Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-17 / 114. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. május 17., csütörtök Fakultáció az általános iskolákban Saját programmal is A Művelődési Minisztérium döntése szerint az általános iskolákban — ahol a feltételek megvannak — az össz-óraszám növekedése nélkül bevezethetők a fakultatív foglalkozások. Az 1984/85. tanévben a hetedik osztályos tanulók, az azt követő tanévben pedig a nyolcadikosok is részt vehetnek az ilyen „órákon” — ha az iskola azokat bevezeti. Az általános iskolai fakultáció a pályaorientációs szakasz szerves része, bevezetését indokolja a 12—13 évesek speciális érdeklődésének fokozatos kibontakozása, és az, hogy a tanulók a nyolcadik osztályban pálya-. illetve iskolatípusválasztás előtt állnak. Az általános iskolai fakultáció az oktatás idején teremt lehetőséget a gyerekeknek a részvételre az érdeklődésüknek megfelelő foglalkozásokon, ahol kipróbálhatják képességeiket, fejleszthetik személyiségüket. 1974 óta 38 általános iskolában — kísérleti jelleggel — már van fakultáció. Az Országos Pedagógiai Intézet szakemberei által kidolgozott alapelvek szerint fakultatív foglalkozásokat azokban a tanulócsoportokban lehet indítani, amelyek, ben nem szakosított tanterv szerinti oktatás folyik. Magyar alkotások is szerepelnek az EKOFILM környezetvédelmi filmfesztiválon, amelyet a csehszlovákiai Ostravában rendeznek május 21—25 között. Az immár hagyományos találkozón bemutatják Paulus Alajos két rövidfilmjét, a fásítási programokat és a vandalizmust egymásai szembeállító „A fák és mi”, illetve a Duna szennyeződésének folyamatát nyomon követő „S. Orion nyomában” című alkotást. Az OFOTÉRT hatodik alkalommal rendezi meg a totó- és optikai régiségek árverését május 21—22-én 17 órakor a Magyar Kereskedelmi Kamara I. emeleti A fakultáció nem valamely tantárgy „meghosszabbítását” jelenti. A központilag kidolgozott keretprogramok a gyakorlati-technikai, a természettudományi, a társadalomtudományig a komplex esztétikai, az alkalmazott matematikai, az anyanyelvi és idegen nyelvi fakultációs foglalkozásokhoz kívánnak segítséget nyújtani. Ennek megfelelően integráltak a programok: például fakultációs foglalkozás tárgya lehet a „munka világa”, amelyhez a történelmi, a földrajzi és a foglalkozási ismeretek jól kapcsolódhatnak. Az anyanyelvi fakultáció fokozhatja a gyerekek beszédkészségét, a második idegen nyelv felvétele — amelyhez már kidolgozták az orosz, az angol, a francia, a német, az eszperantó és a latin programokat — a középiskolai nyelvtanulás jó előkészítője lehet, sőt a latin fakultáció az egészségügyi és jogi pályákra készülőket is segítheti. A központilag jóváhagyott fakultációs témakörök mellett az iskolák is kidolgozhatnak programokat, amelyeket a helyi tanács művelődési osztálya hagy jóvá A filmfesztiválon szerepel Dulo Károly: „Parlagok kincsei” című filmje, amely védett és már pusztulóban lévő növényeinkről szól. A Sajó élővilágának pusztulását mutatja be Dévényi László „A holt folyó völgyében” című produkciója. Kollányi Ágoston egész estét betöltő, „Az állatok válaszolnak” című színes természetfilmje is szerepel a csehszlovákiai környezet- védelmi filmfesztiválon. nagytermében. A 187 tételből álló kollekcióból Kodak sztereo-fényképezőgépre, mutatópálcás írógépre, lo- garhengerre is licitálhatnak a régiségek gyűjtői. Párizsban a Győri Balett Kirobbanó sikerrel mutatkozott be kedd este Párizsban a Győri Balett. A győri együttes hat estén lép fel a párizsi Théatre de la Viliében. és műsorán a Haydn „Évszakok” oratóriumára írott balett, valamint Bartók „Csodálatos mandarin”-ja szerepel. A párizsi közönség nagy tetszéssel fogadta a magyar együttest; különösen nagy sikert aratott a „Csodálatos mandarin” amelynek címszerepét Markó Iván táncolta. Kilencedszer Citerások versenye (Tudósítónktól): Kilencedik alkalommal rendezték meg Mező tárkán y ban az elmúlt napokban az amatőr citerazeneka- rok és szólisták megyei minősítő versenyét. Az elmúlt évek során e szemlék színvonala mind magasabb volt; s egyre jobb produkciókat mutattak be az együttesek. Műsoraik összeállításában törekedtek a helyi hagyományok ápolására, s ma is jellemző, hogy a környékbeli dalokat dolgozzák fel. A népzene iránti rajongás, lelkesedés ma is a régi. vagy talán fokozottabb — állapította meg Pribojszky Mátyás citeraművész, a zsűri elnöke. A bíráló bizottság két tagja: Nagy Miklós és Csikós Andor, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola ének— zene tanszékének tanárai a seregszemlén szakmai tanácsokkal segítették az együttesek további fejlődését. Kiváló minősítést kapott a kerecsendi gyermekegyüttes, a dormándi Ujhajtás, a me- zőszemerei Kozmosz. a váraszói Gyöngyvirág, a tarnaleleszi Vadrózsa, az egerfarmosi Bartók Béla, valamint a mezőtárkányi felnőtt-, a mezőszemerei Vadrózsa és a Megyei Művelődési Központ Barátság citerazenekara. A szólisták közül Szuromi Sándor an- dornaktályai és Szőke Ferenc kisnánai versenyzők bizonyultak a legjobbnak. Sajtos Dezső Kö rnyezetvéd e I m i filmfesztivál Régiségek kalapács alatt MÁV Szimfonikusok és a Budapesti Kórus Hangverseny a Bazilikában Az idei egri hangversenyévad legkiemelkedőbb művészi élménye volt Verdi Requiemjének előadása az egri Bazilikában, hétfőn este. Fotóink e drámai erejű mű meg- szólaltatóiról készültek. Az előadás megérdemli a megemlékezést, így képekben is. Az előadás szólistái: Misura Zsuzsa. Komlósi Ildikó, Köröndi György és Gregor József A közönség nagy tetszéssel fogadta a kirobbanó erejű előadást Kóródi András Kossuth-díjas karnagy (Fotó: Kőhidi Imre) — Tessék vigyázni! Az ajtók csukódnak... Sokadszor, talán milliomodszor mondhatta már . ezt a mikrofonba, de elő- >' szőr ötlött fel benne, hogy f- utánaszámol. Ehhez be kel- . lett szoroznia eddigi munka. ' napjainak számát a napi [ fordulók, majd ezt az állo- ! mások számával, közben persze újra állomás következett, lassított, megállt, K várt, indulás előtt ismét közelebb hajolt a mikrofonhoz: — Tessék vigyázni! Az ajtók csukódnak... És bemondta, hogy melyik állomás következik. Mire végére jutott a számolásnak, kijutott a napfényre is, a szerelvény maga mögött hagyta az alagutat, lassított, megállt, ; ő meg nyújtózhatott egyet: a végállomáson hosszabb volt a szünet. Az eredmény kisebb szám volt, mint várta, de azért borzasztóan nagy szám, ezért aztán, mielőtt megkezdte volna az újabb fordulót, a szokott hangsúlytalan figyelmeztetés helyett némi ingerültséggel mondta a mikrofonba: — Tessék vigyázni! Réges-régen, valamikor a kezdet-kezdetén lepte meg a saját hangja ennyire. Hirtelen visszaemlékezett, hogy azidőtájt milyen kínkeservesen sikerült a kezdők bizonytalanságán úrrá lennie, hogy mennyi sikertelennek mondható próbálkozás után vált rutinossá a hanghordozása, s lett ez a sokezerszer kimondott felszólítás kellően magabiztos, személytelen. Az újabb állomást követően, indítás előtt megpróbálta magában az iménti ingerültség-keltette hanglejtést felidézni, s a hangsúlyt a tessék szó első tagjára helyezve mondta a mikrofonba: — Tessék vigyázni! Az ajtók csukódnak... Ezúttal túlságosan agresz- szívnek tartotta a felszólítást, korántsem az elképzelt módon hangzott. Elhatározta, hogy legközelebb kettéválasztja, s kétféleképpen mondja majd a két mondatot: az egyikkel felszólít, a másikkal figyelmeztet. Megpróbálta. — Tessék vigyázni... —, mondta úgy, mintha valami veszély leselkedne az utasokra, s kis szünet után magyarázóan tette hozzá: — Az ajtók csukódnak... Ez a megoldás sem volt tökéletes. Ezúttal a második mondat ajtó szavának első tagja túlságosan hangsúlyosra sikerült, bizonyára a magyarázó szándék emelte ki a környezetéből, amiért is kifejezetten nevetségesnek hangzott a figyelmeztetés. Az ajtók csukódnak. .. Nem bármi más, hanem az ajtók. Ogy ám! A következő állomásnál megfordította a szórendet: — Tessék vigyázni! Csukódnak az ajtók! Ez már jobban hangzott. Végtére is neki a csukódás- ra kell figyelmeztetnie az utasakat. Voltaképpen ugyanilyen alapon a felszólítás szórendjét is megfordíthatná, hiszen a tessék szó kevésbé fontos. — Vigyázni tessék! Csukódnak az ajtók! Ennek meg így... valahogy nem volt ritmusa. Meg valami faragatlanság is érződött benne, parancsnak hangzott, durva parancsnak. Elhatározta, hogy kérő hangsúllyal igyekszik ugyanezt elmondani. — Vigyázni tessék... —, mondta tehát kérőn a mikrofonba, majd egészen rövid szünetet tartva szinte a mondat folytatásaként tette hozzá: — Mert becsukódnak az ajtók. Nagyon elégedett volt magával, amiért voltaképpen ugyanazt a szöveget képes volt olyannyira átváltoztatni, hogy a jelentése is megváltozott. Most már játszott. — Tessék vigyázni... —, mondta például úgy, hogy nemcsak felvitte a hangját, de meg is nyújtotta valamelyest az utolsó szótagot, s jelentőségteljesen folytatta: — Mert az ajtók... — ezúttal itt tartott szünetet — becsukódnak. Később a tessék szót is elhagyva — valóban feleslegesnek, sőt értelmetlennek tűnt a számára — forradalmi változtatást vitt végbe: — Kérem, vigyázzanak... —, mondta a mikrofonba—, mert becsukódnak az ajtók! Ezt előbb csak így variálta: — Kérem! Vigyázzanak, mert becsukódnak az ajtók! Aztán — legalább tízféle változat után — valósággal megmámorosodva a legképtelenebb ötleteit is kivitelezve. Előfordult, hogy fenyegetett: — Vigyázat!! Becsukódnak az ajtók! Vagy: — Jó lesz vigyázni! Tetszenek tudni, az ajtók... Egyszóval — ahogy azt mondani szokás — elragadta a gépszíj. Egyszer roppant feszültséget színlelve, félelmet keltőn suttogott, másszor sej- telmeskedett, egy alkalommal meg kifejezetten ígéretesen búgta bele a mikrofonba — a figyelmeztetés után —, hogy melyik állomás következik. Már ott tartott, hogy a figyelmeztetésbe különféle indulatszavakat is beleépítve — szinte dramatizálta a szövegét, amikor az egyik állomáson beszállt hozzá, a vezetőfülkébe valaki. Megmutatta az igazolványát, megkérdezte a nevét, s bejegyezte a noteszába. Aztán nem szólt egy szót sem. A végállomáson kiszállt. Ám, ezután — mielőtt tehát a szerelvény ismét megindult volna — az utasok, akiknek persze a legkevésbé sem volt meglepő, hiszen más utasok voltak, mint az előbbiek, már a megszokott, hangsúlytalan felszólítást hallották, vagy engedték el a fülük mellett: — Tessék vigyázni! Az ajtók csukódnak... Különlegesen jó fül kellett volna azt meghallani, hogy a hangsúly tudatos hiányának — a hangsúly elhagyásának, a hiány alkalmazásának, s az alkalmazkodás kényszerű vállalatá- sának jelentősége van. És más jelentése, mint a személytelen figyelmeztetéseknek általában, amelyekre rendszerint nemigen figyelünk.
