Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-08 / 57. szám

2. bl NÉPÚJSÁG, 1984. március 8., csütörtök Kádár János Jugoszláviában érni az összes érdekelt fél biztonságát kölcsönösen sza­vatoló megállapodásokat. Mindehhez jó kiinduló­pontot ad a Varsói Szerző­dés szervezetének a NATO- hoz intézett javaslata, hogy a két szövetségi rendszer kölcsönösen mondjon le az erő alkalmazásáról. Reális alapot kínál az érdemi tár­gyalásokhoz és az elkerül­hetetlenül szükséges megál­lapodásokhoz a Szovjetunió számos kezdeményezése, köz­tük az, amely szerint lemond az atomfegyver elsőként való alkalmazásáról, kijelenti, hogy kész az atomfegyver­kezés befagyasztására, és ehhez csatlakozásra szólítja fel az Amerikai Egyesült Államokat, s az atomfegy­verrel rendelkező többi or­szágot. Meggyőződésünk, hogy ezek a javaslatok megfelel­nek az összes európai nép, az egész emberiség érdekei­nek. Változatlanul azt az álláspontot képviseljük, hogy a vitás nemzetközi kérdések­re tárgyalások útján lehet és kell megoldást találni. A Magyar Népköztársaság a békés egymás mellett élés elvei, a helsinki záróokmány­ban, a belgrádi, s újabban a madridi konferencia do­kumentumaiban foglalt aján­lások szellemében kész min­den lehetségest megtenni a nemzetközi feszültség csök­kentése érdekében. A szocialista Jugoszlávia nemzetközi tevékenységét jól ismerjük, értékeljük azo­kat az erőfeszítéseket, ame­lyeket az el nem kötelezett országok mozgalmában a béke és a biztonság érdeké­ben, az egyenjogú nemzet­közi kapcsolatok megterem­téséért kifejt. Meggyőződé­sünk, hogy Jugoszlávia né­peinek szocialista építő­munkája, küzdelme a tár­sadalmi haladásért jelentő­sen hozzájárul az emberiség előtt álló nagy feladatok megoldásához, a világbéke megszilárdításához. Eredményes munkát, sok sikert kívánok a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének. Jugoszlávia népeinek a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felvirágoztatá­sához. Dragoszlav Markovics pohárköszöntője (Folytatás az 1. oldalról) szem előtt tartva fejlődik. Ugyanez mondható el a két ország vezető állami testü­letéinek, kormányzati szer­veinek munkájáról is. ör­vendetes, hogy közvetlen kapcsolataink Jugoszlávia köztársaságaival és tartomá­nyaival immár hagyomá­nyossá váltak és gyümölcsö­zőek. Gazdasági együttműködé­sünk egyaránt kiemelkedően fontos országaink számára. Elismeréssel szólhatok arról, hogy közös erőfeszítésekkel a mostani nehezebb világ- gazdasági feltételek köze­pette is sikerül bővítenünk az áruforgalmat országaink között. Az országaink szomszéd­ságából adódó lehetőségek között tartjuk számon és támogatjuk a kölcsönösen előnyös határmenti együtt­működést, a széles körű la­kossági érintkezéseket, a turizmus fejlesztését. Barátságunk ápolásában jelentős a szerepük a Ma­gyarországon élő délszláv és a Jugoszláviában élő magyar nemzetiségeknek. Szocialista eszméink és gyakorlati po-. litikai lépéseink egyaránt elősegítik, hogy nemzetisé­geink összekötő tényezők le­gyenek, s a barátság hídját erősítsék országaink és né­peink javára. Kedves Elvtársak! Találkozónkra feszült és bonyolult nemzetközi hely­zetben került sor. Sajnálat­tal kell megállapítanunk, hogy az agresszív imperia­lista körök törekvései követ­keztében megnövekedtek a békét fenyegető veszélyek. Véleményünk szerint az új amerikai rakéták nyugat- európai telepítésének elkez­dése növelte a politikai és katonai feszültséget konti­nensünkön, és a világpoli­tikai helyzet további élező­déséhez vezetett. Meggyőződésünk, hogy minden haladó és békesze­rető erő összefogásával a békét fenyegető veszélyeket el lehet hárítani, az erő- egyensúlyt a fegyverzetek alacsonyabb szintjén is meg lehet valósítani, s el lehet Tisztelt Kádár . Elvtárs! Tisztelt