek (el. A győri zenei nyár rendezvénysorozatában, június 30-án lép a közönség elé a dalszínház balettegyüttese: négy egyfelvonásost — Czerny—Riisager: Etűdök, Hindemith—Seregi: Kamarazene, Debussy—Kylian: Felhők és Haydn—Kylian: Szimfónia C- dúrban — visznek színre. ■■ un. W idéki kiszállásról au^ tóznak haza. Az igazgató divatos kis nyári vászonkalapjával legyezgeti magát, és hol a meleget szidja, hol a vidéki részleg munkáját. — Csigatelep — mondja — csigatelep... Legszívesebben leváltanám az egész vezetőséget, de utóvégre én sem vagyok Isten. Nem nézhetek utána mindennek, nem lehetek örökké a sarkukban, hogy rugdossam őket. .. Nem igaz? Pohánka az ülés sarkába tapadva helyesel. A könyökét igyekszik még jobban a hasa alá csavarni, hogy ezzel is több teret engedjen a főnökének, aki vaskos bukta testét ringatva percenként nekiütődik. „Bocsánat...” — mondja ilyenkor Pohánka. „Nem tesz semmit...” — morogja a főnök, és tovább kavargatja kalapjával a levegőt. De úgy tetszik, ez inkább fárasztja, mint frissíti. — Józsi — böki hátba a sofőrt —, ott látok valami erdőt, kanyarodjon oda, kicsit kiszállunk. Egészen átizzadtam. A sofőr az akácerdő mellé kormányozza az autót, és Tóth-Máthé Miklós: Állattan megáll egy árnyékos helyen. Az igazgató kikászálódik, utánaaraszol Pohánka, majd a sofőr is kilép, és a kocsinak dőlve rágyújt egy cigarettára. A főnök besétál a fák közé, nyújtózkodik, nagyokat lélegez, szemmel láthatóan kezdi jobban érezni magát. Aztán visszagombolyítja a beszéd fonalát a vidéki részlegre, de már a szellőtől és árnyéktól kicsit enyhültebben. — Nem mondom, vannak eredményeik, de azok még messze elmaradnak a várakozástól. Valahogy nincsenek tisztában a lehetőségeikkel, de ezen nem is csodálkozom. A vezetés tudományát nem lehet megtanulni, ahhoz érzék kell. Szimat. A jó vezetőnek illik mindenhez értenie, sokszor még olyan tárgykörben is, ami nem függ össze szorosan a szakmájával, de esetleg szükséges az emberek meggyőzéséhez. Nincs igazam? — Igen, igen, nagyonis igy van... — mondja Pohánka —, a vezetés a meggyőzés titkát is magában rejti, de ezt igazán csak a jó vezető birtokolhatja... — Pontosan — néz rá elégedetten a főnök, majd odakiált a sofőrnek: — Józsi! Józsikám! Hozza már ide a termoszt, muszáj egy kis hűtött teát innom, a nyelvem mintha kétszer akkora lenne. A fene egye meg ezt az átkozott hőséget! A sofőr odaviszi a termoszt, az igazgató, miközben lecsavarja a kupakot, viccesen megjegyzi, hogy sok embernek így kellene a fejét is lecsavárni és kicserélni egy jobb minőségűre. — Nagyon jó ... — nevetgél Pohánka —, nagyon jó... — Mert higgyék el —kortyolgatja a teát a főnök —, sok még a bazaltfejű ember, ezért vagyunk elmaradva a világ élvonalától. Ezek a ba- zaltfejűek egyszerűen nem tudják megkülönböztetni a helyest a helytelentől, és csak tolatnak a bazaltfejűek után. Látni kell, nemcsak nézni! Látni! — Így igaz... — mondja Pohánka, látni kell, nemcsak nézni... — No, de ne itt oldjuk meg a problémákat — pillant az órájára az igazgató—, szálljunk most már vissza. Józsikám, kinyitotta a kocsi- ajtókat, szellőztetett? — Kinyitottam — mondja a sofőr. Az igazgató elindul, és ahogy kiér az akáceridőből, észrevesz egy csomó legelésző ökröt. Lehet úgy kétszáz méterre a nagy fehér csorda, körülötte sebesen guruló fekete rongylabdáknak tűnnek a pulik. — Ez igen! — kiált fel az igazgató. — Jól menő téesz, vagy gazdaság lehet, ahol ilyen szép a tehénállomány. Kíváncsi lennék az évi tejhozamukra. — Azok ott ökrök, igazgató kartárs... — szakad ki meggondolatlanul Pohánkából, de ahogy a főnökére néz, már meg is bánja az elhamarkodott kijelentést, és hogy valamit szelídítsen rajta, gyorsan hozzáteszi: — Azt hiszem legalábbis... — Azt hiszi... azt hiszi... — ingatja a fejét a főnök —, itt nem hinni kell barátom, hanem tudni. Nem szégyen az, ha valamit nem tudunk, de akkor ne is akarjuk mindjárt az ellenkezőjét állítani. Azok ott kartársam, tehenek! — Márpedig azok ökrök — szólal meg a sofőr is, aztán néhány lépést előbbre megy, mintha még jobban meg szeretne győződni állítása igazáról. — Megbocsásson igazgató kartárs, de azoknak annyi közük van a tehénhez, mint kappannak a tyúkhoz. (Folytatjuk.) Kápolna
