Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-24 / 46. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. február 24., péntek S. Mégiscsak vannak „csodák" Mit ér az első számú vezetőt NYUGODTAN BEVALL­HATJUK: manapság nem a gazdasági csodák korát él­jük. Ritkán akadnak ki­ugró sikersztorik, elvétve fordulnak elő fantasztikus­nak számító üzletkötések és még a nagyon jó minőségű, tetszetős külsejű árura is sokan csak legyintenek. Az ára miatt. A gazdasági gé­pezet fogaskerekei, amelyek a hetvenes évek elején ola­jozottan forogtak, ma sok­szor csikorogva teszik meg útjukat. Mások a külső és a belső feltételek, a sikerekért, amelyek régebben szinte odahullottak a gazdasági vezetők ölébe, ma kemé­nyen, szinte vért izzadva meg kell küzdeni. Még ha ezek a sikerek kisebbek is, mint voltak. S ebben a ke­mény küzdelemben, amelyet napról napra vívni kell az árakkal, a bérekkel, a kü­lönböző korlátozásokkal, a világpiaccal és a verseny­társakkal — egyre meghatá­rozóbb szerep jut a gazda­sági egységek élén álló első számú vezetőknek. Ez egyáltalán nem a mun­kás, a szakember kollektí­vák lebecsülését jelenti. Sőt. Hiszen a nehezebb körül­mények között nekik is mást kell nyújtani az átlagosnál, keményebben, fegyelmezet­tebben szükséges dolgozni­uk, s ikülönösen a minőség tekintetében mást szükséges produkálniuk, mint koráb­ban. Hiszen a világpiacon nem azt nézik, hogy Thai­földről, Portugáliából, vagy éppen hazánkból származik az áru, — hanem azt, hogy jó legyen, szép legyen, s .mindez viszonylag elfogad­ható áron. Tengerészhasonlattal élve viszont: szélcsendben majd­nem mindegy, hogy van-e kapitány, de viharban annál szükségesebb. Így van ez most napjainkban. Gazda­sági egységeink élete a ko­rábbi derűs közegből kike­rült a világpiac hullámve­résébe, s nem mindegy, hogy ilyen szituációban ki és mi­ként szab irányt a hajó út­jának. És hogy gyenge vagy erős kézzel fogja meg szük­ség esetén a kormánykere­ket. NEM EGYSZER HAL­LOTTUNK MÁR ARRÓL, hogy egyes üzemekben gond van a munkafegyelemmel. Állnak a gépék, unatkoznak a munkások, mert vagy anyag nincs, vagy gép hi- básodott meg, vagy mind a kettő együtt. Máskor meg azért kell „ráhajtani”, mert jön a negyedévi vagy év végi hajrá . És könyörögni kell, hogy pluszpénzért is vállalják a túlórát az em­berek. Mindezt könnyű így vagy úgy magyarázni, de az bizonyos, hogy az ilyen ese­tiben is könnyen kimutat­ható az első számú vezető liberális hozzáállása, esetleg hibája. Mert ugyan könnyű azt mondani, hogy az igaz­gató nem miét oda minden munkafiadhoz, másoknak is felelősséget kell vállalni, de — az adott gazdasági egység normális menetéért elsődle­gesen igenis az igazgató a felelős. Azért, hogy mindig időben meglegyen a szüksé­ges anyag, hogy gyorsan megjavítsák az elromlott szerkezetet, és ne legyen ideje a munkásnak tétlen­kedni. Mert ugyan ki ér rá unatkozni, ha folyamatos a termelés? De az is az első számú vezető felelőssége, hogy úgy válogassa meg vezetőtársait, ahogy az adott egység élete, munkarendje, munkafegyelme megkívánja. Hiszen, ha magával szem­ben következetes és minő­ségi munkát végez, akkor vajon miért lenne elnéző azzal a vezetőtársával szem­ben, aki nemtörődöm, ha­nyag, felületes. /Napjaink éppen könnyű­nek nem nevezhető gyakor­lata bizonyítja legjobban, hogy egy-egy valóban átgon­dolt vezetőcsere szinte ma­gával hozza a „csodát”. A józan értelemben vett, szük­ségszert csodát. De azt is bizonyítja, hogy azok a ve­zetők is képesek megállni a lábukon, akik hosszú időn át, mindig valóban komolyan vették a feladatukat. És szakmailag, politikailag egy­aránt képzett, az új iránt fogékony, a megújulásra képes emberek. AKÁR FIATALABB, AKÁR IDŐSEBB vezetőkről is legyen szó, — azok, akik szinte hobbijuknak is te­kintik a munkájukat, képe­sek egy egész kollektíva munkáját megújítani, fel­élénkíteni, az átlagostól ma­gasabb szinten működtetni. Mert azt azért őszintén meg szükséges mondani, hogy a mai, nehéz körülmények közepette is jócskán akad­nak olyan gazdálkodó egy­ségek, amelyeknek nincs -miért szégyenkezniük. S az is tény, hogy ezeknek az egységeknek az élén álló vezetők sem az átlagnak megfelelően dolgoznak, ha­nem az átlag felett. A gazdaságirányítási re­form folyamatos megújítása során a jövőben még na­gyobb szerepe lesz az első számú vezető vállalkozási kedvének, az újra való han­golódósának, piaci ismere­tének, és számos egyéb szubjektív tényezőnek. Még az intuíciónak is. Bizonyos dolgok megérzésének, amit nem lehet sem statisztikai elemzéssel, sem prognózissal meghatározni. Az első szá­mú vezető tehát még inkább meghatározó egyénisége lesz a munkahelyi kollektívák­nak. S éppen ezért érdemes lesz arra törekedni, hogy valóban olyan emberek ke­rüljenek az első számú sze­repkörbe, akik alkalmasak rá. Arte, hogy több száz vagy több ezer ember életét, munkáját kiemelkedően irá­nyítsák. Kaposi Levente Több mint százéves épület Felújítják az adácsi vasútállomást (Tudósítónktól) A Budapest—Miskolci vas­útvonalon már az utóbbi év­tizedekben végrehajtott kor­szerűsítésekkel egyidőben több vasútállomást is újjá­építettek. Különösen megfir gyelhető ez a Hatvan—Füzes­abony közötti vonalszaka^ szón, ahol a legtöbb helyen a korábbi régi emeletes ál­lomásépületek helyett korsze­rt állomások épültek. Ezen a vonalszakaszon a sorból márcsak az adácsi megálló­hely maradt ki. Most a MÁV Miskolci Igazgatósága ezt a lemaradást hamarosan pó­tolja. mert a több mint száz­éves, régi állomásépületet a hozzátartozó szolgálati la­kással együtt felújítják, il­letve korszerűsítik.- Első lé­pésként már befejezés előtt áll az a száz négyzetméter alapterületű faelemekből ösz- szeállított épület, amelyben a kivitelezés alatt ideiglene­sen a váróterem és a szol­gálati helyiség kap helyet, hogy az utasforgalom zavar­talan lehessen. Medve János Orbán Sándorné a szovjet exportra készülő női szok­nyákat szabja Gyöngyös — USA — Ausztria — Szovjetunió A Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat gyöngyösi központi telepe 30 éves fennállását ünnepli az idén. A kezdeti években főleg szolgáltató és javító tevé­kenységet láttak el az itt dolgozók. A hatvanas évek elején profiltisztítás következett a válalatnál. Ma már férfi, női, gyermek felsőruházati cikkeket gyártanak a közel ötszáz dolgozót foglalkoztató üzemnél. Az egyre növekvő megrendeléseknek csak úgy tudnak eleget tenni, hogy kooperáltak négy termelőszövetke­zettel, ahol a melléküzemágakban a helybéli asszo­nyoknak teremtenek munkalehetőséget. Az idén 516 ezer terméket állítanak elő, 141 millió forint terme­lési értékben. A divatos felsőruházati termékek nyolcvanhárom százaléka kerül exportra: az VSA-ba, az NDK-ba, Ausztriába és Szovjetunióba. Nemrég harminc darab új „Juki” japán varrógépet vásárolt a vállalat, megkönnyítve ezzel Tomik Anikó és kolleganői munkáját. Szabó Árpádné és asszonytársai a rakottszoknyákat gőzvasalják (Fotó: Szabó Sándor) Városszépítő tervek — összefogással Avagy: ha a lokálpatrióták valamit megígérnek Létrás kocsikkal és motoros géppel dolgoznak — Mennyit ért ez az ösz- szefogás? — kérdeztük dr. Varjú Vilmost, a városi ta­nács elnökét. — Lakosonként 824 forin­tot, az elmúlt évben összesen 50 milliót... ! Nélküle ne­hezen boldogultunk volna, érthető hát, hogy újra és újra számítunk a helybeliek tá­mogatására, segítségére. Azt hiszem, a lakosság és a ta­nács. valamint a helyi üze­mek összefogása már látha­tó eredményekkel járt: sé­táljunk csak végig a belvá­roson, ahol új köntöst ka­pott a Dobó tér, az Ady kollégium, az Ifjúsági Ház, a Dobó és a Szilágyi gimná­zium, vagy a zeneiskola. De sorolhatnánk tovább a meg­szépült, megújult épületek, házak sorát... — A városvédő, -szépítő tevékenység hosszú eszten­dők feladatát jelenti a ta­nácsnak, s a lakosságnak egyaránt. Az idei év teendői mégis eltérnek a korábbiak­tól. Való igaz, s ez két örömteli eseménynek is kö­szönhető: november 30-án ünnepeljük a város felsza­badulásának 40. évforduló­ját, s a vonzáskörzetünkben — Szilvásváradon — rende­zik meg a nyáron a fogat­hajtó világbajnokságot. Mindkét alkalommal szám­talan hazai és külföldi ven­déget várunk, csak a világ- bajnokságra érkezők szá­mát 50 ezerre becsüljük. Nem mindegy hát, hogy a város, a megyeszékhely mi­lyen arculattal, vendégsze­retettel fogadja az ide láto­gatókat ... S az sem, hogy miyen hírünket viszik ma­gukkal szerte a világba: jót-e kellemes élményeket-e, avagy éppen az ellenkező­jét! — ... mert hát, ilyen is le­het. — Ha azt nézzük, hogy például a Lenin út végén, a benzinkút közelében milyen dzsungel, gazzal benőtt terü­let látványa „köszönti” a városba érkezőt, bizony ve­gyes érzelmeket táplálhat. Pedig ennek a résznek is "<*n gazdája, lenne hát ki­Agria — a legszebb arcával szeretne ünne­pelni és vendéget fogad­ni. Eger — felszabadu­lási jubileumra és vi­lágbajnokságra készül. A megyeszékhely — méltó tükre kíván len­ni a hevesi tájnak. S hogy mindez valóra is váljék, az ősi város lo­kálpatriótái évről évre sokat tesznek. Mint ahogyan az idén is ter­vezik a tanáccsal össze, fogva. nek rendet tennie errefelé. Éppúgy, mint egyes üzemek­nek. amelyeknél a környezet védelme, a város szépítése csak a kerítésen belül ér­dek. Vagy, nézzük a parko­kat: a Lenin út szépen fü­vesített részeire parkoló gépkocsik sokasága áll fel, szeméthalmok csúfítják az utcák melletti kukákat, tönkreteszik a virágágyáso­kat. amelyekbe milliókért ültettük ki a szebbnél szebb dísznövényeket. De ott van­nak az elhanyagolt köz- és magánépületek, amelyek ugyancsak nem nyújtanak esztétikus látványt.. . Mind­ehhez hozzá kell tennem, hogy a tanács nemcsak látja ezeket a városcsúfító része­ket és gondokat, hanem tesz is a megszüntetésükért. Egyelőre a meggyőző szó erejével, mert hisszük, hogy nem a büntetés, a bírság az egyedüli, amely eredményre vezethet. — Melyek most a legfon­tosabb teendők? — Műszaki szakembereink már megkezdték a város legérintettebb útvonalai mentén azt a szemlét, mely­nek célja, hogy feltérképez­zük az elhanyagolt részeket, házakat, parkokat. Elsősor­ban a Lenin utat, a Koháry utcát, valamint a Vörös­marty utat érinti ez a Kői porostól egészen Felnémet széléig. De sor kerül ilyen akcióra a belvárosban, a Széchenyi utcában és a kül­városi részeken is. Közösen szeretnénk ezeken a terüle­teken rendet teremteni a lakossággal, az üzemekkel, vállalatokkal, hogy szebb legyen a város. A közeljö­vőben befejeződik a Dobó tér helyreállítása, a gyalo­gosok utcái is azonos csínt kapnak, s folytatódik a Széchenyi utca szépítése. Építkezni, renoválni a ké­sőbbiekben is fogunk, de mindenütt úgy. hogy a kör­nyék ne tűnjék szemét­dombnak ... — Ami az építkezéseket, útfelbontásokat, lezárásokat illeti: előkelő helyen állunk... — ... Az említett esemé­nyek időszakában utcalezá­rás, indokolatlan felbontás nem lesz. Akorra elkészül az Alkotmány és a Bajcsy utca is, új köntöst kap egy sor belvárosi középület, s re­méljük a lakosság megérté­sével számos magánház, előttük lévő park, zöldöve­zet, kerítés nyeri vissza eredeti szépségét. Az egyes körzetek népfrontaktívái végigjárják majd a terüle­tükhöz tartozó utcákat, megbeszélik a lakossággal, hogy miben kérünk segítsé­get. támogatást. Reméljük, a korábbi lelkesedés ezúttal sem marad el. — És a társadalmi munka sem, amelyet időben szer­veznek majd. Mikor és hol kezdődnek a konkrét teen­dők? — Március 10. és június 30. között például minden szombaton és vasárnap dol­gozunk a városi úttörőtábor felépítésén. A felsőtárkányi területen két épület és 12 faház kerül átadásra a 40. évforduló alkalmából. A közvetlen városszépítő ak­ciókra pedig a jó idő beáll­tával kerül sor a vállalások szerint, ugyanis már kiküld- tük a felmérő lapokat min­den illetékes szervnek, üzemnek, vállalatnak, intéz­ménynek. szövetkezetnek, de várjuk a lakosság önálló kezdeményezését is, hiszen Eger — mondta a városi ta­nács elnöke a beszélgetés befejezéseként — mindany- nyiunké . .. Szilvás István Téli faápolás Egerben Évről évre visszatérő mun­kát jelent Egerben, a váro­si tanács mélyépítő üzemé­ben dolgozóknak a megye- székhely fáinak rendszeres téli ápolása. Még a múlt esztendő decemberében hoz­záláttak ehhez, amely tava­szig eltart. Bérelt létrás ko­csikkal és motoros géppel jelennek meg az utcákon, tereken, hogy elvégezzék jó­tékony munkájukat. Januárban a Dobó és a Katona István téren, a Bródy Sándor utcában, a Bazilika mellett a Felszabadulás-té­ren, továbbá a Csákány, il­letve a Hadnagy úti lakó­telepen dolgoztak. Ugyan­csak a múlt hónapban kezdték meg és a napokban fejezték be a fák giLlyazá- sát, illetve „megfiatalítását” a Bartakovits utcában. Je­lenleg a Lenin útnak a Vasútállomástól a benzin- kútig terjedő szakaszán dol­goznak és az út két oldalán eltávolítják a fákról á fe­lesleges gallyakat. Március végéig még hasonló tevé­kenységet folytatnak a Pe­tőfi utcában, a Szovjethad­sereg és a Bacsó Béla ut­cában, valamint a Bartók Béla téren is. Decembertől márciusig ugyanis megközelí­tőleg ötszáz fát ápolnak a megyeszékhelyen. A városi tanács mélyépí­tő üzemének dólgozói Eger északi részén, a Csebokszá- ri-lakótelep csinosítására tö­rekedve ezekben a napok­ban a kertészetükben előne­velt hárs-, nyír-, berkenye- és kőrisfákat telepítenek, amelyek tisztítják a levegőt. A tavaszi hetekben facse­metéket is ültetnek a vá­rosban, így nyárakat a szép- asszony-völgyi autóparkírozó- nál, juhart, gesztenyét, kő­rist és platánokat a Cifra­kapu utcában, hársakat pe­dig az Eger—Felnémet kö­zött lévő Egri út mentén helyeznek el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom