Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-31 / 126. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. május 31., csütörtök

5.

Románia

A Nap gyermekei

A tavasszal együtt érkeztünk Iasiba. Később jött a napfény, mint máskor — mondogatták az emberek —, vártuk már nagyon. Moldova szelíd tájain május közepén hirtelen bontottak lombot a fák, szinte egyik percről a másikra borult virágba a milliónyi orgonabokor, súlyos, fehér-lila fürtöktől roskadozva. Iasi — Románia egyik legszebb városa, Észak-Moldova gazdasági, kulturális központja — parkjai is egyszerre váltak színessé.

Errefelé lételeme az embereknek a virág. Bárhová is mentünk, bárhol is fordultunk meg — utazási irodában, termelőszövetkezeti központban, áruházban, gyárban — mindenütt csokorral teli vázák.

Ellátogattunk a Iasitól hét kilométerre fekvő Tömést faluba. A hatezer lakost számláló települést, a tervek szerint néhány éven belül a városhoz kapcsolják, kiépítik idáig a villamosvonalat is. Szükség is van erre, hiszen a tomestiek jelentős hányada Iasiba jár dolgozni, az itt lévő nagyüzemek adnak nekik munkát. Érdekes, kétlaki életet élnek errefelé az emberek. Egyrészt ipari munkásak, ugyanakkor a helybeli termelőszövetkezet tagjai js. Méghozzá oly módon, hogy kisebb-nagyobb földerületeket kapnak a szövetkezettől, s azt a közös gépek segítségével művelik. A zöldséget, a gyümölcsöt a felvásárló-telepeken.adják el.

Iky nem csoda, hogy szükség van az egész napos óvodára. Tomestben is minden kisgyereket el tudnak helyezni. egy volt nemesi kúriát alakítottak át gyermekintézménnyé. Bár az épület régi, belül csupa vidámság, derű. Mivel bölcsődéje nincs a falunak, már kétéves koruktól ide járnak a gyerekek. Több csoportot alakítottak ki, mindegyiknek tágas, világos foglalkoztatótermet. Körben, a falak mentén színes polcok, minden gyereknek külön szekrénye, s praktikus, lenyitható ágyacskája. Mivel reggel 6-tól este 7-ig működik az óvoda, a napirendet is változatosan, színesen kell megtervezni az óvónőknek. Elmesélték: kétéves koruktól tanterv szerint foglalkoznak a gyerekekkel. Nézegetvén a sok-sok színes rajzot, az ügyes gyurmaszobrocská- ket, kitűnt: nagy súlyt fektetnek a kicsik művészeti nevelésére.

Ugyanezt tapasztaltuk Iasi 22-es számú Általános Iskolájában is, ahol már a nagyobb gyerekekkel ismerkedhettünk. A város egyik legszebb lakótelepén négyemeletes, nagyablakos épület, előtte óriási rózsakert, amit az iskolások gondoznak. Az aula falán színes freskó — talán mondani sem kell — a gyerekek munkája. Meglepő kézügyesség, színérzék jellemzi e képet, sugárzik róla a harmónia, a vidámság. Kisfiúk, kislányok játszanak rajta, millió színes virág között, s az egyes részleteken mindenütt az aranysárga Nap. A pedagógusoktól megtudtuk, ez azt jelképezi, hogy — mint Romániában mondják — a kicsik a „Nap gyermekei”.

Stan Lazár, az iskola igazgatója is bizonygatja: nagyon fontosnak tartják, az önállóságra nevelést. A pedagógusok tanácsába például beválasztják az iskola mindenkori pioner titkárát, aki vagy kilencedikes, vagy tizedikes gyerek. (Romániában néhány éve ismét bevezették a tíz- osztályos általános iskolai rendszert, innen kerülnek szakiskolába, vagy általános gimnáziumba a tanulók). A pionerok maguk döntenek a közös nyári táborozásról, a kirándulások helyéről is. Egyedül szervezik meg a hulladékgyűjtést, legutóbb a pénzből egy versenyzongorát vettek. Itt ugyan nincs napközi otthon, ám a délutánt a gyerekek jórészt az iskolában töltik. Felsorolni is sok lenne, hány művészeti szakkör működik: képzőművészeti körük, zenekaruk és balettkaruk is van.

A tánc, a zene, az irodalom egyébként is nagy szerepet játszik a gyerekek életében. Ellátogattunk egy úttörőpalotába, az Iasitól ötven kilométerre fekvő Pas- kany városkában. Nos, mint kiderült, a palota szó nem túlzás. Hatalmas park kellős közepén egy valódi műemlék-kastély: a paskany-i pionerok otthona. A ház igazgatójával bejártunk minden zegzugot; valamennyi helyiséget a gyerekek kedvére alakítottak. A balett-terem egyik fala csupa tükör, a magnó hangjaira komoly próba folyt. (A ház tánckara országos versenyeken is szép eredményeket ért el.) Egy teremben kislányok varrtak: a város híres függönygyárából kapják a hulladékanyagokat, amelyekből babaruhák, térítők és jelmezek készülnek a színjátszócsoportnak. A műteremben tetővilágítás, festőállványok, a régi lovagteremben öt-hat pinpong-asz- tal, különféle tornaszerek. Láttunk itt egy valóságos kis irodalmi múzeumot is, amelynek még nagyobb értéket ad, hogy a gyerekek gyűjtötték hozzá áz anyagot, s rendezték meg az állandó kiállítást. E vidékről származott ugyanis a nálunk is ismert író, Sadoveanu, akinek eredeti fényképei, kéziratai, használati tárgyai láthatók a gyűjteményben. Megismerhetjük életét, munkásságát, az úttörők saját múzeumában.

S ahogy Iasi megyébe beköszöntött a meleg, a kastély parkjában megélénkült az élet. Benépesültek a sportpályák, megelevenedett az állat- és növénykert: a fácánokat, pávákat maguk gondozzák, s kinyílt a temérdek szegfű, tulipán, amit a gyerekek ültettek.

Mikes Márta

Bulgária

Gyógyszerek, vitaminok

A Szófiai Gyógyszervegyészeti Intézetben folyó kutatómunka az alapja azoknak a sikereknek, amelyek a bolgár gyógyszeripar nemzetközi hírnevét és tekintélyét kivívták.

Bulgáriában évente átlagosan 15 új humán gyógyszert és 10 hatékony állat- gyógyászati készítményt szabadalmaztatnak. Emellett évente mintegy 20-ra tehető azoknak a gyógyszereknek a száma, melyek nemzetközi szabadalmat élveznek. Jeösszeállította: Gyurkó Géza

lenleg a világon készülő 150 féle antibiotikumból 20 a bolgár gyógyszeripar terméke.

Világszerte ismerik és használják a bolgár vitaminkészítményeket is. Főleg a polivitamino6 készítmények keresettek, amelyeket időskorúak és gyermekek számára írnak föl az orvosok.

Jelentős helyet foglalnak el a bolgár gyógyszerek között a gyógynövényekből készült kivonatok, gyógyteák, oldatok. Ezeket régóta ismerik ezen a tájon. Az ősi hagyományokat szívesen elevenítik fel a modern bolgár gyógyszerkutatásban is.

Minden kis művész számára akad dicsérő szó

A Görlitz megyei kórház óvodájának tornaóráján vagyunk. Brigitte Zenker húsz védence az itt gondozott hetven gyermek egyik csoportját alkotja. A szülők abban a tudatban dolgozhatnak1 a közeli kórházban vagy a város valamelyik üzemében, hogy óvodás korú gyermekeik a legjobb kezekben vannak. Ezért Brigittán kívül még öt másik nevelő és két kisegítő alkalmazott áll jót. Ki ez az asszony, aki napról napra húsz gyermek körül foglalatoskodik? Miért választotta éppen ezt a hivatást?

A tizedik osztály befejeztével Iá tsze résznek tanult, mert a hatvanas évek elején nem volt elég hely az óvónőképzőkben és óvodákban. Így hát néhány évig optikusként dolgozott. A helyzet idővel megváltozott: szükség lett óvónőkre, mert emelkedett a születések száma. Brigitte továbbtanulásra, jelentkezett. Egyelőre üzemében maradva, levelező tagozaton szerezte meg a szükséges elméleti ismereteket. Az első gyermekcsoportot 1970-ben bízták rá. Teljesült régi vágya. Ám hamarosan tapasztalta, hogy némely dolog másképp fest a gyakorlatban, mint ahogyan azt álmaiban elképzelte. Mégis, ha ma kellene döntenie, újból ezt a pályát választaná.

Rajzórán

Nézzünk be egy kicsit a rajtórára.

— Gyerekek, figyeljetek ide! — szólítja őket Brigitte. — Ma egy napraforgót szeretnénk festeni. Ki tudja

megmondani, milyen a napraforgó?

A csemeték tanakodni kezdenek, majd kimennek a kertbe. Csodálkozva szemlélik a hatalmas növényt, amely még az óvó nénitől is magasabbra nőtt. A rajztáblán azonban nem sikerül mindjárt mindenkinek papírra vetnie a virág mását. Némelyiküknek a hosszú, vastag szár lerajzolása után nem marad elég hely a napraforgó fejének megmintázására, mások a levél formáját nem tudják ecsettel- kifesteni. Ám mindenütt felismerhető, hogy a mű napraforgó akar lenni! Bri- gitténél minden kis művész számára akad egy-egy dicsérő szó és a legközelebbi rajzójáig minden kép a kiállítási falra kerül.

Brigitte Zenker jól ismeri a csoportját, három éve gondozza ezeket a gyermekeket. A szülők szívesen fordulnak hozzá nevelési problémáikkal, tanácsot és segítséget kérnek tőle. Brigitte nagyon fontosnak tartja velük a kapcsolatot. Évenként egyszer minden szülőt meglátogat, ők pedig legalább háromszor jönnek össze megbeszélésre az óvodában.

Otthon is van gond

Délutánonként, amikor hazafelé tart a városszéli új lakónegyedbe, a gondolatai még az óvodában járnak. Otthon azonban két nagyobbacska leánya és sok másfajta gond várja. Tizenhárom és hétéves gyermekének mindig van elmesélni valója. A fiatal anyának megintcsak oda kell figyelnie. tanácsot adnia, segítenie és nevelnie kell.

Brigittát dicsérik a kolléganői szakmai tudásáért. Szeptember óta ő az óvoda helyettes vezetője. Ilyen feladatokkal csak tapasztalt és példamutató nevelőt szoktak megbízni. Szünidőben néha benéznek hozzá a már 7—8 éves „volt gyermekei”. Csak éppen köszönteni akarják egykori óvó nénijüket. Büszkén számolnak be arról, hogy mennyi mindent tanultak az iskolában. Gyakran ott lapul táskájukban az első bizonyítvány is, amit sugárzó arccal mutatnak. Brigitte Zenker számára az ilyen látogatás mindig nagy örömet jelent.

Nyolcvanezer nevelő

Az NDK-ban ikilencszáz- ezer óvodás korú gyermek volt 1983 augusztusában. A 3—6 éves gyerekek 92 százaléka jár óvodába. Több mint 54 ezer óvónő és további 26 ezer nevelő gondoskodik arról, hogy a kicsinyek egészséges és derűs környezetben nőjenek fel.

Az NDK-ban tizenkilenc nappali tagozatú óvónőképző szakiskola működik. A tanulmányi idő három év. Két éve 2285 új óvónő kezdte meg munkáját. Az 1983 és 1985 közti időszakra további 7400 képesített óvónővel számolnak.

(g.)

Szovjetunió

Párját ritkító műtét

Jugoszlávia

A szabadkai óriás ikrek esete

Minszkben, a belorusz veseátültetési központban hat óra hosszat tartó, párját ritkító műtétet hajtottak végre.

A hatéves Szása L.-t kivizsgálás és gyógykezelés végett küldték a 4. számú minszki városi klinikai kórház gyermekurológiai osztályára. Ennek a kórháznak a bázisán hozták létre a belorusz veseátültetési központot. Az orvosok által megállapított diagnózis lehangoló volt: szövődményes pielonefritisz. A baj olyan súlyos volt, hogy gátolta a vese normális funkcióját. Az orvosok a műtét mellett döntöttek.

A műtét eleinte olyan volt, mint az itt végzett ezernyi más. Elérkezett azonban az a pillanat, amikor a megtámadott részt már refektálták, s a vesét a megműtött személytől néhány méternyire egy különleges edényben helyezték el.

A sebészek figyelme a kicsi élő szervre összpontosult. Érzékeny ujjakkal végezték el rajta a „javítást”, készítették elő az autotranszplan- tációra.

A munka legnehezebb része következett; a vese visszahelyezése. I. Szkobe- jusz sebész a mikroszkóp fölé hajolt. A kezében' sebésztűt tartott, befűzve, öl- tésről-öltésre óvatosan. de precízen kezdte felvinni az erekre az összefüggő varratokat. A behelyezett vese hamarosan bekapcsolódott szervezet létfenntartó folyamatába.

★

Szása L. ma már otthon van. Az autotranszplantáció sikeres volt. A műtét után két nappal Szása már boldogan mosolygott megmentéire: Izookasz Szkobejusz és Valerij Pdlotovics orvosokra. Nevüket egész életében hálával fogja emlegetni.

Szépen fejlődnek az óriás ikrek, akik császármetszéssel jöttek a világra a szabadkai kórház szülészeti osztályán. Az újszülöttek azért kaptak nagy publicitást, mert egyikük 4250, másikuk pedig 4100 grammos volt, testhosszuk pedig 55 centi. A hírverésnek azonban cseppet sem örült a leányanya, aki éppen azért költözött a Zvornik környéki messzi falucskából egészen Szabadkára, hogy titokban hozza világra gyermekét.

Az élet azonban gyakran szolgál meglepetésekkel. Mara Dragicevic alighogy megszülte a fiúikerpárt, a másnapi újságok már öles betűkkel közölték az örvendetes eseményt. Minthogy azonban a szabadkai kórház gyakorlatában, pontosabban 30 éve, amióta nyilvántartást vezetnek a születésekről, nem történt meg. hogy ilyen szokatlanul fejlett, óriás ikrek szülessenek, indokoltnak tartották tájékoztatni a közvéleményt az eseményről.

Az emberi összefogás és segélynyújtás nem is maradt el. Rengetegen telefonálnak mostanában a hős kismamának, hogy lehetőleg tartsa meg kicsinyeit. ,A község is. amelyben lakik, már pénzbeli segélyt szavazott meg az ikrek számára és alighanem ezt a példát mások is követik majd.

Egyébként magas, 28 éves, életerős fiatalasszony és nem igaz a mende-monria. hogy nem kívánja a gyermekeit. és ezért nem is szoptatja őket. Bevallja, nagy felelőtlenség volt részéről, hogy nem szakította meg a terhességet, amikor levelére — amelyben állapotáról értesítette Nyugat- Németországban dolgozó falubeli fiúját — nem kapott választ. Gépírónő szakvizsgája van, de nem tudott vele elhelyezkedni. Ezért nem is tűnt fel a szüleinek, amikor hét hónappal ezelőtt eljött otthonról. Szabadkán élő fivéréhez. Azt mondta ugyanis nekik, hogy munkát jön keresni, és amíg nem helyezkedik el, bátyjánál fog lakni.

— De kérdem én magukat, mi mást tehetek, mint hogy örökbe adom a gyerekeket. ha nem kerül elő az apjuk — mondta kétségbeesetten. — El sem tudják képzelni, milyen környezetben élek én. A szüleim kitagadnának, a falu megbélyegezne, ha most hazaállítanék ezzel a két gyerekkel.

Beszélgetésünket az ápolónő szakította félbe, mivei megérkeztek a kismama első látogatói. Azt reméltük, hogy az ajtón túl. a folyosón a szülei várakoznak. Ügy látszik, a bátyja sem merte értesíteni a dolgokról a szülőket és egyelőre csak ő jött el családjával meglátogatni húgát. A kismama boldogan vette át tőlük a virágcsokrot, aztán elérzéke- nyülve borultak egymás nyakába. Majd odamentek az üvegfalhoz, melynek túloldalán feküdtek a koromfekete hajú, kreolbőrű csöppségek, mit sem sejtve a körülöttük támadt gondokról. szenzációt keltő vi- lágrajöttükről.

Mi lesz velük?

És mi történik, hogyan alakul a sorsa annak a számos kisbabának, akiket évente a vajdasági kórházak szülészeti osztályán . „felejtenek” a lányanyák?

Mara Dragocevic környezete azonban végül is megértő volt. A kismama azonban igazán majd csak akkor lesz boldog, ha az apa is előkerül.

G. Miskolczi Zsuzsa

Szása már boldogan mosolyog...