Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-25 / 47. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. február 25., szombat Kónya Lajos Bodöcs János Frees ka Sándor Dr. Galgóczy Katona Béla Kiss Imre Lakatos Imre Rohánszky Skultéti G. Molnár Ottóné Ferenc János Ferenc (Fató: Szabó Sándor; Az exportról — Gyöngyösön _____________________________________________________ Gazdasági életünknek egyik kulcskérdése az export. Alapja a fizetőképességünk megőrzésének, a népgaz­daság pénzügyi egyensúlyának. Emlegetjük is sokat, sokféle összefüggésben. Most azt szerettük volna fel­fedni, mit jelent mindez egy város, egyetlen település üzemeinek életében. Ezért kértük meg Kónya Lajost, a városi pártbizottság első titkárát, aki összegzi a vita néhány tanulságát, Bodócs Jánost, a Mátravidéki Építő és Szakipari Szövetkezet, Frecska Sándort, a nagyrédei Szőlőskert Tsz, dr. Galgóczy Ottónét, a Ké­kes Ipari Szövetkezet elnökét, Katona Bélát, a Heves' megyei Ruházati Ipari Vállalat igazgatóját, Kiss Im­rét, a Mátra Parkettaüzem főmérnökét, Lakatos Im­rét, a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat gyöngyösi gyá­rának igazgatóját, Rohánszky Ferencet, a Gyöngyszöv Áfész elnökét és Skultéti Jánost, a Mikroeletronikai Vállalat igazgatóját, hogy legyenek segítségünkre a téma köznapjainak felfedezésében. Az elmúlt évben mindösszesen több mint egymilliárd forint, értékben folytattak külkereskedelmet Gyöngyösről. Az idén még ennél is többet akarnak elérni a terveik szerint. A kerekasztal-beszélgetésen szerkesztőségünket G. Molnár Ferenc képviselte. NÉPÜJSÁG: Hadd kezd­jük egy talán szokatlan kérdéssel: jó az légy cégnek, ha exportálhat? ROHÁNSZKY F.: A me­zőgazdasági termékeket ille­tően nem sóik jó van- benne. Ha teljesítjük a teryünket, legfeljebb egy szóbeli dicsé­retet könyvelhetünk el plusz­ként. Ám ha a Pattinka- üzemünk részére tőkés gyár­tól akarunk gépet vásárolni, akkor már hivatkozhatok ar­ra, hogy ennyi és ennyi dol­lárt „termeltünk”, tehát an­nak a harminc százalékáért vehetünk gépet. LAKATOS I.: Nekünk-több szempontból előnyös az ex­port. Termelésünk hetven­nyolcvan százalékát ez adja. A belföldi piac -nem tudná fogadni a termékeinket ilyen arányban. De ahhoz, hogy például korszerű gépeket kapjunk a szovjet partner­től, mi alkatrészeket és rész­egységeket szállítunk cseré­be. A tőkés export után visszatérítést kapunk. A bér­fejlesztésihez is -az export után jutunk megfelelő alap­hoz. NÉPÜJSÁG: A dollárvisz- szatérítés tényleges pénzt jelent? LAKATOS I.: Tényleges pénzt, persze szubvenció formájában. . DR. GALGÓCZYNÉ: Ügy érzem, a tőkés exportnak legalább annyi az öröme, mint amennyi a gondja. A szövetkezetünkben húszéves hagyománya van az export­tevékenységnek. Műkorcso­lyacipőket gyártunk, és partnereink immáron húsz éve nálunk rendelnek. De az árképzésünk sok gondot Okoz. A kinti árak követik a piac ingadozását. Például, ha nálunk emelkednek . a bőr- árak, azt be kell építenünk a termékeinkbe. Jön a tőkés, és erre azt mondja, ha majd komolyan beszélnek, akkor szóljanak. És elmegy, mert náluk éppen olcsóbb lett a bőr. KATONA B.: A szocialista export a termelés biztonsá­gát adja. NÉPÜJSÁG: Az üzlet a hagyomány kérdése, vagy a pénzé? Dfc. GALGÓCZYNÉ: Nem erről van sző. Ahogy szokás mondani: mindenki a piac­ról él. A piacot azonban meg kell tartani. Ez néha még nehezebb, mint meg­szerezni. NÉPÚJSÁG: Időnként te­hát bizonyos engedményekre kényszerülünk? KATONA B.: Gondoljunk a konkurrenciára. Olyan kí­nálati piac van a tőkés- or­szágokban, hogy ahhoz még sokat kell fejlődnünk. Ne­künk sikerült betömünk az amerikai piacra. Először ke­veset fizetnek ugyan, mert meg akarnak ismerni ben­nünket. Az idén már hu­szonöt százalékkal növekszik a rendelés. Az export bér- preferenciát is nyújt. NÉPÜJSÁG: Az export tehát ingadozik. Ha csök­ken, hogyan minősítik az igazgató tevékenységét? KATONA B.: Az illetéke­seknek is tudniuk kell, hogy mi a helyzet. A munkásnak azonban a bérét biztosítani kell. 0 nem érezheti meg a piaci ingadozást. NÉPÜJSÁG: Fogalmaz­hatunk úgy, hogy éppen a piaci ingadozás miatt több vasat kell tartani egyszerre a tűzben? KATONA B.: De még mennyire. .Megint csak arra hivatkozom, hogy a szocia­lista piac biztonságot ad. De az árképzés ... rögzített árak vannak Ott. Gondoljuk vé­gig. Ha nálunk emelkednek a beszerzési árak, akkor a rögzített eladási ár nekünk nem kedvező. SKULTÉTI J.: Nálunk az export 1980 óta mintegy tíz százalékkal csökkent. A köz­ponti elektronikai program célkitűzése ugyanis az, hogy elsősorban a hazai gyárakat kell ellátnunk félvezető esz­közökkel. Mégis fontos ne­künk is az export. Lehetővé teszi, hogy cserébe az im­portanyagokból bővítsük a választékot. Mindez fejlesz­tési gondjaink megoldásában segít, megalapozza a széria- gyártást, ami önköltség­csökkentésre ad módot. NÉPÜJSÁG: Miután Nagy- réde zöldség- és gyümölcs­léiét is exportál, mennyire hat ki ez a tény a belföldi ellátásra? FRECSKA S.: Fontosnak tartjuk, hogy belföldre is megfelelő mennyiségű és minőségű árut adjunk. Nem teszünk különbséget a két piac között. A hűtőház ter­mékeit itthon azonban nem lehet olyan jó áron eladni, mint külföldön. Elsősorban a málnára gondolok. A többi gyümölcsfélénél külhonban azonban nem tudjuk elérni a hazai árszínvonalat. Ex­portkötelezettségeink viszont vannak, ezért arra kénysze­rülünk, hogy még a kedve­zőtlenebb áron is olykor exportáljunk. KISS I.: A mi helyzetünk sajátos. Nagyobb mennyi­ségű, gyengébb minőségű fa­félékből tudunk értékesebb terméket gyártani. Méghozzá devizát kapunk azért az anyagért, ami egyébként veszendőbe menne. BODÓCS J.: Mi 360 00Q forint bérpreferenciát kap­tunk az export után. Import­gépeket is így vehettünk az asztalosüzem részére. Sok­szor nehéz a fenyő fűrész­áruhoz hozzájutni. Ez kell az exporthoz, mondjuk ilyen­kor. Egy kicsivel többet is kérünk, így a belföldi meg­rendeléseket is ki tudjuk elégíteni. NÉPÜJSÁG: Gondot okoz-e még az importanyagok be­szerzése a mikroelektroniká­nak? SKULTÉTI J.: Nagyon nagy a tőkés importigényünk. Ma már nem tervezünk olyan gépet, amelyhez a tő­kés importhányad, megha­ladja a hét százalékot. - A félvezetőknél viszont kény­szerítve vagyunk tőkés im­portanyagok felhasználására. Tavaly korlátozások voltak, keretet kaptunk. Ám ezt osák 1982 decemberében kö­zölték velünk, így első ne­gyedévre nem tudtuk időben megtenni a megrendelésün­ket. A második negyedévi keretet is csak március vé­gén ismertük meg. Ebből keletkezett nálunk a beszer­zési zavar. A szállítási for­rásokban is változásokat kellett végrehajtanunk. Mindez szervezetlenséget vont maga után: összesen 136 ezer óra állásidő kelet­kezett. NÉPÜJSÁG: Mit tettek ebben a helyzetben? SKULTÉTI J.: Jóllehet kétszázmillió forint értékű árut nem tudtunk megter­melni, a bevételi tervünket 250—300 millió forinttal túlteljesítettük. A raktárban levő készárut adtuk el. NÉPÜJSÁG: Milyen fog­lalkoztatási gondok nehezí­tették a helyzetüket? SKULTÉTI J.: Kényszerű átcsoportosításokat hajtot­tunk végre. Az embereknek érthetően ez nem tetszett. Állásidőt is fizettünk. Ez a teljesítménybér 90 százalé­kát tette ki. Ha úgy tetszik, akkor valamiféle „szocia­lista” munkanélküli segélyt fizettünk. A munkásaink otthon töltötték idejüket. NÉPÜJSÁG: Részt vesz­nek-e a termelőüzemek ve­zetői az üzleti tárgyalások­ban? FRECSKA S.: Az üzletet nem mi kötjük meg szemé­lyesen. Ennek ellenére tár­gyalunk a vevőinkkel, még­hozzá eredményesen. Több esetben mi szorítjuk rá az importőrt, hogy kedvezőbb ajánlatot tegyen. NÉPÜJSÁG: Hogyan fo­gadják a külkeresek ezt a fajta „partizánkodást”? FRECSKA S.: Nagyon rossz szemmel nézik. Erre én azt mondom, majd ak­kor szóljanak, amikor úgy tárgyalok, hogy abból kára származik a népgazdaságnak. DR. GALGÓCZYNÉ: Ma már nem lehet sértődöttnek lenni. KISS L: Az üzem képvi­selőjének a szerepe megha­tározó az üzleti tárgyalások­nál. Igazgatónk most pél­dául éppen Olaszországban tárgyal. Van azonban itt még valami, amiről szólni kell. A külker-vállalatoknál különböző profilok vannak, az egyik az egyik osztály- 'hoz, a másik a másik osz­tályhoz tartozik. Kellemet­len helyzet alakul ki, ha jön a tőkés vállalkozó, aki ép­pen olyan ügyben akar ér­deklődni, amelynek az ille­tékese nincs bent. S előfor­dul, hogy miután nincs aki tárgyaljon vele, az üzletnek vége. NÉPÜJSÁG: Térjünk visz- sza az exporttermelésre. Mi­nőség. Lehet ezt olyan be­rendezésekkel biztosítani, mint amilyenekkel rendel­kezünk? FRECSKA S.: Nagyon gyenge a technológiai felsze­relésünk. A boroknál pél­dául alig van egy-két szű­rőnk. Évek óta nem tudunk javítani a helyzetünkön. Jártam külföldön több he­lyen, s olyan kdrszerű be­rendezéseket is láttam a tő­kés országokban, amilyene­ket akár aj ezredfordulóig sem fogunk tudni beszerezni. NÉPÜJSÁG: Nem túl pesszimista ez a vélemény? FRECSKA S.: Egyáltalán nem. A munka termelékeny­sége nálunk jóval alacso­nyabb, mint a tőkés orszá­gokban. Ezért. Ma még győzzük az alacsonyabb tech­nológiánkkal a minőségi szint tartását. LAKATOS I.: Komoly gond a minőség. Gépeink már vannak, de hiányoznak azok a műszerek, berende­zések, amelyekkel a hazai háttéripar gyártmányait meg tudnánk vizsgálni. Mert például: ha kint a gépünk­ben egy villamos kapcsoló elromlik, nem azt mondják, hogy ez, vagy az a cég rossz kapcsolót gyártott, hanem azt, hogy a mi gépünk úgy rossz, ahogy van. Most kap­tunk arra lehetőséget, hogy felmérjük, milyen műsze­rekre lenne szükségünk. DR. GALGÓCZYNÉ: A könnyűipar divatszakma. A nyugati partnerek olyan cik­keket kérnek, amilyenek nálunk talán majd két év múlva lesznek. Mindezekhez egy sor olyan gép is kellene, amik egészen speciálisak. De lehet, lesz olyan tőkés partner is, esetleg, amelyik ideadja a hiányzó technikát. De ha nem adja? NÉPÜJSÁG: A külpiac hullámzása hogyan hat visz-. sza a mi exportlehetősé­geinkre? FRECSKA S.: Elsősorban az árakban, de az értékesí­tési lehetőségekben is. Pél­dául: egy kiló málnáért nem­rég még 5,5 nyugatnémet márkát kaptunk. Ma. négy márkát. Még jó, ha ezt az árat tartani tudjuk. Viszont: a konvertálható hitelünket vissza kell fizetnünk, külön­ben büntető kamat az óra. Tavaly azt hittük, jó ára lesz Nyugaton a zöldségnek és a gyümölcsnek. A kinti vevők azonban azt is tudták, hogy kell az országnak a valuta. Főként az év végén. Maximálisan kihasználják a kényszerhelyzetünket, akár­mi történik itthon. Jobb volna, ha nem az év végén kellene elszámolnunk. Kint azt is tudják, hogy nálunk december 31. a pénztári év zárása is. BODÓCS J .: Nézzük a kö­vetkezőt. Megrendelt tőlünk a tőkés cég 13 millió forint értékű árut. A piac azon­ban beszűkült. Nem vesz át tehát csak 6,5—7 millió forint értéket. NÉPÜJSÁG: Mit csinál­nak a többivel? BODÓCS J.: Szerencsére akad még ebből félkész ter­mék is. A raktározás azon­ban mindenképpen nehéz ügy ilyenkor. A pénzünk is benne fekszik a visszama­radt termékben. Van azon­ban még más gondunk is. Történetesen szállíthatnánk árut, de nem kapunk vagont. A MÁV-nál elsőbbséget kel­lene élveznie az exportszál­lítmánynak. ROHÁNSZKY F.: Velünk történt tavaly: Bécsbe ex­portáltunk közvtelenül 15 vagon szőlőt. Egyszercsak azt mondta a vevő, hogy baj van a szőlő minőségével. Mondtuk, nem lehet, mert a minőség végig ugyanaz. De van, erősködött a vevő. Ha leengedünk kilónként egy forintot, akkor átveszi a többit is. Leengedtünk. LAKATOS I.: Az egyik gépünkből 208-at rendeltek. A harmadik negyedévben bejelentette a tőkés cég, hogy neki csak 162 kell. Egyszeriben munkaellátási gondokkal kellett megiküz- denünk. FRECSKA S.: Negyven vagon pritamin paprikát ad­tunk el Nyugatra. A 35. va­gonnál reklamáltak. Nem veszik át. Valamivel később ugyanezért a paprikáért ugyanaz a cég kilónként negyven pfenniggel adott többet. NÉPÜJSÁG: Az exportot mennyire befolyásolja a koo­perációs partnerek tevékeny­sége? FRECSKA S.: Nekünk az árura mennyiségileg is, mi­nőségileg is szükségünk van. Igyekszünk tehát az érdekeltséget kiterjeszteni a partnerekre is, — az év vé­gén visszatérítést adunk a számukra. KATONA B.: A textilgyá­rakkal termelési problé­máink vannak. A tavalyi harmadik negyedévi anyagot például csak most kaptuk meg. A szerződéses fegye­lem rossz. Ezen a szemé­lyes kapcsolatok ugyan ja­víthatnak, de a textilgyárak is intportból kapják az alap­anyagot. És ha nem kapják meg ... ? NÉPÜJSÁG; Mit tehetünk az import helyettesítéséért? SKULTÉTI J.: A lengyel Unitra-céggel ' sikerült szer­ződést kötnünk, hogy olyan anyagokat, amelyeket eddig tőkés piacról vettünk, most tőlük kapjuk. Elkészítettünk magunk is egy berendezést, amivel olyan eszközöket gyártunk, amiket importból szereztünk be, Nyugatról. Belföldi partnereknek is szállítunk olyan tételeket, amikkel importot tudnak megtakarítani. NÉPÜJSÁG: Nem emlí­tettük még, hogy bérmunkát is végzünk. KATONA B.: Odakint en­nek nem mindenki örül. Azt mondják, náluk munka­nélküliség van, és akkor ide adnak munkát. Ez nekünk a dollár leggyorsabb beszer­zési lehetősége. Persze jobb lenne, ha úgynevezett saját anyagos termelést, végeznénk. DR. GALGÓCZYNÉ: A tő­kés még azt is megnézi, mekkora az üzemcsarnok, hogyan telepítettük a mun­kahelyeket. Az alapanyag­ról. Nálunk monopolhely­zetben van a bőripar. Amit nem tud kint értékesíteni, azt nekünk adja. Nincs ti­zenöt bőrgyár, amelyeknek a termékei között válogat­hatnánk, és az árakban sem tudunk alkudni. FRECSKA S.: Foglalkoz­tatni kell a dolgozóinkat, te­hát arra törekszünk, hogy minél kisebb súlyú csoma­golásban adjuk el a termé­keinket. Az élőmunka ex­portja jó üzlet nekünk. ROHÁNSZKY F.: A kül­ker a kisebb tételű árut nem veszi komolyan. Ám míg valamennyi dollára szüksé­gük van akkor szóba állnak velünk is. DR. GALGÓCZYNÉ: A jövedelmezőség követelmé­nye alól a kisebb mennyi­ségű export sem kaphat fel­mentést. De a belföldi pia­con sem érhetünk el ma­gasabb jövedelmezőséget an­nál, mint amennyit a kin­ti piacon. KATONA B.: Külön nem hangsúlyoztam az export­tal kapcsolatban, hogy ami érvényes a tőkés piácon, az vonatkozik a szocialista ex­portra is. FRECSKA S.: Jelentős mennyiségű oltványt is ex­portálunk. Most ott tartunk, hogy nagyobb mennyiségű tramini-oltványt nem tudunk értékesíteni, mert az erre vo­natkozó szerződést a külke­reskedelmi szerv nem érvé­nyesíti. Ha rajtunk marad az oltvány, több millió forint értékűt kell elégetni belőle a következő hetekben. NÉPÜJSÁG: És összegzé­sül mi a pártbizottság első titkárának a véleménye, az elhangzottakkal kapcsolat­ban? KÓNYA L.: Hangsúlyoz­nom kell, hogy nincs itt minden exportra' dolgozó üzem. Így a húsipar, a ga­bonaipar, a tsz-ek közül több is, a Mezőgép, valamint a Mátra Ruhaipari Szövet, kezet. Mindannyian igye­keznek eleget tenni azoknak a követelményeknek, ame­lyeket a vonatkozó KB-ha- tározatok megjelöltek, ezt meg kell állapítanom. Az összes exporttevékenységünk értéke az 1,8 milliárd fo­rintot érte el. Tavaly job­ban végezték a munkájukat a gazdálkodó szerveink, mint az előző évben. Az általános érvényű megfogal­mazásokkal egyetértek. NÉPÜJSÁG: Mi várható az idén? KÓNYA L.: Sokszor mond­tuk már, nem lesz kedve­zőbb a helyzet. A tőkés pia­con várhatóan alacsony ma­rad a kereslet. Ügy kell te­hát gondolkodnunk, hogy meglévő erőforrásainkat Oko­san és célszerűen haszno­síthassuk. A gépipari gyá­rainknak jó minőségű, min­dén piacon eladható termé­keket kell termelniük. A könnyűipari üzemeknek sze­repet kell játszaniuk az ex­porton túl a belföldi, a la­kossági ellátás színvonalá­nak növelésében is. Ugyan­akkor a tőkés importot is csökkenteniük kell. Javítani szükséges mindenütt a faj­lagos mutatókat.. Valameny- nyi piacra ütemesen kell termelni és szállítani az eladható terméket. Vélemé­nyem szerint a szocialista Országokba irányuló export­tal nem lesznek gondjaink. NÉPÜJSÁG: Megköszönöm valamennyiüknek azt, hogy elfogadták a meghívásunkat és őszinte szóval segítették kérdéseinkre a válaszokat megtalálni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom