Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-25 / 47. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. február 25., szőmbot * Tégla! Van belőle kisebb, nagyobb méretű, első-, másod- és harmadosztályú. Közös tulajdonságuk : egyre többen keresik. Még magasabb áron is. Mert magánerőből tégla nélkül lakást építeni lehe- teffen. S milyen a kínálat a fenti téglákból? Enyhén szólva: elkeserítő. Hol az egyik, hol a másik típusból készül kevesebb, és bár téglagyáraink a lakossági igényeket jól ismerve igyekeznek minél többet gyártani, de mindezek ellenére a téglakínálat messze elmarad a lakosság jogos igényeitől. Mindezt tudva, és nemcsak gazdasági szempontok alapján mérlegelve értékelte a közelmúltban a Gyöngyös városi párt-végrehajtóbizottság a Halmajugrán épülő téglát gyártó gázbetongyár beruházásának helyzetét. Vagyis, hogy a kétmilliárdos beruházás megvalósítása jelenleg hol tart, milyen gondok, problémák nehezítik a kivitelezési munkálatokat, és milyen segítség kell ahhoz, hogy az új gyár időben elkezdhesse termelését. Rajt: 1983. január tizedikén Mint lapunk 1983. július tizenhatodiki számában részletesen beszámoltunk róla: az illetékes, országos szerv döntése alapján mintegy kétmilliárdos beruházással gázbetongyár — különböző méretű és minőségű téglákat gyárt majd — épül Halma- jugra határában, pontosabban a Gagarin Hőerőmű Vállalat mellett. A választás — Oroszlány, Pécs, és Tiszapalkonya is szívesen vállalta volna a A höközpont vasbetonszerelési munkálatait Bajzáth László és kollégái végzik házigazda szerepét — azért esett erre a területre, mert egyrészt az alapanyagot biztosító pernyét — hulladékanyagnak számít — korlátlan mennyiségben tudja biztosítani a erőmű, másrészt gálánsán ajánlotta föl segítségét a leendő gyár termeléséhez szükséges víz ellátásához a szintén szomszédban levő Thorez Bányaüzem is. A nagy gondolatok érthetően nemcsak szavakban, hanem a lehetőségekben is találkoztak, és 1983. január 10-én a kivitelezési munkálatok is megkezdődtek. A rajt a vártnál is jobban sikerült, a beruházásban részt vevő vállalatok a megígért időben láttak munkához. Aztán következett az a bizonyos magyar betegség: az ígéreteket a tettek nem pontosan igazolták. Vagyis a munkálatok nem a tervezők, a beruházók tervei alapján folytatódtak... Többek között ezért is került a Gyöngyös városi párt-végrehajtó- bízottsága elé az építkezés. De mielőtt az eddigi munkálatokról, valamint a gondokról és a tennivalókról szólnánk, ejtsünk néhány szót a leendő új gyár küldetéséről, munkájáról, feladatairól. Érték a hulladékból Bizonyára több olvasónkban is felmerült: hogyan lesz az erőmű hulladéktermékéből, vagyis a pernyéből tégla? Íme a szakemberek véleménye: a Gagarin Hőerőmű Vállalatnak évente több mint másfél millió tonna pernyét kell a környezetre nem veszélyes módon „eltüntetnie”. Erről a pernyéről ugyanakkor már réges- rég kiderült, hogy nem hulladék, hanem érték. Például téglát lehet belőle készíteni. Olyan téglát, amely a gyártónak is gazdaságos, másrészt az építkezőnek is minden tekintetben korszerű. Vagyis olcsóbb, mint a hagyományos tégla, jobb a hőszigetelése. Végül a népgazdaságnak is gazdaságos, mert mint már említettük, a termék kizárólag hulladékanyagokból készül. Mindezeket bizonyítják a lengyelországi, a finnországi, a romániai és az NSZK-beli tapasztalatok is. A gyártás technológiáját ezért is vásárolták meg az igen nagy tapasztalatokkal rendelkező nyugatnémet HEBEh-cégtől. A beruházók, valamint a beruházás bonyolítói többször is kérték már lapunktól, hogy mivel nem ismerik itthon a leendő gyár új termékeit, ezért a társadalmi érdekeket mérlegelve gyakrabban foglalkozzunk az új gyár termékeivel. Mivel több ezer családot érint megyénkben és megyénkén kívül is ez a beruházás, ezért újból szívesen „közhírré tesszük”, hogy a gyárban 40X25X30-as méretű téglák készülnek majd. Többszintes épületek készítésére is alkalmasak. Évente több mint 570 ezer köbméter a gyár terve. A termelés meginduAz utolsó métereken dolgoznak a gépek a szennyvíz és csapadékcsatorna készítésénél lásával jelentősen javul a téglaellátás megyénkben és a környező területeken. Ami már elkészült A beruházás megkezdése óta napjainkig többek között elkészült a villamosenergia, és az ivóvízhálózat — amihez az erőmű és a bánya a segítségét felajánlotta — ki" építése, befejeződött a végleges tereprendezés, ösz- szeszerelésre kerülték a tízezer négyzetméter alapterületű gyártócsarnok elemei is. Szintén elkészültek a gyár, és Detk község közötti közút főbb munkálatai és megkezdődött a vasúti iparvágány kiépítése. Ami viszont nem készült el és rendkívül zavarja a beruházás tervszerű megvalósítását: az Észak-magyarországi Állami Építőipari JM *» Ebben a csarnokban készülnek majd pernyéből a téglák (Fotó: Szabó Sándor) Vállalatnak hónapos adóssá- vannak a szociális létesítmények építésén, és amíg munkálataikat nem fejezik be, addig a technológiai szerelések sem kezdődhetnek meg. Ezen kívül nem kis időveszteséget okozott az a huzavona sem, amely a nyugatnémet technológia megvásárlásához szükséges kemény valuta előteremtéséig tartott. A jó rajtot nem pontosan olyan folytatás követte tehát, ahogyan a tervezők, a beruházók és a bonyolítók szerették volna. Csengetés „felülről" A Gyöngyös városi pártvégrehajtóbizottság ezért is tűzte napirendjére az építkezés jelenlegi helyzetét és mérlegelte névreszólóan — elsősorban vállalatoknak szánva — a legsürgősebb tennivalókat. Annál is inkább tette ezt, mert a beruházás határideje 1985 szeptember vége. A közel féléves lemaradást — ahogyan a végrehajtóbizottság tagjai és a beruházásban érdekelt vállalatok képviselői is megerősítették — még pótolni lehet. De kizárólag csak szervezettebb, összehangoltabb munkával. Erre ki-ki szavát is adta. Reméljük, senkiben sem csalódnak majd. Koós József APCON A QUALITÁLNÁL A gondoskodásra jó munka a válasz Tavasztól: Vezetékes ivóvíz Egerbaktán „Minden forint, amit nőpolitikái intézkedés címén a nők élet- és munkakörülményeinek javítására fordítunk, sokszorosan visszatérni a termelésben” — így fogalmaz az apci Qualität pártbizottságának titkára, Nagy Imre, s ennek bizonyítására az elmúlt év eredményét említi. A gyár tőkés exportját 210 százalékra teljesítette, akkor amikor az alumínium piaca beszűkült. S bár ebben benne van merész kockázatvállalásuk, bátor átszervezési módszerük, a tény az tény: a kiszállított árut Jé dolgozók termelték meg, a dolgozók negyven százaléka pedig nő. Az asszonyok munkája itt nehéz, fizikai erőt is kíván, a kohók mellett nem könnyű dolgozni. Mégis a nagyobb százalékuk immár törzsgárdatag és nem is kíván elmenni innen. Hogy mi tartja itt az asszonyokat, lányokat az öntősor mellett, ahol nyáron hatvan fokos a hőség a válogatásnál, ahol a szabad ég alatt eső, hó áztatja, mínusz tíz fok dideregteti? Az amit „nőpolitikái intézkedések” címén szokás összefoglalni. Az, hogy a gyár vezetői nagyon is megértették mindazt, amit a nődolgozókért tesznek, a termelési eredményekért teszik, azokért az emberekért, akik a millós értékeket létrehozzák. Néhány évvel ezelőtt nem nagy keresetekkel dicsekedhettek e nehéz munkát végző emberek. De az elmúlt évben tizenegy százalékos bérfejlesztést tudtak végrehajtani, s hogy ebből a nők is megfelelő arányban részesedhettek, annak az a titka, hogy tanulnak — különböző fokon Érdemes hát számba venni azt, amit a dolgozók taníttatásáért tesz évről évre az üzem. Alapgondjuk és egyben feladatuk, hogy a dolgozók százaléka nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát. Ez az arány a 40 év alatti nőknél például most 10 százalék. Részben az üzemben, részben a bejárókra való tekintettel a környék falvainak iskoláiban szervezik a nyolc általános befejezését segítő osztályokat. És arra ösztönzik a nőket, hogy végezzék is el, hiszen a szakmai előbbrelépésnek ez az alapja. Évekig működött a gyárban a salgótarjáni kohóipari szakközépiskola, osztálya — hatvankilencen szerezték meg a képesítést. Közülük huszonkettő nő volt. A szakmunkástanfolyamok résztvevőinek 40 százaléka szintén nő. És mert végül is kifizetődő volt, tanulnak: a most szervezendő tanfolyamon már 50 százalékos és az ismét megszervezett szakközépiskolai osztályban előreláthatóan negyven százalék lesz a nők aránya. Az iskola kétnapos lesz. Egy napra a gyár biztosítja a szabad időt, egy nap a szabad szombatra esik. Felezik a tanulásért hozott áldozatot. Szaktanfolyamokon 98 nő vett részt a mintegy 400 nődolgozó közül, tizenegy segédmunkás ma már szakmunkás. A tanulásnak megfelelően alakul évről évye a bérük is. Egyöntetű a vélemény az asszonyok között: érdemes tanulni. Könnyebbé tenni a munkát ez mindennapos feladat, ezt soha sem lehet levenni „napirendről”. Hogy miért? Erre indoklásul csak egy munkafolyamatot példának: a hulladékot — hiszen ez a gyár termékei többségét hulladékokból állítja elő — a szabad ég alatt nők bálázzák. Hat bálázógép mellett 64 nő dolgozott igen nehéz terheket mozgatva, míg most egyetlen, de új gép végzi a hét régi munkáját, s működtetéséhez műszakonként két-két asszony elegendő. Ráadásul ők már fedett helyen, a gép fülkéjében dolgoznak. összehangolni a családi gondot a munkával — ez szinte kötelezően írja elő a vezetők számára a nőkről való gondoskodást. De ki állíthatja, hogy a bölcsődei, óvodai, vagy akár lakásépítési gondok megoldása csak a nők problémája. Mindezek segítésében szüksége van az egész családnak. A gyár csak az elmúlt évben három és félmillióval támogatta a vonzáskörzetébe tartozó községek óvodai-bölcsődei hálózatfejlesztését és cserében — egyetlen „üzemi gyermek elhelyezése sem gond”. Az összegen túlmenően megint csak jelentős az a segítség, amit a szocialista brigádok, a KISZ- fiatalok adnak. S ami még az óvodai ügyekhez tartozik: a nagycsaládosok óvodai díját indokolt esetben a gyár magára vállalja. De pénzzel segíti azokat is, akik az óvodai szünetek alatt nem tudják csak különkiadással megoldani a gyermek őrzését. A lakásépítési kölcsönökből a nők sem maradnak ki: a nő jogán , családi ház építéséhez harmincán kaptak gyári kölcsönt az elmúlt öt év alatt. Kilenc egyedülálló nőt segítettek lakáshoz, s heten a munkáslakás-építési akció keretében kaptak otthont. A gyár — mint ahogyan jogos büszkeséggel mondják vezetői — egyenletesen fejlődik, termékeivel megállja helyét a külpiacon Is. A terméket készítő munkás- gárda negyven százaléka nő. Ott dolgoznak áz öntősor mellett, a bálázóknál, minden könnyítő szándék ellenére is néhéz körülmények között. A róluk való gondoskodást, a figyelmet mun. kával viszonozzák. Náluk ez a kölcsönösség természetes. Deák Rózsi A falugyűlések napjait éljük. Ezek egyike végződött igen sikeresen Egerbaktán, ahol az elmúlt egy esztendő alatt bekövetkezett eredményekről, pozitív változásokról Mélypataki Istvánná tanácselnök számolt be közel kétszáz érdeklődő előtt. És volt miről beszélni. A legutóbbi falugyűlésen felemlegetett közérdekű témák közül igen fontosakat sikerült megoldani. Élre kívánkozik ezek közül. hogy a nagyon várt vízmű végre elkészült, és a tanács már beszerezte a szükséges engedélyt ahhoz, hogy a vezetékes ivóvizet a lakásokba bevezethessék. Ugyancsak sokan szóvátették az elmúlt évben a községnek ezen a fontos fórumán, hogy intézményesen kellene megoldani a háztartásokban felgyülemlő szemét, hulladék elszállítását. Nos, rövidesen ezt a gondot is megoldják, az óvoda egy csoporttal történő bővítéséről pedig már kész, befejezett tényként szólhatott a tanácselnök. így — immár három csoportban — kényelmesen elfér az eddig bizony meglehetősen szűkösen tartott 86 kis ovis. Szintén jelentős eredménynek számít, hogy átépítették, illetve kialakították — az útfelügyelettel közös kivitelezésben — a siroki elágazásnál levő gócpontot. korszerűsítették a buszvárót. Az eltelt esztendő alatt egy kilométerrel bővült a község kiépített úthálózata és javult az egészségügyi és a kereskedelmi szolgáltatás. Ugyancsak az elmúlt év vívmánya, hogy a megyei könyvtár segítségével végre Egerbakta is korszerű könyvtárat mondhat magáénak. összességében tehát aránylag rövid idő alatt igen szép eredményeket ért el a megyeszékhely szomszédságában fekvő község. Hogy ez így történhetett, ahhoz a lakosság nagy mértékben járult hozzá, társadalmi munkájuk értéke meghaladja az 1,2 millió forintot, egy év alatt megduplázódott. Nagyon sokat segítettek a^ Egerbaktán — is — működő üzemek, így pl. a kőbánya, a borkombinát, a keverőtelep és az erdőgazdaság. Mindezek után természetes, hogy a falugyűlés elfogadta a beszámolót. hozzászólásra pedig 15-en jelentkeztek. Valamennyien közérdekű kérdéseket, mindenekelőtt az ivóvíz és a szemételszállítás mielőbbi megoldását sürgették. Ezekre az illetékesek helyben pozitív választ adtak. Ezek szerint a második negyedévben lakások vízhálózatra történő bekötését, és szintén ettől az időponttól várható az intézményes szemétszálítás megoldása.HA MEGÉPÜL Téglát gyárt a pernyéből Jó rajt, gyengébb folytatás
