Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-07 / 56. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. március 7., szerda Téves hiedelmek Hol lakjanak a magányos öregek Kísért-e a panelmagány? Nem akarom bántani a szociológusokat, de ebben az esetben mégis ők a ludasok. Jobb híján ugyanis — talán? — íróasztal mellett kiötlötték, hogy az újonnan épült lakótelepek betonrengetegében mindinkább magányossá válik az ember. Még a szomszédok sem ismerik egymást, fogalmuk sincs arról, hogy kiben kit tisztelhetnek. Ezt a kiindulópontot körülbástyázzák tetszetős érvekkel, nem feledkezve meg arról, hogy megkondítsák a vészharangot, és sürgős cselekvést, határozott intézike- déseket sugalmazzanak. Ennyivel persze nem elégszenek meg, hiszen tippeket is ajánlanak, méghozzá az elméleti népművelés szinte kimeríthetetlen kelléktárából kiragadva néhány megnyerőnek tűnő elképzelést. Így — többek között — fontosnak tartják azt, hogy a nagyobb épületekben, a rendszerint használatlan mosókonyhákban klubokat, esetleg kondicionálótermeket alakítsanak ki. Szűkös pénztárca A felszínesen ítélők számára első hallásra indokoltnak tűnnek ezek az elképzelések. Egészen másképp vélekednek azonban, körültekintően mérlegeinek minden mozzanatot. Ekkor másokkal együtt rájönnének arra, hogy kár volt kétségbeesetten sugározni azokat az SOS jelzéseket. hiszen a helyzet egyáltalán nem tragikus, legfeljebb törvényszerű. Arról van szó ugyanis, hogy a szűkös pénztárca — az anyagi nehézségek egyébként idővel még aggasztóbbak lesznek — nem tette lehetővé egy-egy új városrész, vagy negyed hiánytalan közművelődési ellátását. Másképp fogalmazva: nincsenek művelődési házak, kiállító helyiségek, mozik, bibliotékák. Ezekre kétségkívül szükség lett volna, de régi regula az, hogy csak addig szabad nyújtózkodni, ameddig a takaró ér. Így volt ez valaha, s aligha módosul a jövőben. Az eredmény kétségkívül nem szívderítő, ugyanis az egymás mellett sorjázó tömbök egyhangúak, szürkék, s az is igaz, hogy az üzemekben, a különböző vállalatoknál tevékenykedő -lakók kora reggel távoznak innen, s csak késő délután, vagy este térnek haza. Mi tagadás: ez nem éppen eszményi állapot, mégsem orvosolhatatlan bajok forrása. Munkatársak, barátok Felesleges a meglévő gondokat felnagyítani, sokkal ésszerűbb szembenézni velük, mert csak így formálódhat valósághű értékelés. Hadd hangsúlyozzuk először azt, hogy hozzátartozói körében senki sem szenved a kínzó egyedülléttől — kivételek természetesen akadnak — hiszen olyan közegbe kerül, amelyben a perceket, az órákat, a törődés, a szeretet aranyozza be, amely a semmi mással nem pótolható érzelmi többlettel ajándékozza meg. A társas lét igazi színterei lehetnek — vagy azzá válhatnak — a munkahelyek — persze csak akkor, ha innen sem hiányzik, a humánum atmoszférája. Ezeken a fórumokon a különböző pozíciókban dolgozók többsége ízelítőt kaphat a közszereplés ábécéjéből, s ha a szerencsések közé tartozik, akkor emocionális töltéssel is gazdagodik. Ezenkívül ott vannak a rokonok, a barátok, méghozzá hamisítatlan védekezésként néha valóban közelítő magányérzet ellen. Ha mindezt a mérleg egyik serpenyőjébe rakjuk, akkor helyreáll a sokak által megkérdőjelezett egyensúly, akkor semmi ok arra, hogy sötét színekkel fessük a valóságot. Többcsatornás művelődés Tévedés ne essék, egyáltalán nem állítjuk azt, hogy itt-ott nem bukkannak fel komor hangoltságú jelzések, ezek azonban csak motiválják az egészben borúlátásra okot nem adó összképet. Gondolkozzunk csak árnyaltabban! A lakótelepiek otthon élvezhetik a rádiót, a televízió — sok helyütt már színes is található kínálta ismeretterjesztő, tudásgyarapító, szórakoztató lehetőségek bőséges tárházát. Ez akkor is igaz, ha egyes időszakokban meglehetősen vérszegény, sovány az aján- latlista. Aztán ott a lemezjátszó, a magnó, a házi könyvtár, vagyis szó sem lehet valamiféle szellemi hátrányról, pótolhatatlan veszteségről. Ez a többcsatornás művelődés lényegesen enyhíti a bajokat, többek között azt, hogy új városrészekből majd mindig hiányoznak a közművelődési intézmények. Mindannyian örülnénk annak, ha nem így lenne, ha a választás köre bővülne, de — s ezt kár lenne tagadni — pillanatnyilag mindez csak jámbor óhaj, s az marad az elkövetkező esztendők során is. A panelmagány mégis egyfajta téveszme, íróasztali szülött, de kísértései ellen védekezhetünk, hiszen ott az előbb említett medicinák hatékony együttese, gyógyulást garantálva mindazok számára, akik élnek vele... Pécsi István Háztájiba, kutatóintézetekbe Mezőgazdasági kisgépeket terveznek Kutató-fejlesztő csoportot szerveztek a hazai mezőgazdasági kisgépgyártás fellendítésére a Debreceni Agrár- tudományi Egyetem Mezőtúri Főiskolai Karán. A Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium anyagi támogatásával létrehozott alkotó- csoportnak korszerű anyag- vizsgáló laboratórium és számítóközpont áll rendelkezésére. Munkatársainak az a legfontosabb feladata, hogy kisméretű, pontos mérésekhez megfelelő vető-, növényvédő és betakarítógépeket tervezzenek a kutatóintézetek növénytermelési kísérleteihez. Az ilyen berendezéseknek ugyanis még ma sincs hazai tervezője és gyártója; ezeket az ügyes kis masinákat mindeddig tőkés országokból importáltuk. Emellett olyan speciális, a legkülönfélébb kézi munkákhoz alkalmas kisgépek tervezésére is vállalkoznak, amelyek jelenleg vagy a nagyüzemeknek, vagy a háztáji termelőknek hiányoznak. A gépeket nemcsak tervezik — el is készítik azokat a főiskola tanüzemében. (MTI) Miért népszerűek a nyugdíjasházak ? Hangulatos délután egy nyugdíjasház társalgójában (Hauer Lajos felvétele) Amikor Szentágothai János professzor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke az idős magyar állampolgárok helyzetéről nyilatkozott, kiemelte: „Szerintem az egyik legideálisabb megoldási forma — természetesen az önellátó idősek számára — a nyugdíjasok háza. Számításokat végeztünk, hogy önköltséges alapon ki lehet-e gazdálkodni a nyugdíjasházat. Arra gondoltunk, hogy idős akadémiai tagoknak megszervezzük, hogy a nyugdíjukból, lakásuk feladásával jó körülmények között helyet kapjanak egy ilyen intézményben. Kiderült, hogy ezt a nyugdíjból és a feladott lakás értékéből nem lehet önköltséges alapon megoldani. Pedig nyilvánvaló, hogy az akadémiai tagok nem tartoznak az alacsony nyug- díjúak közé. Tehát nem megy állami segítség nélkül, az államnak viszont nincs elegendő pénze az ilyen — sőt ezeknél súlyosabb — problémák megoldására.” Lakásért lakást És, hogy mégis épülhessenek nyugdíjasházak, megszületett a kompromisszum, amit az 1981-es lakásrendelet is lehetővé tett. Ha ugyanis az egészségügyi tárcának kellene saját erejéből létrehozni őket, annak a szociális otthon-hálózat fejlesztése látta volna kárát. S, ha arra gondolunk, hogy a hatodik ötéves tervre előirányzott 6500 új szociális otthoni helyből mindössze 3000—3500-ra futja, könnyű belátni, hogy még reménytelenebb helyzetbe kerülne az az öttezer öreg ember, aki szociális otthoni elhelyezésre vár az országban. Ezért a nyugdíjasházak az Építési és Város- fejlesztési Minisztérium cél- csoportos lakásberuházási keretéből épülnek. Lakásért lakást kapnak és adnak a tanácsok. A bérlőknek pedig éppen úgy kell „beugrót” és lakbért fizetniük, mint más lakáscserénél. Viszont — s ez már a szociális és egészségügyi gondoskodást jelzi — az utóbbi négy esztendőben épült nyugdíjasházak öregek napközi otthonát is létesítettek. Az ebédet a nyugdíj nagysága szerint progresszív térítésért adják és az ízlésesen berendezett étkezőben tálalják. Az idősek által lakott lakások csaknem hetven százaléka komfort nélküli. Mintegy 370 ezer időskorú lakik egy és másfél szobásban, százhatvanezren élnek két szobásban és harmincezren két és fél szobás, illetve ennél nagyobb lakásban. (Ez az összes két és fél szobás, illetve nagyobb lakás öt százaléka.) Az idős ember lakása többnyire vele öregedett meg. Világjelenség, hogy a nagyvárosokban a legrégebben épített és így komfort nélküli, vagy félkomfortos lakásokban főleg öregek laknak. Tehát korántsem egyszerű a lakáscsere. Hiszen a tanácsok leplezetlen törekvése: nagyobb lakást akarnak kapni a nyugdíjasház garzonjáért. A szociális szempontok háttérbe szorulnak, amikor elbírálják, ki kerüljön be a nyugdíjasok házába, abban viszont érvényesülnek, hogy az idősek által leadott lakásokat családosoknak juttatják. A vonzerő magyarázata A nyugdíjasház vonzereje így is igen nagy. Építésének üteme egyelőre nem tud vele lépést tartani. A KSH egyik felmérése szerint az idős emberek kilencvenöt százaléka gyakorlatilag magányosan tölti a nap nagy részét. Azok is, akik családban élnek. Hiszen a hatvan éven felüli lakosság fele együtt él gyermekével, ötödrészük az unokájával, két százalékuk a dédunokájával is. Az együttlakást azonban többnyire nem a nagycsalád eszménye sugallja, hanem a szűkös lakásviszonyok kényszerítik ki. És még nehezebb helyzetben vannak azok, akik teljesen magukra maradtak: a hatvan éven felüli lakosságból csaknem félmillió teljesen egyedül él. S tegyük hozzá: az országban jelenleg körülbelül 2,2 millió a nyugdíjaskorú. S minden negyedik elmúlt már 75 éves, két százalékuk nyolcvan év feletti. „Ügy zár be a magányosságom, ahogyan a fát körül zárja a kéreg” — írja Kassák Lajos. Ez ellen a magány ellen is keresnek gyógyírt azok, akik a nyugdíjasok házába költöznek. Tizenöt-húsz nyugdíjasház épült, illetve épül az országban. Ebből tíz a fővárosban, a többi megyeszékhelyeken, illetve városokban. A házak tetszetős külseje, a lakások — többségük garzon, de van néhány másfél, illetve kétszobás a házastársaknak — célszerű és esztétikus elhelyezése a tervezőket dicséri. Az öregek saját bútoraikkal rendezkednek be, ki-ki a maga ízlése szerint. A társalgóban, az étkezőben, vagy éppen a belső körfolyosón találkozhatnak egymással a ház lakói. Aki pedig egyedüllétre vágyik, az beteszi maga mögött lakása ajtaját. A házat lakóépületek, üzletek, terek veszik körül. Az idős emberek napközben sétálnak, vásárolnak, ha erejükből és érdeklődésükből telik színházba, moziba járnak. S mert lakásuk a központban van, nem szakadnak el a még megmaradt ismerősöktől, hozzátartozóktól sem. Nem felhőtlen Ilyen felhőtlen lenne az élet nyugdíjasházban? Közel sem. Eltekintve az együttélés okozta, szinte elkerülhetetlen súrlódásoktól, a legfőbb probléma, hogy keveslik az orvosi gondoskodást. A lakók többsége ugyanis általában 70—80 éves, sőt nem egy már a nyolcadik ikszen is túl van. S bár az itt lakók nem szorulnak állandó gondozásra, mégis, mint a legtöbb öreg, számos krónikus betegségtől szenvednek. Szeretnék, ha panaszaikat türelmesen meghallgatnák, vágynak a reményt adó megnyugtatásra. És arra is, ha bajuk nagyon előveszi őket, ne kerüljenek sietősen kórházba, hanem otthonukban gyógyítsák, legalább egy ideig. A két, * vagy három nővér és az orvos hetenkénti látogatása azonban az ilyen kívánalmaknak nem tud eleget tenni. Aminthogy a körzeti egészségügyi szolgálat sem képes ezt nyújtani a bérházban lakóknak. A nyugdíjasház tehát kettős érdeket szolgál. Előnyös a társadalomnak, mert a leadott nagyobb lakásokat gyermekes családok kaphatják meg. Előnyös az idős embernek, mert megszabadul a számára terhes háztartás-vezetésétől, takarítástól, mosástól (ezekért természetesen fizetni kell). És ami talán a legfontosabb: megszabadul a itestet-lelket bénító kilátástalan magánytól. SZ. K. A Torna mentén folytatják A termőföld védelmében Az AGROBER Heves megyei Kirendeltsége jelentős feladatai között tartja számon az úgynevezett meliorációs tervek készítését is. Ezeknek a munkáknak hangsúlyozott szerep jut mező- gazdaságunk fejlesztésében, hiszen céljuk a talajok termőképességének javítása és megóvása. Ennek fontosságáról, az aktuális feladatokról, a távlati elképzelésekről kérdeztük dr. Czinege Istvánt, az AGROBER főmérnökét. — A melioráció a föld termőképességének fenntartását, illetve fokozását jelenti. Ebbe persze többféle tevékenység tartozik. Az egyik legfontosabb a földek víz- háztartásának szabályozása, továbbá a fizikai és kémiai talajjavítás, valamint a pusztulás elleni védelem is. A munka során a nagy teljesítményű mezőgazdasági gépekre szabott táblákat és ezeket összekötő úthálózatot alakítanak ki. A nagy térségre kiterjedő meliorációba a települések vízrendezése is beletartozik. A tervezés során fokozott figyelmet szentelünk a környezetvédelemnek is. — Milyen közvetlen haszonnal jár a talajok termőképességének megóvása, illetve fokozása? — Az eddig elvégzett értékelések tapasztalatai kedvezőek. Megyénkre vonatkozó adatokkal ugyan egyelőre még nem rendelkezünk, de a Békés megyében, valamint a Hajdúsági Agráripari Egyesülés térségében végzett meliorációs munkák hatására hektáronként másfél, kéttonnás gabonaegységben számított terméshozam-növekedést értek el. A közvetlen haszon mellett a talajok szerkezetének, víz- és levegőgazdálkodásának javulásával megnyílik a lehetőség arra, hogy gépekkel korábban rámehessenek a földekre, emellett jobban hasznosulnak a műtrágyák és a növényvédő szerek is, amely csökkenti a szállítási költségeket. A megfelelő táblaméretek kialakítása pedig a korszerű gépek eredményesebb kihasználását segíti elő. — Milyen tapasztalatokat szereztek e munkák terén? — Terveket eddig még csak megyén kívüli területekre készítettünk. Három jelentősebb megbízást kaptunk. Ezek közül az egyik a Cse- pel-sziget és a Csepeli-síkság meliorációs és talajvédelmi terveinek elkészítésére vonatkozott. Ezenkívül közreműködtünk a Jászság térségi meliorációs munkálataiban is. A vidék északi részén csaknem huszonötezer hektárnyi területre dolgoztunk ki terveket. Jóval nagyobb vállalkozásunk volt a Dunántúlon, a Marcal folyó térségében több mint három- százezer hektáron. — Min dolgoznak jelenleg? — A Balaton környékén három nagy vízgyűjtő meliorációs tervezése kezdődött meg. Ebben több AGROBER vesz részt, közöttük a Heves megyei is. A Balaton északi részére készítünk terveket, és jelenleg ezzel foglalkozunk. — Hol tartanak megyénk meliorációs beruházásai, és milyen elképzelések vannak a jövőre? — Közreműködünk a Ti- sza-térségi meliorációs program megvalósításában. Ez a beruházás várhatóan a tervidőszak végére befejeződik. A kiskörei víztároló szintjének jövőbeni emelésével az esetleges belvízveszély megelőzésére épült meg a levezető hálózat. A mélyebb területek alatt pedig úgynevezett drén csöveket, vagyis perforált műanyag vízelvezetőket fektettünk le. Az említett területen fizikai és kémiai talajjavítást, valamint altalaj lazítást is végeznek. Következő jelentősebb munkánk a megyében a Tárná alsó, a Miskolc—Budapest vasútvonaltól délre levő területek meliorációja. A közelmúltban került sor Gyöngyösön értekezletre. Itt született az elhatározás: Heves megyében a VII. ötéves tervben az érintett gazdaságok egyetértésével ezt a területet kívánják fokozott védelemben részesíteni. A tervek szerint a Tisza vidéki térségi munkák befejezése után 1986-ban kezdődik meg a kivitelezés. A távolabbi elképzelések szerint ezt követően kerül sor a Tárná északi térségének rendezésére. A megyében megvalósuló melioráció döntő többsége nagyobb területre kiterjedő, térségi munka. Ezenkívül lehetőségeik alapján a gazdaságokban is folytatnak hasonló munkát, ahol a térségtől függetlenül is sikerrel megoldható a talaj termő- képességének megőrzése, illetve fokozása — mondta befejezésül dr. Czinege István. Mosolygó László