Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-30 / 101. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. április 30., hétfő Kistelepüléseken élni A Népújság kérdez — válaszol Jantner Antal építésügyi miniszterhelyettes Fejlődés vagy elsorvadás? Mi lesz a falvak további sorsa? Száznál több településnek van ma már városi státusza, megszűntek a járások, mit jelent ez a falvak szempontjából? Ezekre a kérdéseikre — és ezekkel összefüggésben még sok mindenre — kértünk választ Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettestől. — Évtizedeken át a városok álltak előtérben, azok nagymértékű fejlődése mellett elmaradtak a falvak, sőt, nem egy falu el is nép- telenedett. Mi várható e téren a továbbiakban? — Induljunk ki abból — mondja a miniszterhelyettes, — hogy Magyarországon ellentmondásosan fejlődött a településhálózat és az infrastruktúra. Az ország egyes liészei — például az Alföld és a Dunántúl — között lényeges különbségek alakultak ki. Érdemes elgondolkozni azon is, hogy Budapesten él minden ötödik magyar állampolgár és az utána következő legnagyobb város lakossága is csak egy tizede Budapestének. Ugyanakkor nagy területek voltak város nélkül. — Ez fcppen a 'kis települések fejlesztését indokolta volna. Mégsem így történt évtizedeken iát. — Még a 70-es évékben is a gazdásági elképzelések és a társadalmi fejlődés helyzete volt a további fejlesztések kiindulópontja. Ezért kapta az anyagi eszközök nagy részét elsősorban az öt nagyváros, másodsorban a többi megyeszékhely, a többi település csak ezek után következett. Legrosz- szabb helyzetbe a legkisebb falvak kerültek, különösen azok, ahol foglalkoztatási gondok voltak, ahonnan a munkaképes lakosság nagy része elvándorolt, vagy legalábbis dolgozni járt el az ipari központokba. Egyszerűen nem volt miért otthon- maradniiuk, hiányzott ezeknek a kis helységeknek az eltartó és megtartó képességük. — Mennyiben változott a helyzet az utóbbi években? — Sokban. Fokozatosan megszűnt a lakosság Budapestre áramlása, mert csökkent a főváros részaránya az iparban, a korábbi több mint 50 százalékról 30 százalék alá. Ezzel szemben ipart kaptak addig gyengébben fejlett települések, s nemcsak a hagyományos „ipari tengely”, a Borsod— Budapest—Veszprém megye vonal mentén, hanem az ország távolabbi vidékein is. Ezzel nagyjából egyidő- ben vált időszerűvé a köz- igazgatási rendszer reformja. hiszen a járások megszűnése már hosszú ideje tartó folyamat volt. — Közben mégis tovább néptelenedtek az apró falvak, így Hevesben is. — Bármennyire igaz ez, mégis fel kell tennünk a kérdést: vajon minden esetben negatív folyamatnak kell-e tekinteni a falvak lakossá gs zárnának csökkenését? Történelmünk egyértelműen válaszol erre: ez a folyamat mindig volt, s a nagyobb társadalmi-gazdasági változások idején felgyorsult. Mégis fennmaradtak falvaink ezer éven át. Ez pedig csakis úgy volt lehetséges, hogy az egyik helyen csökkent a lakosság, sőt előfordult, hogy megszűnt egy-egy település, ugyanakkor másutt nőtt a lélekszám, fellendülés indult meg. Sőt, új községek is keletkeztek. — Mi tehát a járható út? — Az MSZMP Politikai Bizottsága ugyanazon az ülésen hagyta jóvá a terület- és településfejlesztés és az államigazgatás korszerűsítésének új irányelveit. Ez is bizonyítja, hogy a kettő szorosan összefügg. A járások1 megszűnésével az igazítás egyszerűsödött. az egyenrangúak — város és község — együttműködése a településfejlesztésre is vonatkozik. Az egy vonzáskörzetbe tartozó településeknek össze kell hangolniuk elképzeléseiket, együtt kell gondolkodniuk. Ez a gyakorlatban jelentheti például azt, hogy közösen tervezik az ellátást, az oktatást, a kulturális 'életet. Vonatkozhat ez a munkaalkalmak megtervezésére is: ha valakinek a közeli városba kell járnia a munkahelyére, ami napi kétszer 20 vagy 25 perces utazást jelent, ez aligha tekinthető ingázásnak, hiszen például Budapesten is igénybe vesz ennyi időt ®z út a dolgozók jelentős részének. Viszont a közeli városban vagy községben esetleg könnyebben megtalálja a képességeinek és képzettségének megfelelő munkakört a környékbeli, mint a lakóhelyén. — Azt jelenti ez, hogy ezután többet ikell kapnia a „közös zsebből” a falunak? — Kétségtelen, hogy a korábbi években az indokoltnál és lehetségesnél kevesebb jutott a falunak, s ez még akkor is így van, ha figyelembe vesszük, hogy a városok fejlesztése is nagyon időszerű és indokolt volt. Már a jelenlegi, a hatodik ötéves tervben is változott az arány, a legfontosabb azonban a szemléletváltozás. Örömmel tapasztaljuk, hogy ez egyaránt érzékelhető a mimisztériumok. az országos főhatóságok és a megyei tanácsappará tusok dolgozóinak gondolkodásában. Figyelembe kell tehát venni a központi elosztásnál is az indokolt arányváltozásokat, de még fontosabb, hogy a nemzeti jövedelem helyben megtermelt hányadából az eddiginél több maradjon a helybelieknél. Ne a megye vagy éppen a központi szerv nagylelkű gesztusának tűnjék, hogy több jut egy városnak vagy községnek. Ha úgy látják, hogy jelentékeny összeg marad helyben, az ottani célokra, nemcsak a termelési kedv fokozódik, hanem nagyobb értelmét találják a társadalmi munkának, a közös gyarapításának is. — Vonatkozik ez a város- és községfejlesztésre is? — Természetesen. egyre inkább. Köztudomású, hogy a közigazgatás korszerűsítésével együtt több hatáskört adtak át az országos hatóságok a megyei tanácsoknak, azok pedig a helyieknek. A városok és a falvak építészeti fejlesztése ás még inkább a helyi tanácsok hatáskörébe kerül. A területrendezési tervek eddig főként országos hatáskörű tervezőirodákban készültek. Kialakultak azonban a megyei tervezőintézetekben a rendezési tervek készítéséhez értő csoportok, ezek jobban, közelebbről ismerik a helybeliek igényeit és lehetőségeit. Igen fontos, hogy a tervezést és a végrehajtást is ellenőrizhesse az érintett város, község lakossága, mert a társadalmi kontroll a demokrácia szerves része. Az sem elhanyagolható szempont, hogy így lehet valódi tekintélyük a terveknek. Eddig ugyanis gyakran előfordult, hogy a terveket .menet közben” többször is módosították, túl sdk volt a rögtönzés, ami zavarta a település tervszerű. harmonikus fejlődését és gyakran sokba is került. — Tehát: közelebb az emberekhez? — Mégpedig minden tekintetben. Látnunk kell végre azt, hogy akármilyen apró faluról legyen szó. az ott élő emberek számára az a legfontosabb hely. legalábbis olyan vonatkozásban, hogy ő ott akarja megkapni — joggal! — az emberhez méltó életfeltételeket: a lakást, az alapvető élelmiszereket, az egészséges ivóvizét, a villanyt stb. Amit pedig nem lehet minden falunak megadni, arról jó közlekedési lehetőségekkel gondoskodni kell. hogy a közelben legyen. Ilyen lehet az orvosi ellátás, az oktatás, a nem napi szükségletű élelmiszer, a tartós fogyasztási cikkek beszerzése, a ruházati bolt, de idesorolom a munkaalkalmakat is. — A tervezésnél is nagyon fontos az, amit most „emberi tényező”-ként szoktak emlegetni: az ezzel foglalkozó emberek értsenek a munkájúikhoz, olyan szakemberek tervezzenek, akiknek megvan a megfelelő gyakorlatuk, s akik elfogulatlanul tudnak dönteni. — Hogyan bat ez a városok és a falvak viszonyára a továbbiakban? — Városban és falun egyaránt megnőtt az érdeklődés és az igény a .környezet alakítása, szépítése iránt. Ez garanciát jelent arra, hogy javulni fog a táj épített képe, Ami pedig a vonzáskörzeteket illeti: nem az a lényeg, hogy annak központja városi rangot kapott, vagy ma még nagyközség Az a legfontosabb, hogy a központ akár önmaga, akár a vonzáskörzetébe tartozó községekkel együtt 'ki tudja elégíteni az ottani lakosság igényeit, ellássa a városra jellemző közfunkciókat, vagyis mindazt, amit a települések lakossága joggal vár el. Így csökkenhet minél hamarabb az a különbség, amely hagyományosan alakult ki és nagyrészt még ma is fennáll a városok és községek, vagy úgy is mondhatjuk: a nagyobb és a kisebb települések között. — mondotta befejezésül Jantner Antal építésügyi és városfej les zltési miniszterhelyettes. V. E. Szabad május elsején Az első szabad május 1„ 1945-ben Felvonulás 1919. májas 1-én Kádár János az 1957-es nagygyűlés résztvevői között 1983. május 1. — Mosolyok, vidámság, optimizmus (MTI-fotók — KS) Kolacskovsz- ky Lajos akkori feljegyzése az eseményről 1928. május 1. Visszaemlékezés a nevezetes ünnepre Már többen is írtak erről az illegális összejövetelről, amelyek nem tükrözhetik a teljes valóságot, mert nem ismerhették a hátterét. Magam, aki szervezője voltam a rendezvénynek, most írok róla. Akkoriban a vasascsoport elnöke és a szakmaközi bizottság jegyzője voltam és javában dolgoztam azon, hogy a TTE helyi csoportjának polgári beállítottságú vezetőségétől átvegyük a vezetést. Azzal tisztában voltam, hogy a hatóságoktól nem kaphattunk engedélyt május 1. megünneplésére és javaslatomra a bizottság úgy döntött, hogy egy olyan „kirándulást” rendezzünk, amit sem az erdészetnek, sem a csendőrségnek nem jelentünk be. írtam az akkor Egerből kitiltott és Budán lakó Ko- lacskovszky Lajosnak, és kértem, hogy tartson egy előadást május 1-ről a résztvevők számára. Elfogadta a felkérést és találkozóhelyül a Tarkő-barlangot jelölte meg, Miskolc felől érkező társaságával. Mi egriek — Gertner I., Szepesi L., Fazekas J. — előbb érkeztünk a barlanghoz és jókora tűzzel vártuk a pestieket. Ezek időben meg is érkeztek és köztük volt dr. Manld Oszkár, a TTE ügyésze és Ivanek, Kolacskovsz- ky állandó kísérője. Vacsorázás közben megbeszéltük a másnapi eseményeket is. Kértem Kolacskovszkyt, hogy ne nevezze nevén a gyermeket, hanem a nála megszokott „virágnyelven” méltassa május elsejét, mert alibiként a hallgatók közt lesznek néhányan, akik nem a mieink. Azután ott a barlangnál aludtunk. Másnap a Bükkön átvágva érkeztünk a Diana-lápá- hoz. Még akkor is érkeztek a turisták által vezetett csoportok, és vagy 180-an gyűltünk össze. Mondanom sem kell, mekkora öröm volt a régi ismerősök és elvtársak látása. Hiszen voltak köztük, akiket Kolacskovszky- val együtt, 1919 miatt internáltak. Ilyen volt Benedek János és Schiller is, aki az SZDP csoportjának a megalakításával volt megbízva. A viszontlátás örömein túlesve bejelentettem, hogy Kolacskovszky Lajos a természet ébredéséről tart előadást. Kolacskovszky a tőle megszokott közvetlenséggel és kitűnő emlékező képességgel magas színvonalú elő-1 adást tartott. Egyetlen fűszál hasznából indult ki, hogy a fűtengernek milyen haszna és jelentősége van a páváskodó és a színes élősködő növényekkel szemben. A hasonlatot mindenki értette, amikor előadását azzal fejezte be, hogy eljön még az idő, amikor a fűtenger értékét és jelentőségét is fel fogják ismerni, és jelentőségének megfelelőén fogják értékelni. Kolacskovszkyék távozása után, a csoport szétszéledt. Voltak, akik virágot szedtek, fogócskáztak, labdáztak vagy beszélgettek. Ebbe a zsibongásba hasított bele egy hang. Állj! És ekkor láttuk, hogy az erdőből jött ki a felsőtárkányi csendőrőrs három tagja és két fegyveres erdőőr. Maguk mit csinálnak itt? — kérdezte az őrsparancsnok. A saját szemével is láthatta, hogy a gyerekektől kezdve mindenki szórakozik. Ezt közöltem is vele. Erre megkérdezte az erdőőrt: kértek-e a turisták ehhez engedélyt? Az erdőőr nemleges válasza után a csendőr felkérte az erdőőrt, szólítsa távozásra a csoportot. Ezután az őrsparancs- nolc közölte velünk, hogy igazoltatnak mindenkit. Senki el nem hagyhatja a helyet, csak igazoltatás után, de azután már nyomban távozzon és vissza se nézzen. És mindezt olyan ijesztő módon, — fegyver levéve! — ordítozó hangon. Akiknek nem volt igazolványunk, azokat mi turisták igazoltuk. Igazoltatás közben kitűnt, hogy egy borbélysegéd az erdőn át Felsőtárkányba ment és jelentette az őrsön, hogy a Bervában egy nagy csoport kommunista van, gyűlést tartanak és egy pesti szónok előadást tart nekik. Mi ezt tagadtuk és közöltük az őrsparancsnokkal, hogy azok éppen olyan turisták, mint mi, és egy közülük beszélt a tavasz nyílásáról. Politikáról ott egy szó sem volt. Kérdezze meg akármelyik nőtől, vagy nagyobb gyerektől. Az őrsparancsnok Benedek János elvtársat — volt direktóriumi tag — visszatartotta és felesége előtt bántalmazta. Három nap múlva Gertner Istvánt, Fazekas Jánost és engem a Csiky Sándor utcában levő csendőrparancsnokságra idéztek be. Ott egy fiatal csendőr hadnagy hallgatott ki. Egyöntetűen azt vallottuk, hogy a Berva-völgyében az egri turisták egy családi kirándulást rendeztek, amit évtizedek óta Szarvaskőn minden engedély nélkül szoktak rendezni, és az annyira politikamentes volt, hogy azon bárki részt Vehetett. Példa erre maga a feljelentő is és a gyerekes családok. Kihallgatásunk után a hadnagy közölte velünk, hogy a felsőtárkányi őrs túlkapása miatt elnézést kér, és figyelmezteti a parancsnokot, hogy máskor tapintatosabban járjon el. Az üggyel kapcsolatban a természetbarátok vezetősége ge lemondott és a vezetés egyszeriben a kezünkbe került. A természetbarátok egri csoportja valóban mun* kás-sportegyesület lett. Dancza János