Elvtársak! Elsősorban szeretném még egyszer üdvözölni önt és a munkatársait és kellemes jugoszláviai tartózkodást kí­vánni. Ügyszintén engedjék meg, hogy megelégedésemet fejezzem ki látogatásával kapcsolatban, amellyel foly­tatódik a Jugoszlávia és Ma­gyarország legmagasabb párt- és állami vezetői kö­zötti véleménycsere hasznos gyakorlata. Kapcsolataink­ban ezt a gyakorlatot Tito elvtárs és ön kezdték meg találkozóikkal, amelyekkel megalapozták a barátságot és együttműködést népeink és országaink között, őszintén örülünk, hogy ta­lálkozhatunk önnel, mert önt, álláspontját és vélemé­nyét nagyra értékeljük és becsüljük. Meggyőződésünk, hogy ez a látogatás is to­vább ösztönzi a JKSZ és az MSZMP és a két szomszé­dos szocialista ország közöt­ti baráti kapcsolatok és köl­csönösen hasznos együttmű­ködés fejlődését. Ez alkalommal is szeret­ném kiemelni, hogy Jugo­szlávia nagy figyelemmel kíséri a szomszédos és ba­ráti Magyarország fejlődé­sét. Széles körben ismertek az MSZMP és Magyarország dolgozóinak erőfeszítései a jobb életért, országuk felvi­rágzásáért és a szocialista eszmékért folytatott harc­ban. őszintén örülünk azok­nak az eredményeknek, amelyeket Magyarország dolgozói valósítanak meg a politika, a gazdaság, a kul­túra terén, valamint a tár­sadalmi fejlődés más terüle­tein. Kívánunk Önöknek új munkasikereket és az előt­tük álló társadalmi felada­tok eredményes megoldását. Jugoszlávia dolgozói szin­tén jelentős eredményeket értek és érnek el mind tár­sadalmunk anyagi és kul­turális fejlesztése terén, mind pedig a szocialista önigazgatási viszonyok fej­lesztése terén, mind pedig a szocialista önigazgatási vi­szonyok fejlesztésében. Az utóbbi években, mint sok más ország, súlyosbodó gazdasági nehézségekkel ke­rültünk szembe, amelyek a nemzetközi gazdasági felté­telek, valamint bizonyos belső gyengeségeink követ­kezményei. Dolgozóink nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a nehézségeket eredménye­sen leküzdjék. Világos, hosszú távú gazdaságszilár- dítási programunk van, en­nek alapján szándékozunk megoldani a mostani prob­lémákat és ebben már el is értünk kezdeti eredmé­nyeket. Kádár Elvtárs! Elvtársak! Külön megelégedéssel ál­lapíthatjuk meg, hogy a JKSZ és az MSZMP, vala­mint a két szomszédos szo­cialista országunk közötti viszony és együttműködés eredményesen fejlődik, fo­lyamatosan erősödik a ba­rátság Jugoszlávia és Ma­gyarország nemzetei és nemzetiségei között. A ju­goszláv—magyar kapcsola­tok ilyen fejlődése a jó­szomszédság politikáján, a függetlenség, a szuvereni­tás, a területi integritás, az egyenjogúság, a be nem avatkozás elvein és min­den népnek a társadalmi fejlődés útjaival kapcsola­tos önrendelkezési jogán alapul. Népeink és orszá­gaink érdeke, hogy ezen az úton haladjunk tovább, kü­lönösen a jelenlegi kiélezett nemzetközi helyzetben. Ügy véljük, hogy ennék jóval szélesebb nemzetközi jelen­tősége is van. A jugoszláv—magyar együttműködés eredményes fejlődéséhez jelentős mér­tékben hozzájárul politikai viszonyunk magas szintje. Ebben fontos helye van a JKSZ és az MSZMP közöt­ti együttműködésnek. Párt- és állami vezetőségünk kö­zött számos kapcsolat van. Különféle szinteken hasznos véleménycsere és tartalmas politikai párbeszéd folyik az összes kölcsönösen fontos kérdésről. Ezt nem zavar­ják az egyes kérdésekre vo­natkozó álláspontunkban felmerülő különbségek, amelyek a szocialista társa­dalmi fejlődés sajátos útjai­ból és országaink eltérő nemzetközi helyzetéből erednek. A politikai kap­csolatok és a véleménycse­re a kölcsönös elismerés mellett hozzájárulnak a jobb, kölcsönös megisme­réshez és megértéshez. Ezért ennek a gyakorlatnak nagy jelentősége van. To­vább kell tehát ápolni és gazdagítani. Gazdasági kapcsolataink­ra és együttműködésünkre a kölcsönös érdekeken alapuló folyamatos és kiegyensúlyo­zott fejlődés jellemző. Meg­győződésünk, hogy gazdasá­gi együttműködésünk továb­bi előmozdítása kölcsönös érdek, különösen a világ- gazdaság állandóan súlyos­bodó feltételei között. Barátságunk fejlődésében fontos szerepe van a Ma­gyarországon élő szerb, hor- vát és szlovén nemzetisé­geknek és a Jugoszláviában élő magyaroknak. Országunk minden nemzete és nemze­tisége egyenjogúságának po­litikája, népfelszabadító harcunk és szocialista for­radalmunk egyik legna­gyobb vívmánya. Kádár Elvtárs! Elvtársak! A világhelyzet komolyan aggaszt bennünket. A világ­békét és a népek biztonsá­gát mind komolyabban ve­szélyezteti a tömbpolitika és a konfrontáció, a fegyver­kezési verseny, a fejlett és a fejlődő országok közötti mind mélyebb szakadék. Országunk erőfeszítéseket tesz és — az el nem kötele­zett mozgalom keretében, az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében, az európai biz­tonsági és együttműködési értekezleten, valamint szá­mos kétoldalú kapcsolatban. — hozzájárul a mai világ égető problémáinak rende­zését célzó építő jellegű megoldások feltárásához. Átfogó nemzetközi tevé­kenységével, a haladó pár­tokkal és mozgalmakkal együttműködve e tevékeny­séghez teljes mértékben hozzájárul a JKSZ és tár­sadalmi-politikai szerveze­teink. Abból a meggyőző­désből indulunk ki, hogy nincs más választás azon­kívül, hogy el kell érni a nemzetközi feszültség álta­lános enyhülését, a békés egymás mellett élés elvei alapján konstruktív nem­zetközi együttműködést kell megvalósítani. Nagy jelentőséget tulaj­donítunk a helsinki euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet határoza­tai valóraváltásának. Bí­zunk abban, hogy az euró­pai biztonság- és bizalom- erősítő intézkedésekről és leszerelésről Stockholmban folyó konferencia hozzájárul az európai együttműködési és biztonsági értekezlet fo­lyamatának fenntartásához és erősítéséhez. Ügy véljük, hogy az európai béke és biztonság elválaszthatatlan a földközi-tengeri békétől és biztonságról. A békéért folyó harcban és a nemzetközi problémák megoldásában pótolhatatlan az el nem kötelezett moz­galom. mint önálló, befo­lyásos tényező hozzájárulá­sa, amely a jelenlegi kiéle­zett nemzetközi feltételek között is bizonyítja életké­pességét számos olyan ne­hézség ellenére, amelyekkel egyes el nem kötelezett or­szágok szembekerülnének. A világbékéért és együttmű­ködésért folyó harcban je­lentős szerepük van a kom­munista, munkás és más haladó pártoknak és moz­galmaknak. A szocializmus fejlődésé­nek jelentős vívmánya az a tény, hogy a haladó társa­dalmi erők a progresszív társadalmi átalakulásokért folyó harcban felmerülő problémák megoldását or­szágaik történelmi, társa­dalmi-gazdasági és nemzeti fejlődéséből és sajátosságai­ból, illetve országaik mun­kásosztálya és népei, tényle­ges érdekeiből kiindulva keresik és találják meg. Kádár Elvtárs! Engedje meg, hogy még egyszer kel­lemes jugoszláviai tartózko­dást kívánjak. Rajk László születésének 75. évfordulójára RAJK LÁSZLÓ NEVÉ­NEK EMLÍTÉSÉRE a ma embere azonnal az 1949 de­rekán lezajlott perre asz- szociál. Személye azonosult a törvénysértő perrel, amely­nek fő vádlottja és áldoza­ta volt. Ez a sajátos me­tamorfózis akarva-akaratlan elhomályosítja események­ben gazdag életútját, elkötelezett kommunis­taságát, azt a politikai pá­lyafutást, amely mintegy húsz esztendőn át jellemez­te őt. A erdélyi havasok tövé­ben meghúzódó Székelyud­varhelyen 1909. március 8- án született egy csizmadia­mester népes családja leg­fiatalabb gyermekeként. Rajta kívül még 12 testvé­réről kellett a szülőknek gondoskodniuk. Továbbta­nulásában a fivérek segítet­tek. így 1924-től Magyaror­szágon, Budapesten és Nyír­egyházán folytatta tanulmá­nyait. majd 1927-ben beirat­kozott a Pázmány Péter Tu­dományegyetem bölcsészeti karára és Tanárképző Inté­zetébe a magyar—francia szakra. Pedagógusnak ké­szült. 1929 márciusa és de­cembere között sikeresen el­végezte a franciaországi be- sanconi egyetem bölcsészka­rának külföldiek számára szervezett nyelvtanfolyamát, majd 1930 januárjától ismét itthon folytatta tanulmá­nyait. A szociális és társadalmi problémák iránt érzékeny Rajk — nem utolsó sor­ban a gazdasági válság mi­att kiéleződött nyomor, elé­gedetlenség hatására — az egyetemen közel került a baloldali, sőt hamarosan az illegális kommunista moz­galomhoz. Ebben döntő sze­repet játszott az is, hogy ta­nulmányozni kezdte a hala­dó szellemű, s marxista mű­veket, amire a franciaorszá­gi tartózkodás idején még több lehetősége nyílott. Az elméleti, politikai érdeklődé­se itthon fokozódott és el­mélyült, bár ennek komoly akadályai voltak. Ezekben az években Rajk László életre szólóan elköte­lezte magát a forradalmi el­mélettel, s később sem ta­gadta meg azt az eszmét, amelyben megtalálta a vála­szokat a magyar társada­lom ellentmondásaira is. Se­gítette őt eligazodni az eu­rópai konstellációkban. Éle­te végéig tevékenységének, gondolkodásának alapvető meghatározójává vált. A marxizmus—lenini zmus szellemében lett önálló gon­dolkodóvá, munkáját kriti­kusan felülbírálni képes, racionálisan tevékenykedő kommunistává. Ekkor ke­rült kapcsolatba a gyakorla­ti politikával, az illegális kommunista mozgalommal és érett hivatásos forradal­márrá. Energikus, tevékeny egyénisége sodorta őt az elmélet síkjáról a gyakorla­ti munkához. Kedvező em­beri adottságai is hozzáse­gítették ahhoz, hogy társai­hoz közelkerüljön, környe­zetének tagjaiban bizalmat ébresszen. 1931 elején a KIMSZ, az év végén a Kom­munisták Magyarországi Pártja (KMP) tagja lett. SZEMÉLYÉRE HAMARO­SAN FELFIGYELT a rend­őrség. Először 1932 júniusá­ban, majd 1933 februárjá­ban és 1935 februárjában le­tartóztatták, egyszer három­havi börtönbüntetésre ítél­ték. Közben legkülönbözőbb párt- és KIMSZ-megbí­zásokat látött el, egyik fő szervezője volt 1934 nyarán az úgynevezett tandíjreform­mozgalomnak. Ez kísérlet volt a legális és illegális munka öszekapcsolására. 1935 közepén pedig — szin­tén a pártvezetés megbízá­sa alapján — bekapcsolódott az építmunkások tömeg­sztrájkjának szervezésébe. „Nem azért vagyok forra­dalmár, mert a párthoz tar­tozom — írta jelentésében —, hanem azért vagyok párttag, mert forradalmár vagyok.” A MOZGALOMBAN A RENDŐRSÉG ELŐTT „le- feketedett”, s az egyetem­ről kitiltott Rajk László 1936 közepén, engedéllyel elhagyta az országot, hogy Csehszlovákián, Franciaor­szágon keresztül eljuthasson spanyol földre, harcolni a köztársaságra támadó fasisz­ták ellen. Ott 1937 októbe­rétől Firtos László néven az egyik magyar önkéntes zászlóalj kötelékében több ütközetben vett részt, meg is sebesült, majd 1939 feb­ruárjában az ország elha­gyására kényszerített nem­zetközi brigádokkal együtt ő is átlépte a spanyol—fran­cia határt. Ezt követően megjárt számos francia in- temálótábort, ahol a kom­munista kollektíva egyik irányítójaként igyekezett át­vészelni a nehéz időket. Több társával 1941 nyarán kalandos úton került haza. Itthon rövid illegális élet után októberben a rendőr­ség a nyomára bukkant, s tiltott határátlépés vétsége miatt a kistarcsai táborba szállították, innen a Margit körúti fegyházba vitték, hogy féléves börtönbüntetését le- töltse. A kommunista kol­lektíva segítségével sikerült 1944 szeptemberében kisza­badulnia, s a kommunista párt KB titkáraként bekap­csolódnia az illegális párt­munkába. Részt vett az új pártprogram kidolgozásá­ban, az ellenállási mozgalom szervezésében, a két mun­káspárt egységmegállapodá­sának előkészítésében, majd novemberben a párt nevé­ben tárgyalt a Bajcsy-Zsi- linszky és a Tarcsay Vilmos féle katonai szervezkedés vezetőivel is, Kirgiz néven. 1944. december elején is­mét letartóztatták, Sopron­kőhidára, majd Dachau fe­lé hurcolták, s innen 1945 márciusában eresztették el, a mintegy félszáz fogvatar- tottal együtt. Életének új szakasza 1945. március 13- án kezdődött, amikor a fő­városba érkezett és a leg­kisebb zökkenő nélkül kap­csolódott be a pártmunká­ba, a közéletbe. A felsza­badult országban mozgalmi­politikai pályája kiteljese­dett. A Magyar Kommunis­ta Párt (MKP) májusi kon­ferenciáján —, ahol egyéb­ként fel is szólalt — bevá­lasztották a Központi Ve­zetőségbe, majd a Politi­kai Bizottságba, tagja lett az öttagú titkárságnak. A hazai illegális kommunista mozgalom egyik legtehetsé­gesebb vezetőjeként, egyen­rangú partnerként, maga­biztosan látott munkához. Hamarosan a budapesti te­rületi bizottság titkára lett, s ebben a minőségében so­kat tett azért, hogy a leg­tekintélyesebb pártszervezet taglétszáma, befolyása nö­vekedjék, ütőképes szervezet­té kovácsolódjanak a veze­tők és a tagok, a két mun­káspárt együttműködése jól funkcionáljon. 1945 novem­berében az MKP KV az egyik főtitkárhelyettessé vá­lasztotta, majd 1946. már­cius 20-án a Belügyminisz­térium élére került. E fon­tos és az osztályharc szem­pontjából döntő hatalmi poszton igyekezett a párt politikájának szellemében és érdekében tevékenyked­ni. Erőskezű miniszternek bizonyult, kérlelhetetlennek az ellenséggel szemben, dé fellépett az ellen, hogy mi­nisztériumát a bosszú esz­közeként használják fel. Po­litikusi és miniszteri tevé­kenysége az MKP kongresz- szusain elfogadott progra­mok, a Politikai Bizottság és a Központi Vezetőség ülésein kidolgozott konkrét elképzelések alapján bonta­kozott ki. Mégsem volt gé­pies végrehajtója a tervek­nek, munkáját mindig sa­ját belátása szerint, habitu­sának, veztési elveinek és stílusának megfelelően lát­ta el. Munkabírása legen­dássá vált. 1948 augusztus elején átkerült a Külügy­minisztérium élére, ami már jelezte a vele szembeni bi­zalmatlanságot is. A Politi­kai Bizottság tagjaként azonban továbbra is- részt vett azokban a munkákban, amelyekre a proletárdikta­túra rendszerének kiépíté­sekor került sor. így pél­dául a Nemzeti Független­ségi Front átszervezésében, a külpolitika alapelveinek kidolgozásában, a közigaz­gatás megreformálásában. A bizalmatlanság légköre azon­ban egyre szembetűnőbbé vált számára is. EZ ÖSSZEFÜGGÖTT AZ­ZAL, hogy — amint azt az utóbbi években Nyugaton megjelent munkák bizonyít­ják — a CIA titkos csa­tornákon, ügynökökön ke­resztül bizalmatlanságot igyekezett kelteni, felforga­tó híreket terjesztett azzal a céllal, hogy a népi de­mokratikus államok, illetve kommunista pártjaik és ve­zetőik között ellentétet szít­sanak. Ez el is érte a ter­vezett célt. Sikerült Rajk körül ellenséges légkört te­remteniük. Az új helyzetbe került pártok a hideghábo­rús légkörben hitelt adtak ezeknek a híreszteléseknek — amit saját politikájuk torzulása is elősegített —, s 1949. május 30-án letar­tóztatták Rajk Lászlót. An­gol—amerikai kémnek nyil­vánították és halálra ítél­ték, majd október 15-én ki­végezték több társával együtt. Az ötvenes évek közepén derült fény ártatlanságára. A történelem utólag igaz­ságot szolgáltatott neki: megtiszította múltját, sze­mélyét a reá szórt rágal­maktól. Embersége, harcos, őszinte, bátor helytállása az osztályharc különböző front­ján, a marxizmus—leniniz- mus és a munkásosztály ügye iránti elkötelezettsége, a szocializmus iránti hite példa lehet és kell, hogy le­gyen a mai és az elkövet­kező nemzedékeknek is. StrMMnreiter Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom