Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-06 / 81. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. április 6., péntek így ünnepeltünk Pasztái Ágoston reliefje (Folytatás az 1. oldalról.) kézi hurkolású és színezésű — jutakender anyagból készült. Pusztai Ágoston színezett samott reliefje pedig az előcsarnok falán látható. Mindkét mű harmonizál környezetével. Akár arányaikat, színüket és anyagukat nézzük, akár látvány- „nyelvezetét” vizsgáljuk: mindig a belsőépítészeti megoldásokhoz igazodó, arra rímelő részleteket és egészet találhatunk. Az alkotások jelentőségét fokozza, hogy az utóbbi években egyre ritkábban örülhettünk a helyben élő művészek által alkotott és általuk megvalósított monumentális művészi feladatoknak. A művészházaspár által létrehozott két alkotás bizonyítéka annak, hogy tematikus korlátozás nélkül is jöhet létre eredményes kapcsolat a mecénás-megrendelő és a művész között. ★ Az ünnep alkalmából létesítményavatásra került sor Pétervásárán, ahol a falugyűlések évek óta visszatérő témája volt a Tárnán átvezető híd, illetve a torna- csarnok felépítése. Ezúttal ünnepélyes keretek között adták át a település lakosságának mindkét beruházást, amelyre 18,3 millió forintot fordítottak az építés során. Munkával köszöntötték április 4-ét Visontán, a Gagarin Hőerőmű dolgozói, akik négy blokk termelését irányították. A szakemberek egyben felkészültek arra a munkára, amelyet tegnap kezdtek el: „élesztik” a 200 megawattos 4. számú blokkot, kipróbálják a védelmi és elektrojilter-berendezések működését, próbának vetik alá a szénőrlő malmokat és a hűtőrendszert. A kazán begyújtását péntekre virradóra tervezik, s a tervek szerint vasárnap már termel a GHV 4-es blokkja. Ezt követően tovább folytatódik a karbantartás Visontán: az egyes számú, 100 megawattos blokk áll majd le 36 napos nagyjavításra. ★ Csütörtökön reggel ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással vonták le a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi Felszabadulási emlékműnél. Zászlólevonási ünnepséget tartottak a Parlament előtti Kossuth téren is, ahol ugyancsak ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással vonták le az állami lobogót. Erdős Júlia alkotása Üzletkötések Pekingben Pekingben befejeződtek a magyar vegyipari napok, amelynek keretében — a Chemolimpex külkereskedelmi vállalat szervezésében — öt vállalat termékeit mutatták be, és előadásokon ismertették gyártásukat, alkalmazásukat. Különösen nagy érdeklődéssel fogadták a kínai szakemberek a növényvédőszerekről, a műtrágyákról és a különféle intermedierekről szóló előadásokat. A vegyipari napok kínálta lehetőségeket üzleti tárgyalásra is felhasználták, ezek egy része máris eredményre vezetett. Mintegy 16 millió dollár értékű magyar nitrogén műtrágya és fekete-fehér fotópapír idei szállításában állapodtak meg. Kínától pedig három és fél millió dollár értékben vásároltak különféle festékipari alapanyagokat és a növényvédőé zer-gyártáshoz használatos intermediereket. (MTI) A korábbinál is nagyobb felelősség vár az iparra Hetényi István pénzügyminiszter nyilatkozata Az idei népgazdasági terv alapvető célja a gazdasági egyensúly megszilárdítása, versenyképességünk fokozása, a lakossági reáljövedelem és az áruellátás elért szintjének megőrzése mellett. A számunkra is immár tartósnak bizonyuló kedvezőtlen külgazdasági feltételek, továbbá a mezőgazdaságot ért tavalyi aszálykárok nyomán óhatatlanul felvetődik a kérdés: főbb célkitűzéseink megítélésében nem kövertkezik-e be változás? Erre és más gazdaság- politikai, gazdaságirányítási kérdésekre válaszolt Hetényi István pénzügyminiszter Pichler Ferencnek, az MTI munkatársának adott interjújában. — Céljaink között az első helyen továbbra is nem- ' zetközi fizetőképességünk megőrzése, a konvertibilis viszonylatú külkereskedelmi aktívum növelése és a külső adósságállomány csökkentése, továbbá a termelési és exportszerkezet javítása áll. Céljainkat úgy kell teljesítenünk, hogy — nem lebecsülve az importtakarékosság jelentőségét, a belföldi felhasználás, ezen belül a beruházások mérséklésének importfékező hatását — meghatározó tényező az export növelése legyen. Gondjaink oldódására, gazdaságunk élénkülésére ugyanis csak akkor számíthatunk, ha a gazdaságos kivitel növelésében sikereket érünk el. Elmondhatjuk, hogy átfogó társadalmi-gazdasági feladataink teljesítéséhez megfelelő alapot adott a tavalyi év, amely eredményes volt. És — hadd tegyem hozzá — abból a szempontból is annak tekinthető, hogy az 1983-as tapasztalatok ráirányították a figyelmet néhány feszültségpontra. Arra, hogy a következő időszakban a gazdálkodásban mire kell különösen ügyelni. A gazdasági egyensúly megszilárdításában a korábbinál is nagyobb felelősség és szerep vár az iparra, mivel a tavalyi gyengébb terméseredmények nyomán — bár a mezőgazdaság sokat tett az állattenyésztés gyorsabb fejlődéséért — az ipar teljesítménye lényegében meghatározza az egész export alakulását. Az eredmény jórészt attól függ, hogy vállalataink exportképességük javítására hogyan tudják lehetőségeiket jobban kihasználni. A piaci adottságok szemfüles felmérése, a kereslethez való rugalmasabb alkalmazkodás, a fegyelmezett munka — nem egyszerűen a formális munkafegyelem — mind, mind olyan tényező, amely vállalaton kívüli eszközökkel nem pótolható. Remélhető, hogy az irányítás új elemei — a keresetszabályozás, az áralkalmazás és a tartalékképzés rugalmasabb szabályai — az ésszerűbb gazdálkodáshoz a tavalyinál némileg kedvezőbb feltételeket teremtenek, legalábbis a vállalatok egy részének. Az utólagos vásárlóerő- korlátozás elkerülése érdekében nagy gondot kell fordítani a teljesítmények és a jövedelmek közötti összhang biztosítására. Ugyanis ez az alapja a vásárlóelő és az árufedezet egyensúlyban tartásának. Sok függ attól, hogy mennyire sikerül a vállalatoknak a teljesítményekre építeniük a jövedelemkép- zést. Ennek kialakításában mind a vállalatoknak, mind az irányító szerveknek feladatuk, felelősségük van. Sajátos szereppel és eszközökkel is rendelkeznek ahhoz, hogy e folyamatot a maguk módján elősegítsék vagy hátráltassák. A vállalati gazdálkodásban különösen arra kell ügyelni: az alacsony hatékonyságot ne szentesítsék közgazdaságilag indokolatlan áremeléssel, mert ez fedezetlen vásárlóerő-kiáramláshoz vezetne. Emellett fontos, hogy a gazdálkodók ne vállaljanak nagyobb kötelezettségeket — például beruházásoknál —, mint amire a jövedelmük fedezetet nyújt. Az irányításnak határozottan kell segítenie a hatékonyság javulását, a termelési szerkezet változását. El kell kerülni, hogy liberális támogatásokkal, aprólékos intézkedésekkel fékezzék, bénítsák a közgazdaságilag indokolt jövede- lemalakiílást, a munkaerő- áramlást és a termelés szerkezetének korszerűsítését. Így ugyanis fenntartanák az alacsony hatékonyságú termelés feltételeit, s ez a jövő szempontjából is káros lenne. — Milyen lehetőség kínálkozik a termelési szerkezet átalakítására egy olyan időszakban, amikor csökkenő beruházásokkal vagyunk kénytelenek számolni? — A kérdés jogos, csak ne higgyük, hogy túlontúl egyszerűsíthető, valahogyan így: több beruházás egyenlő a nagyobb hatékonysággal, a kevesebb pedig a kisebbel. Elég sok olyan időszak volt gazdasági életünkben, amikor épp>en a túlzott beruházási tevékenység vezetett egyensúly-hiányhoz és megtorpanáshoz. Persze, egy kicsivel több beruházás jól jönne — de nincs. Jelenlegi helyzetünkben a beruházás minőségi jellemzői az elsődlegesek. Sokat lehet tenni a fejlesztések eredményességének növeléséért, például az építési kínálat fokozásáért, az építkezések gyorsításáért, a specializált termelés létrehozásáért, továbbá azért, hogy kiegészítő beruházásokkal segítsük a meglévő kapacitások jobb kihasználását. Ezek egyébként is olyan alapvető célkitűzések, amelyek megoldása nélkül — termelői beruházásokról beszélve — a beruházások mennyiségi növekedésének hatékonysága is kétségessé válna. A felhalmozás korlátozott színvonala más okok miatt is a kívánatosnál kevesebb lehetőséget ad a termelési szerkezet átalakítására. Egyrészt a felhalmozásból még mindig viszonylag sokat kötnek le a készletek, másrészt kétségtelen tény, hogy egy sor beruházási eszköz viszonylag magas ára sem kedvez azoknak, akik fejlesztésre szánják el magukat. Érezteti hatását egyebek között az, hogy a beruházási anyagokat, termékeket előállító iparágakban a termelékenység meglehetősen alacsony színvonalon van. Ezekben a kérdésekben bő tere van a javítás lehetőségének, és e javulás eredményezheti azt, hogy a fogyasztás sérelme nélkül legyenek növelhetőek a produktív beruházások. Az adott lehetőségen belül az is szolgálhatja a termelési szerkezet átalakítását, ha vállalatán belül és a vállalatok között fokozódik a beruházási eszközök, illetve pénzeszközök áramlása a gazdaságosan nem megújítható, nem fejleszthető termelésből a hatékonyan gazdálkodó ágazatokba, amelyek jól megfelelnek a műszaki haladás szempontjainak és az újfajta igényeknek. A fejlesztés nem képzelhető el úgy, hogy a meglévő mellett hozzunk létre újat; a kevésbé hatékony helyét kell elfoglalnunk, újjal felváltanunk. Mostanában nem a mam- mutberuházások idejét éljük, meg kell elégednünk a kisebb fejlesztésekkel, anélkül azonban, hogy ezek gazdasági jelentőségét lebecsülnénk, hiszen az ésszerű profilváltás, diverzifikálás nagy lendítő erő lehet, és erre szerencsére ma is bőven van jó példa. — Miképpen segíti a költségvetés a népgazdasági egyensúly megteremtését ? — Az állami költségvetés egyensúlyának megteremtésére irányuló erőfeszítéseink a népgazdasági egyensúly létrehozását célozzák. A költségvetési egyensúly megszilárdítása elsőrendű követelmény. A költségvetési hiány az 1982. évi 12.2 milliárd forintról 1983-ban mintegy 7 milliárd forintra csökkent, és az idén már csak 3,5 milliárd forint hiányt tervezünk. Az egyensúly megteremtése látszólag egyszerű: növelni kell a költségvetés bevételeit és mérsékelni kiadásait, illetve fékezni, megakadályozni azok növekedését. A dolog lényege és nehézsége abban van, hogy meg kell találnunk az ehhez szükséges legjobb módszereket és megválasztanunk, hogy hol vannak igazi lehetőségek; azaz kit és hogyan érint ez a folyamat. Szigorú takarékosságot érvényesítünk a kiadások terén. 1983-hoz képest nem növekednek az idén az állam felhalmozási kiadásai. Csökkentjük a költségvetésből folyósított vállalati és ártámogatásokat is. Mérsékeljük — körülbelül 5 százalék körüli szintre — a költségvetési intézmények kiadásainak növekedési üter mét. Minden költségvetési szervnél megköveteljük a takarékosságot, és ahol lehetséges, ott kezdeményezzük az intézmények szervezetének korszerűsítését. Ügyelünk azonban arra, hogy az intézmények — takarékosabb gazdálkodással — kép>esek legyenek társadalmilag alap>- vető és elsőbbséget élvező egészségügyi, oktatási továbbá kulturális feladataik ellátására. A költségvetés bevételeit — mint ismeretes — elsősorban a vállalatok, szövetkezetek és intézmények befizetései határozzák meg. A befizetések 4—5 százalékos növekedésével számolunk. A kiadások növekedésének mérséklése azért is fontos, hogy ne legyen szükség a vállalati adóterhek aránytalan, mértéktelen növelésére, ami keresztezhetné érdekeltségüket. Sajnos, még nem mondható el, hogy a bevételek megteremtését teljesen összhangba tudtuk hozni a vállalati érdekeltség szempontjaival. Vannak kényszer- megoldások is. A szabályzók jövő évi változtatásának egyik célja éppen az, hogy ezeket minél inkább szűkítsük. — Hogyan összegezhetők a vállalati gazdálkodás általános tapasztalatai, s miben látja a további tennivalókat ezen a téren? — Az 1983. évi vállalati gazdálkodás számszerű jellemzői tanulságokkal szolgálnak. A vállalatok és szövetkezetek nyeresége tavaly, az 1982. évinél 5,5 százalékkal több volt. Ugyanakkor 70 gazdálkodó egység veszteséggel zárta az évet, ennek összege — a tröszti belső nyereségátcsoportosítás után — 6,3 milliárd forint. Az egy évvel korábbihoz képest növekedett a veszteséges és alaphiányos vállalatok száma. Ez azt mutatja: a nehezebb gazdasági feltételek között erősödik a vállalatik pénzügyi-gazdasági helyzetének differenciálódása. A nyereségből képzett vállalati alapok összege — a növekvő költségvetési elvonás hatására — csökkent, örvendetes ugyanakkor, hogy a gazdálkodók nem kis része rugalmasan alkalmazkodott a kialakult helyzethez, erősödött vállalkozói magatartásuk, és ezzel többkevesebb sikerrel ellensúlyozták a nehéz gazdasági körülményeket. Figyelmeztető viszont, hogy elég gyakori a pénzügyi fegyelem megsértése, p>edig a jogszabályok megtartásának követelménye nem valamiféle túlzott pénzügyi podantéria. A „tévedés” egyértelműen azt jelenti, hogy valaki vagy valakik megkárosodnak. Egyáltalán nem tekinthető — úgymond — bocsánatos bűnnek, ha az a „valaki” történetesen az állam, hiszen az állami feladatok ellátását csak a tervszerűen érkező bevételekből lehet biztosítani. és a jelentkező bevétel- kiesést követő szabályozó- szigorítás másokat sújt vétlenül, másoknak kell pótolniuk az elmaradást. Azt hiszem, ezúttal is szólnom kellett ezekről a gondokról, ám a vállalati gazdálkodás egészét mégis az minősíti talán legérzékletesebben, hogy a nemzeti jövedelem növekedik. Ez a vállalatok érdeme. — Milyen főbb vonásai vannak a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével kapcsolatos terveknek, elképzeléseknek? — A gazdaságirányítási rendszert úgy kívánjuk fejleszteni, hogy az a tényleges vállalati önállóság erősödését, a rugalmas vállalkozói magatartás térhódítását eredményezze; tehát még jobban késztessen és ösztönözzön a hatékonyabb gazdálkodásra. Ezt célozzák a gazdaságirányítási rendszer komplex továbbfejlesztésére irányuló munkák, amelyek nyomán a fő irányok már kialakulták. A közgazdasági szabályozórendszer továbbfejlesztése — az ár-, adó- és támogatási rendszerben végrehajtandó összefüggő lép>éssorozat révén — a nyereségérdekeltség erősítését és a bérgazdálkodás szabadabbá tételét tűzik ki célul. A változások az indokolatlan termelési és a társadalom- politikailag sem szükséges támogatások fokozatos megszüntetését szolgálják. Változtatni kívánunk az erőforrások értékelésén, drágítva az élőmunka terheit, elősegítve az élő- és holtmun- ka-ráfordítás ésszerűbb megválasztását. A szabályozók módosításától, a gazdasági verseny kibontakoztatásától azt várjuk, hogy a vállalati nyereség jobban fejezze ki a tényleges hatékonyságot, és differenciálódása érdemben befolyásolja a gazdálkodó szervezetek fejlődési lehetőségeit. Mindez akkor valósulhat meg. ha a gazdaságirányítás többi elemének továbbfejlesztése is elősegíti a piaci viszonyok fokozottabb érvényesülését, a vállalati önállóság növekedését, a vállalkozói magatartás terjedését, valamint olyan eszközök, intézmények létrehozását, amelyek a vállalatok mozgásterét, cselekvési lehetőségeit bővítik.
