Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-08 / 57. szám

mi

NÉPÚJSÁG, 1984. március 8., csütörtök

Nyitott fórum — Diákok és értelmiségiek —

Előadás és vita — A társadalmi kérdések után természettudomány?

Átriumi esték

Az egri Rudnay-teremben

Kalló László kiállítása

Az elmúlt év őszén indult Egerben, az Ifjúsági Házban az „Átriumi esték” című előadássorozat. A hívo- gatón ezt olvashatjuk: A

társadalomtudományi előadások felölelik közelmúltunk és napjaink legizga- tóbb gazdasági és társadalmi problémáit, s a jelen aktuális kérdéseire is igyekeznek választ adni...

Az ötlet „szülőatyja” Szabó Pál, a ház munkatársa. _ Mielőtt találkoztunk volna, a műsorfüzetet böngészve is kiderült: érdekes, valóban izgalmas sorozatot sikerült összeállítani a hallgatók számára. Nemcsak a témák bizonyultak vonzónak, de maguk az előadók is — a „nagy nevek” — ígéretesnek számítottak.

Szabó Pál így szólt erről:

— Mindenekelőtt egy nyitott fórumot szerettünk volna teremteni. Olyan találkozókat létrehozni, ahol leülhet beszélgetni a középiskolás, vagy főiskolás diák, a gépészmérnök, vagy az óvónő. Már az ötlet is azért született, hogy előbb-utóbb kialakuljon egy bizonyos kör, akik rendszeresen eljönnek az előadásokra, a vitákra.

— Útkeresésnek számított hát az Átriumi esték első néhány előadása?

— Inkább a kezdeményezés, a szervezés stádiumában beszélhetnénk útkeresésről. Mindeddig ugyanis Egerben nem volt hasonló rendszeres fórum ahol a diákok és a fiatal értelmiségiek találkozhatnak. Mégpedig azok, akiknek egyazon az érdeklődési körük, és van mondanivalójuk a társadalomtudományi kérdésekben.

Az eddigi előadások, a viták egyértelmű sikert hoztak. S ez a siker egyben igazolja az ötlet, a kezdeményezés „életképességét”

is. A szervezőktől — az Ifjúsági Ház munkatársaitól megtudtuk azt is: ezidáig

egyetlen előadás sem maradt el érdeklődés hiánya miatt. A felkért előadók készségesen vállalták a feladatokat, s ha az előadás után nagy vita kerekedett, sokszor a késő esti órákba nyúlt a rendezvény.

A témák sorában számos izgalmasat találunk. Volt előadás a marxista fejlődés- elméletről, Magyarország gazdaságtörténetéről a fel- szabadulástól 1956-ig, a genetika és a művészet, illetve az etika kapcsolatáról, a családtervezésről. Az esetek házigazdája dr. Semperger Tibor, a megyei pártbizottság politikai munkatársa. Az előadók között dr. Tőkei Ferenc akadémikus, dr. Szakács Sándor, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem docense, dr. Czeizel Endre orvos-genetikus, dr. Hermann István akadémikus szerepel, többek között.

— Óriási volt az érdeklődés dr. Hajdú Tibor előadása iránt, aki Rákosi Mátyásról „rajzolt” portrévázlatot. Több mint kétszázan ültek a teremben. Fölvetődött a kérdés: valóban jó az, ha ilyen nagy létszámú a közönség? Hiszen ilymódon nem alakul ki vita — vélte Szabó Pál. — A gazdaságtörténetről szóló előadáson viszont nem többen, mint hatvanan voltak. Mégis, itt „kapott teret” az aktív, cselekvő értelmiség: pezsgő, élénk eszmecsere alakult ki.

— Nincs-e ellentmondás abban, hogy egy tudományos szintű vitában egyaránt részt vesz a középiskolás és a tanár?

— Hangsúlyozni kell, csakis azok jönnek el a találkozásokra. akiket valóban érdekel az adott téma. A „színvonalból” soha nem engednek az előadók. Tehát dr. Czeizel sem választja a népszerűsítő formát, ha megszólal az Átriumi estéken. A középiskolás hallgatók mindegyike tovább akar tanulni, s jónéhány élénk vitát provokálnak ki az esteken. Ügy tűnik, a közönség soraiban egymással egyenrangú partnerek ül.- nek. Egyébként az előadások a városi KISZ-bizottság propaganda tervébe is beépülnek, a főiskola történelem tanszékén pedig politikai továbbképzésként fogadják el.

Molnár Ferenc elsőéves főiskolai hallgató;

— Nagyon tetszett Popper Péter előadása, amelyet a művész lélektanáról tartott. De éppoly érdekesnek találtam a magyarországi gazdaságtörténetről szóló tudományos fejtegetést is. Mi, akik a hatvanas években születtünk, csakis „történelem- könyvként” tekinthetjük az ötvenes éveket. Az Átriumi esték sorozatban objektív tényfeltárást kaptunk ezekről az eseményekről.

Juhász Géza gépészmérnök és felesége, aki óvónő, minden találkozón részt vett.

— Miben látják a sorozat legnagyobb értékét?

Elsősorban a témagazdagságban — válaszolta a férj. Abban, hogy olyan kérdésekre kapunk választ, amelyekre eddig nem volt alkalom ilyen fórumokon. Azonkívül az sem mellékes; az érdeklődő fiatal értelmiségiek itt igazán „otthonra találtak”. Megteremtődött az a közeg, ahol jól érzik magukat, szellemileg felfrissülhetnek.

— Jómagam olykor csodálkoztam azon. hogy kevés a résztvevő egy-egy előadáson — fűzte tovább a szót a feleség. — Mert pontosan azok nem hallgatták a lelki egészségről, az erkölcs fogalmáról szóló fejtegetéseket, akiknek nagyon is szükségük lenne rá. Tény, hogy vezényszóra nem lehet érdeklődést felkelteni, ám azok, akik eddig eljöttek, még sohasem csalódtak ...

Az egri Ifjúsági Házban tovább folytatódik a társadalomtudományi előadássorozat. Májusig még vendégül látják dr. Ancsel Éva filozófust, dr. Szamuely László közgazdászt, s még több más tudós szakembert. A szervezőknek terveik is vannak a jövőre: a közvéleménykutatás alapján kialakult egyfajta „kívánságlista”, amelyen a társadalom- tudományok mellett a természettudományos előadások is szerepelnek.

Mikes Márta

A Miskolcon élő festőművész munkái nemcsak hazánkban és a környező országokban ismertek, de Űj- Zélandtól az Egyesült Államokig sok rangos kiállítás anyagát gazdagították már.

Az egy hiján hatvan esztendős alkotó 1957-ben szerzett diplomát a Képző- művészeti Főiskolán. Tanulmányait New Yorkban és Párizsban folytatta. Nemzeti festészetünk hagyományait modern elemeket ötvözve talált rá egyéni stílusára.

A március 8-án, csütörtökön, 17 órakor rendezendő ünnepélyes megnyitón Nagy Ernő festőművész az egri .főiskola tanszékvezető tanáTürelmetlen korban élünk. Úgy kell annak a ráérős írónak, vagy drámakölitő- nek akinek volt képe öt felvonáson át, vagy ötszáz oldalon keresztül elmélkedni az emberi sorsról. Majd jól meghúzzuk, alaposan átírjuk — hadd váljon emészthetővé, megérthetővé. Persze, ez a kissé türelmetlen megjegyzés nem a hétfői Rómeó és Júlia előadás rendezőjét és szereplőit illeti meg, sokkal inkább aá egri lehetőségeket. Tudniillik az ismert nehézségek — színházi felújítás, az összevonás ellentmondásai — megakadályozták, hogy Heves megyében egy teljes és jó szinielőadást láthassanak a fiatalok. Miskolcon a közös társulat ezt a drámát éppen e hetekben adta elő országos feltűnést keltő formában.

ra mond köszöntő szavakat. A Rudnay-terem dolgozói a kiállított festmények megAz iskolaszínházat már többször dicsértük ezeken a hasábokon. Jogosan, mert a színészek élővé varázsolhatják a holt betűt, lefújják a port a kötelező olvasmányokról. Most is így történt, csak elismerés illeti meg a szolnoki Szigligeti Színház fiatal művészeit. Az Ifjúsági Ház méltó otthont adott a mintegy órányi kivonatnak, s igen-igen nagy volt az érdeklődés. Mucsi Zoltán ügyesen vágta el és varrta össze a szálakat. Ahol kellett, Mészöly Dezső kitűnő Shakespeare tanulmányából olvasott fel idézeteket, vagy éppen fölcsalogatta a „világot jelentő deszkákra” a nézőket. Minden szereplő a helyén volt, külön elismerés illeti meg a Júliát játszó Bárdos Margitot és a L6- rincet megformáló Horváth Lászlót. Rövid idő alatt sivásárlásában az érdeklődők rendelkezésére állnak. A tárlat március 17-ig látható.

került egész jellemet formálniuk.

Miért hát a hiányérzet?

Elsősorban abból fakad, hogy a közönség — életkori sajátosságok miatt is — könnyebben hangolódik a humorra, „veszi” a poénokat, viszont a tragikus vonulatot nem érti, nem érzékeli. Pedig a Rómeó és Júliában — mondanom sem kell — mennyire hangsúlyos ez. Nem értik a tizenévesek, hogy ez a két ko- rukbeli miért nyavalyog annyit, milyen átkok teszik lehetetlenné számukra az egymásratalálást. A kor ismerete, a történelmi látásmód — legalább a hangulat — nélkül keveset ér a színház.

Természetesen, az iskolaszínház csak „zanzára” vállalkozhat. A hiányérzet inkább abból ered, hogy ez a kiegészítőnek szánt forma a művészeti ág fő képviselőjévé vált Egerben. Annak pedig nem elegendő, önmagában félretájékoztat. így a megjelenítés helyett csak a játék marad meg. Bár ez sem kevés.

Gábor László

Rómeó és Júlia Egerben

Szervusztok, halhatatlanok

Karinthy Frigyes, aki saját bevallása szerint mindent kitalált, amit csak lehet, a többi között leírta a „zanzásítás” módszerét. Ez azt jelenti, hogy tetszés szerinti hosszúságú irodalmi műből, bármekkora ki; vonatot lehet készíteni. Így például Az ember tragédiája így hangzana iyen kivitelben, mindössze egy mondatban: ősanyánk, Éva, miután végigálmodta a történelmet, ősapánkkal, Adómmal, teherbe esett, fgy mégiscsak nekivágtunk.

XV/9.

I Pontosan éjfélkor Dorian fölszólt az ügyeletesnek, hogy próbálja hívni az MZ-t. Majdnem mindenki a központi vezénylőteremben volt, csak Lacombe űrbiológus dőlt le néhány percre.

— Az MZ nem jelentkezik, ezredes úr — szólt le az ügyeletes.

— Próbálja csak újra meg

I

újra, talán alszanak.

Mindenki Doriant figyelte, s többen is kérdezni akartak tőle valamit. De erre már nem került sor.

— Itt az MZ — mondta az ügyeletes, s egy álarcos férfi tűnt fel a képernyőn. Nem lehetett látni az arcát, de valahogy mégis érzékelni lehetett, hogy elgyötört és fáradt.

Dorian felmérte, aztán megszólalt:

— Nem önnel akarok beszélni, szóljon Berger professzornak.

Mindenkin a döbbenet lett úrrá, de az ezredes újra megismételte:

— Nem érti? Azonnal szóljon Berger professzornak.

Az alak eltűnt, helyette egy másik álarcos tűnt fel.

— Itt nincs semmiféle Berger.

— De igenis van, — vágott közbe Dorian. — Maga az. Hiába próbálta elváltoztatni a hangját, már a múltkor is gyanús volt nekem. Most pedig már tudom, hogy valóban ön az. A gégeműtét következtében megsérültek a hangszálai és a hangján ez maradandó elváltozást okozott.

— Itt nincs semmiféle ...

— Hagyja, Berger! Ne próbáljuk megtéveszteni egymást, nem vagyunk gyerekek. Ezért most arra szólítom fel, hogy azonnal térjen vissza hazájába, ahol természetesen bíróság elé állítjuk az elkövetett bűneiért. Enyhítő körülménynek számít, ha megbánó magatartást tanúsít. Egy félóra múlva jelentkezzék. Dorian ezredes vagyok.

— Maga őrült, miket beszél összevissza — hallatszott valahonnan messziről, de Dorian a maga részéről befejezte a beszélgetést.

Néhány másodpercre dermedt csönd következett.

Donovan korholó szavakkal mondta:

— Csúnyán átvert minket. Mindannyian Larryra gyanakodtunk és maga tudta, hogy a háttérben Berger áll. Igazán nem volt szép.

Dorian mosolygott.

— Tulajdonképpen nem is én jöttem rá először, hanem Scott. Illetve sejtette, de már biztos vagyok benne, hogy ő is tudja.

— Talán túl naivnak tűnik a kérdésem, — mondta dr. Dickson —, de mi az előnyünk abból, hogy most már tudjuk, hogy ez az ember Berger professzor? Ettől függetlenül a fenyegetés csak fenyegetés, és az ionágyúk olyan veszélyesek, mint voltak.

— Nem teljesen osztom a véleményét, doktor — kapcsolódott be Humprey tábornok. — A leleplezéssel az ellenség soraiban zavar állt be. Ez pedig idegességhez, sok esetben kapkodáshoz vezet. Másrészt a kezdeményezés már nem egyértelműen az ő kezükben van. Mindez azt jelenti, hogy pozícióink valamelyest javultak.

— De uram — esett kétségbe dr. Dickson — nézzen az órára! Mindjárt fél egy, és még nem tartunk sehol sem. Jó, most már tudjuk, hogy az alak Berger, de még nincs semmi ötletünk, semmi elképzelésünk. Mi lesz ebből, ha még csak itt tartunk?

— Nos, a helyzet továbbra is rendkivül veszélyes — vázolta véleményét Dorian. — Az is biztos, hogy még nincs kialakult javaslatunk

a helyzet megoldására. De az ellenséget folytonosan zavarba kell hoznunk, tudatnunk kell vele, hogy előbb-utóbb megtaláljuk a hatásos ellenszert.

Lacombe szólalt meg:

— Tulajdonképpen ki ez a Berger?

— Nos, véletlenül ezúttal nem szükséges a számító- gépes elemzőközponthoz fordulnunk — mondta Dorian —, mert magam is személyesen találkoztam vele. Mint tudják, utoljára a Santilla parancsnoka volt. Előtte az Epszilon-program egyik vezetője. Miután azonban a munkatársaival összeférhetetlen volt, és túlzottan karrierista, vezetői döntés alapján kivonták innen, és a Santillára helyezték. Először fedélzeti mérnök volt, majd később parancsnok lett.

— S úgy tűnt, hogy megbánta bűneit?

— Valószínűleg.

— És a Santilla eltűnésekor ezért gondoltak az irányítóberendezés hibájára?

— Bizonyára... — Bár

erről már én sem tudok többet, mint önök.

—A vonalban Berger professzor — szólt az ügyeletes, és egy ötven körüli férfi arca jelent meg a képernyőn. Szúrós szemű, csapzott hajú, ideges ember tekintett rájuk.

— A dolgok lényegén mit sem változtat, hogy megtudták, ki vagyok.

Nevetésre fakadt.

— A másodpercek ezredrésze alatt szétbombázzuk az átkozott parlamentjüket, ha nem szállítják idejében ide az Epszilont és a vele kapcsolatos dossziét. Természetesen Sisleyvel — egykori kollégámmal együtt. Mert nekem jogom van az Epszilonhoz. Évekig dolgoztam rajta, amíg ki nem vettek azok az átkozottak a kutató- csoportból, Akkor határoztam el, hogy megalapítom a saját országomat, ahol az én törvényeim az uralkodóak, nem afféle nyápic emberek kitalálmányai. S vegyék tudomásul, hogy a jogos tulajdonomhoz ragaszkodom.

— Jöjjön vissza a saját hazájába — szólt közbe Dorian.

— Soha! Nekem ahhoz, amit ön annak nevez, semmi közöm. Nekem megvan az országom, és ehhez kell az Epszilon.

(Folytatjuk)

,Két házikó” — a művész szemével