Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-30 / 76. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. március 30., péntek 3. Politikatudomány? ALAPVETŐ EGYSÉG A rend hétköznapjai Egy évszázada mérlegelik tudós patikamérlegeken Deák Ferenc kiegyezését a Habsburg-házzal, s ma sincs közmegegyezéssel elfogadott eredmény. Jóval régibb keletű a vita: mi is történt a majtényi síkon, elárulta-e Károlyi Sándor a Rákóczi- szabadságharc céljait vagy — újmódi kifejezéssel élve — reális kompromisszumot kötött a labanc Pálffy gene, rálissal. S századunkban is vitatják munkásmozgalmunk kutatói a nem egyszerű kérdést, hogy bűnös opportunizmus, vagy a munkásmozgalom egyik osztályának legalitását biztosító volt-e a hírhedt-híres Bethlen— Peyer-paktum. Ha múltunk kérdéseiben nem, vagy alig vagyunk képesek dönteni, akkor miként mérhetőek és minősíthetőek a mai kompromisszumok, amelyek összetevőiről legtöbbször nincs is megfelelő információnk?! Mit akar a tudomány — most már nem a történelemmel, de — a politikával? Elemzése tárgyává teheti-e a tudomány a politikai folyamatokat, amikor a tudománypolitikán keresztül világosan és nyíltan éppenséggel a politika tette már réges-régen irányított tárgyává magát a tudományt? Hiszen mindenkor valamilyen politikai döntések eredményeként létezik a tudományok szervezete, működésük pénzelése és nyilvánosságuk éppen meglévő határa. Megengedi egyáltalán egy politikai vezetés azt, hogy 5 maga kerüljön górcsövekbe és kénytelen legyen állni a kutatók fürkésző tekintetét? Csak nemrégen adta hírül a sajtó a Politikatudományi Társaság megalakulását; a rádióban és a tévében időnként úgynevezett politológusok bukkannak föl a vitákon; hivatalos magyar küldöttség vett részt Brazíliában a politikatudomány világkonferenciáján; a Társadalmi Szemlében — a Központi Bizottság folyóiratában — „Politikaelmélet” címmel külön rovatot kapott ez a tudományág, nem is szólva a különböző szakmai folyóiratokban már ma is folyó eszmecserékről. Mindezek a tudományszervezeti lépések természetesen önmagukban egyáltalán nem válaszok az előbb sor j áztatott kérdésekre. Azokra a tartalmas és meggyőző választ a magyar politikatudomány hivatott majd megadni a jövőben. Az azonban kétségtelen tény, hogy a kétkedőén fogalmazott kérdésekre adandó pozitív válasz lehetőségei éppen a szervezeti döntések nyomán jelentősen megnőttek. Jó ugyanakkor tudnunk azt is, hogy mind a politikát, mind a tudományt emberek művelik, akik különböző érdekcsoportokba tartoznak és egymástól eltérő értéktörekvéseket testesítenek meg. Sem a tudomány nem egységes, sem a politika. A politika terén az egység mindig csak megteremtendő, de nem eleve adott, és némileg hasonlóan, a tudományos kutatás is csak vitákon keresztül épít ki időleges igazságokat az elméleti tisztázódás folyamán. Mindezt pedig nem azért kell itt emliteni, hogy az élet nyilvánvaló konfliktusait elkerülhetetlenül ellentmondásos folyamatait unalomig ismételgessük, hanem azért, hogy éppen ebben lássuk meg a politika- tudomány létének lehetőségét. Ha ugyanis a politikának nem lennének tisztázásra, megoldásra, kezelésre váró konfliktusai, aligha keresné a tudomány segítségét. A politikatudomány létéhez tehát némi politikai bölcsességre van szükség — ami pedig elsődlegesen politikusi erény —, és természetesen fejlődő politikai demokráciára, hogy a tudományos elemzések és minősítések egyetlen éltető elemükben, a nyilvánosságban létezhessenek. Mert nehogy elfelejtsük: politikát lehet titokban művelni, de a kutatásról csak az alkimisták gondolták, hogy- titokban is végezhető. Hogy aztán politikatudományunk miként jeleskedik majd a jövőben, az persze, nemcsak a politikusokon múlik. A tudományok művelésének is megvannak a maga árnyoldalai, a felületes divatok, a kóros mániák, a sarlatánság, az elvföladó helyezkedés. Vagyis a tudománynak is megvannak mindig a maga Ocskay- brigadérosai. Mindettől nem lesz mentes a politikatudomány sem. Mert kár lenne akár egy pillanatig is misztifikálni a tudományos kutatás nagyüzemét épp akkor, amikor a politika de- misztifikálására vállalkozik. Gombár Csaba Kissé szokatlannak tetsző napirendi anyaggal foglalkozott a gyöngyösi városi pártbizottság végrehajtó bizottsága. Az előterjesztés a körzeti megbízott rendőrök tevékenységét foglalta össze, felsorolva az érintett szervezeti egység helyzetének javítását célzó feladatokat is. Magyarán: hogyan látják el munkájukat a körzeti megbízottak, miként lehetne élet- és szolgálati körülményeiket javítani, hogy az eddigieknél is hatékonyabban végezzék tevékenységüket. Erről a témakörről kértünk tájékoztatást Kónya Lajostól, a városi pártbizottság első titkárától. Erősíteni kell Az első kérdés szinte természetszerűen fakadt abból a tényből, hogy ezzel a témakörrel a párt-vb foglalkozott. — Miért került erre sor? — Az a véleményünk, hogy a körzeti megbízott tevékenysége nagyon fontos része a rendőri munkának. Ügy gondoljuk, fokozni kell éppen ezért társadalmi és politikai kapcsolataikat. A lakosság körében is van ilyen vélekedés, amit figyelembe kell vennünk. Valóban tapasztalható a legkülönbözőbb helyeken és időpontokban, hogy a testületek is, a társadalmi szervezetek is, de a hétköznapok emberei is foglalkoznak a körzeti megbízottak tevékenységével. Azt hangoztatják általánosságban, hogy „többet kellene látni” a rendőröket az utcán. Nemcsak a járőröző gépkocsikban, hanem gyalog is! E mögött a vélemény mögött azonban a lehetőségek realitása nem érződik. Az általános gyakorlat az, hogy a rendőri munkáról inkább csak az egy-egy „eset” nyomán kiadott közleményből értesülnek az emberek. Már amennyit egy ilyen közlemény nyújthat a tartalmi munkáról. Mitől függ? — Hogyan alakítják ki a körzeti megbízottak tevékenységi területét? — A város és a vonzás- körzete adja ennek az alapját. Figyelembe veszik azt is, hogy az adott településen mennyire gyakori a bűn- cselekmény, milyen a köz- biztonság színvonala és természetesen tekintettel vannak a lakosság létszámára és összetételére. Ez a területi elosztás azonban nem lehet merev, mivel a napi események hatására változik sok minden. Ahol eddig elégnek bizonyult egy körzeti megbízott, oda esetleg már egy csoportot kell szervezni. Ez a fajta rugalmasság nem is hiányzik az irányító szervek munkájából, intézkedéseiből. — Mennyire játszik közre ebben a lakáskérdés? — Egy példa erre. Adá- cson a szolgálati lakás állapota miatt nem lehetett tavaly a megüresedett körzeti megbízotti helyet betölteni. Néhányan tanácsi bérlakásban helyezkednek el, de elég jelentős azoknak a száma, akik építkeztek vagy az OTP-től vettek lakást. Az elmúlt évben megépült az iroda és a lakás Nagyrédén. Befejezés előtt áll az abasári és a gyöngyöspatai, illetve a domosz- lói. Előkészítés alatt van a detki és a mátrafüredi megépítése. Nem megfelelő az elhelyezés Horton, Csány- ban és Adácson. Egyre javul Mind több a harminc év körüliek száma. Szoktuk mondani, a fiatalság önmagában még nem érdem. A rendőri munkában sokat számít a tapasztalat. Emiatt foglalkoznak egyre inkább a kezdeti időszakban a felelősségteljes munkát ellátó körzeti megbízottakkal. — Hogyan vesznek részt a körzeti megbízottak a közéletben? — Meghatározó jelentőségűnek tartjuk azt, hogy majdnem ötven százalékuk tagja a pártnak és negyedrészük a KISZ-nek. Rendszeresen beszámolnak a helyi tanácsok ülésein. Részt vesznek a tanácstagi csoportok ülésein, a tanácstagi beszámolókon és a párt- alapszervezetek taggyűlésein. Hozzá kell tennem, hogy a községekben még nem vált ez általánosan gyakorlattá. Az is feladatunk, hogy a pártmegbízatásuk a szolgálati teendőikkel függjön össze minden esetben. Az iskolai végzettségre vonatkozó adatok figyelmet érdemelnek. Politikailag a marxista középfokú végzettség az általános. Már vannak, akik az esti egyetemet is elvégezték. Majdnem ötven százalékuk rendelkezik érettségivel. Többen most folytatnak ilyen tanulmányokat. Még javítható A számok bizonysága szerint a bűnmegelőző munka, a bűnüldözés és a nyomozati munka eredményessége fejlődött az elmúlt időkben, de még mindig javítható. A végrehajtó bizottságnak ez a megállapítása bizonyára sokáig érvényes lesz még, hiszen a rendőri tevékenység soha nem lehet százszázalékos, akármennyire is erre törekszik ennek a szolgálatnak minden tagja. — Azt is meg kell azonban állapítanunk — mondta a városi pártbizottság első titkára —, hogy a körzeti megbízottak a szolgálatuknak csak' egy részét töltik a közterületen. Feledataik jelentős része más szakterületekkel függ össze. Itt "a magyarázat arra, miért nincs rendőr „mindig” az utcán. Lehetne azonban arról is értekezni, mennyire szükséges az nálunk, hogy a települések bizonyos pontjain mindig lehessen rendőrt találni. — A körzeti megbízottak szolgálata széles társadalmi bázisra támaszkodik, ezt is hangsúlyoznunk* kell — mutatott rá a városi párt- bizottság első titkára. — Az önkéntes rendőri csoportokra gondoljunk csak. Igaz, Mátraszentimrén és Vámos- györkön lehetőség van még az önkéntes segítők létszámának a növelésére. — Hogyan értékelhető a körzeti megbízottak tevékenysége a város és vonzás- körzete szempontjából? — Tevékenységük számos területen tovább fejlődött. Kulturált és megalapozott intézkedéseik növelték a lakosság bizalmát a rendőrség iránt. Fokozódott a társadalmi segítőkészség, de ezt továbbra is fejlesztenünk kell. A körzeti megbízottak nagyon fontos szerepet töltenek be, ezt hangsúlyoznunk kell. Ennek megfelelően kell tevékenykedniük és ennek mértékében várhatják a társadalmi szervek és az egyes emberek támogató közreműködését is. Maga a tény, hogy a városi párt-vb napirendjére tűzte ennek a témakörnek a megvitatását, a körzeti megbízottak intézmények fontosságát is aláhúzza. Sok igazság van abban, hogy az utcán „sétáló” rendőr személye az, aki a mindennapok emberének szemében az egész testületet képviseli. Tőle várják mindennapjaik rendjének megtartását és megerősítését. G. Molnár Ferenc Plimius feljegyzése szerint Néró császár csiszolt smaragdon át szemlélte a gladiátorok viadalait. Sokan úgy tartják, hogy a szemüveget Salvinus Armatus találta fel a XIII. század végén, s az elsőt 1300 körül készítették a muranói üveggyárban. Nagyitó üvegek köszörüléséről a XI. századiból való arab írásokban is szó esik, de valószínű, hogy a kínaiak már előttük üveglencsével javították a látáscsökkenést. Napjainkban már minden tizedik ember használja a keretbe zárt lencsét. Régebben egy-egy paraszti családnál egyetlen „páparencsére sikerült olyan szép keretbe becsiszolom a lapocskákat, hogy észre sem lehetett venni az üveg vastagságát. Engem azért vonzott ez a szakma, mert fiatalabb koromban a legtöbb szemüveget fantáziátlannak tartottam, s azt szerettem volna bemutatni, hogy lehet ízléseseket is készíteni. Emlékszem rá, hogy az egyik barátomat amiatt hagyta el a kislány, mert szégyellte, hogy fekete keretes, vastag üvegű pápaszemet viselt. Ma már emiatt aligha lenne gondja a fiúnak. A betérőktől arról érdeklődünk, hogy miért nem az Ofotérthoz fordulnak. hiszen ott orvosi vényre is kiszolgálnak. — Itt sokkal gyorsabban rendezhetem az ügyemet — mondja Németh Zoltán, majd megkéri a látszerészt, hogy hajlítsa meg a szemüvegkeret szárát. Néhány perc múlva boldogan távozik az idős ember. — Nem konkurrálunk az Ofotérttal — mondja Fekete Gyula. — Régebben ott dolgoztam, s nagyon jó barátság fűz oda ma is. A városiban én vagyok az egyetlen maóánláitszerész, s ha ők valamilyen kérést nem tudnak teljesíteni, hozzám küldik a vendéget. Természetesen, ha szükségük van egy bizonyos üvegfajtára, akkor szívesen segítek rajtuk. A mester rövid ideig Líbiában is dolgozott, s az ott gyűjtött pénzből vásárolta a műhely-üzlet modern berendezéseit. — A legfontosabb feladatomnak tekintem, hogy lépést tartsak a divattal — mondja végezetül. — Mostanában sokan viselnek keret nélküli szemüveget, a fiatalok körében népszerűek a plasztiklencsék. Igyekszem megszerezni — zömében kisiparosok gyártják —. s kínálni. Nagyon örülök a furcsább megrendeléseknek is. Nemrégiben például fényképezőgép keresőjébe csiszoltam be egy több dioptriás üveget, hogy a fotósnak ne kelljen szemüveget használnia. Ez a feladat kicsit bonyolult volt. Látszerésznek való. H. J. (Fotó: Szántó György) szemet” tartottak olvasásra, s kézről kézre járt az idősek között. Ezek az okulárék bizony cseppet sem igazodtak a divathoz. Manapság viszont, nemcsak azt tartják fontosnak viselőik, hogy hasznos legyen, hanem azt is, hogy esztétikus. Ez talán az elsődleges szempont Fekete Gyula, egri látsze- rész műhelyében is. — Hozzám a nehezebb ügyek kerülnek — mondja a mester. — Akadt olyan megrendelőm, aki mínusz 15 dioptriás szemüveget hordott, s nagyon rosszul érezte magát emiatt, mert szó- dás üvegnek csúfolták. SzeA MESTER OPTIKAI KÖZÖTT A csiszolt smaragdtól a plasztiklencséig Borravaló Bár elveinkkel soha nem egyezett, a gyakorlat mégis diadalmaskodott a több évtizeden keresztül dúló borravaló- harcban. Érvek szóltak ellene, mondván: károsan hat társadalmunkra. Mások pedig azt vallották a kérdésben, hogy olyan ösztönző, amivel a legeredményesebben el lehet érni az odaadó munkavégzést. Mára a vita alábbhagyott. Borravalót adunk fűnek, fának, akár megérdemli, akár nem. A szolgáltatóiparban több helyütt is jó néhány esztendeje beleszámítják ezt a mellékest a keresetbe. Ezért csak alacsony fizetést kapnak az alkalmazottak, mondván, a többit keressék meg az adományokból. Éppen ezért aztán, ha húsz forintból valaki tússzá mer kérni, amikor a számla csak tizenegy forintra rúg, úgy néznek az emberre, a kedves vendégre, mintha szegény nem is ennek a földnek lenne a lakója. Persze, ebben a legnagyobb ludasok mi, fogyasztók vagyunk. Sikk lett borravalót adni. S ráadásul az a gyakorlat is kialakult, hogy ha már ad az ember, akkor adjon. Kényelmetlen a társaságban fizetőnek csak néhány forintot hozzámondani a végszámlához. Ügy tűnik, ahogy az árak emelkednek, úgy nő a borravaló tarifája is. Borravalót adunk hát a benzinkutasnak, a pincérnek, a taxisofőrnek, a nyugdíjat kézbesítő postásnak, az újságárusnak, a fodrásznak, a kozmetikusnak, a ruhatárosnak, a víz-, gáz- és televíziószerelőknek, a hiánycikket biztosító boltosnak, s ki tudja még kinek. Pedig a „hát nekem ki ad?" kezdetű mondatok sem ritkán hangzanak el a borravalóval nagyzási mániába esett országunkban. A napokban felháborító esetnek lettem tanúja több vásárló társammal együtt az egyik forgalmas megyeszékhelyi élelmiszerboltban. Egy idős bácsi három kiflit és egy liter tejet vásárolt. A pénztárnál derült ifej, hogy harminc fillérrel kevesebb pénz van a szerencsétlen vásárlónál. A pénztárosnő kivetetett egy kiflit a tasakból, s így már őneki kellett_ volna visszaadni tíz fillért. A pénztáré fakkonban történő röpke turkálás után viszont lelkiismeret-furdalás nélkül jelentette ki, hogy nem tud visszaadni tíz fillért, s ezzel az ügyet lezártnak tekintette. Az öreg nem szólt semmit, csak legyintett. ö bizonyára hallott már az egyébként sokat emlegetett betyárbecsületről, — s tudja is, hogy mit jelent az... Kis Szabó Ervin
