Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-21 / 94. szám
IRODALOM ES MŰVÉSZET népújság,i984. április 21., szombat „Tiszta szóval elmondani sorsunkat” Kondor Béla emlékkiállítása a Nem Találkozó Sándor Ivánnal A költészet napjának tőszomszédságában, József Attila születésnapját követően a Testvérmúzsák rendezvénysorozatban Sándor Iván volt az egri Ifjúsági Ház vendége. A Film, Színház, Muzsika főszerkesztőhelyettese egyben regény-, dráma- és esszéíró, 12 megjelent könyv szerzője. A irodalmi találkozó bevezetőjében arról szólt a házigazda, hogy a magyar irodalom múltunk legteljesebb emlékezete. Benne találjuk meg a magyarság legvonzóbb. legszebb arcát, legtanulságosabb sors történetét. Literatúránk őrzi leghívebben mindazt, ami számunkra a múlandóságból múlhatatlan. Közösségi és humánus szerepe, szerepléhetősé- gének megítélése változhatott az utóbbi éveklben-évti- zedekben. de jelentősége változatlanul fontos. Emberi és szellemi létünk alakítása a művészietek, így az irodalom erejével, a gond. a gondolat és az önismeret által is történik. Az irodalom szerepe az emberi létezésben mással nem pótolható, és nem is helyettesíthető. Az író. a költő nyelvi, gondolati és érzelmi csodákat hív létre az anyanyelviből. Anyanyelvűnk pedig magyarságunk, létünk és jövőnk szellemi záloga. A valóságábrázolás írói közt helyezi el Pomogáts Béla Sándor Ivánt, nemzedéki, irányzat szerinti társaiként nevezve meg Hernádi Gyulát. Száraz Györgyöt. Gyur- kó Lászlót. Kardos G. Györgyöt és másokat. Ha egységes nemzedékről, indulásról, beérkezésről és irányzatról nem is beszélhetünk, valóban igaz. hogy próza von u latunkban a legtöbb ismérv ezeket az írókat rokonítja egymással. Sándor Iván regényei közül a Hullámok (1967), Földközelben (1969) az ötvenes években eszmélő fiatalok világnézeti válságaival foglalkozik. Az M. L. esetei (1972) című novellafűzér- ben a háborús éveket és a felszabadulást idézi fel. A futár című (1976) történelmi regényében az 1848/49-es szabadságharc erdélyi eseményeinek tükrében mutat rá a nemzetiségi konfliktusok veszedelmes voltára és súlyos következményeire. A helyszín (1979) című regényben a háborúba hurcolt fiatalokról, felelősségükről, lehetőségeikről szól elmélyültem. Legújabb regényében, az igen kedvező kritikai visszhangot kapott Ködlovas (1983) az ötvenes évek részint önéletrajzi fogantatásé tapasztalatait írta meg prózai elemzésformában. öt drámát írt, valamennyit bemutatták: Kölcsey (1959), Az R 34-es repülőjárat (1959), Két nemzedék (1961), Tiszaeszlár (1967) Az áldozat hegyén (1973). (A Tisza- eszlárt Egerben is 12-szer játszották a miskolci bemutató után. mégpedig egy évadban Németh László Csapda című Puskin-drámá- jával.) Színészpantréi: Arcok, szerepek (1971), esszéi: Utunk szabályai éjszaka (1981). 1981-ben jelent meg Németh László drámáiról és esszéiről szóló könyve, a Németh László üdvtana. (Megjelenés előtt áll újabb, második Németh László könyve is.) 1930-ban született Sándor Ivén, így életének legérzékenyebb esztendőiben élte át „a század történetének legsűrűbb másfél évtizedét, 1941-től 1956-ig." Életútját, írói pályáját így foglalja össze: „Várhattam kölyök- fejjel. kiszolgáltatottan a puskalövést, lehettem tizennyolc éves népszónok, kísérhettek cellába, lettem 1954- ben lázas, fiatal újságíró. Már játszották színdarabjaimat. köteteim jelentek meg, negyvenéves koromban mégis mindent elölről kezdtem, mert megértettem, hogy mindannak, amit átéltem, évszázados az előzményrendszere. Írtam novellát, re. gényt, színdarabot, kritikát, tanulmányt. Érdekelt a történelem, a szociológia, belekaptam a filozófiába, évtizedeket szenteltem a színháznak, a filmnek, a lapszerkesztésnek. Mára maradt mindebből a regény és a tanulmány. Ezekben akarom elmondani