Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-16 / 113. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. május 16., szerda S. Ma a holnapért Diploma Szabó Éva egyéni második helyezett a csapatgyőztes Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat tanulója (Fotó: Tóth Gizella) A szűk kollégiumi szobában öten üldögéltünk. A lányok — régi ismerőseim — egy kis tea melletti „-traces-partira” invitáltak. A hajdani közös építőtáborozás emlékeinek föleleve- nítéséből azonban komolyabb beszélgetés lett. A hírré! Ági robbant be: Jutka férjhez megy. Egy ... TETŐFEDŐHÖZ ... Pár percig döbbent csend uralkodott, aztán Kati száján szaladt ki először: A diplomájával? Hö-hö ... lötyögött Klári. — Micsoda messialance. A szó szinte diinamitként robbant. Egyszerre kezdett el magyarázni mindenki, pillanatok alatt fölforTÓsodott a hangulat. A többség először Kati fölháborodásával értett egyet. Mert, hogy mit fognak ezek kezdeni egymással. Rendben van, jóképű a fickó, na de a csókok mellett beszélgetni is kellene, s ugyan vajon miről lehet „dumálni” egy szakmunkásképzőt végzettel. Zene, irodalom, színház? Tudja is azt, mi fán terem. Egy ILYEN? Éva, aki mindig a legjobb volt filozófiából, egy darabig csak hallgatott, azután „hátulról” indult ellentmondásba. — Biztos a pénze miatt megy hozzá. Van kocsija, lakása, mert a keresete ... A lányok, — valamennyien túl a húszon. s éppen kifelé bandukolva a romantikázásból — ezen eltöprengtek. Kati elbizonytalanodott: — hát, az biztos, hogy több jut majd Jutkának könyvre meg lemezekre, mint nékem. Éva folytatta: Na, és honnan veszitek, hogy „csak” iparitanulói bizonyítványa van? Hátha azóta érettségizett? — Tényleg — mélázott Ági. — Nemrégiben megismerkedtem egy taxisofőrrel, akiit jó darabig csak félvállról vettem. Aztán, hogy többször találkoztunk, egyre inkább meglepődtem olvasottságán, tájékozottságán. Végül kibökite, eredetileg mérnöki diplomát szerzett és jelessel végzett. A társaság érezhetően . két pártra szakadt. Éva vá- j ratlan segítséget kapott, | Klári szólalt meg: Diploma, diploma! De odáig vagytok azzal a papírral. Pedig, a tanításon kívül ti sem éltetők máshoz. Meg tudnátok mondani, hány fafajta van? Melyik minőség miféle szerkezethez a legjobb? Van fogalmatok a statikai számítások mikéntjéről?... Ez a srác igazán nem tehet arról, hogy az ő szakmunkájukban nem osztogatnak diplomákat. Pedig érhet annyit tudása, mint a tiétek . .. — Hát ha a fizetséget nézem ... — húzta el a száját Kati. Ám azért még bedobta: — Na és az általános műveltség? — Ugyan, pad nélkül is megszerezhető. (Ezen most már mindannyian nevettek.) — Szóval1, ott a bökkenő — szögezte le Éva, hogy teli vagytok előítéletekkel. Ha kell, eléneklitek, hogy az egyik ember annyi, mint a másik, de különben buta papírok igazolását várjátok. Sőt, újfajta kutyabőrökét... Hosszú csend, aztán egy nevetés: — Oké, megnézzük a fiút magunknak. Németi Zsuzsa Fehér sapkás, fehér köpenyes fiatalok látványa már megszokott a gyöngyösi mezőgazdasági főiskola aulájá. ban. Ám ez alkalommal nem laboratóriumi gyakorlatra igyekvő diákok, hanem tizenéves kereskedelmi szakmunkásképzősök öltötték magukra az egyen „cuccot”. A 650. évforduló jegyében, jubiláló városunkban rendezték meg május 14-én a Közép-magyarországi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatok bolti eladójelöltjeinek versenyét. A vetélkedőn nyolc tájegység — Heves, Békés, Bács, Cegléd, Szabolcs, Szolnok, Vác. Nógrád — harminckét legjobb végzős diákja vett részt. — Milyen versenyszámokban mérik össze a kereskedőjelöltek a tudásukat? — kérdezzük Dienes Sándométól, a Heves megyei élelmiszer kisker oktatási előadójától, a verseny egyik szervezőjétől. — A négytagú csapatok először elméleti felkészültségükről adnak számot. Bár ez az erőpróba nem azonos a szakma kiváló tanulója versennyel, azért itt is kíváncsiak vagyunk arra. hogy mit sajátítottak el három év alatt a tanulók áru. és társadalmi ismeretekből, valamint hogyan készítik majd el a pénztárjelentéseket. Ezt gyakorlati feladatok követik: áruátvétel, pénztárgépkezelés, blokkolás és végül csomagolás. A beszélgetés ideje alatt már javában folyik a verseny. A csapatok tagjai elsősorban lányok: mindössze három fiú van, ám ők is ügyesen „bűvölik” a pénztárés csomagológépeket. Bárcsak ilyen remekbe készült „pakkokat” vihetnénk ajándékba minden alkalommal — jut eszünkbe önkéntelenül is. — Sajnos, évről évre egyre kevesebb a fiú a szakmában — mondja a rendező. — Mi lehet ennek az oka? — Igen alacsony a kezdőfizetés. Még napjainkban is 1600—1700 forint az alap. Erre jön némi pótlék, de így is alig van megfizetve az az eladó, aki naponta nyolc órát áll a pult mögött. Ráadásul még megmozgat több mázsát is — egészítik ki a választ a zsűritagok. — Milyen előnye származik a diáknak abból, ha egy ilyen tanulói erőpróbán jól szerepel? — érdeklődünk Kiss Gergely Jánostól, az egri Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettesétől, a bíráló bizottság egyik tagjától. — Túl azon, hogy magabiztosabban. felkészültebben vághatnak neki a szakmunkásvizsgáknak. jobb állás- lehetőséghez is jutnak, s talán kicsit több kezdőfizetéshez is. — Az elmúlt tíz év KÉVE- versenyein jó helyezést elértek közül nem egy felelős beosztású boltvezető akad a megyénkben — egészíti ki a hallottakat Dienes Sándorné. A legizgalmasabb pillanatokat a tanulók az eladó versenyszámban érik el. Ugyanis ez az egyik legfontosabb gyakorlati szám, hisz itt kiderül feketén-fehéren, menynyire rátermettek a választott hivatásra, vagyis milyen kapcsolatot tudnak kialakítani a vásárlókkal. Aligha illik ilyenkor zaklatni a drukkoló fiatalokat. De a szusszanásnyi szünetben mégis megkérdezzük további terveiről a megyénket képviselő csapat egyik tagját, Szabó Évát. — Kislánykorom óta készülök erre a pályára, s számolok a nehézségeivel is. Most az első cél, minél sikeresebben helytállni, majd megszerezni a szakmunkás- bizdnyítványt — válaszolja a gyöngyösi diáklány. — Gondolsz továbbtanulásra? — Igen. Munka mellett szeretnék leérettségizni, és boltvezetői képesítést szerezni. A versengés színterét biztosító 2104-es Mátra úti ABC vezetőjének is elismerő véleménye van a fiatalokról. Ám, hogy kinek sikerült a legjobban „eladni” tudását, az az esti eredményhirdetéskor derül ki. A csoportversenyek küzdelmeibe az első helyet a hazai pálya előnyét élvező Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat diákjai nyerték. Az egyéni győztesek szintén a Heves megyeiek. Simrák Mária első lett, míg a második Szabó Éva, a harmadik pedig Borbély Katalin. S hogy ne csak a versengés izgalmairól emlékezzenek a mátraalji városra a résztvevők, erről a szervező bizottság gondoskodott. Hétfőn este hangulatos diákbálon „lazíthattak” a versenyzők, kedden pedig a mátrai kisvasút jóvoltából erdei utazással búcsúznak Gyöngyöstől. Soós Tamás A Kaszakő együttes orgonistája lemezkészítés közben Tudósítónktól: Nemrégiben látott napvilágot Túri Gábor debreceni újságíró Azt mondom: jazz című könyve a Zeneműkiadónál. A kötet hézagpótló jellegű. Mondhatnánk úttörőnek is. Teljesen mindegy, hogyan nevezzük. A lényeg: ilyen jellegű munka hazánkban még nem jelent meg. Nem különleges könyv pedig. Interjúkötet. Tizenkilenc magyar jazzmuzsi- kussal beszélget a szerző. A tény mindenesetre elgondolkodtató, hogy könyvkiadásunk eddig sem jazz- muzsikusaíinkat, sem a témáról író szerzőket nem méltatta arra, hogy hasonló kiadványban elmondják-le- írják véleményüket. De füstölgések helyett inkább a kötetről: Érezhető, hogy a szerző pontosan látja helyünket, szerepünket a nemzetközi jazzéletben. Mégsem a saját koncepciói jönnek elő a lapokról. Vagyis a könyv nem sima olvasmány. Hatalmas indulatok gyűltek ösz- sze muzsikuséveilk alatt a nyilatkozókban. Nem állóvíz tehát a magyar jazz. — Még ha kívülről néha esetleg úgy is néz ki. Érezzük ezt akkor is, ha elolvassuk pl. Babos Gyula nyilatkozatát „Ha valaki körzeti orvos, azt zongorázik, amit akar, ha elhívják játszani. Egy kurva, egy profi, mint én, akinek a családját abból kell eltartania, hogy zenész, nagyon sokszor a megrendelő kívánsága szerint játszik.’ A magyar jazzmuzsi- kusok krémje nyilatkozik hasonló éllel a szakmáról, a szervezeti felépítésről, a képzésről, a zenésztársakról. örvendetes, hogy ezek az emberek végre hangot kaptak, hogy publikálási lehetőséget kapott Túri Gábor. Méginkálbb örvendetes lenne, ha ezen hangokra az „illetékesek” is odafigyelnének. A kiadók, a sajtó. a lemezgyár képviselői. Hogy lenne rendszeres jazz-szak- lap, hogy ne jutnának előbb nyugaton lemezfelvételhez ‘kitűnő muzsikusaink, mint idehaza. Hogy ne 10 és 20 között mozogna 1983-ban a hazánkban kiadott jazzle- mezek száma. Végezetül Szabados György nyilatkozatából egy idézet: „Példa erre, ha bluest játszik valaki úgy — mint mondani szokták —. hogy „happy van”! Nálunk , a blués-játék javarészt ebben merül ki. Ezt is kétféleképpen lehet értékelni attól függően, hogy ki és hogyan játssza — hiszen úgy is érzi — a boldogságot. Lehet úgy, hogy „gyerekek jól éMink. eszünk, iszunk, happy van”, s lehet úgy, hogy „akármi is van, azért hiszünk abban, hogy örömünk lesz, ez a mi mentségünk”. És éppen ebből a szempontból hibádzik a dolog, mert az előzőt érzem. ha ma Magyarországon bluest hallak játszani.” — Nos, Szabados György- gyel is egyet lehet érteni, s pályatársai figyelmébe ajánlani nyilatkozatát teljes terjedelmében. Hogy ne csak azt mondogassuk: jazz. Hogy azt mondjuk: muzsika ... Karácsondi Imre Országos első lett Aki már három hónappal korábban kapott bizonyítványt... (Tudósitónktól): Kétnapos döntő színhelyén, Budapesten a Latinka Sándor Szakközépiskolában, április 5—6-án mérték össze tudásukat, felkészültségüket a megyei vetélkedőkön legjobbnak bizonyult lakatos szakmunkásjelöltek. A szakma kiváló tanulóinak országos versenyén Laktos Tibor a 212. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet III. osztályos növendéke bizonyult a legjobbnak. — Szakrajztól az irányítástechnikáig sokoldalú feladatokat kaptunk — meséli a bervai színekben győztes hevesi fiatalember. — A legfogösabb kérdéseket azok a váratlan szakmai érdeklődések jelentették, amelyek nem szerepeltek ugyan a tananyagban, de szerencsére az önszorgalommal szerzett ismeretek segítettek. A Fi- nomszerelvénygyár tanműhelyében készültem fel a versenyre, ahol minden támogatást megkaptam. Gyakorolhattam az illesztéseket, csapágyhónolásokat és más munfcaifogásokat. Ott a helyszínen lánckereket és fogaskereket kellett egy szerelvénybe beépíteni — magyarázza. — Azt is mondd el — biztatják a fiatalembert a nevelői —, hogy a gyakorlati munkával egy órával korábban kész lettél"! Kamaszos mosoly a válasz, s a szakoktatói arról is tájékoztatnak, hogy Tibi itt a tanműhelyben hozzászokott az önállósághoz, ahhoz hogy saját elképzelése szerint oldja meg a feladatokat. Van fantáziája a munkához, előre megtervezi a műveletek sorrendjét. Lakatos Tibor alaposan, majd három hónappal korábban megrövidítette az utolsó tanévét, mert a versenyen kapott oklevél dátumától, április 6-tól gépszerelő és karbantartó szakmunkásnak minősítették1. Szabó István műszaki igazgató, vezérigazgató- helyettes ebből az alkalomból kétezer forint jutalmat nyújtott át a Berva legfiatalabb lakatosának, aki első béríbesorolására is büszke lehet, mert kezdő szakmunkásként kiemelt, 17 forintos órabért kapott, s a vállalat kollektív szerződése szerint, mint pályakezdő fiatalt még külön kettőezer forint letelepedési segély is megilleti. Mi tagadás, szokatlan Tibor számára ez a reflektorfény. A Mező Imre nevét viselő tanműhelyi brigád tanulmányi felelőseként bizonyított önmagával, szüleivel és iskolájával szemben: a- vállaltakat képessége szerint akarattal, szorgalommal teljesítette. Szokatlan még számára a műszak kezdetét jelző korai gyári dudaszó. A hevesi Berva tmk-műhelyében dolgozik. Otthon segít szüleinek az építkezésen, a központi fűtést szereli és közben ter(Buikta Imre felvétele) vezgeti a nyári szabadságot, mert az első díjjal kapott kéthetes külföldi jutalomutazáson kívül szeretné bejárni hazánk távolabbi -tájait isi. MZ motorkerékpárja még ezernégyszáz kilométert futott... Simon Imre A gyermeknapon A közelgő nemzetközi gyermeknap előtt, a sok százezer kisdobosnak és úttörőnek szervezett programokról tartottak sajtótájékoztatót kedden az Úttörő- szövetség székházában. Május 26-án és 27-én szinte az ország valamennyi településén gyermekmajálist rendeznek. Különösen emlékezetesek lesznek a programok annak a 180 ezer általános iskolásnak, akiket ezekben a napokban, hetekben avatnak kisdobossá, úttörővé. Szó esett a sajtótájékoztatón arról is, hogy a nyári vakáció idején a 6—14 évesek mintegy 30 százaléka vesz részt valamilyen szervezett üdültetésben. A korábbi évekhez Viszonyítva a lehetőségek némileg szélesebbé váltak — elsősorban a munkásőrség, valamint a Pilisi Parkerdő Gazdaság jóvoltából —, s június 15-én megnyitja kapuit a két esztendeje bezárt káptalanfüredi úttörőtábor is. A csatornahálózat felújítását befejezték, s idén nyáron mintegy 12 ezer gyermek pihenhet, szórakozhat majd Káptalanfüreden. Azokat a pajtásakat, akik számára nem jutott hely a nyári táborokban, az ifjúsági és az úttörőházak várják. Az Üt- törőszövetség vezetői bíznak abban, hogy az őrsök, rajok a nyári szünetben is együtt mariadnak, közösen töltik el a pihenőnapokat. (MTI) összeállította: Németi Zsuzsa
