Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-29 / 50. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. február 29., szerda Horváthné Pók Erika: „Kéthavi há­zasság után kicsit gyorsan jött a be. hivó” Kovács István: „Ha most vonulok be, csak egy szüret esik a katonaidőbe ... ” Kovács Istvánná: „Csak én tudom, mi. lyen nehezen neveltem.” Kinek a fia, kinek a férje, kinek a kedvese Tizennyolc hónap előtt Tizennyolc hónap ... Ki­mondani, leírni is hosszú, nemhogy átélni — gondol­hatná bárki. Főképp az, aki nem ismeri az idei február végi bevonulás előzményeit. A Heves megyei Hadkiegé­szítési és Területvédelmi Parancsnokság parancsnoka, Kóta Sándor alezredes jog­gal büszkélkedhet: — Egyetlen olyan kérés sem érkezett hozzánk, hogy valaki nem akar szolgálatot teljesíteni, és mentsük jel. Ezzel szemben nagyon so­kan pont azért fordultak hozzánk, hogyha lehet, ne később, hanem már most letöltsék a másfél évet. Ezért a hozzáállásért „cse­rébe” az újoncok elosztásá­ért felelősök is bőkezűek, •legalábbis az emberséget il­letően. Gondosan ügyeltek arra, hogy a családos fia­talok ne kerüljenek túl messzire otthonuktól. Épp ezért a most bevonulok kö­zül legfeljebb az egyelőre facérok ismerkedhetnek majd a Dunántúl gyakor­lótereivel. ★ A hozzátartozók persze — érthetően — még így is ag­gódnak szeretteikért. Az el­ső napokban még fáj az édesanyának éppen csak felcseperedett fia hiánya, talán az ifjú asszonyka is megkönnyezi, ha távollevő férjére gondol, s a meny­asszony is többször forgat­ja napjában ujján a jegy­gyűrűjét. Bizonyára így érez majd a vécsi Kovács Istvánná is, aki beszélgetésünk közben nagyon is gyakorlati olda­láról közelíti meg a dol­got. — Keservesen, sok nehéz­ség közepette neveltük fel Istvánt — mond­ja. — Édesapja ugyanis rég­óta nagyon beteg. Mégis azt mondom, hadd menjen, jobb ha minél előbb letudja a szolgálatot! Persze, hiányoz­ni fog otthonról az erős, dolgos kéz, s azt is sajná­lom, hogy a gazdaságtól, ahol dolgozik most kapott volna háztájit... Közben előkerül a fiú is. — Magam kértem — ál­lítja határozottan —, hogy bevonulhassak. Amíg túl nincs rajta az ember, addig úgy sem érdemes kezde­ményezni bármit is. Borász vagyok a Gyöngyös—do- moszlói Állami Gazdaság­ban, gondolom, a mezőgaz­dasági munkában sokat se­gíthetek a katonaságnál is. Megvan a hivatásos jogosít­ványom, remélem, járművet is kapok. — Kislány? — Menyasszonyom még nincs. Ügy vagyok vele: előbb legyenek meg az anyagiak! A mama helyeslőén bólo­gat, s egy bölcsességgel told­ja meg fia szavait: — Annyi családot tartson az ember, amennyit elbír a pénztárcája ... ! ★ Feltűnően csinos ifjú hölgy integet a sportcsarnok néző­teréről a felsorakozott újon­cok felé. „Csak menyasszony lehet!” — gondoljuk a meg­megvillanó aranygyűrű lát­tán. Lássuk csak, hova is — Horváthné Pók Erika vagyok — mutatkozik be, mikor szóra kérjük. — Csányból jöttünk, a férjem az ottani tsz-ben üzem­szervező. Az igazat megvall­va, váratlanul érkezett a behívó. Alig kéthónapos házasok vagyunk, még az első kiadós veszekedésre se volt időnk. — Akkor most nehéz lesz a fiatalasszony élete ... — Hát, nem könnyű. A jövedelmet illetően, meg fő­leg nem, én ugyanis még diáklány vagyok, Gyöngyö­sön tanulok a mezőgazdasá­gi főiskolán. Így mo6t vissza­kerülök a szüleim terhére. Egyébként megpróbálom könnyen felfogni az egészet: tulajdonképpen egyszerre végzünk! Én másfél év múl­va, júliusban kapom meg a diplomát, ö pedig augusztus­ban szerel le. * A 35 évi szolgálat után nyugalomba vonuló Urbán Gusztáv őrnagy társalgásunk alatt inkább fiát szerető apaként viselkedik. De ugyanez volt észrevehető, almikor az újoncokat köszön­tő ünnepségen jelképesen át­megy a fiúnk?! (Fotó: Kőhidi Imre) adta fegyverét fiának, Ró- bertnek. — 1948 végén önként vo­nultam be Piliscsabára — emlékezik. — Megjártam Pécset, Nagykanizsát, Ko­máromot, Esztergomot, Ver- pelétet, s majdnem két év­tizede szolgálok Egerben'. Tulajdonképpen a fiam is saját maga kérte a bevonu­lását. Most 21 éves, úgy gondolta, ideje túllenni raj­ta. — Nem folytatja tehát az apja hivatását? — Robi autóvillamossági szerelő, a Volán 4. számú Vállalatnál dolgozik. Jó szakma, maga választotta, én pedig sosem erőltettem, hogy hivatásos katona le­gyen. Ezalatt a fiú társaival együtt az újoncokat alaku­latukhoz kísérők szavait hallgatja figyelmesen. Sor­bán-rendben elindulnak másfél évre szóló új lakhe­lyükre, s amíg a hozzátar­tozók ez elé az időszak elé tekintenek várakozóan, ad­dig az ő fejükben titkon már ezek a szavak járnak: ti­zennyolc hónap után ... Szalay Zoltán Négy csoport a döntőben RocksaRock Lassuló „örö Hétfőn délután megtar­tották Egerben a Kereske­delmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézetben a Diákkabaré-fesztivál máso­dik bemutatóját. A zsűri és a közönség elé két csoport lépett: a Szilágyi gimnázium diákjai Spárta ’84 címmel mutatták be produkciójukat, a Kereskedelmi és Vendég­látóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet tanulói pedig A vizsga nap­ján címmel adtak műsort. Boros Ildikó, a Dobó István Gimnázium tanulója Padi- sák Mihály: Vigyázz, a ta­nár is harap című írását mondta el. A zsűri döntése szerint a döntőbe az Ady Kollégium, a Kereskedelmi és Vendég­látóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet, valamint a Szilágyi Erzsébet Gimnázium csoportja jutott; a közönség szavazata alap­ján pedig a Katonai Kollé­gium diákjai kerültek to­vább. A mozi előtti tömeg nem nagyobb, s az arcokból ítél-1 ve nem is izgató ttabb egy jobb filmre várakozó cso­portnál. Csak néhány Móóó- bil kiáltás, no meg a ren­dezők jelzik: ezú/ttal rock­koncert lesz a Vöcsiben. A programot az egri rockzene szánté egyetlen képviselője a Pótkerék kez­di. A zenekar felállása — immáron sokadszor — isi­mét új, ám a dalok több­sége még az egykori, felné­meti „Rockműhely-korszak- bóF való. A bemelegítő, hangulat­csináló dallamdk után, ne­gyed tízkor - már színpadon a P. Mobil. Donászy Tibor dob, Tunyogi Péter ének, Zeffer András billentyűsök, Sárvári Vilmos gitár. Kéke­si László basszusgitár és persze Schuazter Lóránt, a zenekar vezetője. Heavy Medal Tour — hirdették a plakátok. Lőni azonban, mint a Honfoglalás turné egyik állomásának nézői köszönt bennünket... a kü­lönbség? Pusztán csak any- nyi, hogy míg a Honfogla­lás dalai idestova nyolc esztendeje születtek, addig a Heavy Medal - program már a közelmúlt alkotása. Végül is a Honfoglalást kö­vető bő egy óra alatt vá­logatást hallhattunk a P. Mobil sokéves terméséből, hisz elhangzik a legelső Mobil kislemez egyik dala, a Menj tovább, az induló­ként is emlegetett Rocktó- ber, a lemezre ezidáig nem került régi számok közül a Nem változol semmit, a Po- kolbatartó vonat, no és per­sze. a két nagylemez siker­dalai : a Mobilizmótol a Var­júdalig, az Aranyásó szak­körtől a Méta Imán iáig. A hangulat forrónak alig­ha nevezhető. A szépszámú rendezőgárdának sem akad dolga, hisz csak néhányan nem látják be, hogy ma es­te „ülőkoncert”-re jöttek Ö6sze. A zenekarvezető ugyan magasba emeli a P. Mobil aranylemezét, de ennél na­gyobb show-t aztán mór nemigen láthatunk. Pedig Lóri mindig is nagy egyé­niségnek, elsőrangú show- mann-nak számított, ám most inkább csak konfe- ransz és másodénekes. Ráadásszám nélkül azért persze, nem ússzék meg. El­hangzik az Örökmozgó, az­tán vége... Juhász Mihály Népújság-stúdió AZ IDEI ÉVTŐL: Minden február a szenvedélybetegségek elleni küzdelem hónapja „Emelkedik a fiatalko­rúak körében a neuró- zisos megbetegedések aránya, nő az Öngyil­kosságok és öngyilkossá­gi kísérletek száma ... emelkedik az alkoholfo­gyasztás, terjednek a — sokszor tragikus követ­kezményekkel járó .— egészségkárosító szoká­sok, a kábítószerhelyet­tesítő szerek.” (Tudósítónktól:) (KISZ-értesítő, 1983/2. sz.) Egy idő óta a legkülönbö­zőbb fórumokon hangzanak el — s egyre sűrűbben — az idézetthez hasonló meg­állapítások a fiatalok veszé­lyeztetettségéről. A- „kozme­tikázás” már nem segít, csak növeli a bajt. Az egy­másra mutogatósdit nem lehet, de nem is szabad to­vább folytatni. A megoldás a társadalmi összefogás. Ezt hirdette meg a Magyar Vö­röskereszt VI. kongresszusa is: küzdelmet a káros szen­vedélyek ellen. Tény, hogy a káros szoká­sok kialakulása a 11—17 éves korra esik. A serdülés önmagában is kritikus idő­szak az emberi személyiség fejlődésében, az egészségká­rosító külső hatásokkal együtt pedig az egyénre és társadalomra nézve egy­aránt súlyos problémáikhoz vezet. Ez indokolja, hogy az ifjúság egészségnevelésére kell most a figyelmet össz­pontosítani. Ezért 1984-től a februári hónapot a szenve­délybetegségek elleni küzde­lem hónapjává nyilvánítot­ták. Simon Jánosné, a Magyar Vöröskereszt országos veze­tőségének munkatársa érdek­lődésünkre elmondta, hogy kezdeményezésüket kísérlet előzte meg. Tavaly az or­szág négy területói: Vesz­prém, Komárom, Pest és Nógrád megyében mérték fel, hogy milyen ismeretek­kel rendelkeznek a gyere-, kék és szüleik az egészségre káros szenvedélyekről. A ka­pott eredmény lehangoló volt. A szipózásról, illetve a hallucináció t keltő szerek használatáról a szülők je­lentős része nem is hallott. Az ifjúsági felelősök és a pedagógusok elmondták, hogy míg a fiatalok dohány­zása és italozása könnyen észrevehető, addig a szipó- zás jelei sokkal nehezebben ismerhetők feL A kísérlet rácáfolt arra az előítéletre, hogy a fiatalok „narkotizá- lása” tipikusan városi jelen­ség. Sajnos, ma mór falu­helyen sem ritka. IA Vöröskereszt rájött, hogy a baj felismerése után a gyerekek leszaktatása ká­ros szenvedélyeikről, csupán tüneti kezelés. A kiváltó oko­kat kell megkeresni, csak így remélhetünk javulást az ijesztő statisztikáikban. Tu­datosítani kell végre ma­gunkban, hogy a szóbeli ne­velés nem eredményes, hogy példánk akkor is hat, amikor nem akarjuk vagy nem tö­rődünk vele. A „bort iszunk és vizet prédikálunk” kétku- lacsos magatartási modellje vezető oda, hogy „a gyere­kek nem azt teszik, amit a felnőttek mondanak nekik, hanem inkább olyasmit, amit a felnőtteknél látnak, cselekedni.” A megelőzésen van a fő hangsúly. Ehhez pedig is­meretekre van szükség. Fon­tos a szőlők, az egészségügyi dolgozók, a pedagógusok és Vöröskereszt-aktivisták szo­ros együttműködése. Azoknál1 a fiataloknál, akiknél már elkésett a fi­gyelmeztető szó, akik önhi­bájukon kívül jutottak el az egészségüket veszélyeztető káros élvezetekig, a leszok- tatás mellett meg kell kí­sérelni visszanyerni bizal­mukat ! A bizalom alapja csakis példás felnőtt életvitel lehet. Ne feledjük: „Ha nincs kit szeretni, nincs is kiért betartani a szabályo­kat.” Ilosvai Ferenc Gyöngyösi kollégisták versengése Az elmúlt héten, csütör­tökön, a 214-es Szakmunkás- képző Intézet adott otthont a Mátra aljai város kollé­gistáinak, ahol színes pro­dukcióikkal mutatkoztak be a diáktársak népes tábora, a pedagógusok, valamint a zsűri előtt. A bírák döntése alapján a megyei seregszemlére to­vábbjutott a mátrafüredi kollégisták fiú tánckara, az alföldi csikós táncjáték elő­adásával, a József Attila Kollégium diákjai, ők ci­gánydalokat énekeltek, vala­mint a mátrafürediek iro­dalmi színpada. A Mátra al­ján lakó diákokat képviseli még a mátrafüredi kollégi­um fiú tanulóinak, a József Attila Kollégium lányaival közösen előadott néptánc­produkciója, ennek címe: A molnártánc. (hörcsög) összeállította: Németi Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom