Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-24 / 46. szám

4.

NÉPÚJSÁG, 1984. február 24., péntek

Érdekes esetnek voltam nemrég a tanúja. Képmagnóra rögzítették az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola egyik végzős hallgatójának tanítását. Amikor a pedagógusjelölt végignézte a filmet, meglepődött.

— Ilyen halkan, motyogva beszélnék? — kérdezte, majd önmagában is csalódva hozzátette: — Furcsa grimaszokat vágtam. Érdekes, észre sem vettem. Még jó, hogy a gyerekek nem mosolyogtak rajtam...

Operatőrök az órán

Thiel Miklós adjunktus, a főiskola oktatástechnológiai csoportjának vezetője és tanártársai is jó néhány hasonló történetet elevenítenek fel, melyekből kiderül, hogy egy-két diákjuk a képmagnó segítségével ismerte meg még jobban önpiagát. Ezután szinte valamennyiük igyekezett még változtatni a beidegzett rossz szokásokon.

Persze, a felsőoktatási intézmény gazdagnak mondható videotára (hét képmagnójuk van) nemcsak effélékre jó.

— A pedagógusképzésben már kikristályosodott, hogy mire is lehet használni ezeket az eszközöket — mondja Thiel Miklós. — Gyakran felvesszük a gyakorló tanításokat, s ezeket a hallgatók így részletesen

elemezhetik

A testnevelési órákon például a súlylökő mozdulatokat is rögzítettük, s azt lassítva játszottuk le, hogy a tanárjelöltek csiszolhassák a dobó mozdulatokat. Az úgynevezett mikrotanítás keretében még kevés 'gyerek előtt tanít a hallgató. A néhány perces produkciót — melyben a főiskolás például elmagyarázza a tananyag egy részét, vagy a kérdezést gyakorolja — visszapergetjük. Ebből is okulnak nagyon sokan. Különösen a kémia, a neveléstudományi és a növénytan tanszékekkel folytattunk ilyen jellegű közös tevékenységet. A hallgatók járnak a legjobban, hiszen nem kell egyből

élesben

odaállniuk a katedrára.

Egy jegyzék kerül az asztalra. melyből kiderül, hogy eddig több mint száz saját felvételt készítettek a csoport tanárai. Ezeket a főiskolai szemináriumokon fel lehet használni. Legutóbb például dr. Vajon Imre tanszékvezető főiskolai tanár előadása került szalagra a madarakról. Ezenkívül az Iskolatelevízió egy-egy fontosabb produkcióját is „megőrzik”. A filmek rendezője Thiel M/iklós. de kollégái Elek Elemérné adjunktus, valamint Parázsló Lenke, Hauser Zoltán, Kis-Tóth Lajos és Forgó Sándor tanársegédek is részt vesznek a szerkesztésben. Persze, a csoport legfontosabb feladata nem ez, hanem az oktatás.

— Minden tanárjelölt egyéves alapképzésben részesül — veszi át a szót Hauser Zoltán. — Ezalatt az oktatástechnikai eszközök használatát sajátítják el. A népművelés szakosok három féléves közművelődéstechnikai gyakorlatát is mi vezetjük. A mindenkori harmadévesek mintegy tíz százaléka pedig speciális képzést kap. Mindezek eredménye, hogy amikor már a gyerekek elé állnak, megfelelően tudják hasznosítani az audiovizuális eszközöket, így például az írásvetítőt, a magnót, a diavetítőt, a számítógépet és nem utolsósorban a képmagnót.

— Sajnos, még kevés általános és középiskolában található videokészülék — kapcsolódik a beszélgetésbe Kis-Tóth Lajos. — Bizonyára a

borsos árak

miatt, hiszen egy-egy még mindig hetvenezer forintba kerül, s a kazetták sem al- csóak. De aligha haszontalan dolgok ezek, hiszen nem egyszer azért marad le egy- egy osztály az Iskolatévé adásairól, mert az időpontok nehezen egyeztethetők, vagy nem fér bele a tanár elképzeléseibe. A képmagnó segítségével viszont a felvett adásoknak csak a szükséges részeit játszanék le. Tudomásunk szerint elkezdődött a video-oktató- filmek gyártása is, amelyek szintén elősegíthetnék a tananyag mmél jobb elsajátítását.

— Még mindig nagy viták folynak a technikai eszközöknek az oktatásban történő hasznosításáról — mondja Forgó Sándor. — Néhá- nyan továbbra is félnek attól, hogy ezek révén fölöslegessé válhat a pedagógus munkája. Ez túlzás ... Az viszont tény. hogy a nevelőt az audiovizuális eszközök mentesítik a rutinfeladatok végzése alól.

— A technikát be kell építeni az oktatásba — veszi át a szót Elek Elemérné. — Csoportunk tanárai pedagógiai végzettségűek és különösen arra szeretném felkészíteni a főiskolásokat, hogy hogyan valósítsák meg az oktatási és nevelési célokat, mikor érdemes például használni írásvetítőt, vagy mást. Jó lenne, ha minden iskola lépést tarthatna a technikai fejlődéssel. Ugyanis azt tapasztaljuk, hogy amíg az énekórákon egy recsegő lemezjátszón, addig otthon a családban Hi-Fi-tornyon hallgatnak zenét a tanulók. De sorolhatnám a példákat. A szűkös anyagi körülmények miatt arra nincs kilátás, hogy hamarosan videoberendezéshez jusson minden alsó és középfokú oktatási intézmény. Pedig ma már ez

nem luxuscikk

Nagyon fontos. Reméljük, hogy eljön az idő, amikor mindenütt lesz.

— Sajnos, a pedagógusok egy jelentős része idegenkedik a modernebb eszközöktől — mondja újra Thiel Miklós. — A felnőttekre rossz pszihikai hatást tesz, hogy a diákok sokszor jobban kiismerik magukat a bonyolultabb oktatástechnikai eszközök között. Emiatt inkább nem használják, semhogy szégyenkezniük kelljen.

— Elég sok helyen porosodnak sajnos, az írásvetítők és a magnók — mondja Kis-Tóth Lajos. — Erre akkor figyeltünk fel, amikor megalakítottuk itt az oktatástechnológiai csoportnál a Média gazdasági munkaközösséget és kilátogattunk „szervizelni” egy-egy általános iskolába az eszközöket.

Amint kiderül, a gmk sokrétű tevékenységet folytat, ők tervezték például a TIT tatabányai szervezetének videó-hálózatát, 'nemrégiben pedig a Heves megyei Vízmű Vállalatnak készítettek egy ismertetőt arra, hogy milyen módszerrel tisztítják az éltető folyadékot. A képmagnóra felvett programot négynyelvű szöveg kíséri. Amikor a vállalat vezetői egy nyugati versenytárgyaláson megkérdezték a hallgatóságot, hogy milyen nyelven kívánnak megismerkedni a témával, nyert ügyük volt. Lenyűgözték még a vetélytársakat is.

— Jó lenne, ha a számítógép-programhoz hasonlóan egy videoakciót is szerveznének hazánkban — mondja Thiel Miklós. —. így mielőbb lehetne minden, iskolában legalább egy képmagnó, s a befektetett pénz nagyon nagy hasznot hozhatna az oktatásügynek.

Homa János

Dolgoznak a rendezők

(Fotó: Perl Márton)

K

edvenc böngészniva- lóim a rövidítések. Mindig tudnak újat adni nekem, ha ez az új nem is mindig jó (a jó meg nem új), ahogy a régi anekdota mondja. Régebbről cseng a fülembe a Barnevál és a Sernevál, e két karneváli hangulatú szó, amely nem mást rövidített, mint a baromfi- és sertésfeldolgozó vállalatok neveit. Még egy elrettentő példa a múltból, egy csokoládé, amelyet a budapesti csokoládéipari vállalat nevéről Bucsoknak neveztek el. (Még jó, hogy nem a mosonmagyaróvári vállalat gyártotta az ominózus édesipari terméket!)

Kártyázó nemzet vagyunk, ászokkal. A Dé- d ászt a Titászt sőt az Emászt már úgy emlegetjük, mint a tök ászt és a makk . őszt. Pedig igen fontos vállalatok, áramRövidítések

szolgáltatók ezek, amelyek első tagjai a tájegységre utalnak. Jelen példáinkban a déldunántúli, illetve a tiszántúli és az észak-magyarországi tájegységre.

Nagyon érdekesek a vízügyi igazgatóságok nevei is, különösen a tiszántúliaké, a Tivizig. Amikor először hallottam a rádióban, avazt hivittem, ho- vogy ivigy szávámovolna- vak tivizivig. De aztán rájöttem, hogy baki volt. egy szótaggal rövidebb a rövidítést.

Vannak újabbak is, hogyne lennének. Nem tudom mosolygás nélkül szemlélni a kőbányai porcelángyár rövidítését, a KÖPORC-ot. Első hallásra éppenséggel azt hittem, valami ízületi elfajulásról van szó, amelynek a jellemzője, hogy az izületi porc — elmeszesedvén, kemény lesz mint a kő, s törékennyé, fájdalmassá válik. Aztán kiderült, miről van szó, shogy az állás- hirdetés — kőporc jeligére nem az ott fellépő foglalkozási ártalommal reklámozza a vállalatot.

A Vasvill még majdnem fedi is a lényeget, hiszen előtagja a vas. fémből készült árukra utal (utótagja villamossági cikkekre), s ha a rövidítés mellé odaképzelek — s állítom, mindenki odaképzel — egy a |betűt máris értelmes la (szó. (Nem lehetetlen, hogy éppen ebből az árucikkből is tartanak némi készletet.

Gőz József

IX * rr rr r

Képzőművészét^ pályázat

A Magyar • Mezőgazdasági Múzeum a hazai mező- és erdőgazdaság, a természetvédelem és az élelmiszeripar témakörében nyilvános pályázatot hirdet képzőművészeti alkotásokra. A pályázatra a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, a Magyar N épköztársaság Művészeti Alapjának, a Fiatal Képzőművészek és a Fiatal Iparművészek Stúdiójának tagjai küldhetik be alkotásaikat.

Pályázni lehet az 1980 után készült festménnyel, grafikával, szoborral, domborművel, kisplasztikával, érem- és ötvösmunkával, textillel és gobelinnel.

A pályamunkákat 1985. január 17-ig kell beküldeni a múzeumba, XIV., Városliget, Vajdahunyad Vár címAz élet nagy aduja:

á nyelvtudás

Találkozás dr. Lomb Kató szinkrontolmáccsal

Az Elnöki Tanács dr. Lomb Kató tolmácsnak, több évtizedes eredményesi tanárt és tolmácsolási tevékenysége elismeréséül, a népek közötti megértés, barátság erősítése érdekében kifejtett munkájáért — születésnapja alkalmából — a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta” — olvastuk nemrég a kitüntetésről szóló hírt a központi lapokban.

Az egész ország köszöntötte Lomb Katót, a tizenhat nyelvű asszonyt, akit sokezren ismernek, csodálnak, tisztelnek, s mondjuk meg őszintén: irigyelnek is. Tévé-, rádióinterjúiban, cikkeiben, könyveiben saját életével bizonyítja, aki több nyelvet tud, sokszorosan többet lát a világból, s többet tud nyújtani önmagából, értékeiből a társadalomnak is.

Budai, meleg hangulatú otthonában nagy helyet foglal el az irodalom: a könyvespolcokon a klasszikusok mellett ott sorakoznak a szovjet, angol, német, francia, olasz, spanyol, japán realisták művei. Mindegyiket eredetiben olvassa.

— Számomra az idegen nyelvű könyvek olvasása a szókincs ébrentartását is jelenti — mondja. A könyv a legmegbízhatóbb, a legtürelmesebb segítő nyelvtanár.

Végtelenül közvetlen, barátságos és vidám természetű. Társaságában lenni, szi- porkázóan szellemes történeteit hallgatni üdítő szellemi élmény. A kapcsolatteremtés összefügg a hivatásával: nemzetközi találkozók, kongresszusok, a világ négy égtájáról érkezők nyelvét „hangolja” össze. Politikai, tudományos életünk számos vezetőjét kísérve az utóbbi húsz évben 55 országban járt. Űtiélményeiből könyv is született: Egy tolmács a világ körül címmel.

— Sokan fordulnak hozzám azzal: hogyan lehet

gyorsan, jól nyelvet tanulni, akár egyszerre többet is, van-e korhatár a nyelvek elsajátításában? — Miközben teát önt a csészékbe, életéből merítve a választ folytatja: — Középiskolában tanultam németet, latint, franciát, a többi nyelvvel már felnőttként — a kínai kivételével — kizárólag a könyvek és a rádió segítségével kerültem közeli barátságba. Az orosszal kezdtem 1940-ben. Egy délután hazafelé jövet az antikvárium kirakatában megakadt a szemem egy kopott, cirill- betűs szótáron, 96 fillérbe került, megvettem. A háború után aztán orosz nyelvet tanítottam a Műszaki Egyetemen. Egyébként kémia—fizika szakos doktori diplomám van. Mégis mindig a nyelvtudásból éltem, s a nyelvek tanulásában lelem ma is örömömet. „Hivatásos nyelvtanuló” vagyok, állandóan ismereteket gyűjtök; mivel a tudomány, a technika fejlődésével új fogalmak születnek, változik, alakul a nyelv is. A nyelv- tanulás nem kampány, hanem életforma. Csak az el- •0ő tíz nyelv nehéz... —

biztatóan nevet rám.

— Mégis, van valami titka a nyelvek gyors elsajátításának ?

— Nincs erre recept, bárki képes rá, ha van önbizalma. Érdeklődés, kitartás, szorgalom és jó memória kell hozzá. Fiatalon köny- nyebben elsajátítható a helyes kiejtés. Viszont a felnőtt agy érettebb, logikai következtetései, rendszerező készsége kifinomultabbak. Szerintem mindaddig, amíg kapcsolatot tartunk a külvilággal, képesek vagyunk nyelvtanulásra. Akármilyen jó a pedagógus, a tanfolyamvezető tanár, a nyelvtanulás elsősorban rajtunk múlik. Olvasni, olvasni, olvasni!

Újságot, könyvet, folyamatosan, nem szótárazva. Ha nem is értünk minden szót. a mondat-panelek ismeretlen szavaira két-három oldal után már magunktól rájövünk. Ez a legizgalmasabb keresztrejtvény. Sűrűn hallgassunk rádiót, naponta írjunk, spontán, ami eszünkbe jut és bátran beszéljünk, az sem baj, ha hibásan. A nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni. Heti 12—14 órát kell foglalkozni egy nyelvvel ahhoz, hogy megtanuljunk olvasni, beszélni.

Lomb Kató életcélja a nyelvtanulás népszerűsítése. Saját gondjának tekinti, hogy a magyar lakosságnak alig 15 százaléka beszél idegen nyelvet. A már ismert és sokunk által hasznosan forgatott így tanulok nyelveket című kötete után most megjelent a Nyelvekről jut eszembe című könyve is, amelynek minden sorát a segíteni akarás hatja át, szinte kézenfogva vezeti be az olvasót a nyelvek titokzatos, érdekes birodalmába. Aki eddig a nyelvek elsajátítását keservesen száraz, kényszerű biflázásnak hitte, megbizonyosodhat arról, hogy a tanulás izgalmas játék is lehet. Szellemes dialógusokkal, humoros anekdotákkal oly pikánsan fűszerezi mondandóját a nyelvtanulásról, a nyelvtani szabályok ismeretéről, hogy az ember önkéntelenül arra gondol: ha

iskoláinkban így tanítanának, mennyivel többet tudnának a gyerekek. Lomb Kató az intézményes nyelvoktatásnak fájdalmas eredménytelenségét abban látja, hogy „a leadott tananyagot a (szorgalmas) diák megemészti ugyan, de körülbelül annyi örömet lel benne, mint a liba, aminek csőrébe tömik a kukoricaszemeket”. Állítja, hogy így soha nem találhatja meg a tanuló a nyelvtudomány ismereteinek morzsáit, nem érezheti a felcsipegetés örömét.

A tolmácsasszony bátorít, biztat fiatalt, középkorút, időset a nyelvek meghódítására, könyvében megosztja velünk saját tudományát, módszereit, fortélyait. Segít az elindulásban, megtanít memóriafrissítő szójátékokra. Erőt ad a csatározáshoz, de nem ígér könnyű győzelmet. „A nyelvtani szabályokat 3—4 hónap alatti el lehet sajátítani — írja —, a szókincs parttalan tenger, míg élünk tanuljuk.”

A könyv nagy látószögben tárja elénk mindazt, amit az idegen nyelvekről tudni illik, de nem feledkezik meg a szerző a magyar nyelv gazdagságának, tisztaságának, szépségének dicséretéről sem. A fejezetekben visszatérően fel-felbukkan az anyanyelv iránti olthatatlan szeretete.

Könyvének borítólapjára ezt írta: „Életünk kártyáit a véletlen kevergeti, osztogatja. Ebben a játszmában a nyelvtudás az adu.”

A tét nem kevés, rajtunk múlik, hogy megnyerjük a partit!

Horváth Anita