Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-06 / 55. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. március 6., kedd Egy hét... Elkészült a Nemzeti terve Az új Nemzeti Színház megépítéséről tavaly nyáron hozott határozatot az Állami Tervbizottság. Meg is jelölték a befejezés határidejét: 1989-re elkészül. Az egész ország tanúja lehet magánszemélyek és kisebb- nagyobb közösségek felajánlásainak, — hazai és külföldi közéleti személyiségek, színészek adományai átvételének. A tervek szerint a színház a Városliget oldalán, a Hősök tere folytatásában épül fel, szemben a Gorkij-fasorral, a Dózsa György úton. A színház terveinek elkészítésével megbízott Hoffer Miklós egyetemi tanár elkészült a végleges tervvel. Az épületben 1100 fős drámai nagyszínház, valamint 200 fős stúdió- színpad létesül. Az épülettel szemben támasztott követelmények kialakításához, a tervező kollektíva munkájához színészek, rendezők, a színházak technikai szakemberei és más közéleti személyiségek is tanácsot adtak. A kivitelezési munkálatokkal a Középületépítő Vállalatot bízták meg. Még öt év, s a nyitó díszelőadáson felgördülhet a függöny az új ggy impozáns belső részlet Nemzeti Színházban. (MTI fotó: Balaton József felvétele — KS> Zenével, tánccal, verssel, paródiákkal — katonai kollégisták, szakközépiskolások a pódiumon Az egriek nyerték a vándorserleget Ki miben tudós? A „Ki miben tudós?” igazi ősvetélkedő. Formája a televíziózás hőskorában alakult ki, és azóta sem változott. A rendezők megmaradtak a régi kellékeknél: a hangszigetelt fülkénél, a táblánál és a tus- tollnál. Nem adták át az irányítást komputereknek, „űrzene” sem festi alá a gondolkodási idők feszültségét, és a kérdések is hagyományosak maradtak. Sokan nem hittek a műsor újbóli sikerében. Ügy gondolták, a mai néző csak a tömény látványosságot szeretheti, és különben is! ... Az egész olyan, mintha egyetemisták vizsgáit közvetítenék. A kérdések az átlagos néző számára túl „magasak”, a hosszas gondolkodási idő lefékezi a lendületet, egyszóval az egész vállalkozás eleve halálraítélt. Nem így lett. A „Ki miben tudós?” ma sem unalmas. A még majdnem gyermekarcokból sugárzó értelmes tekintetek annyira meg- nyerőek, hogy képtelenség valakinek nem szurkolni — legtöbbször mindkét versenyzőnek. A kérdések nem vájkálnak akadémikus mélységekben. Az átlagos műveltség, és a józan paraszti ész is elegendő ahhoz, hogy mi is együtt jásszunk a diákokkal. A matematikai feladatok a logikát kérik számon, a történelmi kérdések rendszerező jellegűek. Ha már a Versenyzőkről is szó esett, gratuláljunk e jegyzet végén az egri Dobó gimnázium elegánsan győzedelmeskedő tudós diákjának: Kovács Aladárnak, de gratulálhatunk a műsor készítőinek is ahhoz, hogy megértették: érdemes tiszteletben tartani a nemesen egyszerű formákat — még a komputerek korában is. (szabó p.) Mozart: Idomeneo A tévé szerda este a második műsorban játszotta le az Idomeneót, a New York-i Metropolitan 1982. november 6-i adásának közvetítését. A csaknem háromórás zenei élmény nemcsak egy mélyebb, a zenében a tragikumot tudatosan központi témává emelő Mozartot ismertet meg velünk, de olyan operaelőadást is hoz test- és lélekközelbe, amit ma kevés operaház tud így kiállítani. És itt nemcsak az énekesekre gondolok. Azokra a nagy előadóegyéniségekre, mint az Elektrát éneklő Hildegard Behrens, vagy a címszereplő Luciano Pavarotti. Hanem a díszletekre és mindenekelőtt a kórusra. Aki végigélvezte ezt a három órát, mindazt, ami a nagyon egyszerű, de lélektanilag és zeneileg igen bonyolult formában feldolgozott eseményekben hatásos, olykor megrendítő, belátja, hogy egy műben nem a szerkezet remek felépítése szükséges csak: kell a lélek és főleg a szellem, amely az emberi sorsot, a tragikumot, az emberi értékeket fel tudja tárni. A legmélyebb mélységekig! Itt szépszerével a drámai küzdelem nagy-nagy operai monológok formájában zajlik le, de ezek az önfeltárások akkora szenvedéllyel törnek ránk, hogy hatásuk alól nem tudjuk kivonni magunkat. Azt ma már megértjük, hogy az Idomeneo akkorát bukott, hogy csak egyszer mutatták be megírásakor. Majd Mozart átdolgozta. Majd többek között és után Richard Strauss is hozzányúlt a ragyogó zenei anyaghoz. Mi ma már értjük, hogy ez a zene, ez a dráma a rokokószínpad édeskés, rizsporos uralmakor nem válhatott sikerré. Elektra, mint egy Wagner-hősnő, a fizikumot is megerőltető, hatalmas szenvedéllyel lép itt színre, hogy bármi áron társa lehessen Idamantesnek. A legnagyobb hatást ez a figura teszi ránk. Aztán a kórus. Az előadás érdekessége az, hogy a szerelmes királyfit a szoprán Frederica von Stade énekelte, noha ezt akár tenor is megtehette volna. Ezzel a XVIII. századi operai divatnak hódolt az előadás. De ezzel együtt Elektra mellett Idamantes nem tudott any- nyira vonzóvá magasodni. (farkas) A szórakozás jegyében A krimi — ha szerzője bővelkedik kiemelkedő alkotói erényekben —, épp olyan irodalmi értékekkel büsz>—---------------< A K ÉPERNYŐ ELŐTT kélkedhet, mint a történelmi, a társadalmi regény. Ráadásul — s ez sem utolsó szempont —, a sikeresebb, a jobban megkomponált művek — garantálják a felhőtlen szórakozást, az önfeledt kikapcsolódást, sőt a logikai játékot, tréninget is. Az ilyen hangoltságú munkák szabályait már sokan összegezték, egyesek attól sem húzódoztak, hogy vaskos kötetekben tegyék közzé azokat. Majdhogy feleslegesen fáradoztak, hiszen minden valamire való író felrúgta a kötelmeket, s csak egyre törekedett: az érdeklődés ébrentartására. Nem feledkezett meg erről Francis Durbridge sem, akinek Vidéki ügy című munkájából az angol tévések készítettek háromrészes sorozatot. Michael E. Briant rendező alapvető érdeme, hogy felfigyelt a mű izgalmas cselekményére, ügyesen megformált dialógusaira, s mindent megtett azért, hogy képi nyelven is megfogalmazza ezeket. Nem Oscar-díjra pályázott, csak kellemes estéket óhajtott szerezni sok százezer nézőnek. Ez sikerült is neki. Különösképp nálunk, mert az új esztendő eddig eltelt hetei során meglehetősen kiéheztünk a háborítatlan pihenést nyújtó programokra. Most megkaptuk, így aztán nem korrekt dolog utólag fanyalogni, s azt hangoztatni, hogy kissé gyors volt a tempó, s hiányoztak a töprengésre, a találgatásra némi időt adó blokkok. Azt se emlegessük — bár igaz! —, hogy a történet szereplői jellegtelen, majdhogy papírosízű figurák voltak, kivéve Harvey felügyelő ötletesen megmintázott alakját. Ne kifogásoljuk, hogy hiányzott a társadalmi han- goltság, s a sztori úgyszólván légüres térben foganta- tott. Ez is tény, de minek zsörtölődni miatta? Tegyünk úgy, mint az erős dohányos, aki sokáig nem gyújthatott rá, s most bódultán élvezi a silányabb bagót is, örülve annak, hogy végre pöfékelhet. Később aztán jöhet a márkás füstölnivaló is ... ! (pécsi) Forró hangulatú pillanatokkal, művészi élményekkel ajándékozták meg egymást és az érdeklődőket Egerben az elmúlt hét végén a kollégiumi kulturális napok résztvevői. A Helyőrségi Művelődési Otthonban két napon át kilenc versengő, illetve meghívott intézmény fiataljai léptek pódiumra, hogy különféle művészeti ágakban bemutassák felkészültségüket. Sodró lendületű, népi táncok, virtuóz hangszeres zenei számok, értett és átélten előadott versek, tiszta énekhangok, szellemes paródiák igazolták, hogy a katonai kollégiumokban és szakközépiskolákban felelősséggel, hozzáértéssel foglalkoznak a fiatalok művészeti nevelésével. Az öntevékeny művészeti csoportok teret adnak a tehetségek fejlődéséhez, a közösségi szellem és a személyiség formálásához. A színjátszócsoportok, zenei kisegyüttesek, énekkarok és szólisták bemutatói igényes szakmai felkészítésről adtak számot. A kulturális napok házigazdája az alapításának tizedik évfordulóját ünneplő 1-es számú Egri Középiskolai Katonai Kollégium volt. A rendezők nemcsak arról gondoskodtak példásan, hogy a testvérintézményekből érkezett vendégek jól érezzék magukat, szereplésüket semmi se zavarja, hanem maguk is derekasan helytálltak a szemlén. Az öt kategóriában értékelt versenyen az egriek összpontszámuk- kal méltán nyerték el a Magyar Néphadsereg tiszti és tiszthelyettesi kiképzési csoportfőnökének vándorser- legét és díszoklevelét. A különféle művészeti ágakban nyújtott teljesítmény alapján az első három helyezettet jutalmazták. A legjobb versmondónak Irha János (Eger) bizonyult. Hangszeres zenében a Budapesti Zenész Tiszthelyettesképző Szakközépiskola trombita kvartettje, az énekesek közül ugyanennek az intézménynek a kamarakórusa lett az első, az előbbi kategóriában az egriek beatzenekara, az utóbbiban az egri énektrió harmadik helyezést ért el. A táncosok között a szabadszállásiak együttese érdemelte ki az első helyet, az egri csoport harmadik lett. Egyéb kategóriában Farkas Sándor (Eger) paródiáját ítélte a legjobbnak a zsűri. A közönség díját azonos szavazati számmal a szabadszállási néptáncegyüttes, és a budapesti tiszthelyettesképző trombita kvartettje kapta meg. A zsűri külön díjjal jutalmazta az egri kollégium színjátszóit és a nyíregyházi kollégium citerazenekarát. A már hagyományos és sikeres rendezvénysorozatnak jövőre Tata ad otthont. ( virágh) XV/7. — Elméletileg a következő lehetőségek vannak, uraim — foglalta össze Dorian. — Az első az, hogy Sisley professzor az Epszilont tartalmazó csomaggal elutazik az MZ-re. Ebben az esetben azt kell kockáztatnunk, hogy nem látjuk viszont többé, vagy legalábbis jó ideig, hiszen nem valószínű, hogy az Epszilont az illetők maguk ki tudják próbálni. Másrészt nem tudjuk, hogy a kísérleti anyag kiknek a kezébe kerül. S hozzá kell tennem, hogy rendkívüli anyagról van szó. Mint említettem, az urántól százezerszer több energiát képes kibocsátani, azt hiszem fölösleges hangsúlyoznom, hogy ezt nem csupán békés célokra lehet felhasználni. ' — Nem, nem, ez a megoldás semmiképpen sem jó, vetette közbe Jacobson, az államtanács különmegbízott- ja. — Néhány pillanat, uram, — szólt kissé keményen Dorian, hadd vázoljam a többi lehetőséget is, és csak azután döntünk. A második az, hogy valamilyen úton- módon megsemmisítjük az Mz-t. Mint ismeretes, ez már nem könnyű, hiszen a rajta lévő robbanószerkezetet hatástalanították, s így a közvetlen robbantás nem lehetséges. De amúgy is rajta van Lane parancsnokságával még két emberünk, s az ő életük kioltása csakis a legvégső esetben lehetséges. Ettől függetlenül elvileg — bár nincs semmiféle konkrét ötletem — az MZ megsemmisítése lehetséges. — A harmadik pedig — folytatta' kissé elgondolkozva — az, hogy védekezünk az ő támadásuk ellen. Valahogy felvesszük a küzdelmet az ionágyúkkal. Hogy miként, arra szintén nem tudnék választ adni, uraim... — Az első változatot elvetem, — vette át a szót rögtön Jacobson. — Nem lehet őrültek kezébe adni tíz év kemény munkáját és országunk jövőjét. Tehát a másik két eshetőség közül kell választanunk. És számomra a második megoldás látszik valószínűnek. — De hát ott vannak Lane-ék — mondta dr. Dickson. — És még amazok is, ha nem is tudjuk, kicsodák. Emberi életekről van szó, uraim. — Néhányért nem kockáztathatjuk milliók életét — folytatta Jacobson. — Én továbbra is ezt javaslom. Lacombe űrbiológus szólalt meg. — E pillanatban nem lenne könnyű az MZ-t megsemmisíteni, hiszen a robbanószerkezetet hatástalanították. Donovan ezredes van-e más kiút? — Nagy teljesítményű ionágyúkkal mi is rendelkezünk. Csak amíg ők a saját ágyúikkal nem mozgó célokra lőnek, addig manőverezéssel el tudják kerülni megsemmisítő csapásainkat. Az MZ rendkívül érzékeny műszerekkel van felszerelve, így viszonylag könnyen tudnak védekezni. Dorian kérdezett. — Halley úr, ön, mint sugárszakértő, mint ajánlana? — Tökéletes megoldást nem, uram. Lehetőségünk van a Satumus elnevezésű sugárfüggönnyel körülvenni az említett objektumokat, de ez az ionágyú ellen nem nyújt tökéletes védelmet, hiszen a hatást csak mintegy negyven százalékkal tudja csökkenteni. A fennmaradó hatvan azonban elegendő ahhoz, hogy az épületekből, illetve az azokat körülvevő háromkilométeres körzetből ne maradjon semmi, csak puszta por. Azon töprengek, hogy valami más megoldást kellene találni. — És minél gyorsabban, mert az idő veszedelmesen halad — mondta Humprey tábornok. — Sajnos egyelőre nekik dolgozik. Donovan szólalt meg. — Mit javasol, Dorian? Illetve mit határoz, hiszen ön a parancsnok. Mi csak a segítői vagyunk, de dönteni magának kell. A kérdezett a vezérlőberendezéshez lépett, s megnyomta az egyik gombot. Scott arca jelent meg a képernyőn. — Scott őrnagy, a Skorpió hadművelet keretében a Juniorral azonnal a TY- mezőre mennek. Utasításomig ott maradnak. Semmiféle jelzést nem adnak, mert az MZ nem tudhatja meg, hogy maguk ott vannak. —De a műszereik? — A TZ-mezőn kötelékrepülést hajtunk végre, ez elvonja magukról a figyelmet. — Rendben, ezredes, felkészülünk. Dorian egy másik gombot nyomott meg. Marion tábornok, a légi elhárítás főparancsnoka látszott. — Jó estét, Dorian, — szólalt meg. — Kívánhatna valóban jobb estét, tábornok. Nos, mindegy. Ez van. Utasítom — folytatta aztán hivatalos hangon, —, hogy a parlament, a hadügyminisztérium és a biztonsági szolgálat épülete köré Satumus sugárfüggönyt vonjanak. Mindent a legnagyobb titokban, hogy a lakosság körében nehogy pánik törjön ki. Másrészt elrendelem, hogy a TX-mezőt körülvevő valamennyi mezőre küldjenek Capéllákat és próbáljanak minél több ioncsapdát állítani. Továbbá utasítom, hogy végszükség esetére állítsák készenlétbe a földi X/4-es bázis ionágyúit.. — Értettem, ezredes. Minden úgy lesz, ahogy parancsolta. — Köszönöm — mondta Dorian, s azon vette magát észre, hogy újra valami furcsa sej lés rémlett föl benne. (Folytatjuk) Kaposi Levente:
