Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-29 / 124. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. május 29., kedd i. A beszámoló taggyűlésekről jelentjük Több szó esett a feladatokról Gazdasági bírság, bűnvádi feljelentés Szabálytalan áremelések Az MSZMP Központi Bi­zottságának legutóbbi ülésé­ről kiadott közlemény a gaz­dasági feladatok között fog­lalkozik az árrendszer fej­lesztésével. Célként jelöli meg, hogy a termelői árak csak a társadalmilag indo­kolt ráfordításokat jutassák érvényre, ennek révén foko­zottan késztessék a termelő­det és a felhasználókat a hatékony gazdálkodásra. A fogyasztói árakkal szemben támasztott követelmény, hogy azok ne szakadjanak el tar­tósan a termelői áraktól. A . közlemény ugyanakkor azt is kimondja, hogy biztosíta­ni kell az árak érdemi el­lenőrzését. Ez utóbbi feladatot az ár­hatóságok — az Árhivatal mellett a minisztériumok, a tanácsok, és más, erre fel­hatalmazott szervek — lát­ják el. Mohó vállalatok A múlt évi árellenőrzés tapasztalatai bizonyítják, hogy a gazdálkodó szerve­zetek között nem kevés akad, amely indokolatlan, sőt, nem is létező költségeket is igyekszik érvényre juttatni az árakban. Előfordul, hogy ennek csupán tájékozatlan­ság az oka — a bonyolult árképzési és kalkulációs elő­írások között a szakemberek is nehezen igazodnak el —, de az árszakértők olyan drasztikus áremelési törek­vésekkel is találkoztak, ame­lyeket aligha lehet mente­getni. A Metripond mérleggyár például egyik napról a má­sikra 43 százalékkal emelte meg hagyományos termékei­nek árát, és ennél is többel, 75 százalékkal az alkatrésze­két. Ezért, valamint amiért az egyedi megrendelésre ké­szített mérlegek árát külön­féle indokolatlan pótlékokkal számolta, az Árhivatal gaz­dasági bírság kiszabását kez­deményezte a vállalattal szemben. A Csongrád megyei Bíróság gazdasági kollégiu­ma igen jelentős összegű, több mint kilencmillió forin­tos gazdasági bírság kiszabá­sát tartotta indokoltnak, ám ítélete nem emelkedett jog­erőre, mert az ellen mind a Metripond, mind az Árhiva­tal fellebbezést nyújtott be. így az ügy hamarosan a Leg­felsőbb Bíróság elé kerül. Ez csak egyike annak a 19 esetnek, amelyben tavaly az árhatóságok gazdasági bírság kiszabását kezdeményezték. A kevésbé súlyos ügyekben szabálysértési eljárást in­dítottak, bűnvádi feljelentést tettek, és intézkedtek a ká­rosultak kártalanításáról. Érdemes az ilyen ügyek kö­zül is néhányat megismerni. A Szabolcs megyei Tanács kereskedelmi osztálya bűnvá­di feljelentést tett például a Tarpa és vidéke Áfész el­len, amiért az étel-nyers­anyagok elszámoló árkülön­bözetét nem kezelték alap- szerűen, és mert áraikat ki­zárólag felfelé térítették el, és az ebből származó árbe­vételt jogcím nélkül megtar­tották. A valóságban fel sem me­rült költségeket számolt el megrendelőinek a Téti Épí­tőipari Szövetkezet; ezért írásbeli figyelmeztetést ka­pott, Az árhatóság egyidejű­leg gondoskodott arról, hogy megrendelőit kártalanítsa. Hatvanhatezer forint jogta­lan bevételre tett szert a Ib- rányi Építő- és Szakipari Szövetkezet Szakcsoportja; a helyi árhatóság döntése sze­rint ez a szövetkezet is kö­teles kártalanítani vevőit, il­letve megrendelőit. Kártalanítják a vevőket A jánosházi Bolgár—Ma­gyar Barátság Mgtsz gabona­kombájnolást végzett saját tagjai és kívülállók részére, 100 négyszögölenként 200 fo­rintos áron. Egy jánosházi lakos kifogásolta a magas árat, és panaszával a megyei pártbizottsághoz és a megyei tanácshoz fordult. Az ezután indult vizsgálat megállapítot­ta, hogy az ár valóban ma­gas, mire a szövetkezet majdnem a felére, 103 fo­rintra szállította le a gabo­nakombájnolás díját. A ko­rábbi megrendelők számláit is helyesbítette, s ily módon több, mint 16 000 forintot utalt vissza ügyfeleinek. A tavaly végzett, több mint 86 000 árvizsgálat sok­féle szabálytalanságot tárt fel, és az ezek nyomán tett intézkedések — bírságok, kártalanítások — összege vé­gül is meghaladta a 200 mil­lió forintot. (Az előző év­ben ez az összeg alacso­nyabb volt; mintegy 122 mil­liót tett ki.) Az ellenőrzések nyomán természetesen kedvező ta­pasztalatokat is szereztek az árszakértők. Megállapítot­ták, hogy a vállalatok, a szö­vetkezetek általában megfe­lelő ármunkát végeztek, és az árakat többnyire csak ak­kor emelték, ha költségeik növekedését semmilyen más módon nem tudták ellensú­lyozni. A Szerelvényértékesítő Vál­lalat például csak akkor emelt árat, ha a beszerzési ár legalább 3 százalékkal nőtt. A METALLOGLÓBUS a termelői árak 2 százalé­kos változásánál, és az 5 százalékot tartósan meghala­dó import-áremelkedésnél kezdeményezett árváltozást. A Nagykanizsai Sörgyár 1983 áprilisától felemelte ugyan a sörtörköly, a préselt élesztő, a tengeri csíra, az úszó árpa és maláta csíra árát, de ezt a döntését az árszakértők indokoltnak tar­tották. Ugyancsak megalapo­zottnak minősítették a Deb­receni Bútorgyár áremelését, amely néhány terméket érin­tett. A debreceni Mototerra Gépipari Szövetkezet az önt­vényárak emelkedése miatt növelte termelői árait, amit az árhatóság szintén indo­koltnak minősített. Folytatják az ellenőrzést Hosszan sorolhatnánk még a jó és a rossz példákat, hi­szen a tavalyi árellenőrzés tapasztalatai igen gazdagok. A konkrét eseteknél azon­ban alighanem fontosabb maga a tény, hogy a hatósá­gi árellenőrzések országszer­te rendszeresen folynak; hosszabb-rövidebb időközön­ként az árellenőrök minden gazdálkodó szervezetnél meg­jelennek. Megállapításaik­ról nemcsak az érintett vál­lalatokat, szövetkezeteket, in­tézeteket értesítik, hanem a népgazdaság irányítóit, a gazdaságpolitika kidolgozóit is. Tájékoztatóik mintegy visszajelzéssel szolgálnak ar­ról, hogyan működik a gaz­dasági mechanizmus, milyen hatást gyakorolnak a gazdál­kodó szervezetekre a külön­féle szabályozók. Az 1983. évi árellenőrzé- sekiből leszűrt tapasztalatokat az Országos Anyag- és Ár­hivatal vaskos, százoldalas tájékoztatóban foglalta ösz- sze, amelyet több kötetes, 900 példát tartalmazó példa­tárral illusztrált. Ez az össze­foglaló képet nyújt a válla­latok, szövetkezetek export- tevékenységéről, importhe­lyettesítési törekvéseiről, munkájuk hatékonyságának fokáról, ár- és piacpolitiká­jukról, anyag- és energiata­karékosságukról, és így mint­egy iránytűként szolgál a gazdasági szabályozók to­vábbi módosításához, illetve , megerősítéséhez, fenntartásá­hoz. (G. Zs.) Az utóbbi években az ok­tatási intézményekben a pártalapszervezetek az is­kolai év végén tartják mára beszámoló taggyűléseket. Így került sor annak meg­tartására a gyöngyösi főis­kolán is. ahol ötvenkét sze­mély birtokolja a piros tag­könyvet, illetve egy éppen ezen a taggyűlésen vehette azt át. Ezen a tanácskozáson is minden úgy zajlott le lé­nyegében. ahogyan szokott máshol és máskor js. A ve­zetőség számvetését dr. Radó András párttitkár ismertet­te. Ekkor és itt kezdődött mégis valami olyan. ami „más” mint a többi, az úgynevezett megszokott. Hogy miért más? Talán azért, mert arányaiban is jelentősebb volt az a fény­sor, amely az eredményeket foglalta magában. Ez is lé­nyeges vonás. De ettől szembetűnőbb volt az a nyíltság, őszinteség és szó­kimondás, amely a még megmaradt kérdőjeles fel­adatokat tárta fel. Furcsa ellentmondásnak tetszhet ez a nem minden­napi párhuzam. Pedig va­Energia­vonatok Már hat hazai szénbánya­vállalat nagy teljesítményű frontfejtésein alkalmazzák az Oroszlányi Szénbányák­nál kifejlesztett energiavo­natot. A termelést lényege­sen meggyorsító berendezés lehetővé teszi, hogy a fejtés napi sebessége elérje a hat métert. Eddig csaknem harminc ilyen berendezést készítet­tek. s az idén további né­gyet gyártanak. A konstruk. tőrök foglalkoznak az újí­tás továbbfejlesztésével. A most nyílt BNV-n már egy olyan változatot mutatnak be, amelynek a műszaki pa­raméterei kedvezőbbek, mint az elődeié. (MTI) Hepp János azok közül való, akik nem szívesen változtatnak munkahelyet. Harminchat éve dolgozik, s ebből 31-et töltött az apci Qualitálnál. Munkájá­nak, a rábízott feladatok­nak igyekezett mindig leg­jobb tehetsége szerint meg­felelni. Vezetői és munka­társai megbecsülik. Elége­dett ember. — Milyen előzmények után került a Qualitálhoz? — Bányászként kezdtem. Első munkahelyem a Mát- raalji Szénbányáknál volt. Itt csillésként dolgoztam. Tizenkilenc éves voltam, amikor szakmát kezdtem tanulni. Azután jött a ka­tonaság, majd leszerelés után mint karbantartó la­katos itt helyezkezdtem el. Második szakmámat 1959- ben szereztem. Azóta mint lakatos és hegesztő dolgo­zom. — Van-e lehetősége arra, hogy mindkét szakmáját egyaránt gyakorolja? — A tmk-műhelyben dol­gozom, s ez a gyár szíve. Változatosak a feladataink, így egyaránt hasznosíthatom ismereteimet. Sok előnye van ennek. A munka nem válik monotonná, ugyanak­kor nagyobb a felelősség is. Ha több műveletet végez ugyanaz az ember, rendsze­lójában így volna a termé­szetes, így kellene lennie mindenütt. Hogy mégsem egészen ez a „szokás” a be­számolók alkalmával, azt is jelzi: esetünkben olyan alapszervezet 'tette mérleg­re a tevékenységét. amely elég erős eszmeileg is, cse­lekvésben is ahhoz, hogy az eredményeket felsorolja a tények száraz egyszerűségé­ben. a tennivalókat pedig az élükre állítsa. Attól, hogy valamiről nem beszélünk, ez a probléma nem szűnik meg. Régi igaz­ság ez. Erre hivatkozott fel­szólalása során dr. Vasas Joachim, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője is. Megjegyzései közül hadd emeljem ki azt. amelyik a pártéletben megmutatkozó bürokratikus vonásokra vo­natkozott. Hivatkozott arra. hogy ezek a formális jegyek mennyire visszafogják a ten- niakarást, az érdemi elha­tározások végrehajtását. Pedig arra is gondolnunk kell. hogy a párt rendezvé­nyei vonzóak, népszerűek legyenek. Ne csak a pártta­gok vegyenek azokon részt, hanem akár a családtagok Az Országos Kéménysep­rőipari és Tüzeléstechnikai Társaság 30 tagvállalatának tevékenységéről, jövendő feladatairól tájékoztatták a sajtó képviselőit hétfőn a szervezet budapesti székhá­zában. Az országban mintegy 6 millió háztartási. gyűjtő-, üzemi és gyárkémény tisz­títása, illetve karbantartá­sa jelenti még ma is a leg­nagyobb feladatot a társa­sághoz tartozó tagvállalatok dolgozóinak — mondotta Tarr Károly, a társaság el­nöke. Hangsúlyozta: Buda­pesten és a vidéki nagyvá­rosokban a kémények álla­pota sok kívánnivalót hagy maga után, s ezért — külö­nösen a balesetek megelőzé­se érdekében — rendkívül rint a minőség is jobb. Ná­lunk a műhelyben nem rit­ka a második szakma. — Megbecsüli-e a vállalat a szélesebb ismeretekkel rendelkező dolgozóit? — Érdemes volt második szakmát tanulni. Nemcsak az üzemnek hasznos ez, ha­nem a dolgozóknak is. Az elismerés a bérekben, a ju­talmakban, és a célprémi­umokban is érződik. Éppen ezért a fiatalok is szívesen vállalják a tanulást. Nem­rég volt egy tanfolyam, amelynek lebonyolításában magam is részt vettem gya­korlati oktatóként. Nálunk tehát megéri tanulni. — Harmincegy év egy munkahelyen nem kevés idő. A több mint három év­tized milyen változásokat hozott? — Kezdetben nagyon ne­héz körülmények között dolgoztunk. Nemcsak a fel­szerelés hiányzott, de még tisztességes műhely sem volt. A mai vállalat jog­elődjeiéi régi raktárakban kezdtük el a munkát. Bi­zony előfordult, hogy ott­honról hoztunk szerszámot, ha nem akartuk, hogy meg­álljon a munka. Ráadásul összehasonlíthatatlanul több fizikai erőkifejtésre volt szükség, mint manapság. — Elégedett munkájával, munkahelyével? is. Többek között ezért is fontos lenne, hogy az alap­szervezetek programjai is megszabaduljanak a ma még fellelhető bürokratikus, formális nehezékeitől, amik valójában eleve idegenek a mi pártunktól. Csak jelzésként említet­tem ezeket a továbbgondo­lásra alkalmas és érdemes kérdéseket, mintegy igazol­va velük a következő meg­állapításomat: ezen a beszá­moló taggyűlésen érdemi munka folyt. Akik szót kér­tek, a további előbbre lépés végett fogalmazták meg gondolataikat. Ezt a körül­ményt azért tartom még fontosnak, mert a korábbi években nem egyszer a sze­mélyeskedésig éleződtek ki a nem éppen építő jellegű hozzászólások. Bár a „múlt kísértete” most is „jelen volt”, amikor az elmúlt vá­lasztásokkal kapcsolatban hangzottak el megjegyzések. A taggyűlés úgy vélte. a személyeskedés ilyen esetben sem illik ennek az alapszer­vezetnek a tagjaihoz. Van még egy fontos kö­rülmény a főiskolai pártszer­vezetnél: a hallgatók közül is jelentkezhetnek többen nagy körültekintést igényel a kéményseprők munkája. Felkészültségükre jellemző, hogy rendelkezésünkre áll­nak olyan modern mérőmű­szerek, amelyekkel nemcsak a hibákat tudják gyorsan felderíteni, hanem a levegő tisztaságának védelme érde­kében is tenni tudnak. A hagyományos kéménytisztí­tási és karbantartási tenni­valóikon túl ugyanis — a korszerű tüzeléstechnika el­terjedésével lépést tartva — ma már e tüzelőberendezé­sek karbantartásában, vizs­gálatában. hatásfokának ja­vításában is szerepet vállal­nak : fűtési szaktanácsadás­sal. vagy éppen vegyszeres kazántisztítással