Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-08 / 57. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. március 8., csütörtök 3. Ma már nincs veszély — Végleges megoldás 1995-re Víz, víz, tiszta víz! Ha nem tiszta...? Munkatársak a sorstársak — az egri szociális foglalkoztatóban Tolókocsival az üzembe Még 1977-ben az Egészségügyi Minisztérium felmérése alapján jöttek rá arra, hogy a kisgyermekek megbetegedése elsősorban a szennyezett víztől következik be. Később azt is megállapították, hogy a nitrát- tartalmú viz a kórokozó. Ezért az országban a megyei tanácsok szakigazgatási szervei megvizsgálták a községek kútjainak vízminőségét. Megyénkben 1982-ben is tizenhat települést nyilvánítottak a víz miatt közegészségügyileg veszélyeztetettnek. Ebbe a kategóriába azok a községek derültek, ahol egyetlen egészséges vizet adó kút sincs. Simon Lajostól, a Heves megyei tanács építési és vízügyi osztályának helyettes vezetőjétől arról érdeklődtünk, hogy mit tettek eddig a veszély elhárítására, s milyen megoldások váratnak még magukra? — El kell mondanom, hogy a nitráttal fertőzött víz hároméves korig veszélyes a gyerekekre. Esetenként halálos megbetegedést is okozhat. Ezért nagy erőfeszítéseket tettünk arra, hogy megszüntessük ezt a veszélyt. — Hol találhatók a megyében — a szakkifejezéssel élve „közegészségügyileg veszélyeztetett” községek? — Azonnali intézkedéseink eredményeként hacsak ideiglenes megoldásokkal is, de ilyen községekről ma már nem beszélhetünk. Egyébként a szóban forgó községek megyénk északi részén helyezkednek el, ahol az igen kedvezőtlen hidrogeológiai viszonyok miatt mélységi vízbeszerzésre nincs lehetőség, a felszín közeli vizek pedig magas nitrát- tartalmúak. — Hány községben sikerült már végleges megoldással megoldaniuk a problémát? — Makiáron, Nagytályán, kiépítettük a vezetékes vízhálózatot. A demjéni vízhálózatot pedig a kerecsen- dire kapcsoltuk, míg a gyön- gyösorosziak a gyöngyösi hálózatról kapják a vizet. Így az említett községekben véglegesen elhárult a veszély. Ezenkívül Bekölcén és Bükkszentmártonban a meglevő kutak kitisztításával, felújításával sikerült olyan vizet nyerni, ami nem szeny- nyezett. — Ezek tehát a végleges megoldások. Mit jelent a problémák ideiglenes felszámolása? — Megszerveztük Szederkénypuszta és Szentdomonkos kivételével, a tartály- kocsiból való ivóvíz biztosítását. Ugyanez történik hamarosan az említett két községben is. Eddig ugyanis tartálykocsik hiánya miatt ezekre a településekre nem tudtunk vizet szállítani. — Meddig kell a fertőzött vizű községek lakóinak a lajtkocsikra szorítkozniuk? — Váraszó térségében a Heves megyei Vízmű Vállalat mélyített egy kutat, ami a VII. ötéves tervben már tiszta vizet ad Váraszó és Erdőkövesd lakóinak. A bo- donyi vízszolgáltatás kiviteli tervei elkészültek, és társulati úton előreláthatólag hamarosan beindul ezek megvalósítása. Szintén a következő ötéves tervben előkészítjük Fedémes, Tarna- lelesz és Szentdomonkos vízellátásának a lehetőségét. Ezen a területen a Bélapátfalva —Egercsehi regionális rendszert kell továbbfejleszteni. Terpes és Kisfüzes községeket pedig a bükkszéki vízműre tervezzük csatlakoztatni, szintén a VII. ötéves tervidőszakban. Ugyanakkor megteremtjük az eger- szóláti vízműrendszer lehetőségét is. — Mikor mondhatjuk el, hogy Heves megyében véglegesen megszűnt a veszély? — Mint említettem: veszélyről már ma sem lehet beszélni. A kismamáknak nincs okuk az aggódásra. Arra azonban, hogy mind a tizenhat nitráttal fertőzött Heves megyei községben végleg megszűnjenek a gondok, anyagi nehézségek miatt 1995-ig várni kell. . . (kis szabó) Takács István alig volt húszéves, amikor egy baleset következtében mozgás- sérült, tolókocsis lett. Addig a cipőiparban dolgozott, mint szerszámkészítő műszerész. A jó szakembert egy ideig vállalata biztatta, hogy megváltozott állapota ellenére kenyérkereső foglalkozáshoz juttatja, ám a jó szándékú ígéretet tett nem követte. Az elmúlt év november 1- én megnyílt az egri szociális foglalkoztató, azóta nincs kényszerű tétlenségre kárhoztatva. Igaz, teljes mértékben nem kamatoztathatja .tanult ismereteit és jártasságát, de sorstársai körében hasznos elfoglaltságra, megértő közösségre talált. Pataki Ferencet az idei alkotmánynapi ünnepségen avatták volna légelhárító lokátoros tisztté, de súlyos agyhártyagyulladása nem múlt el nyomtalanul. A visszamaradt beszédhiba miatt egyelőre nem térhet vissza választott hivatásához. A Honvédelmi Minisztériumból kétezer forint havi támogatást kap, s amíg állapota nem javul, munkát vállalt ugyanitt ő is. „Sok az eszkimó, kevés a fóka” Az egri Május 1. ut 21. szám alatti műhelybe lépőnek első pillanatban fel sem tűnik, hogy itt csökkent munkaképességűek dolgoznak. A hangulatot meghitté, családiassá varászolja a kályhán duruzsoló teáskanna. A szélesre szabott ajtók azonban figyelmeztetnek: üzem ez mégis, ahová sokan tolókocsival érkeznek. — Most épp kulcstartókat készítünk — magyarázza Király József, a mozgássérültek megyei szervezetének fiatal elnöke, aki rokkantnyugdíjasán maga is négyórás elfoglaltságot vállalt az új intézményben. — A hul- ladékbőr-nyersanyagot az Agria Bútorgyár biztosítja számunkra. Amikor megkezdtük működésünket, elsőként az előbb említett gyár és a bervai kollektíva sietett munkamegbízásokkal segítségünkre, a jó kapcsolat azóta is tart. Szerszámokat, alkatrészeket is biztosítanak, s csupán a Finom- szerelvénygyár az idén mint- egy félmillió forint értéket állíttat elő velünk. Számukra kompresszor-rugókat és Készülnek » kompresszorrugók bakelit csatlakozó-vezetőt állítunk elő. A másik helyiségben a beszéd- és hallássérült Kovács Lászlóné, a Csepel Autógyár nyomtatványtömbjeit sorszámözza. ö már itt törzsgárdatagnak számít. — Sokan kérték a felvételt még a közeli falvakból is, ám ahogy a mondás tartja, sok az eszkimó, kevés a fóka. Ami esetünkben any- nyit jelent, hogy csak any- nyi sorstársat tudunk foglalkoztatni, amennyi munka akad. Jelenig 45—50-en vannak, közülük 10—12-en itt a központi műhelyben, míg a többiek bedolgozóként otthon tevékenykednek. Először azonban mindenki itt sajátítja el a kívánt fogásokat. — Vök sorstársaikon tudnak-e segíteni, hisz a vállalt feladatok nagy része ügyes kezet, jó szemet kíván? — Megpróbáltuk egyes munkafolyamatokra betanítani a gyengén, vagy rosz- szul látókat is, de jelenleg kevés olyan munka akad, amelyet sikerrel el tudnánk végezni, viszont nagyon jól tudnánk őket foglalkoztatni a könyvkötő és kisebb nyomdai papírmunkáknál, amelyek elvégzéséhez gépekkel is rendelkezünk, de egyelőre nincs megbízónk. Az ígéret szép szó... Herczog Tamás gyógypedagógus évek óta vezeti An- dornaktályán a csökkent értelmi képességűek foglalkoztatóját. Tavaly szeptember óta másodállásban az ő vállán nyugszik az egri intézmény gondja is. (Fotó: Szántó György) — Kedves és örömteli terhet jelent számomra az új foglalkoztató. — mondja. — Nagy lelkesedéssel láttunk hozzá a szervezéshez annak idején Király Jó^ zseffel. Kezdetben mindenhol kaptunk ígéretet, s ha csak a fele megvalósult volna, már nem fájna fejünk. Mi is megtettünk minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy dolgozóink ne csak egyedi megbízásokat, hanem folyamatos munkát kapjanak. S lehetőleg többfélét, hogy minél nagyobb létszámban tudjuk embertársainknak a hasznos munka örömét biztosítani. Támogatást is kaptunk, így a városi pártbizottságtól, a városi tanácstól, sőt még a MERKUR-tól is: soron kívül mikrobuszhoz juttattak bennünket. A Budapest, VII. kerületi foglalkoztató félmillió forint értékű gépi berendezést küldött. A város és a megye nagy vállalatai közül a már említetteken kívül a vasöntöde ad pillanatnyilag bőr- munkát, s talán a jövőben az Egri Dohánygyár bíz meg minket a vágókések előállításával — Ezenkívül kik ígértek még segítséget megalakulásuk idején? — Ahogy mondottam — folytatja az intézmény vezetője — nagyon sok ajtón kopogtattunk, így a Révai Nyomda és a moziüzemi vállalat is kecsegtetett minket könyvvágási és fűzési feladatokkal. A folyamatosság azért is fontos lenne számunkra, mivel a január 1-én megjelent egészség- ügyi miniszteri rendelet alapján eredményérdekeltségű és költségvetési folyószámlával rendelkező vállalat lettünk. Természetesen ezután is elsősorban az emberközpontúságunk és segítőkészségünk kell, hogy domináljon. Ám azt hiszem, érthető részünkről az igyekezet, hogy nem akarunk csak segélyekre és szociális juttatásokra támaszkodni. Dolgozóink legtöbbje jó képzettségű szakember, aki dolgozni szeretne. Ügy vélem, ezek után fölösleges hangsúlyozni, hogy a foglalkoztató milyen fontos segítséget nyújthat, a nemcsak testileg, hanem lelkileg is érzékeny sérült embertársainknak ahhoz, hogy újra megtalálják helyüket társadalmunkban. Bár a keresetük nem túl magas, havi 1800—2000 forint, de az is jól jön a rokkantnyugdíj mellé. — Tudomásunk szerint vannak olyan mozgásgátoltak és gyengénlátók, akik diplomával rendelkeznek. Adódik-e számukra a jövőben képzettségüknek megfelelő munkaalkalom? — Sajnos egyelőre ők is csak szerelési és összerakási feladatokat kaphatnak, de reméljük, ha a megbízásaink folyamatosakká válnak, lesz mód az átcsoportosításra. Érezniük kell, hogy számítanak rájuk Dr. Juhász Erika városi főorvos, a tanács egészség- ügyi osztályának vezetője kezdettől fogva szívén viseli az egri foglalkoztató sorsát. — Nem áll még elegendő idő rendelkezésre ahhoz, hogy az elmúlt három hónap alapján messzemenő következtetéseket vonhassunk le — halljuk tőle. — Az tudom ígérni, hogy tovább fokozzuk a propagandát és tájékoztatjuk az egyes tanácsi és vállalati vezetőket, bízva megértésükben és jószándékukban. A jövőben előreláthatólag csak a bedolgozó hálózat létszámát tudjuk növelni, de ehhez is, amint az eddig elmondottakból kitűnik, /öltétien kell a vállalati segítség. Nem nagyüzemi termelés a célunk, de embertársainkat feltétlenül sikerélményhez kell juttatnunk, hogy érezzék: számíthatnak ránk! Soós Tamás ,A lelkiismeret örök élettársunk’ Bírónő a Mátra alján — Ma már tudom, gyerekes dac indított el á jogi pályán. Kisiskolás koromban nagyon megszerettem és magam is gyakoroltam a festészetet. Hasonló érdeklődésű barátnőmmel ezért jelentkeztünk képzőművészeti középiskolába. Neki ugyan sokkal rosszabbul sikerült a vizsgája, /mégis őt vették fel. Fájt az igazságtalanság, s /akkor határoztam el, az életemet az igazság szolgálatába állítom. Kissé meglepő bemutatkozó szavak az iméntiek attól az asszonytól, aki immár két évtizedet töltött el Justitia gyöngyösi fellegvárában a bírói pulpituson. A mátraalji város bíróságának elnökhelyettese, Szabó Imréné dr. Soós Ilona tősgyökeres alföldi lány létére, a szegedi egyetemi évek után, a hegyvidékkel cserélte fel szülői vidékét, s bizonysággal állítja: nem bánta meg! — Pedig az első hónapok elég keservesek voltak — emlékszik vissza. — Fogalmazóként egy sor olyan dologgal találkoztam, amelyekről bizony az egyetemen nemigen hallottam. Ügy éreztem, semmit nem tudok. A járásbíróság akkori elnöke, dr. Boros József nagyon szigorú, de nagy pedagógiai érzékkel megáldott ember volt. Folyton azt szorgalmazta, jegyzőkönyvvezetőként rendszeresen vegyek részt a tárgyalásokon, hiszen így sajátíthatja el a legtöbb ismeretet egy kezdő bíró. Eleinte bizony meggyűlt a bajom a gépírással, de az elnök állhatatossága valóban sokat segített. A sikeres szakvizsgát követően nyomban megkapta a kinevezését, s azontúl a polgári eljárásokban perlekedők között igyekezett igazságot tenni — ahogyan teszi napjainkban is. Olyan ügyekben kellett és kell állást foglalnia, amelyek mindennapjaink gyakori kísérő jelenségei, egyszersmind a jogszabályok legszélesebb körét ölelik fel. — A jognak mindig is az a területe érdekelt inkább — állítja határozottan —, talán kiváló egyetemi tanáraim jóvoltából is. Emlékszem, polgári jogi szigorlatomon bizony döcögős volt a feleletem a tulajdonjog témakörében. A professzor így is értékelte: kollegina, ez — űr! Nos, én újra alaposan áttanulmányoztam, és évek sora óta elsősorban az ilyen jellegű ügyekben — ingatlan- és lakásperekben, birtokvitákban — bíráskodom. Valamiféle szakmai beszűkülésről azonban szó sem lehet. — Csak a gyöngyösi bíróságon — fűzi tovább a gondolatsort — évente több, mint kétezer polgári ügy elintézésére várnak a fel- és alperesek. Ezt a felelősségtelj es és nagy munkát nálunk jelenleg négy bírónak kell elvégeznie. Mindezért dr. Soós Ilona korántsem panaszkodik. 1979-ben elnökhelyettesnek nevezték ki, s ez addigi jó munkájának elismerését is jelentette. Kétségtelen viszont, hogy ezzel a tennivalói is magasodtak. Bevallom, amikor szóba került a kinevezésem — meséli —, gondolkoztam rajta, hogy elvállaljam-e. Kétgyermekes anya vagyok. Azelőtt volt rá lehetőségem, hogy otthon dolgozzam: miközben a tűzön főtt az ebéd, a fürdőszobában járt a mosógép, azalatt én végezhettem a munkámat. Megismerkedtem a soron következő esettel, vagy magnóra diktálhattam jegyzőkönyvek alapján a tárgyaláson elhangzottakat. Vezetőként most már erre fiincs idő. Nem könnyű dolog összeegyeztetni a vezetői, a bírói és az otthoni tevékenységet. Nagyfia már másodikos gimnazista, s a lány is lassan gondoskodhat, hogyan tovább az általános iskola után. De jut idő a kartársak által hozott akták aláírására, a vezetői ügyek intézésére is. A 24-es tárgyalóteremre kifüggesztett lista pedig önmagáért beszél. — Sok-sok álmatlan éjszaka telt el a húsz esztendő alatt. Nemcsak a nélkülözhetetlen alapos felkészülés órM ezek, hanem az e kérdésekben való töprengésé is: vajon elég körültekintő voltam-e, figyelembe vettem-e minden lényeges bizonyítékot, apró momentumot? S néha még utólag is ott motoszkál az emberben: valóban jó döntés született-e, mert mégha a paragrafusok alapján bírálok is el valamely esetet, olykor az az érzésem, nem a teljes igazságot derítettük ki, hanem csak jogot szolgáltattunk. Igaz, persze, hogy ebben az ügyfelek is közrejátszanak azzal, igazat mondanak-e, vagy megmásítanak, esetleg elhallgatnak tényeket. A lelkiismeret örök élettársa kell, hogy legyen a bírónak, bármelyik jogágban ítélkezzék is — hiszen emberek sorsa fölött kell döntenie! Szalay Zoltán
