Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-06 / 81. szám
4. NÉPŰJSÁG, 1984. április 6., péntek Mészárosné Békés Edit díszítő munkában Jól megférnek egymással a népművészeti tár- gyak és az idénytermékek a kaposvári Fazekas Háziipari Szövetkezetnél. A hazai és a külföldi piacokon keresettek az eredeti habán és sárközi motívumokkal díszített tálak, tányérok, bokályok, vázák és kályhacsempék. Ezek mellett azonban gyártanak kevésbé munkaigényes, de legalább annyira keresett és jól fizető kerámiákat is. Így például párologtatókat, csibeitatókat, virágcsere- p eket. Munkájukkal az esztétikai szépséget és a célszerűséget kapcsolják össze, valahogy úgy, mint ahogy azt annakidején fazekas őseik tették. Kiégetett kerámia dísztárgyak a kemencében (MTI fotók: Cser István fel vételei — KS) Rendezvényekre, túrákra, felszerelés pótlására Szerény, de hatásos forintok A megyei tanács ifjúsági bizottsága tagjainak évről évre komoly fejtörést okozó feladat dönteni a fiataloknak szóló kedvezményekről, támogatási formákról. Hiszen annyiféle igényt kellene kielégíteni, amennyit egyszerre lehetetlen. Ugyanakkor a napjainkban rendelkezésre álló pénzügyi feltételek elsősorban a szerény mértékű segítséget engedik meg. A fentiek szellemében fogalmazta meg az elosztás főbb szempontjait beszélgetésünk elején Haffner László, a testület titkára. — Az alapelvek közül igen fontos, hogy- a különböző gyermek és ifjúsági korosztályoknak differenciált hozzájárulást kell biztosítanunk kulturális és turisztikai téren egyaránt. Ezen belül is az önálló keresettel nem rendelkezőket kell mindenek fölött előnyben részesíteni. Nagy figyelmet fordítunk arra is, hogy a lakóhelyeken tovább javítsuk a szabad idő eltöltésének feltételeit, bővítsük a lehetőségeket. Az ösz- szegek odaítélésénél természetesen azok az intézmények kerülnek a rangsor elejére, amelyek maguk is tevékeny részesei ennek a munkának. Emellett persze, számítunk a fiatalok önállóságára, kezdeményezéseikre, jól hasznosítható ötleteikre. S ha szükséges arra is, hogy saját munkájukkal járuljanak hozzá például a klubok kialakításához, csinosításához. — A művelődésben, a kultúrált szórakozásban mire jut elsősorban a megyei tanács ifjúságpolitikai alapjából? — A kiemelt országos, illetve megyei gyermek- és ifjúsági eseményekre ebben az évben 150 ezer forintot utalunk át a rendező szerveknek. Kapnak az alapból, pontosabban a célra felhasználható 50 ezer forintból az ifjúsági létesítmények is. Közülük főleg azok, amelyek tényleg vonzó, a fiatalok széles körének érdeklődését felkeltő programok szervezésére törekednek. Jut természetesen szakmai versenyek, vetélkedők és pályázatok lebonyolítási költségeinek csökkentésére is. — Ugye, kisebb közösségek hasznos együttlétének támogatásáról sem feledkezik meg az ifjúsági bizottság. .. — Szó sincs róla! A megyei klubtanáccsal egyetértésben. 1984-re meghirdetett pályázati rendszer alapján, berendezések, felszerelések pótlására nyújtunk anyagi segítséget lakóterületi, lakótelepi, valamint középiskolai kluboknak. Erre az idén 200 ezer forint fordítható. Természetesen elvárjuk a lányoktól, fiúktól, hogy maguk is vegyenek részt szellemi és fizikai erejük mozgósításával létesítményünk korszerűsítésében. Ügyelünk rá, olyanok kerüljenek a támogatottak közé. akik tavaly sehonnan sem kaptak segítséget. A megyei elnökség javaslatára úttörőcsapatotthonok, úttörőszobák is kapnak összegeket eszközeik bővítésére. A középfokú tanintézetek, kollégiumok, diákotthonok klubjainak működési költségeihez, valamint a területi klubtalálkozók megrendezéséhez szintén hozzájárulunk. — Az utazás, a megélhetés költségeinek megemelkedése miatt ma különösképpen sokat számít a segítőkészség a turizmusban... — Az ifjúsági és diákutazási irodával továbbra is „él” a megállapodásunk. E szerint . a megyénkben tanuló általános iskolások országjáró tanulmányi kirándulásaihoz egységesen 12 százalékos támogatást adunk (ez az összes költség részét jelenti), ha útjukat az Express megyei kirendeltségével, illetve hatvani fiókirodájával közösen szervezik. Az utazási cég emellett a mindenkor felszámolható árrésből 20 százalék engedményt ad. Középfokú tanintézetek esetében ugyanez a kedvezmény 15 százalék. Ha valamelyik munkahelyen, vagy településen megyén belüli túrára kívánnak vállalkozni, ugyanaz a lehetőség, mint a kisdiákoknál. Az egyetlen további feltétel: a kirándulóknak legalább a nyolcvan százaléka harminc éven aluli fiatal legyen. Az ifjúsági turizmus fejlesztését, összehangolását segíti elő az elmúlt év végén megalakult ifjúsági turisztikai munka- bizottság, amelynek munkájában mozgalmi szervek, a testnevelési és sporthivatal, a megyei tanács kereskedelmi osztálya, a tájegységi intéző bizottság és az érintett gazdálkodó szervezetek (Express, Idegenforgalmi Hivatal) vesznek részt. — Táborozások, sport? — A korábbi évekhez hasonlóan az idén is társulunk a hátrányos helyzetű, illetve tehetséges gyermekek nyári táboroztatásában a költségek fedezéséhez. Az általános iskolák úttörőit is segítjük önálló pihenésük lehetőségeinek megteremtésében. Ez a két tétel együttesen könyvelésünkben csaknem 100 ezer forintot tesz ki. Gondolunk ezentúl meglevő teljesítményeink jobbítására is. Ebben az esztendőben a felsőtárkányi megyei úttörőtábornak, valamint a szilvásváradi, a tarnamérai és a Mátrafü- red—sástói táboroknak juttatunk összegeket a korszerűsítésre. Elsődleges célunk a tömegsport támogatása, a szabad idő eltöltésének mind hasznosabbá tétele. Ennek megfelelően nyújtunk szerény anyagi segítséget a hétvégeken és a szünidőkben nyitva tartó iskoláknak, kollégiumoknak. Sz. Z. Egyetemi — főiskolai napok Egyetemi—főiskolai kulturális napok kezdődtek csütörtökön Kecskeméten. A felsőoktatási intézmények művészeti csoportjai és egyéni szereplői 1962 óta kétévenként találkoznak az ország nagy diákvárosaiban. A legjobbak 7-én, szombaton gálaműsort adnak a művelődési központban. Agría-fotópályázat Amint arról lapunkban már hirt adtunk, az idén tizedik évadát éli az Agria Játékszín. Ebből az alkalomból — a Megyei Művelődési Központtal közösen — fotópályázatot hirdetnek: beküldhető bármely olyan fekete-fehér vagy színes fotó, amely valamilyen módon kapcsolódik az Agria ’84 programjaihoz. (A programot egyébként az érdeklődőknek megküldik.) A pályázók tíz darab képpel vagy képsorozattal jelentkezhetnek, a zsűri összesen tízezer forint értékben ítél oda díjakat. A fotók beküldési határideje ez év november 30. Cím: Heves megyei Művelődési Központ, Eger, Dobó tér 13. Az érdeklődők a pályázat feltételeiről ugyancsak itt kaphatnak felvilágosítást. Családi levelek Garay János válogatott családi leveleiből szerkesztett minikönyv készült el a szekszárdi nyomdában. A fényképekkel illusztrált 360 oldalas könyvecske a nyomda minikönyvgyűjtők klubjának gondozásában jelent meg, 500 példányban. Az 1830 és 1851 között szüleinek és testvéreinek írt levelekből Garay János küzdelmes életútjának minden fontosabb állomása nyomon köverthető. Nem csupán családi életének eseményeiről számol be, hanem kifejti irodalmi nézeteit és vallomást tesz politikai meggyőződéséről is. (MTI) ■ Ha nem is akarózott elhinnünk, a lány meghalt. Attól kezdve, hogy egy hajnalban rátaláltunk a kertben, nem messze a kerti- laktól, kivágott fák és bokrok között, alig telt el egy esztendő. Aprón és tehetetlenül feküdt, vértelen arccal, mellére szorított kezekkel, mintha csak megsebzett szívét akarná visszatartani, hogy ne repüljön el azonnal a nemlétbe. Széles kanapén feküdt a világos hallban, ahová régebben talán belépni is félt, két kócos pálma között, köröskörül pedig szokatlan csönd honolt, mintha nem is lett volna háború. Csak néha csapódott be a Duna túlsó partjáról egy-egy magányos lövedék, ilyenkor a mi partunkon — Pesten — hallatszott a robbanás. Por, füst emelkedett a levegőbe, csörömpöltek az ablaküvegek, a mi oldalunkról is felugattak az aknavetők, aztán megint csönd lett. A katonák halkan beszélgettek az ajtóban, be-benéz- tek a hallba, de nem mentek beljebb, csak az orvos volt odabent, meg néhány tiszt a hadosztály-parancsnokságról. Mikor a tisztek kijöttek végre a szobából, Vaszil Prűdök őrmester, aki szemmel láthatóan jobban szorongott másoknál, elkapta az orvos kabátujját: — Kapitány elvtárs, hogy van a mi Zsuzsánk? A kapitány egy pillanatra megtorpant a küszöbön, szemüvege mögül figyelmesen kinézett az őrmesterre és széttárta a kezét: — Nehéz megmondani. — Él még? — Él... De maga... kije magának? — A mi kis gazdaasszonyunk. Ennek a háznak a gazdája. — Aha... vagy úgy. — Kapitány elvtárs... ha vér kell... akkor mi... vegyenek bármelyikünktől — tette hozzá egy nagy vörös bajuszú katona. — Mindent megteszünk, amit csak tudunk. De sajnos kevés a remény. — Ó jaj... kapitány elv- társ. Az oldalfolyosóról két szanitéc érkezett hordágy- gyal meg egy ápolónő nagy egészségügyi táskával. Az orvos köszönt nekik, és így rendelkezett: — Vigyék a beteget az egészségügyi zászlóaljhoz. Tizenöt perc múlva ott leszek. — Kapitány elvtárs, ha vadami... — Tudom, tudom ... — A kapitány eltávozott. ★ Tank-, motorizált és lövészhadosztályaink Romániából az erdélyi hegyeken keresztül az Alföldre — a nagy magyar rónára — átvergődve, ahogy a vezérkariak mondják, nyílt hadműveleti terepre érkeztek. Mögöttünk maradtak a leküzdött isten háta mögötti hegyszorosok, a fejünk fölött függő több tonnás kőtömbökkel, melyek időnként, mintha valaki szándékosan meglökte volna őket, leomlottak, hullottak, legördültek, megakadályozva a csapatok mozgását. És ilyen szoros mindössze kettő volt az egész erdélyi hegyláncban. És nem lehetett őket megkerülni, sem körüljárni, csak ostrommal áttörni rajtuk. Románia sorsa addigra már eldőlt. Antonescu fasiszta rendszere megszűnt létezni, és Románia hhdat üzenve a náci Németországnak, belépett az antihitlerista koalícióba. Magyar- ország földjére a szovjet csapatokkal vállvetve már román hadosztályok katonái is léptek. Ez volt a Balkánon az első nagy törés a hitleri Németország csatlósainak táborában. A magyar róna fölött ragyogóan kéklett az ég. Az erdélyi szorosok sötétsége után mintha valami új világ tárult volna a katonák szeme elé. Porosán és füstösen, a hallatlanul nehéz harcoktól megviselten makacsul törtek előre a katonák, s valahol a távolban felködlött előttük az azúrkék Duna, melyet csak a dalokból ismertek. Az ellenség azonban konokul ellenállt, makacsul ragaszkodott minden röghöz, minden lakott településhez — függetlenül attól, hogy nagy volt vagy kicsi —, maga is elvérzett és a mi vérünket is megcsapolta. Előttünk volt a Duna. De hogy elérjük, ahhoz előbb át kellett kelnünk a nagy magyar síkságot csaknem kettészelő Tiszán. A folyó, valahol a Kárpátok fennsíkjain kezdve futását, szélesen hömpölygeti vizét az Alföld alacsonyabb részein; vize olykor tiszta, áttetsző, ám többnyire (különösen tavasz- szal) vöröses a lösztől és az útjába kerülő kimosott ércektől. Szeszélyes a Tisza jelleme: sebes sodrású, meglepő mélységű, ám amikor a németek, hogy még jobban akadályozzák csapataink mozgását, felrobbantottak a Kárpátokban egy duzzasztóművet, a folyó kicsapott medréből, s körös-körül mindent elárasztott, beborított. Azonban már semmi sem tudta feltartóztatni hadosztályaink előrenyomulását: sem a haragos víz, sem a felrobbantott hidak, sem a hallatlan ágyútűz. Hiszen Budapest volt előttünk, a Duna, és emberek voltak előttünk, akik megszabadulásukat várták a barna veszedelemtől. (Folytatjuk) t Kaposvári kerámiák