azt. ami fél évszázad alatt összegyűlt bennem." A szépíró és esszéíró Sándor Iván is törvényeket, törvényszerűségeket keres, a valóság kristálypontjait a jelenségek, a dolgok mélyén. Hilte életigenlésének bizonyítéka. Hisz az ember ön teremtő, újulni tudó, tisztulni képes erejében. Íróként is a teljesebb és tisztább emberi létezést szolgálja közösségi tudattal. hasznos akarattal. Nemzeti történelmünk rejtett, lappangó kérdéseit a magyar gondolati esszé legszebb hagyományait folytatva. az írástudók felelősségét érvényesítve veti fel. Szám- vétői, szembenéző felelősségvállalás az övé. Írásai egy küzdelmes, de mind szebb eredményeket hozó al- kotópálya lépcsőfokai. Műveiben erőteljes az erkölcsi indíttatású gondolati inspiráció, Témáiban és időben szervesen kapcsolja össze 1848-at. a múlt századot, a tiszaeszlári pert. a századvéget és jelenünket. Megvilágító erejű vallomása: „Az ember elfogadja, legtöbbször elfogadni kényszerül a játékteret, ahol ét. Aki ir, felfedi a terep játéktér voltát. A hétköznapok látszatával elfedett dolgok emberi jelentősége megegyezik a történelem emberi jelentőségével.” Az egyik legszebb, legjelentősebb esszéjének Sándor Iván azt a Németh László- ian ön jellemző címet adta: Az élet méltóságának esélyei. A nyitányában valami olyasvalamit sikerült megfogalmaznia. amely gondolkodásának. írói munkásságának kardinális kérdéseire is választ ad: „Minden élet, minden század kérdése az, hogy mit kezdjen jelenével. Ezért kérdése minden századnak, minden életnek az is, hogy mit kezd emlékeivel. Nem volt a huszadik századnak sem olyan nemzedéke, amelyik ha lehetett a forradalmat, ha nem, legalább a közgondolkozás tisztogatását ne azzal indította volna, hogy próbált elszámolni tapasztalataival." A valóságábrázolást realista módszerrel, korábban a Móricz Zsigmond nevével jelezhető, a múltban kutató, dokumentumokra építő eljárással író Sándor Iván újabb műveiben már inkább a gondolati regény és a tudatregény (a kettő nem ugyanaz!) sajátos szintézisét teremti meg. Olyan re- gényfonmát. amelyet írói világképe, természete hitelesít. A gondokból, problémákból korszerű történelemlátással szerkeszt, olyan történet- és eseménysort, amelyben nem is annyira az alakok, a történet a legfontosabb. hanem inkább az alakok és a történés egy nagy nyelvi bravúr segítségével valamiféle alkalmat adnak a prózaírónak arra, hogy minden gondolatot, amely izgatja, valamiféle hatóképes regényformában tárjon az olvasó elé. Izgalmas műhelymunkáról tudhattunk meg fontos dolgokat. Imponáló volt nemcsak az a tudás, amelyről a találkozó vendége tanúságot tett. hanem a tisztánlátás és módszer is, amelynek segítségével beavatta hallgatóságát a megszerzett tudásba, ismeretekbe. A tudatosság és átéltség mélységfokozíatai érződtek abban a könnyedségben is, amellyel a hallgatóság figyelmét rábűvölte a közös feladatra. Sándor Ivánnak élőszóban is sikerült bizonyítania írói vallomását: „Tiszta szívvel elmondani a sorsunkat; az író így teheti világosabbá kortársai előtt az élet. a történelem visszavisszatérő rejtélyeit." A találkozó ismeretanyagából csak töredéket rögzíthetett a cikkíró, de még töredékében sem pótolhatja azt az élményt, amelyet az íróvendég láttató erővel varázsolt lelki szemeink elé, azt a gondolatsort, amelyet élőszóval bűvölt hallgatósága nyitott és érzékeny fülébe, emlékezetébe. Cs. Varga István Konczek József JHuzdka Vannak emberek, akikben muzsika lakik. Est nem lehet másképpen kifejezni, ez egyszerűen így van. A nőknek leginkább a mellükben van a muzsika. Például egyszer halottam beszélni valakit. Ez egy lány volt, haja a földet söpörte, combjai pedig a levegőben hajladoztak, mint a fehérnyakú ludak. Ezt sem lehet mondani másként, ez egyszerűen így van. Tornászott. Nem is volt benne semmi ámulat. Csak ahogyan beszélt közben hozzám, de akkor már hídban, hátrafeszített derékkal nevetett. és szóval tartott ha már, ilyen váratlanul jöttem a lakásba. Ugyanis délelőtt volt, és én megláttam, hogy ég a villany. A szobában cseresznyevirágillat szállt. Ez is honnan keveredett ide? A szőnyegen meg iskolai térkép hevert kiterítve, Oj-Kaledóniánál kinyitva. Belelapoztam, de azért fel-felnéztem: a lány talpa olyan volt, mint a banán. És muzsika szólt a melléből... Fogalmam sincs, termelnek-e banánt Üj-Kaledónián. Vagy Űj-Kaledóniában? De az biztos, hogy a muzsika a mellükben van, onnan jön általában. — Ki az? — Csak ón. Hát, ki volna? Talán másnak is van kulcsa a lakáshoz? — A szívbajt hozod rám, Viktor. Mi ez repülő-ellenőrzés? — Sajnálom, Ada. Ha érdekesebb látogatóra számítottál, akkor peched van. — Már megint mérgezett a nyelved. Tedd fel a hangfogót, kispofám; épp most aludtak el a gyerekek. — Mosol? — Kedves vagy, hogy ész- reveszed. örökké csak mosok. De talán öltözz át, légy szives. Fázni kezdek, ha rádnézek. Csurom víz vagy, Viktor. Űjabban nyitott kocsival jár a főnököd? Reggel arról volt szó, hogy éjfél előtt nem leszel itthon. A nagy Bakallár meggondolta magát? — Így is lehet mondani. — Szép tőle. Éppen eléggé kihasznál: évek óta csak vendégségbe jársz haza. Re- pesek az örömtől, hogy programon kívül láthatlak. Legalább segítesz kilötykölni ezt a vagon pelenkát. A különleges, bőrkímélő mosóporoktól már teljesen tönkrement a kezem. Garantáltan bioaktiv, „a háziasszonyok öröme". — Mondok egy újságot, Adél... Ügy áll a helyzet, hogy végeztem a főnökkel. — Csak nem ölted meg? — Végeztem vele. — Talán kiléptél? — Hallgass ide ... Lehet, hogy én rosszul értem, de a sumákoló szövegből azt vettem ki, nagyon is szeretné, ha elmennék. Úgy csinált, mintha vérezne a szive értem, amiért nem tudja emelni a fizetésemet. Ezzel kezdte. Tudom, hogy maga többet érdemel, mondta. A meglepetéstől szóhoz se jutottam. Azt mondta: Nézze, Takács, bármennyire sajnálom, de egy megveszekedett fillérrel sem tudok többet adni... Semmi „Viktor pajtás”, „Hapsikám” vagy „öregfiú”, ahogy szokta, hanem csak „nézze Takács”. .. Feljebb már nem mehetek, mondta, már így is vannak hangok, hogy én mandarint csinálok magából, de hát két gyereket kell eltartania, a felesége se dolgozik, tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ez mit jelent, a mai világban az isten pénze is kevés, keservesen nehéz volna elengednem magát, de, a szentségit, meg kell értenem, hogy senki sem lehet ellensége a családjának. .. Duruzsolt, magyarázott, szenvedett, éppen- csak a ruháját nem szaggatta meg. Végül kibökte, hogy a taxivállalat vezérétől hallotta, milyen nagy dohányokat lehet ott zseb revágni ; túlóra nélkül játszva megkereshetném a dupláját annak, amim van. Azt mondta, rám bízza a döntést. Szomorúan venné tudomásul, hogy otthagyom, de ilyen az élet, az ember a maga boldogsága után fut, és senkinek sincs joga ebben bárkit megakadályozni. — Rossz lóra tettél, Viktor. Kezdettől fogva mondom. — Tévedsz. Valami történt. Ezt már napok óta érzem. Eddig nagyon jól megvoltunk egymással, előttem elengedte magát, nem tett lakatot a szájára. A hosszú utak összeráztak bennünket, szinte barátok lettünk, öt év, Ada, gondold meg... — Én legalább tíznek érzem. De, az ég szerelmére, ne fuvolázz ilyen tragikus hangon. — Reggel óta ez jár a fejemben, és nem jutok semmire. — A te nagy Bakallárod... Én meg azt hittem, végre megjött az eszed, és otthagytad. Hogy végre te léptél, azt hittem. Lefogadom, még rimánkodtál is neki. —Egy szót se szólhattam, nem volt rá idő. El kellett mennie. Tegnap még úgy volt, hogy együtt megyünk. Kondor Béla: Muzsika Kondor Béla: Kis tripticon, Katalin-oltár A vesztes Pintér Tamás