sietnek a megrendelők segítségére. — Azt mondhatom, hogy elégedett vagyok. A lehető­ségekhez képest mind anya­gilag, mind erkölcsileg meg­becsülnek. Több éve ki­emelt szakmunkás kategó­riában vagyok, ötször kap­tam kiváló dolgozó kitünte­tést. Az újítómozgalom 25. évfordulóján emlékplakettel jutalmaztak, 1978-ban pedig a legmagasabb szakszerve­zeti elismerésben részesül­tem. Megkaptam a szakszer­vezeti munkáért kitüntetés arany fokozatát. A munka­helyem a második ottho­nom. — Mióta végez szakszer­vezeti munkát? — Mondhatni ugyanakkor kezdtem, amikor a gyárhoz kerültem. Szeretek foglal­kozni az emberek gondjai­val, bajaival, s úgy érzem megelégedésükre. Az eltelt idő alatt szinte minden szakszervezeti poszton meg­fordultam. Jelenleg az üze­mi bizottságban a szociál­politikai feladatok ellátásá­val bíztak meg, és tagja va­gyok a vállalati szakszer­vezeti bizottságnak is. Hepp János 1952-ben nő­sült meg, két gyermeke van, s nemcsak az ő személyes sorsa, hanem a családé is összefonódott az apci gyár­ral. Fia, aki később sporto­ló lett, ebben a gyárban volt ipari tanuló. Lánya. felvételre, és ők is ott van­nak a tanárok, oktatók kö­zött a pártélet különböző fórumain. Lényeges tehát, a pártépítés komolyan törőd­jék azzal, hogy a jövő me­zőgazdasági üzemmérnökei közül minél többen kerül­jenek ki a munkahelyükre úgy. mint a párt propagan­distái. Amikor a városi párt-vb minősítését ismertette Seme- gi Gyula, ez az összegezés is hangsúlyozottan szólt a fiatalokkal való foglalko­zásról. A felsőbb pártfórum véleményezése jelentősnek mondta az elmúlt év ered­ményeit, de a tennivalókat sem hallgatta el. Többek között: a különböző kérdé­sek nyílt és őszinte megvá­laszolását, a válaszadás tényszerűségének a szüksé­gességéit. Ezen a beszámoló taggyű­lésen az is kiderült. hogy valamivel több mint két órában is lehet eredményes, hatékony munkát végezni. Ezt is nagyon fontosnak tartam, sőt: figyelemre és követésre méltónak. G. Molnár Ferenc A sajtótájékoztatón el­hangzott: feladataik megol­dását hátráltatja a létszám- hiány, a 30 vállalatnál mindössze 1700 dolgozót fog­lalkoztatnak kéményseprő és tüzeléstechnikai munkakör­ben. Ennek ellenére igye­keznek eljutni évente leg­alább kétszer a fogyasztók­hoz, sok helyen azonban nem tudják elvégezni mun­kájukat: több tízezerre te­hető azoknak a kémények­nek a száma, amelyek meg- közelíthetetlenek a tetőjár­dák, ..kibúvónyílások” hiá­nya miatt. A sajtótájékoztatón beje­lentették, hogy Salgótarján­ban, és Salgóbányán június 1—3. között országos ké­ményseprő és tüzeléstech­nikai szakmai vetélkedőket rendeznek. (MTI) (Fotó: Tóth Gizella) miután elvégezte a közgaz­dasági szakközépiskolát, az üzemgazdasági osztályon kapott állást. Felesége is itt. dolgozik 1966 óta. Korábban mint öntödei magkészítő, jelenleg a szolgáltató üzem­nél tevékenykedik. Hepp János elégedett em­ber. Öröme van munkájá­ban, környezete megbecsüli, szavaira odafigyelnek. S hogy ennek mf a „titka"? E kérdésre ő nagyon sum- másan felel: — Ha az em­ber vállal valamit, azt tar­tozik becsülettel elvégezni. Mosolygó László „A munkahelyem második otthonom” Kémények és tüzeléstechnika Sajtótájékoztató az OKTT tevékenységéről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom