Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-24 / 71. szám
Kertészkedünk Valamelyik este barátainkkal, akik egyben szomszédaink is, arról beszélgettünk, hogy nem lehet sárgarépamagpt és vetőkrumplit kapni. Aztán megtárgyaltuk, hogy i ég kellene egy kis csapadék, hiszen a szeles időjárás újból kiszárította a talajt A fő téma a kert, a kertészkedés volt. Mint ahogy most a tavasszal igen sok helyen. Hiába hűvösebb időnként az idő, hiába mutat éjszakánként még mínuszt a hőmérő, a tavasz itt van már visszavonhatatlanul. Délutánonként és különösen a hétvégeken ezrek, százezrek kelnek útra az országban, hogy elkezdjék, vagy folytassák kertjeikben a tavaszi munkát. Az utóbbi években valóságos népmozgalommá vált a kiskert művelése. S azok is egyre szorgalmasabban dolgoznak, akik korábban elítélték, vagy legalábbis passzívan szemlélték ezt a fajta időtöltést. Emlékszem egyik igen jó ismerősöm az ötvenes években divatos „kétlakisággal” vádolt bennünket. amikor kerthez jutottunk. Masak ismerősöm azt fejtegette, hogy hol tartana már a szocializmus. ha mindazt az energiát, amit a kertészkedésbe fektetünk, a társadalom fejlődésére fordítanánk. Akkor még egyikünknek sem volt hobbytedke. Aztán lett. S nem telt el sok idő, már ők magyarázták a leglelkesebben, hogy nincs eszményibb kikapcsolódás a kertészkedésnél, s mennyivel jobb ha a honpolgár a kocsma helyett az ágyásban tölti az idejét. S hozzátették: a szocializmus szempontjából mennyire üdvös az utóbbi, de az előbbi is, hiszen a kellő ki- kapcsolódás után a munka is könnyebben megy a hivatalban, vagy a gyárban. Mások úgy vélték, hogy a kis- árutermelés, az anyagi haszon hajszolása más fontosabb dolgoktól, például a művelődéstől vonja el az embereket. S mennyivel hasznosabb lenne színházba, moziba járni, könyvet olvasni, mint zöldborsót, vagy csemegekukoricát termelni. Jómagam, mint egyszerű kertészkedő nem elméleti megfontolásból metszem a fákat, kapálom a növényeket Annak idején sem a haszonszerzés lebegett a szemem előtt. Egyébként is a gyakorlat megmutatja, hogy nem nagyon lehet a kiskertekből meggazdagodni. Természetesen nem az üzemszerűen művelt, fóliasátrakkal betelepített ,.birtokokra” gondolok, hanem az átlag hobbykertre. S ez van döntő többségben. Mert a kezdő kertész hamar rájön, hogy a nagy gonddal elvetett retek akkor terem, amikor a pri- mőrdömping már elmúlt, s a retek csomója jó ha kétforintot ér. Másrészt a gyerek sem eszi már, mert akkorra már megunta s más primőr a sláger. És így tovább. Meg aztán, ha jó mondjuk az uborka termés, akkor másnál is jó — ennek következtében kutyának sem kell az uborka. A múlt nyáron az egyik kertszomszédom, azért fakadt ki, mert a kertjében termett cseresznyéért írd és mondd: kilónként egy forintot ígértek. Persze vannak ügyesebbek is. van, aki a gyümölcsösládát beáztatja, mert többet nyom a súlya. Ennek ellenére a saját és ismerőseim példája alapján állítom. hogy sokszor nagyobb a kertnél a befektetés, mint a nyereség. De hát nem is ez a lényeg, inkább úgy vélem, sokan azért termelnek különböző zöldségeket, gyümölcsöket, mert frissebbek, mint a piacon kapott, másrészt pedig — s azt hiszem ez a fő — „más az íze", mint a piacinak Más az íze. hiszen a gazda maga ültette, maga gyomlálta, maga locsolta, maga szedte, s mindez valami sajátos különlegességet biztosít a terménynek. S aztán az is jó érzés, ha a többlettermésből a szomszédoknak, rokonoknak, barátoknak is jut. akik többnyire elismeréssel nyilatkoznak a gazda felkészültségéről, szakmai hozzáértéséről. Vagy éppen a gyerekek. Mennyire más azt a gyümölcsöt a fáról szedni, mint a papírzacskóban a zöldségestől megvásárolni. S .hogy elvonja a kert. a kertészkedés az embereket a kultú- rálódástól, a művelődéstől. Bizonyára van benne valami. De ugyanakkor pluszt is ad. Kós Károly a híres erdélyi író és építész „A legszebb élet. amit magamnak el tudtam képzelni” című könyvében arról szól a vele beszélgető Benkő Samunak, hogy a szellemi munkát végző embernek naponta legalább két óra fizikái munkát kell végezni. S erre a legalkalmasabb a kertészkedés. a földművelés. S. hogy az ő esetében ez mennyire így volt. bizonyítja, hogy aktív földművelő is volt sokáig. Vagy a szintén európai hírű erdélyi festő Nagv Imre össze tudta egyeztetni a gazdálkodást a festészettel élete nagy részében. Csíkzsögödi kertje, földje afféle bemutatótelep is volt. a község lakód tőle lesték el a modem földművelés tudományát. A megterhelő szellemi munka után tehát nem csupán hasznos, hanem szükséges is a fizikai jellegű kikapcsolódás, s miután a hobby- kertészek zöme városlakó és köztük is nagyon sok a hivatalban, intézményben dolgozó, nyugodtan el lehet mondani, hogy regenerálódásukhoz igen sokban hozzájárul a kerti kikapcsolódás. Másrészt a kertészkedés és a művelődés egyáltalában nem egymást kizáró tényező. Talán csak annál, aki valóban mindent feláldoz a pénz- hezj utasért. Másrészt azon is érdemes eltűnődni. hogy még ha esetleg a kultúra kárára is, de megszépültek azok a domboldalak, régebbi kopár területek, amit régebben a kutya sem művelt. Szorgos kezek nem kis áldozattal valóságos kis édenkerteket varázsoltak, meggyfával, szőlővel, málnával s ki tudja még mivel beültetve. S mindez ma a nemzeti vagyon része. A gyomok helyett kultúrnövények virítanak, s egyben mutatják azt is, hogy az ember alkotóereje mire képes. Láttam olyan kertet, melynek a talaja szinte csupa kő, de mégis őszibarackok nőttek benne. Mások szinte ősbozótot vágtak ki. hogy helyén szőlőt termeljenek. S lehetne sorolni. Sokan vélekednek úgy. hogyha tudták volna, mit vállalnak: sohasem kezdtek volna bele. És ezért is ragaszkodnak hozzá, amit megteremtettek. Ezért más az íze a saját kertben termett almának, körtének, málnának. Mert a háttérben meghúzódik a munka, az emberi alkotás öröme, de gondja is. Ha néha hűvösebb is az idő. visszavonhatatlanul itt a tavasz. Vesszük az ásót. a kapát, a gereblyét. Veteményesünk. kijelöljük az ágyúsokat, szórj-uk a műtrágyát s lessük, hogyan alakul az időjárás. Aztán ássuk a gödröt, fát ültetünk. Magunknak is. gyerekünknek is, az unokánknak is. Tágabb értelemben az egész társadalomnak. Hogy jóízű gyümölcsünk legyen most is, a jövőben is. Kaposi Levente Fóliák és fóliások (Felvételeink az erdőtelki Szabadság termelőszövetkezetben készültek.) Perl Márton képriportja
