Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-17 / 114. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. május 17., csütörtök A program: ismerkedés a megyeszékhellyel, aktívaülés az Oktatási Igazgatóságon Aczél György látogatása Egerben A megyénkben tartózkodó Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a Köz­ponti'Bizottság titkára szerda délelőtt Egerrel, azon belül is a megyei kórház, a Gárdonyi Géza gimnázium életével ismerkedett, illetőleg tájékoztatót kapott a megyeszékhelyen folyó városszépítő munkáról. E programon részt vett Németh László, a városi pártbizottság első titkára és dr. Varjú Vilmos, a városi tanács el­nöke is. Az egri megyei kórház kapujában a program első részeként dr. Gyetvai Gyula főigazgató és dr. Tasy István párttitkár köszöntötte a Barta Alajos első titkár és Markovics Ferenc tanácselnök kíséretében érkező Aczél Györgyöt. A megyei kórház új épületének bemutatása, a kórházban folyó gyógyító munka megismertetése után rövid séta következett a történelmi belvárosban, ahol dr. Varjú Vilmos adott széles körű tájékoztatást azokról az erőfeszítésekről, melyek­nek nyomán Eger „új ruhába” öltözik, megőrizvén régi köntösét is. Az egri Gárdonyi Géza gimnázium és szakközépiskolában dr. Nagy Andor- né igazgató és Juhász Károly párttitkár fogadta a Központi Bizottság titkárát, s adott képet az iskolában folyó oktató-nevelő munkáról. Ezután az Ifjúsági Házat, s az ott lévő kiállítást tekintette meg Aczél György, aki újabb sétát tett Eger belvárosában, s megnézte az egri színház újjáépítési munkálatait is. Mint már közöltük, a kora délutáni órákban az Oktatási Igazgatóság nagy­termében Barta Alajosnak, a megyei pártbizottság első titkárának megnyitója után Aczél György időszerű politikai kérdésekről adott tájékoztatót a megye és a város aktivistái számára és válaszolt is a nagyszámú kérdésekre. A Központi Bizottság titkára a késő délutáni órákban visszautazott a fővárosba. A belváros hangulatos tömbbelsőjében A kérdés nem volt éppen tapintatos, de mindenképpen telibe találó és mégsem hozta zavarba sem dr. Gyet­vai Gyulát, a kórház fő­igazgatóját, sem dr. Tasy Istvánt, a párttitkárt. — Van-e feszültség a kórházon belül a hálapénzes és a nem hálapénzes szak­mák között? — fogalmazta a Központi Bizottság titká­ra. Ha kissé „kerülő” úton is, de világos és megnyug­tató választ kapott, hiszen mint a kórház vezetői el­mondták — túl azon, hogy valójában nem érzékelhető ilyenfajta feszültség —, az orvosi ellátottság megfelelő, olyannyira, hogy az újonnan jelentkezők közül is immá­ron válogatni lehet, hogy a legjobbak kerüljenek a szak­mába. Ez a kérdés és a ráadott bőséges válasz és a többi is az 1600 ágyas, 2200 dol­gozót foglalkoztató megyei kórház új épületének ne­gyedik emeletén hangzott, el, ahol módja nyílt Aczél Györgynek, hogy egyrészt tájékozódjon a kórház párt- szervezetének munkájáról, másrészt képet kapjon azok­ról a gyógyító feladatokról, távlati tervekről, amelyek a megyei kórház távlati fel­adatait is megszabják. Ért­hető kíváncsisággal járta végig a kórház vezetőinek kalauzolásával az új osztá­lyokat, találkozott az ott dolgozó orvosokkal, ápoló­nőkkel a Központi Bizottság titkára, s még arra is mód és lehetőség nyílt, hogy a muzeális értékű barokk gyógyszertárat is megtekint­se. A kórházlátogatás után mintegy átmenetként az újabb színhelyhez vezető úton Eger történelmi belvá­rosát mutatták meg a ven­dégnek. s Aczél György a régi város falai között fel­fedezni vélte 40—50 évvel ezelőtti emlékeit, amikor még mint fiatalember turis­taként járta e tájat és köz­te az akkori csendes, ma hallatlanul nyüzsgő barokk várost. A séta közben be­tért a Képcsarnok Vállalat­hoz is, műértő szemmel fi­gyelve egy készülő kiállítás képeit (Vati József tárlata ma nyílik), s eljutott az If­júsági Házba is. amelyről igen elismerő szavakkal nyi­latkozott. A továbbiakban az egri Gárdonyi Géza gimnázium­ba vezetett Aczél György útja. Némi, de örömteli meglepetést okozott, amikor 6 szólalt meg bevezetőként: — Nagyon jó véleményt olvastam az iskola munká­járól a minisztériumban. Országosan kiemelkedő in­tézménynek tartják, — és dr. Nagy Andorné, az isko­la igazgatója már kapta is sorjában a kérdéseket: ho­gyan érik el azt, hogy aránylag sok gyermeküket veszik fel az egyetemekre, főiskolákra; milyen a mun­kás-paraszt gyerekekkel a foglalkozás; milyen a peda­gógustársadalom összetétele az iskolában, mennyi a fia­tal ; ha most teljhatalmat kapna, mint gyakorló peda­gógus, hogyan lépne tovább az iskolareformban? A feltett számtalan kér­désre adott válaszból most csak kettőt idézünk: — Mindennek alapja a sok munka, a magas köve­telményszint, — ez lenne dr. Nagyné szerint a kulcsa annak, hogy tőlük oly sokan eredményesek a felvételi vizsgákon. — Az iskola-fokozatok közötti kapcsolat további erősítése a legfontosabb. Ezek nem épülnek egymás­ra. az általános iskola az a középiskolai követelmé­nyeknek, a középiskola meg a felsőoktatásinak akar meg­felelni. Ez pedig óriási fe­lesleges terhet ró diákra, ta­nárra egyaránt. Szélesíteni az alapot, — ez lenne a legfonto­sabb feladat — fogalmazta meg — ha már „teljhatal­mat” kapott — Aczél Györgynek adott válaszában dr. Nagy Andorné. A beszélgetés után Aczél György nemcsak megtekin­tette az iskolát, de az egyik osztály oroszórájára be is ült a padok közé mintegy ellenőrizve a megelőző be­szélgetésen elhangzottakat: kiemelkedő az iskola orosz tagozatosainak nyelvtudása. A délelőtti egri „körséta” után Aczél György az Ok­tatási Igazgatóságon össze­gyűlt nagyszámú hallgató­ság előtt időszerű nemzet­közi és belpolitikai kérdé­sekről adott tájékoztatót és mint fentebb már jeleztük, válaszolt a feltett több, mint félszáz kérdésre. A Politi­kai Bizottság tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára be­vezetőben arról a másfél napról szólt elismerőleg, amelyet itt, Heves megyében töltött. — Turistaként gyakran megfordultam ezen az észa­ki vidéken, még Egerben is, de hivatalosan igen régen jár­tam itt. Óriási az a változás, amely az utóbbi években e tájon is végbement. Szá­momra igazán nagy élmény volt a két nap, látogatás a termelőszövetkezetben, a Mikroelektronikai Vállalat­nál, találkozásom a megyei kórház dolgozóival, pedagó­gusokkal a Gárdonyi gim­náziumban. Mégis azt kell mondanom — tette hozzá —, hogy a legnagyobb él­ményt nem a változó, szé­pülő falu, a megújuló vá­roskép jelentette számom­ra, . hanem Heves megyében is és másutt is, ahol jár­tam: az emberek. Egy más nép él ma ebben az or­szágban, ebben a megyében, mint akár húsz esztendeje is. A továbbiakban arról szólt, hogy most tanuljuk, miként tudunk többet adni az adott világ kemény rea­litásai közepette a dolgozó népnek, ám hogy a leckét jól tudjuk, ahhoz el kell vetni az olyan elosztást, amely nem a termelékeny­séget tekinti elsődlegesnek. A nemzetközi helyzet kér­déseit érintve kijelentette, hogy a világ kultúrájának, civilizációjának őrzői a szo­cialista országok, a kom­munisták. Szólt arról is, hogy Magyarország nemzet­közi súlya és tekintélye egy­értelmű és világos külpoli­tikáján, internacionalista elkötelezettségén alapszik. A béke a mi számunkra — mutatott rá — nem fegy­vernyugvásos állapot, a vi­lág társbérletté változott, ahol a különböző társadalmi rendszerekben élő államok­nak kereskednie kell egy­mással, fejleszteni gazdasá­gi és kulturális kapcsolata­it. Több más kérdést érintve hazai gondjainkat vázolva, külön is kiemelte a vezetés, a vezetők fontosságát és fe­lelősségét. Belpolitikánk alapja — és ehhez a veze­tők jó munkája nélkülözhe­tetlen —, hogy a szocializ­mus mindenkor az emberé legyen, hogy éljen jobban, szebben a dolgozó e hazá­ban. Néhány kérdést érint­ve kitért arra is, hogy ho­gyan kell értelmezni a dif­ferenciálást és a humaniz­must. A Központi Bizottság titkára nyomatékosan hang­súlyozta, hogy a munkahe­lyen kell differenciálni és ahol arra van szükség, ott kell alkalmazni a humaniz­must. A kettőt nem szabad összekeverni, hamis huma­nista szempontok miatt nem lehet, mondjuk 200 embert tartani a gyárkapun belül. A szocialista társadalom garantálja a munkához való jogot, de ezt a jogot ne a gyár biztosítsa. Aczél György végezetül hangsúlyozta a kommunis­ták felelősségét mindazok­nak a feladatoknak megol­dásában, amelyek hazánk és népünk előtt állnak. Szöveg: Gyurkó Géza Fotó: Szántó György Az egri Gárdonyi gimnáziumban a diákok között Fotó: Szántó György Nagyaktíva az Oktatási Igazgatóságon

Next

/
Oldalképek
Tartalom