Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-16 / 113. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. május 16., szerda S. Ma a holnapért Diploma Szabó Éva egyéni második helyezett a csapatgyőztes Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat tanulója (Fotó: Tóth Gizella) A szűk kollégiumi szo­bában öten üldögéltünk. A lányok — régi ismerőseim — egy kis tea melletti „-traces-partira” invitáltak. A hajdani közös építőtábo­rozás emlékeinek föleleve- nítéséből azonban komo­lyabb beszélgetés lett. A hír­ré! Ági robbant be: Jutka férjhez megy. Egy ... TE­TŐFEDŐHÖZ ... Pár percig döbbent csend uralkodott, aztán Kati száján szaladt ki először: A diplomájával? Hö-hö ... lötyögött Klári. — Micsoda messialance. A szó szinte diinamitként robbant. Egyszerre kezdett el magyarázni mindenki, pil­lanatok alatt fölforTÓsodott a hangulat. A többség elő­ször Kati fölháborodásával értett egyet. Mert, hogy mit fognak ezek kezdeni egymással. Rendben van, jóképű a fickó, na de a csó­kok mellett beszélgetni is kellene, s ugyan vajon mi­ről lehet „dumálni” egy szakmunkásképzőt végzettel. Zene, irodalom, színház? Tudja is azt, mi fán terem. Egy ILYEN? Éva, aki mindig a legjobb volt filozófiából, egy dara­big csak hallgatott, azután „hátulról” indult ellentmon­dásba. — Biztos a pénze miatt megy hozzá. Van kocsija, lakása, mert a keresete ... A lányok, — vala­mennyien túl a húszon. s éppen kifelé bandukolva a romantikázásból — ezen el­töprengtek. Kati elbizonyta­lanodott: — hát, az biztos, hogy több jut majd Jutká­nak könyvre meg lemezek­re, mint nékem. Éva folytatta: Na, és hon­nan veszitek, hogy „csak” iparitanulói bizonyítványa van? Hátha azóta érettségi­zett? — Tényleg — mélázott Ági. — Nemrégiben megis­merkedtem egy taxisofőrrel, akiit jó darabig csak félváll­ról vettem. Aztán, hogy többször találkoztunk, egy­re inkább meglepődtem ol­vasottságán, tájékozottsá­gán. Végül kibökite, eredeti­leg mérnöki diplomát szer­zett és jelessel végzett. A társaság érezhetően . két pártra szakadt. Éva vá- j ratlan segítséget kapott, | Klári szólalt meg: Diploma, diploma! De odáig vagytok azzal a papírral. Pedig, a tanításon kívül ti sem élte­tők máshoz. Meg tudnátok mondani, hány fafajta van? Melyik minőség miféle szerkezethez a legjobb? Van fogalmatok a statikai számítások mikéntjéről?... Ez a srác igazán nem tehet arról, hogy az ő szakmun­kájukban nem osztogatnak diplomákat. Pedig érhet annyit tudása, mint a tié­tek . .. — Hát ha a fizetséget né­zem ... — húzta el a száját Kati. Ám azért még bedob­ta: — Na és az általános műveltség? — Ugyan, pad nélkül is megszerezhető. (Ezen most már mindannyian nevettek.) — Szóval1, ott a bökkenő — szögezte le Éva, hogy te­li vagytok előítéletekkel. Ha kell, eléneklitek, hogy az egyik ember annyi, mint a másik, de különben buta papírok igazolását várjátok. Sőt, újfajta kutyabőrökét... Hosszú csend, aztán egy nevetés: — Oké, megnézzük a fiút magunknak. Németi Zsuzsa Fehér sapkás, fehér köpe­nyes fiatalok látványa már megszokott a gyöngyösi me­zőgazdasági főiskola aulájá. ban. Ám ez alkalommal nem laboratóriumi gyakorlatra igyekvő diákok, hanem ti­zenéves kereskedelmi szak­munkásképzősök öltötték ma­gukra az egyen „cuccot”. A 650. évforduló jegyében, jubiláló városunkban ren­dezték meg május 14-én a Közép-magyarországi Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­latok bolti eladójelöltjeinek versenyét. A vetélkedőn nyolc tájegy­ség — Heves, Békés, Bács, Cegléd, Szabolcs, Szolnok, Vác. Nógrád — harminckét legjobb végzős diákja vett részt. — Milyen versenyszámok­ban mérik össze a kereskedő­jelöltek a tudásukat? — kér­dezzük Dienes Sándométól, a Heves megyei élelmiszer kisker oktatási előadójától, a verseny egyik szervezőjé­től. — A négytagú csapatok először elméleti felkészültsé­gükről adnak számot. Bár ez az erőpróba nem azonos a szakma kiváló tanulója ver­sennyel, azért itt is kíván­csiak vagyunk arra. hogy mit sajátítottak el három év alatt a tanulók áru. és tár­sadalmi ismeretekből, vala­mint hogyan készítik majd el a pénztárjelentéseket. Ezt gyakorlati feladatok követik: áruátvétel, pénztár­gépkezelés, blokkolás és vé­gül csomagolás. A beszélgetés ideje alatt már javában folyik a ver­seny. A csapatok tagjai el­sősorban lányok: mindössze három fiú van, ám ők is ügyesen „bűvölik” a pénztár­és csomagológépeket. Bár­csak ilyen remekbe készült „pakkokat” vihetnénk aján­dékba minden alkalommal — jut eszünkbe önkéntele­nül is. — Sajnos, évről évre egy­re kevesebb a fiú a szak­mában — mondja a rendező. — Mi lehet ennek az oka? — Igen alacsony a kezdő­fizetés. Még napjainkban is 1600—1700 forint az alap. Erre jön némi pótlék, de így is alig van megfizetve az az eladó, aki naponta nyolc órát áll a pult mögött. Rá­adásul még megmozgat több mázsát is — egészítik ki a választ a zsűritagok. — Milyen előnye szárma­zik a diáknak abból, ha egy ilyen tanulói erőpróbán jól szerepel? — érdeklődünk Kiss Gergely Jánostól, az egri Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettesétől, a bí­ráló bizottság egyik tagjától. — Túl azon, hogy maga­biztosabban. felkészültebben vághatnak neki a szakmun­kásvizsgáknak. jobb állás- lehetőséghez is jutnak, s ta­lán kicsit több kezdőfizetés­hez is. — Az elmúlt tíz év KÉVE- versenyein jó helyezést el­értek közül nem egy felelős beosztású boltvezető akad a megyénkben — egészíti ki a hallottakat Dienes Sándorné. A legizgalmasabb pillana­tokat a tanulók az eladó ver­senyszámban érik el. Ugyan­is ez az egyik legfontosabb gyakorlati szám, hisz itt ki­derül feketén-fehéren, meny­nyire rátermettek a válasz­tott hivatásra, vagyis milyen kapcsolatot tudnak kialakí­tani a vásárlókkal. Aligha illik ilyenkor zaklatni a drukkoló fiatalokat. De a szusszanásnyi szünetben mé­gis megkérdezzük további terveiről a megyénket kép­viselő csapat egyik tagját, Szabó Évát. — Kislánykorom óta ké­szülök erre a pályára, s számolok a nehézségeivel is. Most az első cél, minél si­keresebben helytállni, majd megszerezni a szakmunkás- bizdnyítványt — válaszolja a gyöngyösi diáklány. — Gondolsz továbbtanu­lásra? — Igen. Munka mellett szeretnék leérettségizni, és boltvezetői képesítést szerez­ni. A versengés színterét biz­tosító 2104-es Mátra úti ABC vezetőjének is elismerő véleménye van a fiatalokról. Ám, hogy kinek sikerült a legjobban „eladni” tudását, az az esti eredményhirdetés­kor derül ki. A csoportver­senyek küzdelmeibe az első helyet a hazai pálya előnyét élvező Heves megyei Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat diákjai nyerték. Az egyéni győztesek szintén a Heves megyeiek. Simrák Má­ria első lett, míg a második Szabó Éva, a harmadik pe­dig Borbély Katalin. S hogy ne csak a versen­gés izgalmairól emlékezze­nek a mátraalji városra a résztvevők, erről a szervező bizottság gondoskodott. Hét­főn este hangulatos diákbá­lon „lazíthattak” a verseny­zők, kedden pedig a mátrai kisvasút jóvoltából erdei utazással búcsúznak Gyön­gyöstől. Soós Tamás A Kaszakő együttes orgonistája lemezkészítés közben Tudósítónktól: Nemrégiben látott napvi­lágot Túri Gábor debreceni újságíró Azt mondom: jazz című könyve a Zeneműki­adónál. A kötet hézagpótló jelle­gű. Mondhatnánk úttörőnek is. Teljesen mindegy, ho­gyan nevezzük. A lényeg: ilyen jellegű munka ha­zánkban még nem jelent meg. Nem különleges könyv pedig. Interjúkötet. Tizen­kilenc magyar jazzmuzsi- kussal beszélget a szerző. A tény mindenesetre elgon­dolkodtató, hogy könyvki­adásunk eddig sem jazz- muzsikusaíinkat, sem a té­máról író szerzőket nem méltatta arra, hogy hasonló kiadványban elmondják-le- írják véleményüket. De füstölgések helyett in­kább a kötetről: Érezhető, hogy a szerző pontosan látja helyünket, szerepünket a nemzetközi jazzéletben. Mégsem a saját koncepciói jönnek elő a la­pokról. Vagyis a könyv nem sima olvasmány. Hatal­mas indulatok gyűltek ösz- sze muzsikuséveilk alatt a nyilatkozókban. Nem állóvíz tehát a magyar jazz. — Még ha kívülről néha esetleg úgy is néz ki. Érezzük ezt ak­kor is, ha elolvassuk pl. Babos Gyula nyilatkozatát „Ha valaki körzeti orvos, azt zongorázik, amit akar, ha elhívják játszani. Egy kurva, egy profi, mint én, akinek a családját abból kell eltartania, hogy zenész, nagyon sokszor a megrende­lő kívánsága szerint ját­szik.’ A magyar jazzmuzsi- kusok krémje nyilatkozik hasonló éllel a szakmáról, a szervezeti felépítésről, a képzésről, a zenésztársakról. örvendetes, hogy ezek az emberek végre hangot kap­tak, hogy publikálási lehető­séget kapott Túri Gábor. Méginkálbb örvendetes len­ne, ha ezen hangokra az „il­letékesek” is odafigyelné­nek. A kiadók, a sajtó. a lemezgyár képviselői. Hogy lenne rendszeres jazz-szak- lap, hogy ne jutnának előbb nyugaton lemezfelvételhez ‘kitűnő muzsikusaink, mint idehaza. Hogy ne 10 és 20 között mozogna 1983-ban a hazánkban kiadott jazzle- mezek száma. Végezetül Szabados György nyilatkozatából egy idézet: „Példa erre, ha bluest ját­szik valaki úgy — mint mondani szokták —. hogy „happy van”! Nálunk , a blués-játék javarészt ebben merül ki. Ezt is kétfélekép­pen lehet értékelni attól függően, hogy ki és hogyan játssza — hiszen úgy is ér­zi — a boldogságot. Lehet úgy, hogy „gyerekek jól éMink. eszünk, iszunk, happy van”, s lehet úgy, hogy „akármi is van, azért hiszünk abban, hogy örö­münk lesz, ez a mi mentsé­günk”. És éppen ebből a szempontból hibádzik a do­log, mert az előzőt érzem. ha ma Magyarországon bluest hallak játszani.” — Nos, Szabados György- gyel is egyet lehet érteni, s pályatársai figyelmébe ajánlani nyilatkozatát tel­jes terjedelmében. Hogy ne csak azt mondogassuk: jazz. Hogy azt mondjuk: muzsi­ka ... Karácsondi Imre Országos első lett Aki már három hónappal korábban kapott bizonyítványt... (Tudósitónktól): Kétnapos döntő színhe­lyén, Budapesten a Latinka Sándor Szakközépiskolában, április 5—6-án mérték össze tudásukat, felkészültségüket a megyei vetélkedőkön leg­jobbnak bizonyult lakatos szakmunkásjelöltek. A szakma kiváló tanulóinak országos versenyén Laktos Tibor a 212. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet III. osztályos növendéke bi­zonyult a legjobbnak. — Szakrajztól az irányí­tástechnikáig sokoldalú fel­adatokat kaptunk — meséli a bervai színekben győztes hevesi fiatalember. — A legfogösabb kérdéseket azok a váratlan szakmai érdek­lődések jelentették, amelyek nem szerepeltek ugyan a tananyagban, de szerencsére az önszorgalommal szerzett ismeretek segítettek. A Fi- nomszerelvénygyár tanmű­helyében készültem fel a versenyre, ahol minden tá­mogatást megkaptam. Gya­korolhattam az illesztéseket, csapágyhónolásokat és más munfcaifogásokat. Ott a hely­színen lánckereket és fogas­kereket kellett egy szerel­vénybe beépíteni — magya­rázza. — Azt is mondd el — biztatják a fiatalembert a nevelői —, hogy a gyakor­lati munkával egy órával ko­rábban kész lettél"! Kamaszos mosoly a válasz, s a szakoktatói arról is tá­jékoztatnak, hogy Tibi itt a tanműhelyben hozzászo­kott az önállósághoz, ahhoz hogy saját elképzelése sze­rint oldja meg a feladatokat. Van fantáziája a munkához, előre megtervezi a művele­tek sorrendjét. Lakatos Tibor alaposan, majd három hónappal ko­rábban megrövidítette az utolsó tanévét, mert a ver­senyen kapott oklevél dá­tumától, április 6-tól gép­szerelő és karbantartó szak­munkásnak minősítették1. Szabó István műszaki igazgató, vezérigazgató- helyettes ebből az alkalom­ból kétezer forint jutalmat nyújtott át a Berva legfia­talabb lakatosának, aki első béríbesorolására is büszke lehet, mert kezdő szakmun­kásként kiemelt, 17 forintos órabért kapott, s a vállalat kollektív szerződése szerint, mint pályakezdő fiatalt még külön kettőezer forint lete­lepedési segély is megilleti. Mi tagadás, szokatlan Tibor számára ez a reflektorfény. A Mező Imre nevét viselő tanműhelyi brigád tanul­mányi felelőseként bizonyí­tott önmagával, szüleivel és iskolájával szemben: a- vál­laltakat képessége szerint akarattal, szorgalommal tel­jesítette. Szokatlan még számára a műszak kezdetét jelző ko­rai gyári dudaszó. A hevesi Berva tmk-műhelyében dol­gozik. Otthon segít szüleinek az építkezésen, a központi fűtést szereli és közben ter­(Buikta Imre felvétele) vezgeti a nyári szabadságot, mert az első díjjal kapott kéthetes külföldi jutalom­utazáson kívül szeretné be­járni hazánk távolabbi -tá­jait isi. MZ motorkerék­párja még ezernégyszáz ki­lométert futott... Simon Imre A gyermeknapon A közelgő nemzetközi gyermeknap előtt, a sok százezer kisdobosnak és út­törőnek szervezett progra­mokról tartottak sajtótájé­koztatót kedden az Úttörő- szövetség székházában. Május 26-án és 27-én szin­te az ország valamennyi te­lepülésén gyermekmajálist rendeznek. Különösen emlé­kezetesek lesznek a progra­mok annak a 180 ezer álta­lános iskolásnak, akiket ezekben a napokban, hetek­ben avatnak kisdobossá, út­törővé. Szó esett a sajtótájékozta­tón arról is, hogy a nyári vakáció idején a 6—14 éve­sek mintegy 30 százaléka vesz részt valamilyen szer­vezett üdültetésben. A ko­rábbi évekhez Viszonyítva a lehetőségek némileg széle­sebbé váltak — elsősorban a munkásőrség, valamint a Pilisi Parkerdő Gazdaság jóvoltából —, s június 15-én megnyitja kapuit a két esz­tendeje bezárt káptalanfü­redi úttörőtábor is. A csa­tornahálózat felújítását be­fejezték, s idén nyáron mintegy 12 ezer gyermek pihenhet, szórakozhat majd Káptalanfüreden. Azokat a pajtásakat, akik számára nem jutott hely a nyári tá­borokban, az ifjúsági és az úttörőházak várják. Az Üt- törőszövetség vezetői bíznak abban, hogy az őrsök, rajok a nyári szünetben is együtt mariadnak, közösen töltik el a pihenőnapokat. (MTI) összeállította: Németi Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom