Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-31 / 126. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. május 31., csütörtök 3. Szomszédok FALUN MÉG TÖRŐDNEK az embereik a szomszédaikkal ! Adnak arra, hogy velük megfelelő, jó viszonyt alakítsanak ki, segítsék egymást, . apró-cseprő figyelmességekkel álljanak rendelkezésre. szépítsék, köny- nyítsék az egymás melletti életet. — Egy jó szomszéd többet ér, mint egy rossz rokon! — tartja a mondás, tegyük hozzá, nem is alaptalanul. A jó szomszédság áldás, hiszen a szomszédok mindent tudnak, mindent látnak, ami a másik portáján történik, úgyszólván családtagként ismerik egymást. Hallják a házi zsör- tölődéseket, tanúi a szóváltásoknak, esetleg sikeres békítői a dühös házastársaknak. A jó szomszéd mindent lát, mindent hall, hiszen szeme és füle van, de vigyáz a szájára és nem avatkozik bele olyan dolgokba, amelyek nem reá tartoznak. Az ilyen szomszéd nem veszi nyelvére a másik ház lakóit, természetesen ugyanezt várja el viszonzásképpen. Nem afféle betyárbecsület ez. in- jkább figyelmesség, egymás \ jogainak, lehetőségeinek tiszteletben tartása és lényegében az a következtetés. hogyha segíteni, használni nem tud az ember, ártani semmiképpen se ártson. A jó szomszéd átveszi a ’postástól a levelet, a pénzt, ia csomagot, üzeneteket továbbít, törődik azokkal akikkel úgyszólván együtt lakik. A szomszédok, akiket hosszú esztendők egymás mellett élése kapcsol össze, sok mindent megbeszélnék, megtárgyalnak. esetenként j jó tanácsokkal is szolgálnak, egymás örömét, boldogulását, és semmiképpen sem kárát akarják. Az a mondás, hogy kanál sincs csörgés nélkül, itt is érvényes, hiszen az együttélés mindig hoz valamit, ami viszont gyorsan felejthető. És felej- i tendő is! Tulajdonképpen ez a békés egymás mellett élés titka, a jó szomszédság ábécéje! Városon. — különösen a nagy városokban — más a TTfelyzet! Ott az emberek általában nem törődnek egymással, amelyben van sok jó is. rossz is. Nem valószínű, hogy Budapesten a Körút egyik oldalán lévő ház negyedik emeleti lakója azzal foglalkozna, hogy mi történik a szomszédos lép- ésőházban, vagy éppen ugyanott, egy emelettel lejjebb. Nem is ismerik egymást! — Ez a jó, legalább nincs pletyka! Ebben is van valami. de hogy ez-e a jó, abban egyértelműen mégsem lehetünk biztosak. AMÍG AZ EMBER FIATAL és nem szorul senkire, egymással elfoglalt, — feleségével. élettársával, szeretőjével, — addig talán tényleg jobb, ha senki nem lát, nem hall és nem is tud semmit. Később, az idő múlásával. — különösen amikor a lakásban egyedül marad valaki — sanyarú sors a magány. Amikor még szólni sem lehet senkihez, hiszen ismeretlenül hogyan is beszélhetne mással az ember? A magány, a társta- lanság, az elidegenedés korunk ismerős jelenségei. Általánosítani — szerencsére — azért nem lehet, mint ahogyan az sem igaz, hogy falun csupa jók a szomszédok, akik ha nem lennének, nagyon hiányoznának. A városi környezet, a méretek, a sok ember együttélése, természetesen erősen meghatározó, bár nem zárja ki a lehetőségeket. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy ki jár jobban, az a .városlakó-e. akire senki rá nem nyitja az ajtót, legföljebb a „hivatalos” emberek. ha pénzért jönnek, vagy az a falun élő, akinek pokol az élete a rossz szomszédja miatt, akkor az elsőt célszerű választani. E témában a „választás” helyett talán helyénvalóbb lenne az „alakítás” szó. Mindenki maga alakítja ki ugyanis a maga életét, és miután megismeri szomszédait dönthet így. vagy úgy. Egyesek megmaradnak a köszönő viszonynál, mások, kisebb-nagyobb figyelmességek megtételéig jutnak el, ismét mások nemcsak szomszédokká. de barátokká is válnak, gyakran egy egész életre. A BARÁTOKKAL MÁS A HELYZET, mint a rokonokkal! A rokonait ugyanis senki sem választhatja meg, de a barátait igen. A barátság kialakul, az idők folyamán kifejlődik. edződik, próbákon megy keresztül. A legtöbb emlber, — ha csak nem különc — igényli a társaságot, a diskurzust. A szomszédság, — akárhogyan is vesszük, falun és városon — egy kicsit több ennél, még akkor is, ha csak lazább kapcsolat formálódik ki az esztendők során. Az egymás mellett élés, az egymás életébe való óhatatlan bepillantás, a közös ügyek, érdekeik kétségtelenül szorosabb kapcsolatot teremtenek egy „szimpla” ismeretségnél. Ennek a kapcsolatnak viszont célszerű létrejönnie és ha már létrejött, nem célszerű azt elrontani. — Rossz szomszédság török átok! TAPASZTALAT, MEGISMERÉS SZÁNDÉK ÉS VÁLLALKOZÁS kell ahhoz, hogy a jó szomszédi, az emberi jó viszony kialakuljon. Az ezen belüli fokozatokat azután ki lehet formálni, a magunk módján. Talán a legfontosabb, — hogy mint szomszédok is — mindig egymást tiszteletben tartó, egymással szemben elnéző „emberek” maradjunk. Szalay István Közlemény a jövedelemadóról Heves megye Tanácsa V. B. pdnzügyl osztálya felhívja a közületi szervek figyelmét, hogy az általános jövedelemadóról, valamint a szellemi tevékenységet folytatók jövedelemadójáról szóló jogszabályok 1984, Január 1- töl megváltoztak. A közületi szervek adatszolgáltatási rendje a magánszemélyek részéről történő kifizetéséről megváltozott. A megváltozott szabályokat a 8010/1984. (PK. 3.) PM. XI. sz. tájékoztatója tartalmazza. A tájékoztató hatálya alá tartozó közületi szervek felelősek a magánszemélyeknek történő kifizetések utáni adó levonásáért, és az erről szóló adatszolgáltatásért. így minden olyan közületi szerv, amely magánszemélyekkel munkaviszonynak nem minősülő jogviszonyt létesít és e Jogviszony keretében kifizetéseket eszközöl, ezen tájékoztatóban meghatározott kötelezettségekkel tartozik. A tájékoztatóban meghatározott kötelezettségek teljesítését a PM. Ellenőrzési Főigazgatóság Heves megyei Igazgatósága és a Heves megyei Illetékhivatal, Eger, Klapka u. 1. szám fogja ellenőrizni. így az érdekeltek a fentebb említett tájékoztatóban foglaltakon túl az utóbbitól kaphatnak részletesebb felvilágosítást. A későbbiek során a felelősségre vonások elkerülése végett felhívjuk a szervek vezetőinek figyelmét, hogy gondoskodjanak a 8010/1984. (PK. 3.) PM. XI. számú tájékoztatóban foglaltak megismertetéséről és végrehajtásáról. Megyei tanács pénzügyi osztálya Aktívaülés az SZMT székhazában Középpontban az ember és a gazdálkodás A beszámoló alapos volt, az eredményeket csokorba gyűjtő, egyben megfontolt kritikát tolmácsoló. A hozzászólásokból kitűnt, hogy azok hátterében a közösség életét, napi gondjait ismerő és értő, tisztüket komolyan viselő emberek állnak. Röviden így jellemezhető az SZMT székházában tegnap délelőtt megtartott aktívaülés hangulata. Az eseményen a vállalatvezetőkön, szakszervezeti tisztségviselőkön, a megyebizottságok képviselőin kívül többek között megjelent Barta Alajos, az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára: Az SZMT munkatársai az év elejétől folyamatosan ellátogattak megyénk gazdálkodó egységeihez, hogy konkrét segítséget adjanak, illetve tájékozódjanak az év indításának tapasztalatairól. Észrevételeiket fogta össze az a beszámoló, melyet dr. Jenes Pál, az SZMT titkára ismertetett az aktívaülés résztvevőivel. A szakszervezetek felelősséggel és növekvő aktivitással vettek részt az idei év tervező munkájában. E közreműködést segítette, hogy a vállalatok ezirányú tevékenysége kiegyensúlyozottabbá vált, mert időben megismerkedhettek a szabályozó változásokkal, így rugalmasabb módszereket alkalmazhattak. A népgazdasági terv fő célkitűzéseit érvényesítették a tervezés és annak véleményezése során; törekedtek a gazdaságos export növelésével egyidőben a belföldi igények kielégítésére, a piaci munka javítására, az igényeknek megfelelőbb termék- összetétel kialakítására. A tartalékok feltárásán kívül megfogalmazódtak a minőség javításának, az ésszerű költséggazdálkodásnak, nem utolsó sorban az érdekeltségi, ösztönzési rendszer fejlesztésének igényei is. Ilyen szellemben kezdtek dolgozni megyénk termelői, ám a pozitív kezdeményezések ellenére mintha kevesebb törekvés irányult volna a sokat emlegetett belső tartalékok hasznosítására. Ott, ahol a jövedelmezőségi mutató nagyban meghatározza a kollektíva bér- fejlesztési lehetőségeit, a szakszervezeti bizottságnak érdemibb javaslatokat, kezdeményezéseket kellene tennie, már csak azért is. mert a vállalatok összességében nem tervezték be a népgazdasági mértékű 4.8—5 százalékos bérfejlesztést — állapította meg a beszámoló. Arra is fény derült, hogy a vállalatok létszámtervei a legtöbb helyen nem reálisak, mert a létszámhiány egyre szűkebb körben valós gond. Tudomásul kell venni, hogy a mérséklődő beruházási lehetőségeket, a viszonylag elöregedett’ gépeket ma munkaerővel nem lehet pótolni. A dolgozók átképzésével és átcsoportosításával, az érdekeltség megteremtésével van csak lehetőség többleteredmény elérésére, melyet a vállalati gyakorlat néhány helyen már igazolt. Az SZMT munkatársai találkoztak olyan jelenségekkel, hogy az egyes rendelkezések változását a vállalatok nem vették figyelembe. vagy helytelenül értelmezték, például a lakásépítési támogatásoknál, az újító-. vagy a versenymozgalmakban. Követelményként fogalmazódott meg a szociális ellátásban az elért színvonal megtartása, az idei tervszámok azonban több területen és juttatási formánál visszalépésre utalnak, ösz- szességében jelentősen csökkent például az ifjúságpolitikai célokra és a lakásépítés munkáltatói támogatására biztosított összeg. A legnagyobb gond az, hogy a vissza nem térítendő pénzügyi támogatás elvétve, az indokoltnál kevesebb esetben fordul elő. Kedvező, hogy a vállalatok többségénél növekedett a jóléti, kulturális alap, és ez a juttatások szinten tartására fedezetet nyújt. A kommunista műszakok bevételét 1984. évtől közvetlenül a jóléti alapba lehet helyezni, sok helyen már éltek is ezzel a lehetőséggel. A hozzászólók a beszámolóhoz kapcsolódva beszéltek a vezetői véleményezés helyi gyakorlatáról, az aktivisták felkészültségéről, a szociális juttatások mértékéről, valamint a teljesítmény szerinti anyagi ösztönzésről. A vitában szót kért Sós Tamás, a KISZ megyei bizottságának első titkára, aki mondanivalóját az ifjúság társadalmi helyzete megítélése köré csoportosította. Barta Alajos, a megyei pártbizottság első titkára többek között a közvéleményt foglalkoztató áruellátásról és a lakáshelyzetről, valamint a gazdaságirányítás továbbfejlesztéséről, a legfontosabb helyi gazdaságpolitikai feladatokról szólt. Hidegpróbák a Hollóházi Porcelángyárban Tatai szőnyeg Keletre * Termelésének 14 százalékát a közel-keleti országokba exportálja a Lakástextil Vállalat tatai szőnyeggyára. A szállítmányak úticélja Szaúd-Arábia, Kuvait, Libanon, Irak, és az Egyesült Arab Emirátus. A megrendelők a futó- és a nagy méretű terítőszönyegek mellett jelentős mennyiségű imaszőnyeget is lekötöttek. A kis méretű, útra is elvihető imaszőnyegek mellett három méterszer öt méter nagysá- gúakat is vásárolnak. A Hollóházi Porcelángyár új üzemében szerdán a berendezések hidegjáratásával, a vezérlőegységek ellenőrzésével megkezdődtek az üzemi próbák. A nagy hírű gyárban 183 millió forintos költséggel múlt év elején kezdődött meg a beruházás. Az építők, az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat dolgozói a megadott határidőn és költségkereten belül befejezték az új — 4800 négyzetméter alapterületű — üzemépület kivitelezését, s ez lehetővé tette a technológiai szerelés előbb- rehozatalát is. Modern formázó berendezéseket, zsengéié kemencét, mázas és de- kor égetőkemencéket szereltek fel. Az üzemben kapott helyet a Szász Endre Stúdió is; porcelán faliképek készülnek majd itt a hollóházi Szász Stúdió védjegyével. Az üzem bármilyen új termék gyártására rövid idő leforgása alatt átalakítható. A beruházás során évente 28—30 százalékkal növekszik a termelés, a kibocsátott áru értéknövekedése pedig meghaladja a 40 százalékot. A gyár konvertibilis exportja 1984-től 125 százalékkal nő. A hidegpróbák után június 15-én gyújtják be a kemencéket, melyek a fokozatos felfűtéssel július 20-ra érik el az égetéshez szükséges 1280 üzemi hőfokot. Az -első porcelántermékek július végen jelennek meg az új üzemben. (MTI) Ott volt az alapításnál Egy arc a sok közül Előbb otthonában kerestük Bocsi Józsefet, a pétervásá- ri Gárdonyi Termelőszövetkezet alapító tagját, de hiába. Zárt ajtókat találtunk. — Bizonyára kint van Józsi bácsi a földeken — mondta szövetkezetbeli kalauzunk — bár reggel is lógott már az eső lába. Az ötlet jónak bizonyult, ugyanis többen látták korábban ölezővel a vállán a háztájiba menet. Még el se hagytuk a falut, amikor megeredt az eső, s szemközt egy kerékpáron észrevettük Józsi bácsit. Aztán hazaérve betessékelt a házába, ahol beszélgetésünkre is sor került. — Nyugdíjasként is még mindig dolgozik? — A háztáji földet akartuk kimérni. Huszonöt éve csinálom már. Tudja, amikor eljött az idő, megpróbáltam otthon maradni. Ment is vagy két hónapig, de tovább nem bírtam meglenni munka nélkül. A pénz miatt már nem dolgoznék, de 25 év alatt nagyon hozzánő az ember a munkahelyéhez. — Mint megtudtuk, alapító tagja a termelőszövetkezetnek. Hogyan alakult a sorsa, mielőtt belépett volna? — Itt születtem a faluban, akárcsak édesapám, vagy nagyapám. Tudomásom szerint Erdélyből származunk, mint sok falube- link. A török hódoltság utáni időkben kerültek ide őseink. Hétgyermekes parasztcsaládban nőttem fel, majd jött a háború. Apám megrokkant, és két testvérem maradt oda. És in megjártam a háború poklát, majd már idehaza, mint sok föl- dim, én is megszöktem. Százötvenen-kétszázan bujkáltunk a pétervásári erdőben. — Mihez kezdett a háború után? — Huszonnégy éves voltam, s már korábban is udvaroltam Váraszóra. 1945 tavaszán végre megnősülhettem. A mienk volt a második lakodalom a faluban a felszabadulás után. Mivel lakás még nem volt, egyelőre a szüleimnél maradtunk. Ekkor kezdődött el a közösségi életem is. Egy jászberényi barátommal és egy 19-es kommunistával megalakítottuk a helyi pártszervezetet. Majd jártuk sorra a környék falvait és szerveztük a pártot az egész járásban. Amikor létrejött a demokratikus rendőrség, néhány hónapig magam is rendőr voltam. Aztán visszatértem a földhöz, mert a családot is el kellett tartani. — Mint egyéni gazdálkodónak, mennyi földje volt? — Mire a téeszesítésre került sor, öt-hat hold saját földünk volt .1947-ben felépítettük a házunkat is. Az anyag ugyan már korábban megvolt, de a háború vihara ennek is elvitte egy részét. Amikor végre saját otthonunkba kerültünk, elkezdtük gyűjteni a pénzt földre. Mi akkor ebben láttuk a jövőt. A feleségem örökölt három holdat, s amikor a beszolgáltatás is elévült, kezdtünk helyrerázódni. És akkor jött a szervezés. — Ebben az időben teljesen szakított a közéleti munkával? — Nem, azt nem hagytam abba teljesen. Igaz, hogy 1946 körül a párttagságom megszakadt, de a községi és a járási tanácsban több funkcióm is volt, Amikor a termelőszövetkezetek szervezésére sor került, éppen a járási tanács végrehajtó bizottságának voltam a tagja. — Mit jelentett önnek a termelőszövetkezeti mozgalom, mint egyéni gazdálkodónak és mint tanácsi embernek? Jelentett-e ez a kettősség gondot? — Nem is kicsit. Nem ment itt könnyen a szervezés. S ennek nem valamiféle politikai oka volt. Nagyon földszerető nép a mienk, s mindig is keményen meg kellett dolgozni a megélhetésért. Ragaszkodtak az emberek a földhöz. Én is, de ugyanakkor azt is tudtam, hogy abban a helyzetben példát kell mutatnom. Hát így álltam kötélnek. A neheze azonban még hátra volt. A szervezőknek csak engem kellett meggyőzni, nekem viszont otthon az asz- szonyt. De végül ez is sikerült. Azután hosszú évekig, mint brigádvezető és sze(Fotó: Perl Márton) mélyzetis dolgoztam a termelőszövetkezetben. — Hogyan alakult ez időben a közéleti munkája? — 1963-ban újra párttag lettem, 1964-ben pedig párt- iskolára küldtek. ötvenéves fejjel még a marxista— leninista egyetemet is elvégeztem. Igaz, a fiatalok előtt sem kellett szégyent vallanom. öt évig a szövetkezet párttitkára voltam, majd a járási pártbizottság tagjául választottak. Közben felnőtt a fiam, agronómus lett, s ő is a gazdaságban dolgozik, mint növénytermesztési ágazatvezető. Számomra a legmegnyugtatóbb, hogy őt is ott tudom. Búcsúzáskor az előszoba falán lógó hatalmas szarvas- agancsra mutatott: — Látja a dátumot? 1944. december. Sokunknak adott ez akkor enni a pétervásári erdőben. A bunker egyébként még ma is látható. Egyszer még ezt a történetet is meg kellene írni. Mosolygó László
