Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-08 / 32. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. február 8., szerda J Start: 12 milliós mínuszról — Ha a kutya a kovászba ugrik. .. — Kísérlet kúszólucernával — Egy kedvenc téma: erdő Lesz miről számot adni Zárszámadás előtt a bodonyi szövetkezetben Régi a mondás, de ma is tartja magát: Ki mint vet, úgy arat... A többi gazdasággal együtt immár közeli zárszámadásra készülő bodonyi termelőszövetkezet elnöke, Pálfy Tihamér és vezetőtársai úgy tekinthetnek vissza az elmúlt évre, hogy tudják, mindent megtettek ama bizonyos „jó vetés” érdekében, és ez vonatkozik a búzára is és még sokkal többre, termelőszövetkezetük egész, széles körű tevékenységére. — Ha lehet, tartsuk a sorrendet, kezdjük az elején — mondja erről az elnök. — A megye szakmai vezetői, és persze, a szomszéd tsz-ek jól tudják, milyen körülmények közt vettük át mi itt az irányítást, és erről az újságban is volt már szó, nem is egyszer. Csupán emlékeztetőiül említem meg, hogy ebben a községben az 1981-es év 12 millió forintos veszteséget „hozott” a tagságnak. Ezek után a mi feladatunk, az új „vezérkaré” adott volt: tessék kigazdálkodni ezt a nagy veszteséget. Valóban, volt már erről szó, nemegyszer beszélgettünk erről gondok között Bodonyban. Annyit még a kívülálló is láthatott — akarásban nincs hiány. — Ügy voltunk vele — folytatja a megkezdett gondolatot az elnök —, hogy azt mondtuk: ha a kutya a kovászba ugrik, akkor is megcsináljuk. — Így történt? — Így. Nekünk már a „lenullázás” is jó eredmény lett volna, de 668 ezer forintos eredményt hoztunk. Normál esetben ezzel aligha lehetne dicsekedni, de mi nagyon örültünk neki. Olyan alapot jelentett ez, amire már bátran alapozhattuk, tervezhettük az 1983-as évet. Erről röviden most csak annyit, hogy árbevételi tervünket ötmillió forinttal túlszárnyaljuk. — Tehát valóban jól sikerült az a bizonyos vetés . ... — Igen. Ami például a búzát illeti, az aszály ellenére hektáronként 7 mázsával lett több a tervezettnél. Ezt — 500 hektáron — csakis a technológia szigorú betartásával érhettük el. Mi rendkívül örültünk ennek, mert ez volt az első olyan év, amikor az új vezetőség learathatta saját vetését. Igen szépen sikerült a gabona előveteménye, a káposztarepce és a csillagfürt. Ezekből most is lesz 150, illetve 50 hektárunk. A bodonyi termelőszövetkezetet kevéssé ismerők számára itt hadd jegyezzük .meg: fekvése, természeti adottságai inkább az állat- tenyésztésre kínálnak jobb lehetőséget, fő tevékenységük is erre irányul. Ezért nagyon fontos számukra az elegendő abraktakarmány, a szálas takarmány és a silókukorica megtermelése. Nem kevesebb, mint 480 húshasznú szarvasmarha, valamint 700 anyajuh — és szaporulata — ellátásáról, jóltartásáról van ugyanis szó. A későbbiekben, úgy 5—6 év távlatában limuzint szeretnének „rávinni” a jelenlegi szarvasmarha- állományra, és így kialakítani a tervezett, 1200 körüli létszámú F 1 -es limuzinállományt. — E terveknek megfelelően igyekszünk gazdálkodni a rendelkezésünkre álló lehetőségekkel — magyarázza munkájukat, elképzeléseiket az elnök. A teljes területünk 4050 hektár, és ennek csak alig több mint negyede a szántó. A búzáról már szóltam, az állattartáshoz pedig van 185 hektár vetett gyepünk, 63 hektáron pedig — a BKR termelési rendszer ajánlatára — kúszólucernával kísérletezünk. Ennek eredménye eddig jó közepes. Ha már ennél a témánál tartunk, talán érdemes még megemlíteni, hogy ebben az évben 150 hektár káposzta- repcénk, 140 hektár silókukoricánk lesz, aztgn 60 hektár vöröshere és 50 hektár csillagfürt. A háztájira még plusz 30 hektárt számolhatunk. Ami pedig szintén nagyon fontos, és elválaszthatatlan a bodonyi termelőszövetkezet profiljától, és jellegét is sok szempontból meghatározza: 1700 hektár erdővel gazdálkodnak, az állattartáshoz 215 hektár ősgyep és 664 hektár legelő áll rendelkezésükre. — Ha nem tévedünk, az erdő Bodonyban a kedvenc témák közé tartozik. — Nem tagadom, gyengém az erdő, hiszen ez a szakmám is — hangzik a kicsit mosolygós válasz. — Így aztán a tsz egyik meghatározó ágazata ez. Hogy mennyire így van, azt mutatja: a múlt évben 32 millió forintos árbevételt hozott az erdészet, ezen belül pedig az innen kikerülő 8000 köbméter fa feldolgozása tette ki ennek oroszlánrészét, az innen származó árbevétel ugyanis 29 millió forint volt. Az erdőből származó tiszta eredményünk egyébként 4 millió forint, és ez pótolja az alaptevékenységből származó kiesést. Kedvenc témájánál sokáig és szívesen elidőzne az elnök, de annyi mindenről kellene még szólni! Hiszen nagyon nyereséges például a Kiskunlacházán működő szállítási tevékenységük is: 19 milliós árbevételéből 8 millió forint a tiszta haszon. i— El is határoztuk — mondja az elnök —, hogy ebben az évben három kocsival bővítjük a szállító- részleget. Ebből kettőt a közös vesz meg, egyet a tagok, úgynevezett „tagi kölcsönre”, amit aztán 5 százalékos kamattal fizet vissza a tsz. Amikor erről beszélünk, akkor tulajdonképpen már a bodonyi gazdaság igen kiterjedt és szerteágazó, sokrétű melléküzemági tevékenységénél tartunk. Sorolni is nehéz lenne, mi mindennel foglalkoznak. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy igen nagy göngyöleggyártói a Salgótarjáni Síküveggyárnak. Méretre esztergált munkadarab. A lakatos üzemben Ku- csera György mikrométerrel ellenőrzi a pontosságot Hunorfi Péter, a faüzem fiatal vezetője pontosan tudja: ez húszmillió forint értékben történik. Ugyanakkor további példákat is említ: a Hajdúnánási Háziipari Szövetkezetnek bükk fűrészárut, az ÉPFA kiskunhalasi gyárának küszöbléceket, 150 —200 köbmétert szállítanak, hogy csak néhányat említsünk a sok közül. Mindezt természetesen meg is nézzük, de bekukkantunk a víg kedélyű asszonyokkal dolgozó műanyagüzembe, ahol mint Béke szocialista brigád, eddig háromszor érdemelték ki az aranykoszorús jelvényt... — és akkor még a lakatosüzem megannyi érdekességét nem is említettük. Mindenesetre, a fényképezőgép sok helyen kattan, sokmindent megörökít. Mi pedig abban reménykedünk, hogy rövidesen — talán a zárszámadáson — újra sikerül találkozni a bodonyiakkal, akik most már megmutatták: megfelelő irányítás mellett mire is képesek ... B. Kun Tibor Munkában a Béke brigád tagjai, akik ezúttal olyan műanyag táskákat készítenek, amelyek 25 kilogrammot is elbírnak Állami gazdaságok - változó körülmények (IV/2) Önállósággal, a jobb minőségért... Ablaka Ferenc A szőlő- és bortermelés továbbfejlesztése a fő cél a VI. ötéves tervidőszakban a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságban. Az adottságokhoz igazodva a termelési szerkezetben alapvető változást nem terveztek a nyolcvanas évtized első felében. A 3100 hektáron gazdálkodó üzemben ugyanis az ültetvények több mint ezer hektárat foglalnak el. Pau- lik András igazgató erre utal: — Gazdaságunk a hetvenes években is fontos szerepet vállalt a Mátra alján az új szőlőfajták telepítésével és elterjesztésével. Céltudatos munkával meghonosítottuk ezen a tájegységen például az addig ismeretlen szürkebarátot, sovignont. 1974-ben létrehoztuk a Gyöngyös—domoszlói Szőlőtermelési Rendszert, mely Heves és Borsod-Abaúj- Zemplén megyében 2500 hektáron irányította az új ültetvények telepítését és közreműködött a felvásárlásban, illetve a szőlőfeldolgozásban is. A rendszer továbbfejlesztésére a taggazdaságok megalakították a Mátraalji Szőlőtermelési és Borászati Társaságot, melynek célja a termelés és a borgazdálkodás színvonalának javítása. A változó közgazdasági feltételek az utóbbi két évben a szőlő- és borágazatban kedvezőtlenül hatottak, miután csökkent a jövedelmezőség. Noha a VI. ötéves tervidőszakban szőlőből hektáranként 10,5 tonnát terveztünk, az elmúlt három esztendőben 10,7 tonnás átlaggal ezt túlteljesítettük. 1981—83 között a tervezettől 25 százalékkal több bort érleltünk. Nőtt az exportunk is, noha a piaci lehetőségek beszűkültek! Tavaly például 2,8 millió palackot küldtünk külföldre. 1985-ig várha-* tóan a szocialista országokba irányuló borértékesítésünk növekszik. Termékeink közül a zöldveltelinit, a leánykát, az olaszrizlinget, a traminit, a hárslevelűt, a szürkébarátot és a muskotályt főleg a Szovjetunióba és a Német Szövetségi Köztársaságba küldjük. A gazdaságban viszonylag kis területen, 1600 hektáron foglalkoznak gabonával. A bábolnai Iparszerű Kukoricatermelési Rendszer segítségével búzát, árpát, napraforgót termelnek, ezenkívül a nagyobb jövedelemre törekedve borsó is szerepel a növények között. — Búzából az elmúlt két aszályos esztendőben elértük a négytonnás átlagtermést — mondja Hegedűs Ferenc üzemgazdasági osztályvezető. — Borsóból az elmúlt három év átlaga 2, napraforgóból 2,6, almából 17,3, és körtéből 10,5 tonna volt hektáranként. Napraforgóból túlszárnyaltuk, a többiből pedig megközelítettük az 1985-re tervezett mennyiséget. Gazdaságunk részt vesz az intenzív gabonaprogramban is, amelyhez a bábol- niak közreműködésével világszínvonalú gépeket kapunk. A szőlő- és gyümölcs- termelés gépsorának fejlesztésében viszont már közel sem ilyen kedvező a helyzetünk. Nem sikerült azokat a fontosabb eszközöket beszereznünk, amelyeket terveztünk. Noha célul tűztük a szőlőkben a zöldmunkák, illetve a szüret gépesítését, sajnos, ez megtorpant, mert tőkés importból nem tudtuk megvásárolni. Mindezek ellenére a termelés korszerűsítésére a VI. ötéves terv első három évében több mint százmillió forintot költöttünk, melyből 70 millió az új gépek értéke. 1985-ig további 40 milliós befektetéssel a jelenlegi berendezéseink kiegészítésére törekszünk. — Van ötszáz húsmarhánk is — szól közbe Ablaka Ferenc, közgazdasági igazgatóhelyettes. — 1982ben és 83-ban a szabályozók hatására jövedelmezővé vált tenyésztésük. Négymillió forintos költséggel a félezres állományt kötetlenül tartjuk, amellyel csökkentettük a tartási, illetve a takarmányozási költségeket. Gazdaságunk tagja a Vágómarhafeldolgozó. valamint a Szarvasmarha Hústermelő Gazdasági Társaságnak. Az állatokat zömmel exportra értékesítjük. Az állománynak megtermeljük a szükséges szálas-, valamint abraktakarmányokat és a mellék- termékeket is hasznosítjuk a tenyésztés során. Az elmúlt két esztendőben az almatermeléssel nagyon sok gondunk volt. Az ültetvényeink fele ugyanis korszerűtlen és Hegedűs Ferenc folyamatosan selejtezésre vár, de a VI. ötéves tervben nem tudjuk megvalósítani, mert nincs rá elegendő pénzünk. Az almáink minősége a tavalyi nagy szárazság miatt romlott. Miután a termelési költség és az értékesítési átlagár nem éri el a kívánt szintet. így 1985-ig várhatóan csökkentjük az almatermelést. A megváltozott piaci feltételekhez igazodva a gyöngyösiek a következő két esztendőben a minőségi termelésre fordítják erőiket. — A gazdaságot érintő két kedvezőtlen aszályos évjárat, valamint a bor- és az almaértékesítésben jelentkező gondok — sorolja Paulik András — különösen 1983- ban éreztették hatásukat az árbevételben és a nyereségben is. A szabályozók hatására a költségek növekedtek és ezzel szemben csupán a gabona, illetve a szarvas- marha felvásárlási ára emelkedett. A szőlő- és a gyümölcstermelésben viszont a növekvő kiadásokat nem tudtuk teljesen ellensúlyozni. Ennek ellenére 1981— 1983 között az árbevételünk 15 százalékkal növekedett és megközelítette a' 850 millió forintot. A nyereségünk viszont a nagyobb elvonások miatt 6,4 százalékkal csökkent és a korábbi 25 millióról 13—15 millióra mérséklődött. Az elmúlt két aszályos esztendőben keletkezett károkat a következő két évben már nem tudjuk teljes egészében kigazdálkodni, mégis további intézPaulik András (Fotó: Szabó Sándor) kedéseket tettünk a minőségi termelés kibontakoztatására, mindenekelőtt a takarékosabb gazdálkodásra. Miután az élő munkaráfordítás drágul, így a részes szőlőművelést fokozzuk és a borászatban további fejlesztéseket valósítunk meg. 1983-ban állami támogatással 24 ezer hektó új tárolót létesítettünk, és a középtávú tervidőszak végéig további 40 ezer hektó építését végezzük el. A szőlőfeldolgozást a gazdasági társaságban részt vevő partnerünknél is javítjuk. A szakszerűbb borkezelést és palackozást pedig gazdaságunk gyöngyösi borászati üzemének továbbfejlesztésével valósítjuk meg. Ennek érdekében a nyugatnémet Seitz-cégtöl vásárolunk, egy óránként hatezer üveget borral töltő gépsort. Az üzem korszerűsítésére 1986-ig 70 millió forintot költünk. A megváltozott piaci értékítélethez igazodva igényesebb kereskedelmi munkával, minőségi boraink választékának bővítésével igyekszünk a hazai és a külföldi vásárlók ízlését megnyerni a jövőben. Ezért már az idén is néhány új termékkel jelentkezünk. Ami pedig a gazdálkodást illeti, szükség van belső szervezeti életünk korszerűsítésére is. A vállalati önállóság nyújtotta lehetőségeket kihasználva növeljük az önálló egységeket és javítjuk az érdekeltségi rendszert. Így várható, hogy jobban kibontakozik kollektívánknál a vállalkozó kedv, növekszenek a teljesítmények, amely minden bizonynyal a jobb minőségben jelentkezik majd. Mentusz Károly Pálfy Tihamér: Ez már végre olyan év volt, amikor saját vetésünket takaríthattuk be (Fotó: Perl Márton)
