Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-19 / 42. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. február 19., vasárnap 3. ARAK, VENDÉGEK, VENDÉGLÁTÓK Mit hagyink az éttermekben! Mostanában, délidőben is tagadhatatlanul csendesebbek az éttermek Egerben. Vajon csupán az ősztől tavaszig tartó, közismerten kisebb Idegenforgalom az oka, vagy a hús és mirelittermékek árának nemrég történt emelése is „begyűrűzött”? A vendég a korábbinál jobban szorítja a pénztárcáját, az eddiginél sokkal inkább meggondolja, hogy nyilvános helyen asztalhoz üljön? A szakmában — nem titkolják — mindkét esetnek jelentőséget tulajdonítanak. Arról azonban egyelőre még szó sincs, hogy megkongassák a „vészharangot” — vallják kevésbé borúlátón. — Már csak azért is, mert aligha mondható drámainak a helyzet. S mintegy bizonyságként, könnyű szívvel, szemrebbenés nélkül mutatják az étlapokat. A Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalat ,,Belvárosi Éttermében” például való igaz, hogy 73 forint az előételként ajánlott tatár- bifsztek, 83,40 a bélszínremek, 'két személyre 94,80 a parasztos csülök, s 129 a legdrágább tál; a 32 húsos étel közül — beleértve a leveseket is — négy 20, tíz 20—30, hét 30—40 között van. Ha a 40 forint közelében is van egy-egy jobb fogás, 34—36 forintért is kap az ember kedve szerint ösz- szeállitott menüt, amitől jóllakhat. — Megvallom — magyarázza Marján János, a nyereségérdekeltségű üzlet vezetője —, hogy viszonylag szolid árainkat egyrészt jó néhány egyszerűbb ételfajta „előkeresésével”. szerepeltetésével, másrészt pedig éppen az új üzemelési forma sajátosságát kihasználva, némi kockázattal — gondolván, hogy a főszezonban majd behozzuk a kiesést — - a lehetségesnél mérsékeltebb haszonkulccsal biztosíthatjuk. Felszolgálóink vendégismeretére, javaslataira alapozva kerültek étlapunkra olyanok, mint, mondjuk a 8,20-as kolbászos burgonyaleves, a 29,50-es házi fasíro. zott hagymás, tört burgonyával, vagy éppenséggel a legolcsóbb salátaként kínált hordós, olajos káposzta, illetve desszertként az egy-egy szem alma, körte. Ugyanakkor célszerűbb gazdálkodással, körültekintőbb rezsicsökkentéssel módot találtunk arra, hogy a vendég ne érezze a számláján azt, ami igazán nem tartozik rá. Ez utóbbiaknál, hogy csak egyet említsek: az aszalókon meggyújtott gyertya egyértelműen a fogyasztók örömét, hangulatát növelte, s talán eszükbe sem juttatta, hogy voltaképpen a villamos energiával is takarékoskodunk... A Felső-magyarországi Vendéglátó Vállalat szintén II. osztályú ,,Három Farkas” éttermében Prokai Vilmos üzletvezető azt bizonygatja, hogy mindig is iparkodtak a betérők pénztárcájához igazodni, s most sem térnek el ettől. Már csak azért sem, mert a nagy országjárások szünetében — ilyenkor télidőben kiváltképpen — jobbára csak az előfizetéses étkezésben rendszeresen részt vevő mintegy 200 gyerekre és nyugdíjasra számíthatnak. A „hivatalos” menü egyébként 29,80—31,80 forint, a diákoké pedig 26,40. Legolcsóbb, levesük 5,20, tésztájuk pedig 9,60-ba kerül, míg főzeléket 6,40—7 forintért ehet a vendég. Körettel a legdrágább fogás sem kerül 57,20-nál többe, pirított májat 22,70-ért, pe- calpörköltet pedig 41,70-ért adnak „garnérung” nélkül. A hasonló osztálybesorolású magánvendéglőben a Várkapitányban — ahol szinte kivétel nélkül különlegességeket kínálnak — a kétszemélyes 116—119 forint közötti ételek vezetik a listát, s 84-be kerül a négy párra kalkulált, de valójában ötpáras rántott békacomb. Egyébként pedig a 22 húsos ételből egy van 30 alatt, három 30—40, nyolc pedig 40—50 között. — Mi inkább az ínyercek, a nem utosósorban egy-egy jobb falatra, specialitásra is kíváncsi turistacsoport számára nyitottuk üzletünket — beszéli Jankó Istvánná, a tulajdonos. — S az az igazság, hogy nem is nagyon próbálkozunk az étlap átalakításával. Ha egyszerűbb, olcsó ételekre állnánk át, talán csalódást is okoznánk a kialakult vendégkörnek. Az egri áfész III. osztályú „Otthon” étteremben — mint Jakab Sándor üzletvezetőtől halljuk — az emlegetett árváltozások óta iparkodnak több belsőségből készült ételt, s több főzeléket felszolgálni, miután ide főleg az Ifjúsági Ház vendégei, egy idő óta pedig 120 üzemi étkeztetésben részt vevő dolgozó jár. A májga- luskás csontlevest 10,20. a Jókai bablevest 21,20-ért adják, 10,30 egy lencsefőzelék, 5,90 a burgonya 10—12 körüliek a tészták. A 16 fajta húsos ételből 40 forint alatt van a legdrágább is. Az Egri Csillagok MGTSZ ugyanilyen kategóriájú éttermében — ahogyan Farkas István helyettes vezető mutatja — 50 forint alatti a legdrágább kínálat — sertés- csülök ez. Pékné módra —, 6—9 a leves, ll,80 a lencse- főzelék, sertésoldalassal pedig 24. Zömmel 30—40 forint között kaphatók az ételek, s majdnem ilyen arányban a 20—30 közöttiek is, míg a menü 33,50. A ZÖLDÉRT Ételbárjában a jövedelemérdekeltség mellett dolgozó Hangrád Márton üzletvezető ugyancsak harmadosztályú áron — ön- kiszolgáló rendszerben — 3,60—7,90-ig adja a leveseket, s csupán a babgulyásért kér 27,80-at. Egy burgonyás tészta nála 6,90-be kerül, 7,30—7,70-be a főzelék, s 34,90- be a legdrágábbnak számító rántott sertésszelet, burgonyával. Ez utóbbinál megjegyzi, hogy a korábbihoz képest mindössze 2,70 a drágulás. A vendégkör által is méltányosnak tartott árakat a lehetséges 103-ról 80- ra leszorított haszonkulcs rríellett, s körültekintő takarékossággal tarthatja. Mindössze negyedmagával dolgozik a szerény vendéglátó- helyen. sok mindent maga végez, ahol pedig tudta. egyszerű ötletekkel, leleményességgel gépesítette is a munkát. Szóval: ilyesféle most a helyzet a megyeszékhelyen. Ahogy mondani szokás: „Ez van. Ezt kell szerezni”. S — ha sovány is — vigasztaló, hogy a magasabb húsárat a vendéglátók is megfizetik... Gyóni Gyula AZ ASZÁLY ELLENÉRE Töretlenül nő a tejtermelés A mezőgazdasági nagyüzemek állattenyésztői magas színvonalú munkát végeznek ezekben a napokban, hetekben; néhány hónappal ezelőtt, az aszály idején még félő volt, hogy a kedvezőtlenebb talkarmányhelyzet miatt télen netán visszaesik majd a tejtermelés. Nem így történt. A központi adatok szerint a gazdaságok az aszály miatt kiesett takarmányokat részben másodvetésekkel, részben pedig ipari és mezőgazda- sági melléktermékekkel csaknem teljesen pótolták, és így az állatállomány jó minőségű eleséshez jutott (Ellenkező esetben valóban mérséklődött volna a tejhozam, az állati szervezet ugyanis a téli időszakban különösen érzékeny a takarmányok élettanilag megfelelő összetételére és mennyiségére is.) Már az elmúlt év utolsó hónapjában is lemérhető volt, hogy töretlenül tart a tejtermelés évek óta folyamatos növekedése. Ebben a hónapban az előző év azonos időszakához képest országosan két százalékkal több tejet adott az állomány. Januárban pontosan az előző havi teljesítményt ismételték meg, és ez is több mint két százalékkal több tejet jelent az 1983. januárinál. Figyelemre méltó, hogy az év első hónapjában az idén Baranyában hét százalékkal javultak a teljesítmények, s ennél is jobban Veszprém megyében, ahol kilenc százalékkal adott több tejet az állomány. Az élvonalban volt Hajdú-Bdhar megye 6,4 százalékos többlettel. Azt, hogy az aszály mégiscsak nehéz helyzetet teremtett jelzi: a szárazságtól leginkább érintett területeken, például Szolnok megyében — ahol különben tavaly rendre az átlag felett fokozták a termelést — az idén némileg megtorpant a fejlődés; az egy évvel korábbihoz képest januárban 1,5 százalékos visszaesés következett be. Az adatok szerint Nógrádban és Heves megyében is romlottak a teljesítmények. Mindent egybevetve azonban a központi előirányzatnak megfelelően alakult a termelés az álattenyésztésnek ebben az ágazatában, és így a tejfelvásárló, -feldolgozó üzentek a korábbinál nagyobb mennyiségű alapanyaghoz jutottak. A lakossági ellátás is zavartalan volt. Nem nagy a kínálat... Czifra Lászlón« almából árul legtöbbet (Fotó: Szántó György) Felvásárló. A hosszú, piszkos épület nyitott ajtaja fölött ez az egy szó áll. amelyből bizony meglehetősen nehéz lehet kideríteni — még a megyeszékhely lakói számára is —. hogy odabent a sötét, hideg folyosón a ZÖLDÉRT dolgozói kínálják nap mint nap áruikat. Pedig ez a pár méternyi helyiség jelenti pillanatnyilag az egri piacnak — ha nem is a középpontját — de mindenesetre a központját. Ez az egy bizonyos — minden más még meglehetősen bizonytalan. kialakulatlan... — At kell vészelnünk az átmeneti időszakot — mondja Rohlicsek Istvánná, aki 1979 óta süti a lángost családtagjaival a zöldségkereskedők tőszomszédságában. — Tudja, a régi helyünkön jó volt. A papa már fél kettőkor nekiállt a dagasztás- nak, háromnegyed öttől pedig már árultunk. A kórházi dolgozóknak, az SZTK-s betegeknek, a hivatalokba igyekvőknek, mind erre vitt útjuk, s ha a friss lángos illata megcsapott valakit... És közel volt a buszmegálló is. Az utasok közül sokan leszálltak, és a következő járattal mentek tovább. Megtehették, pár perc kitérő az egész. Hát igen. Rohlicsekéknek nem sokat kell bizonygatniuk, milyen rosszul megy mos t a bolt. Ahogy figyelem az egykét ide-oda ténfergő vevőt, készséggel elhiszem: negyed- jére apadt a forgalmuk. Jó, ha 400 darabot el tudnak adni, pedig „nyújtott műszakban” dolgoznak, ha kell, akár fél kettőig kinálgatják a romlandó portékát. — Hiába, az egriek még nem fedezték föl ezt a meglehetősen kieső zugot. Abban bízunk, az emlegetett 85-ös határidőt betartják az építők, s mihamarabb visszaköltözhetünk. Ablag mögötti beszélgetésünket hallgatván egy barna kabátos, fázós férfi nem állja meg szó nélkül. — Ha a kereskedők rosz- szul jártak, mit mondjak én? Mivel kevesebb a vásárló. a maradékon igyekeznek az árusok mindent behozni. A feleségem gyakran elküld ezért, azért. Mit mondjak? Szinte percről percre drágábban kapni a sárgarépát, a zöldséget. Hovatovább egy vasárnapi levesbevalóért 30 forintot fizetek ... A „felvásárló” tábla elé most hárman érkeznek. Kínálatuk pillanatonként változik. A szőke nő az egyik percben kezében pöttyös alsószoknyát lebegtet, a másikban különleges szőrme- kucsmát. a harmadik percben szatyra mélyéből halpucoló bicskát varázsol elő. Ügy látszik, nekik nem tartott sokáig fölfedezni az új helyet Nem, mint ahogy annak a néhány embernek sem, akik alighogy a toronyóra elütötte a kilencet, türelmesen, avagy kevésbé türelmesen fölsorakoznak az italárusító pavilon elé. Hát igen, piac kocsma nélkül nehezen képzelhető el — de ha arra gondol az ember, hogy a jelenlegi terület egyik oldalát egy általános iskola határolja, ezzel átellenben pedig, a Dobó téren két zárt talponálló is van — megfontolandó, kellett-e még középre is valami ... Czifra Lászlóné meglehetősen higgadtan szemléli a történteket. — Jobb-e itt, vagy rosz- szabb? — tanácstalankodik a ZÖLDÉRT 5-ös számú boltjának dolgozója. — Nem is tudom, mit mondjak. Hát az tény, hogy most kicsi a forgalmunk. De hát januárban és februárban ez mindig így megy. Tízéves tapasztalatom van ebben. Harmincháromféle zöldfélét árulok, körülbelül 15—20 ezer forinttal kevesebbet, mint amikor amott voltunk. Bár kicsi a hely —• egy egységbe kettőnket osztottak be, s váltogatjuk egymást — a rakodás, szerencsére, nem probléma. Hogy mi lesz nyáron? Addigra talán félfedeznek minket. A madaras ember jókedvű. mint máskor. Az ismerősöket messziről köszönti, szívesed beszélget, s éppoly lelkesen „füttyögtet” cégje reklámjaként, mint máskor. Lehet, neki a többieknél könnyebb, hisz ritka portékát árul, az érdeklődők bárhol megkeresik. Egy fiatalasszony viszont kesereg: — Régebben jártomban- keltemben benéztem, de most már nem érdemes. Kevesebb az árus, kevesebb az áru, ekkora választékot, amilyen a hétköznapi, a sarki ABC-ben is találni, ösz- szement a piac, nem jönnek a vidékiek. — Persze, hogy nem — bólogat, amikor erre kérdezek Sós Sándor né, aki valaha; még 1936-ban „váltotta ki az ipart”. — Innen, kedves, mindennap haza kell vinni az árut. Nem úgy. mint a régi csarnokból. Aki tudja, megoldja, aki nem, nem. Lenne ugyan valamiféle tároló, de úgy látjuk, nem biztonságos. Hisz legutóbb még a takarítónő lezárt kukáját is ellopták. Na és persze, meg is fagyhat a zöldség, ha itthagyjuk ... — Hogy tetszik lenni — kérdezi közben egy régi „kuncsaftja”, aki most dug- hagyma után érdeklődik. — Mintha idegnyugtatót szednék — ragyog föl a 74 esztendős néni. — Ahol eddig. voltunk, olyan volt. mint a kripta. Hideg és sötét. És mivel együtt voltunk a vetőmagárussal, hatra kellett menni, mert a kulcs náluk volt. Zárni is nekünk keltett az utolsó után, A virágárusok — fűtöttek maguknak — ötkor mentek haza. — Látja, szabadban vagyunk, hideg van. de süt a nap. És addig vagyok, amíg akarok Kevés a vevő. nagy a nyugalom. Rám fér már megpihenni, ugye megérti? A rend őrei gyakran körsétáinak a pultok között. Ni-n^s sok dolguk egyelőre. De jön a tavasz, harsogva ehelyütt is a zöldeket. S va- szinűleg jönnek a volt vevők akik lassan-lassan visszaszoknak e mini piacra. Beférnek majd, vagy nem fémek? Lesznek problémák avagy sem? E februári helyzetjelentés választ nem adhat, ez a május „titka”... Németi Zsuzsa Régen a lángososnál hosszú sor kígyózott EGY SÉTA TANULSÁGAI Piaczsugor, avagy zsugorpiac Helyzetjelentés Egerből Sós Sándorné: idegnyugtató most a piac
