Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-29 / 50. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. február 29., szerda Új filmet forgatnak a Mephisto alkotói Az Oscar-díjas Mephisto cí­mű film alkotói: Klatus Ma­ria Brandauer színész és Koltai Lajos operatőr új filmet forgatnak Reál ezre­des címmel magyar—NSZK —osztrák koprodukcióban. Képeinken: Gurdun Landre- be, a női főszereplő és Sza­bó István, valamint Klaus Maria Brandeuer (MTI fotó — Friedmann Endre felvételei — KS) Múzeumi évfordulók Széchenyi kalapjától Lenkey katonaládájáig Az Aranyfácá díjért Védnökség a „hatvani színházi nyár” támogatására Ebben az évben az egri műgyűjtemények három év­fordulójáról emlékezünk meg. 140 évvel ezelőtt szál­lították el Pestre a Pyrker- képtárát, 110 évvel ezelőtt nyílt meg a város saját ke­zelésű múzeuma. Pyrker János László ér­sek képgyűjteménye, ha itt maradt volna a városban, ma is legértékesebb anyag volna. Pyrker előbb liliefen- di apátként, majd velencei pátriárkaként gyűjtötte a festményeket, de képtárá­nak végleges kialakulása egri érsekségének idejére esett. A képek több mint másfél évtizeden keresztül voltak láthatók a városban. Az 1830-as évek elejétől kezdve az érseki palota Pyrker által építettetett dé­li szárnyának emeletén vol­tak kiállítva. Köztük olyan nagy mesterek alkotásai, mint például Tiziano, Tin­toretto, Veronese stb. Az ér­sek azonban a várossal való összekülönbözése miatt 1836-ban a gyűjteményt fel­ajánlotta a Nemzeti Mú­zeumnak, ahová 1844-ben el is szállították, s ahol 1846- ban ez volt az első kiállítás. Aki manapság ellátogat a Dobó István Vármúzeumba, az most is láthatja az egy­kori érseki magángyűjte­mény — az egri Érseki Lí­ceumi Múzeum — sok tár­gyát. Bartakovics Béla ér­sek alapította 1871—1873 között. Képtára Aszalay Jó­zsef kanonok, Kovács Mi­hály festő, Pánthy Endre nagyprépost és Samassa Jó­zsef érsek hagyatékából 1920-ra nyerte el végleges formáját. Az ekkor már több száz darabból álló gyűjteményt Szmrecsányi Miklós rendezte át szaksze­rűen, elkészítve a kiállítás­vezetőt is, amely 4 kiadást ért meg. Régiségtárában volt látható Széchenyi Ist­ván kalapja, belsejében a Tisza térképével, Vörösmarty Mihály tintatartója, a szép- asszony-völgyi honfoglalás­kori lehetet stb. Másképpen alakult Heves vármegye és Eger város múzeumának — közismer­tebb nevén a városi mú­zeumnak — a sorsa. Az 1920-as évek végén Eger egyike volt annak a néhány nagyobb vidéki városnak, amelynek még ebben az időben sem volt saját fenn­tartású közgyűjteménye. Az ügyet felkaroló Trak Géza polgármester és az őt mun­kájában segítő Dancza Já­nos múzeumőr igyekezete azonban kevésnek bizonyult. Hiába készült el 1934-ben az épület, s gyűlt össze az anyag, a kiállítás tárlók hiányában nem nyílt meg soha. Pedig Lenkey János katonaládájától kezdve. a barlangi medve csontvázán keresztül az egri és Eger környéki népviseleti tárgya­kig lett volna mit nézni. Az anyagot a háború kitörése után az akkori érsekkerti KIOSZK-ba szállították, ahol a háború után a fosztogatók prédájává vált. De lehet a sort tovább is folytatni. Nem maradt nyo­ma a városban Fáy János képgyűjteményének sem, amely 1812-től kezdve éve­ken át a Líceumban volt ki­állítva. Barcsay Amant Zol­tán jelentős régiséggyűjte­ményének csak töredékei maradtak meg. A Katonai Emlékgyűjtemény sorsa is­meretlen stb. Ami ezekből megmaradt — mint például a Legányi- gyűjtemény — az ma a Do­bó István Vármúzeumban található. Először Türk Fri­gyes álmodta meg mintegy 80 évvel ezelőtt: „vajha Do­bó múzeumot állítanának a várban, ahol a szanaszét szóródott éfs elkallódó em­lékeket öszegyűjtve láthat­nák a kegyeletes látoga­tók.” Kiss Péter könyvtáros Az év elején hírt adtunk már arról, hogy a tanácsi vezetéssel folytatott egyez­tetés alapján a Hatvani Ga­léria vállalta, hogy 1984 nyarától minden esztendő­ben színházi szabadtéri já­tékokat szervez a város kul­turális életének gazdagításá­ra, éspedig a zenés műfaj jegyében. Azóta sok víz le­folyt a Zagyván, és jelentő­sen előrelépett, a „hatvani színházi nyár” ügye. A vá­rosi tanács illetékes szervei felmérték a népkerti, két­ezer személyes szabadtéri színpad helyreállításával kapcsolatos teendőket, hogy a szükséges munkálatokat időben be lehessen fejezni. Megkezdődött továbbá a társadalmi munkaakciók szervezése. Az ügy erkölcsi támogatá­sára a napokban védnöksé­get is szerveztek, amelynek elnöke Kovács Sándorné, a Heves megyei Tanács elnök- helyettese, tagjai pedig Tóthpál Jánosné, a városi pártbizottság titkára. Sós Tamás, a KISZ megyebi­zottságának első titkára, Lé­vai Ferenc, az SZMT titká­ra, Bellák István konzerv­gyárigazgató, Vágó József, a helyi Lenin Tsz elnöke, Vajda Pál, az apci Qualitál műszaki igazgatója. Kékkő Judit rózsaszentmártoni is­kolaigazgató, Kozsda András, a horti Kossuth Tsz elnöke, Fehérné Lovász Mária váro- rosi népfronttitkár, valamint Ambruzs Sándor, a Damja­nich Szakmunkásképző In­tézet igazgatója. A szabadtéri játékok ve­zetősége időközben tisztázta, szerződésben kötötte le az egyes színházak, zenés szín­padi művek műsorrendjét is. Elsőként augusztus 22-én Fényes Szabolcs és Szenes Iván — Aszlányi Károly no­vellából írt — zenés vígjá- játékát — Amerikai komé­dia — mutatják be a Nép­kertben Harsányi Gáborral a főszerepben. 25-én a Sze­gedi Nemzeti Színház elő­adásával folytatódnak a já­tékok. A szegediek Ábrahám Pál: Bál a Savoyban című nagyoperettjével vendéges­kednek Hatvanban. 29-én Donizetti „Az ezred lánya” című vígoperáját a buda­pesti Józsefvárosi Színház társulata játssza, 31-én pedig a debreceni Csokonai Szín­ház előadásában láthatják az érdeklődők Erkel: Bánk bán című operáját. Két elő­adás szeptemberben lesz! 2-án Szilágyi—Eisemann: Én és a kis öcsém című ze­nés vígjátékával vendégsze­repei a szabadtéri színpa­don a fővárosi Népszínház együttese, zárásként, 5-én pedig, a békéscsabai Jókai Színház mutatja be Lajtai: „Bástyasétány 77” című nagyoperettjét. A két héten át tartó elő­adássorozatra a játékok ve­zetősége műsorfüzetet jelen­tet meg fényképekkel, sze­reposztással, a legjobb pro­dukciónak avatott Zsűri íté­li oda a művészi kivitelű „ Arany fácán”-díjat. Változik-e az erkölcs? — kérdezi a műsorvezető, Győrffy Miklós és a peda­gógus, szerkesztő, szocioló­gus, közgazdász, mérnök, szülők. Szavaikból nem túl­ságosan derűs kép bonta­kozik ki. „Nagy baj van a mi társadalmunkban az er­kölcs hiánya miatt. Renge­teg a válás, sok az öngyil­kosság, szipózás. Sok agaz- dátlan gyerek. Az emberek önzőek. Nem akarnak gye­reket, csak villát és autót akarnak. Ne csak termel­jünk, ne csak lakásokat termelj,ünk, hanem otthono­kat létesítsünk... A techni­kai fejlődés mögött elma­radt a társadalmi fejlődés” — mondja a közgazdász. Elfelejtve viszont a tényit, hogy a technikai és társa­dalmi fejlődés nem lehet szinfcroniban, hogy bizonyos gazdasági szerkezetnek bizo­nyos morális szerkezet nem felel meg. Sőt. A tapaszta­latok azt mutatják, hogy egyéb tennivalók mellett iá. utóbbi háttérbe is szorulhat. Mindjárt világosabbá vá­lik a kérdés, ha viszapil- lantunk az 50-es évek ele­jére. „A mi fejlődésünkben egy olyan ideológia vált uralkodóvá, amelynek a tartalma az volt, hogy meg­szüntessük azokat a nyomo­rúságokat, amelyeket az el­múlt rendszerek hagytak ránk és, hogy gazdasági fej­lődésünkben utolérjük a legfejlettebb kapitalista ál­lamokat. Ez azzal járt együtt, hogy a felhalmozási alapot a fogyasztási alap hátrányára kellett növel­nünk. Ez hozta magával, hogy az emberek sokkal rosszabbul élitek, mint ahogy azt a politika el akarta hitetni. Ebből követ­kezett egyfajta hazudozás, ami a szocialista erkölcs­nek rossz felhangot adott.” A kérdés tehát az, hogy bármilyen társadalmi körül­mények között örök-e az erkölcs és tanítható-e? Há­rom lehetőséggel számol­hatunk, a családdal, az is­kolával és a közösség ere­jével. ' De hogyan tanítson erkölcsöt a család, ha tag­jai maguk sem tanultak er­kölcsöt és benne élnek a pénzkeresetek olykor nem is egészen tisztességes útvesz­tőiben? Mit tehet a szak­máján kívül egyéb tenni­valókkal túlterhelt és alul­fizetett tanár, hiszen első­rendű feladata az, hogy tárgya rejtelmeibe vezesse tanítványait? Igaz, mondják erre sokan, hogy a tantár­gyak — nemcsak az iroda­lom és a történelem, de a matematika és fizika is — rejtenek magukban nevelé­si lehetőségeket. Marad tehát a közösség, mint morális té­nyező. (Én ebben látom a legnagyobb erkölcsi ténye­zőt. Ha egy közösség tagjai tisztelik az öregeket, ha be­csülettel elvégzik munkáju­kat. ha megvetik a könyök­lő és tehetségtelen akarmo- kokat, ha a pénz értékét leszállítják az azt megille­tő helyre, a példa, az igaz életek harmóniája magával ragadja a tömegeket is. Látva az eddig megtett %tat, ez nem elérhetetlen cél. Csak a megvalósítás ér­dekében ne gyártsunk újabb tankönyveket!) Lehet, hogy igaza van a szociológusnak, aki úgy lát­ja: „Hatalmas néptömegek kimozdultak a régi, falusi közösségekből. Bekerül­tek városokba, amelyebben nem volit meg számukra az a szokás-normakeret, ami irányíthatta volna viselke­désüket. Lakóhelyükkel együtt elhagytak erkölcsi normákat. Kialakult egy normanélküli állapot, ennek következménye az erkölcsi tájékozatlanság, fellazulás, deviancia.” A beszélgetésiből különös hangsúllyal kiderült az is, hogy bár vannak itizennégy- éves lányok, akik nem tud­nak lemondani a szexről, vannak iskola- és munkake­rülő gyerekek, vannak, akik szüleiktől elvárják, hogy el­tartsák őket, de az is, hogy a mai fiatalok nem rosz- szabbak és nem is jobbak, mint elődeik 30—40 évvel ezelőtt. Csak a megítélések változtak. Ahogyan szigo­rúbbá váltak a gazdasági szabályozók, éppúgy meg­változott a társadalmi kép­let, amelyben nem lehet akárhogyan élni, és a tár­sadalom elvárásai ma má­sok, mint fél évszázada. KISZ-esek Schultheisz Emilnél Schultheisz Emil egész­ségügyi miniszter hivatalá­ban találkozott a KISZ KB értelmiségi fiatalok tanáh csának fiatal orvosok mun­kabizottságával, A megbe­szélésen megvitatták: az if­júsági szövetség tagjai mi­lyen feladatokat vállalhat­nak a lakosság egészségügyi állapotának javítása, a szak­mapolitikai célok válóra váltása érdekében. XV/2. — 3. számú elemzés meg- ■ történt. A kódok alapján megállapítottuk, hogy a je­lentést Valetta hadnagy küldte, a földi 23. számú megfigyelőé 1 lomás ról. A computerszolgálat szerint a TX mezőben levő MZ űr­megfigyelő központ viselke­dése eltér a szokásostól. Pontosabb megállápításokra csak a videokazetta elemzé­sével lehet jutni. Az 1., a 2. és a 3. elemzés alapján Föld 1. bázis X/4. osztályát rész­leges riadókészültségbe he­lyezzük. Javasoljuk a video­kazetta mielőbbi elemzését, a felderítő szolgálat 1. osz­tályának bevetését, a légi el­hárítás megszervezését. Au­tomatikus elemzőközpont. Vége. Dorian ezredes még a ke­zében forgatta a papírlapot, amikor a feje fölött villogni kezdett a piros lámpa és megszólalt a hangszóró: — Föld 1. bázis X/4. osz­tályát részleges riadóké­szültségbe helyeztük. A har­madik szintet lezártuk. 12 óra ideig a lezárt részt sen­ki el nem hagyhatja. Az aj­tók nyitásával ne próbálkoz­zanak. Ennivalóhoz — a megfelelő gomb benyomásá­val •— a központi ételliften keresztül juthatnak. Rendkí­vüli esetben nyomják mega V 12-es gombot. Hangsú­lyozzuk: csakis ekkor. Vége. Dorianról azt tartották, hogy higgadt, nyugodt em­ber. Most mégis elöntötte a méreg, öt perc múlva telt volna le a szolgálata, s in­dult volna teniszezni. Ez volt a szenvedélye. S ráadásul még meg is beszélte Smith őrnaggyal, hogy ma játsza­nak néhány mérkőzést. Sör­re. A múltkoriban többször egymás után veszített, s most fűtötte a visszavágás reménye. Elhatározta, hogy nem hagyja annyiban a dolgot. Hátha csak téves a riasztás. Bár tudta, hogy ez majdnem kizárt dolog, a komputerek aligha tévednek. Legalábbis ő még nem tudott ilyenről. Na, mindegy. — Azonnal kapcsolja a 23-as számú földi megfigye­lőállomást. Valetta had­naggyal akarok beszélni. Újra megszólalt a feje fö­lött a hangszóró: — Ezredes! Diktálja a kódjait! Azonosítást vég­zünk! Az ezredes mérgesen be­mondta. Tudta, hogy nincs pardon. A computerek átvet­ték az uralmat. Aztán újra: — Drian ezredes! Most hangazonosítást végzünk. Mondja: Én Dorian ezredes vagyok! És várjon három másodpercet! — Megállapítottuk, hogy ön valóban Dorian. Kérjük, menjen a 4. számú páncél­szekrényhez; forgassa el a 432 876-os számot, és vegye ki a CÜ-es feliratú dossziét. Ez tudatja önnel a tenniva­lókat. Vége. Odament a páncélszek­rényhez, elforgatta a számo­kat, és kivette a dossziét. Ebben a pillanatban jelen­tette az ügyeletes: a vonal­ban Valetta hadnagy. — Halló, hadnagy! Itt Do­rian ezredes! Mondja, mi történt azzal az átkozott MZ-vei? Hogy nem jelent­kezett a 3. ellenőrző forduló­nál? Nem volt hang, és a kép homályos volt? Utána pedig nem tudtak semmiről? Nos, a videokazettát a fu­társzolgálattal „rendkívül sürgős” jelzéssel azonnal küldje el. Értette? És ter­mészetesen a szolgálati nap­lót is. Rendben. Viszontlá­tásra. Az ezredes újra szóit az ügyeletesnek: Azonnal érte­sítse Lane főhadnagyot, az MZ parancsokét, hogy rög­tön repüljön ide. Kihallga­tásra. A helyettese addig ve­gye át a parancsnokságot. Értette? Rendben ... Kinyitotta a C/l-es dosz- sziét. „1-es számú parancs részleges riadókészültség ese­tén Fenti utasítás életbe lép nem tisztázott körülmények esetén, addig, amíg azok nem tisztázódnak véglegesen.” Micsoda éleseiméi yűség, gondolta cinikusan, de az­tán olvasta tovább. „Ismeretlen viselkedésű föl­di, vagy légi bázist, szemé­lyeket megfigyelés alá he­lyezni, szükség esetén ka­rantént elrendelni. Érintet­teket — amennyiben elérhe­tőek — kihallgatni. Felderítő szolgálatot kirendelni, a lé­gi elhárítást megszervezni. A megtett intézkedésekről értesíteni F/3-at. A parancs titkos. Megsze­gőjét a szolgálat felelősségre vonja.” Értesítette a felderítő szol­gádat és a légi elhárítás ügyeletes tisztjét. Az az érzése volt, hogy az egész ügynek nincs sem­milyen jelentősége. Biztosan a hírközlő rendszerben lehe­tett valami probléma, de az­tán vagy megjavították idő­közben, vagy esetleg magától rendbe jött. Az utóbbira is volt már példa. Mindenesetre — gondolta — a tenisznek már vége. Sej­tette, hogy a 12 órát a bázi­son kell eltöltenie. Aztán megszólalt az ügye­letes: — Ezredes úr! Az MZ el­tűnt ... — Ismételje meg! — Jelentem, az MZ eltűnt. Remélem, tudja, ügyeletes, hogy nem szeretem, ha vic­celnek velem. — Távol áll tőlem, uram. A központi megfigyelőszol­gálat minden eszközét igény­be véve sem találja az MZ-t. Nem tudott mit válaszolni, amikor feje fölött újra vil­logni kezdett a piros lámpa. — Ezredes! Az azonosítást elvégeztük, ön valóban Do­rian. Életbe lép a 2-es szá­mú parancs. Vegye ki a C/2es dossziét a páncélszek­rényből a 768 453-as szám elforgatásával. A harmadik szint másodlagos biztosítása is megtörtént. Ha a 2-es szá­mú lámpa villogni kezd, ve­gye fel a védőruhát. Az aj­tókat hermetikusan elzár­tuk, kinyitni nem lehet őket. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom