Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-30 / 101. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. április 30., hétfő Valamikor a XIII. században szlávok telepedtek a völgy mélyére, megteremtve a Villa Novoyt. Lakóit széltől, ellenségtől olyan kéklő dombok óvták, amelyek ünnepnapokra kitűnő nedűt teremtek; ma Is örömmel kortyolja boldog, s boldogtalan. A falut ma dolgos magyarok lakják. Fél hat. Minden olyan, mint más reggeleken. Vekkercsörgés, kakaskukorékolás töri meg a csendet, piritóskenyér illata bújik át a függönyök résein. Egyre zajosabb a buszmegálló környéke. Munkába indulnak az emberek. Tizenkét kilométeres útjukra ilyenkor húszpercenként startolnak a szürke Skoda-buszok, mint afféle távolsági helyijáratok. Elmegy az első, el a második, a sokadik, s mire az iskolások beülnek a padokba, úgy tűnik, kiürült a falu. — Kevés itt a munkalehetőség — mondja Nagy József, a községi tanács elnöke. — Ostorossal közös téeszünkben közülünk kevesen dolgoznak, negyven, talán ötven ember. Szerencse, hogy közel van a város. Nem gond beutazni a Fi- nomszerelvénygyárba, a Csepel Autógyár telepére, vagy a Tanácsi Építőipari Vállalathoz. A legtöbben Egerben keresik meg jövedelmük egy részét. — Csak egy részét? — Nálunk is hódít a „második gazdaság”. Borból, dohányból jön össze a nagy pénz. Sokan uborkát is termelnek. Szorgalmasak az emberek, de meg is van a látszatja. Az elnököt tizenegy esztendővel ezelőtt hozta ide először az autóbusz. Hosz- szúra sikeredett ez a „kirándulás”. — Városi gyerek voltam. Egerben nőttem fel. Amikor megnősültem, annyi pénzünk sem volt, ami elég lett volna a Csebokszári-la- kótelepen egy lakásbeugróra. Megtetszettek a novaji dombok, no meg az olcsó telekárak. Nem bántam meg. Érdekes, hogy én a lakótelep elől menekültem ide, sok család meg éppen a Csebokszáriba vándorolt ebből a csendből. Szerencsére ez a városba költözési hullám már a múlté. — Ez miért szerencse? — Nagyon jól járnánk, ha többen lennénk kétezer főnél. Ezért nincs saját orvosunk, és ezért legyintenek olyan terveinkre, amelyek megvalósulásakor jobb lenne itt az élet. Kutyaszorítóban vagyunk. A városiak azért nem jönnek, mert hiányosak a szolgáltatásaink, azok fejlesztésére viszont Az utánpótlás az iskolapadban és a kézilabdapályán (Fotó: Szántó György) A „remélők” faluja ez csak klubkönyvtár. Persze valójában több annál — mondja mosolyogva. A ház impozáns látványt nyújt. — Űj épület. Sajnos beleesett már az „építeni tilos — „felújítani szabad” — korszakba. Volt itt egy rozzant bikaistálló. Kevés pénzzel, sok társadalmi munkával annyira felújítottuk, hogy művelődési ház lett belőle. Elegáns nagyterem (egy kicsit nagyobb is lehetne), tanácsterem, klubszobák, fotó-labor. A földszinten „albérletben” fodrászüzlet (Ideiglenes megoldás, de valahol kívülről is gondozni kell a fejeket.) — Hetenként kétszer van nyitva a hatezer kötetes könyvtár. Kétszer filmvetítés, és egy hónapban egyszer ovimozi. A kismamáknak díszítőművészeti szakkört működtetünk, ahol nemcsak a matyó hímzéssel foglalkoznak, hanem ismeret- terjesztő előadásokat is meghallgatnak. Az ifjúsági klubot talán már ki sem lehetne űzni a házból. Én megszállott fotós vagyok, s mert ez „ragályos betegség”, fotó-szakkör is működik nálunk. Diszkókat, bálokat, alkalmi előadásokat is rendezünk, néha telt háznak, néha öt-hat embernek. Nyáron szívesebben járnak a kertbe a novajiak. A falon fényképek. Mintha a mohácsi busójáráson készültek volna. .. — Szó sincs róla. Évente egyszer maskarát öltenek nálunk a fiatalok, és nagy- nagy csinnadrattával végigjárják a falut. A házakból kijönnek az emberek, tojást, kolbászt, bort adnak a „remélőknek”, este meg a „kul- túrban” táncmulatságra gyűlünk össze. Ez afféle tavaszünnep. Hasonló megmozdulás a szüreti felvonulás is. A menet élén díszes hintóbán a „kisbíró” és „várandós” felesége végigvonul a falun. Lassan esteledik. A gyárakból visszaérkeznek a dolgozók. Most kezdődik a „második műszak”. A megállóból szürke Skoda-busz indul Egerbe. A sofőr a motort melegíti. Szaladnék, hogy eléri jem..., de minek? Mindjárt jön a következő. Novajon vagyok. Nyitva a gázcseretelep — Annyira gyenge a focicsapat ? — Nem, annyira szorgalmasak az emberek. Kovács Mária, KISZ-titkár szintén pedagógus. Közelgő esküvőjének ezer gondja foglalkoztatja, de nem any- nyira, hogy ne sorolná megállás nélkül a helybeli fiatalok szokásait, lehetőségeit. — Főleg a hétvégeket használjuk ki. Ifjúsági klubot nyitottunk. 53-an vagyunk, de nemcsak papíron. Diszkót, vetélkedőt, TIT- előadást rendezünk, társadalmi munkában felújítottuk a téesz harminc kilométerre levő kunyhóját is. Odajárunk nyaranként. Gulyást főzünk, beszélgetünk, dalolgatunk. Sok gimnazista nem az iskolai, hanem a községi alapszervezet tagja, ök alkotják az ifivezetők klubját. Minden családias. Hogy nemcsak családias, hanem tartalmas is, bizonyítja a KISZ KB vörös vándorzászlajának és a KISZ—Ü ttörő testvérzászlónak az elnyerése. Óvoda, napközi van, az iskola épülete azonban nem nevezhető remekműnek. Kicsit rozzant, látszik, hogy állandóan foltozgatják. — Nincs mód új építésére — mondja az igazgató, Nagy József né — pedig az örökös felújítás ugyanannyi pénzt visz el, és féleredményt hoz. — Mi lenne a megoldás? — A szakaszos építkezés. Az anyagi lehetőségektől függően több lépcsőben új tantermeket építeni. — Milyen az iskolai élet? — Tizenhármán vagyunk pedagógusok. Hatan Egerből járnak ki. Hiába kínáltak többüknek helybeli állást, eddig nem lettek hűtlenek a faluhoz. Kevesen vagyunk, ezért sok munka jut egy emberre. Többen harmadik szaktárgyból is megszerezték a diplomát. Tizenegy—huszonnyolc fős osztályaink vannak, hű tükörképei a demográfiai változásoknak. Könnyű ilyen kis csoportokat oktatni, bár van ennek hátulütője is. Szakkörök beindulásakor nehezen jön ösz- sze a létszám. Nyári vándortáborainkban több, mint száz gyerek vesz részt, ez az összlétszámnak a kétharmada. Idén Szarvasra készülünk. Pamula Miklós pedagógusnépművelő. — Nehogy művelődésiház- igazgatónak tituláljon, mert Nem így van. Csak az iskolába kell átmenni — valamennyiük pedagógus. Kis patak hídján át vezet az utunk. Sok bosszúság okozója volt ez a — most csendesen folydogáló — erecske. A nagy olvadások idején rendszeresen kilépett medréből. — Most már há- boroghat — mondja az elnök —, erősek a gátak. Ez társadalmi munka eredménye. Kevesen vagyunk, ösz- sze kell tartanunk. Ha valaki kihúzza magát a közös megmozdulásokból, azt a közösség is kihúzza az együvé tartozók listájáról. Csendesek az utcák. Sehol egy eldobott papíros, de még cigarettacsikk sem. A por csíkosra van söpörve. Üj házak mindenütt. Érdekes, hogy nemcsak nagyok, ízlésesek is. Itt nem divat a „csicsás”. A falu postása ballag előttünk. Háborog: — Megint ideküldtek egy Noszvajra címzett levelet... Hogy nem tudják megérteni a központban: más község Novaj, és más Noszvaj! Reggeli útja során 340 napilapot kézbesít — ebből 250 Népújság. A napközi előtti kézilabda- pályán testnevelésóra. Aki vezeti, Gál János, tornatanár, községi párttitkár és a sportkör elnöke. — 60—80 párttag él a faluban. Nagy részük munkahelyi alapszervezet tagja, a községiben tizenhatan vagyunk, közülünk hat nyugdíjas. Most vettünk föl egy kisiparost. Jól ismerjük, megbízunk benne. — Mit jelent itt párttagnak lenni? — Mindenekelőtt példa- mutatást. De az az igazság, hogy jó ügyért itt mindenki lelkesedik, akárhova tartozik is. Itt egy járdaépítés jobban összehozza az embereket, mint egy focimeccs. „A remélés afféle tavaszünnep” — mondja Pamula Miklós, a klubkönyvtár igazgatója nincs pénzünk, mert kevesen vagyunk. Most parcelláztunk nyolcvan telket, de várunk a közművesítésükkel. Előbb a hiányzó asz- faltutat, a járdát pótoljuk, átadjuk a húsboltot, a minigyógyszertárat, az öregek napközijét, s talán egy szolgáltatóházat is. Ha meglesz, következhet a „házhelyvásár”! — Miből gondolja, hogy megindul a „kivándorlás"? — Ez országos jelenség. Makiár, Andomaktálya tele van városból érkezett építkezőkkel. Miért ne léphetne közéjük Novaj is? Tiszta a levegő, szép a vidék, jó a közlekedés. Aki strandolni akar, tíz perc alatt beér a Zsóri-fürdőbe, no és még valami: 300 négyszögöles telket én 15 ezer forintért tudok önnek biztosítani. Ezt az egri tanácselnök nem tudná utánam csinálni. Mivel a párttitkárral, a KISZ-titkárrai és a művelődési ház vezetőjével is lenne beszédem, gondolom, hosszú séta áll előttem. Szabó Péter A tanácselnök és az iskolaigazgató — Nagy József és felesége
