Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-15 / 38. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. február 15., szerda Zsíros kenyér és autó Valamikor, hajdani kisiskolás korunkban a „jó családból”, vagyis a tehetősebből származó gyerek csalhatatlan jele, hogyha úgy tetszik, pedigjére a vajaske- nyér-tízórai volt. A húszharminc nebuló közül az úrigyerekek naponta hozták a vajas döfit. az igazán gazdagoknak még parizer, vagy szalámi is dukált a két szelet közé. A többiek, a „pórnép” az éppen pillanatnyi anyagi helyzettől függően vagy tízórai nélkül jöttek, vagy hozták a szokásos zsíros, lekváros kenyeret. Az viszont már akkortájt is a demokratizmus csalhatatlan jele volt, hogy a vajas kenyeresek-zsemlé- sek voltak a cserekínálók, ök irigyelték jobban a házi zsírral megkent házikenyeret, mint fordítva. Akadtak napok, amikor egy-egy karéj zsírosért a vajas zsemle mellé még üveggolyót, vagy pompás csatárnak kínálkozó megreszelt kabátgombot is lehetett alkudni. Manapság az elemi helyetti általánosban más, bár kétségtelenül ugyanolyan csalhatatlan jelei vannak a rétegződésnek. A lényege: „Megnézem, milyen kocsival hoznak a suliba és megmondom, ki vagy". Nem tudom, álltak-e már iskolabejárat előtt úgy reggel fél nyolc, háromnegyed nyolc táján. Tessék egyszer megnézni, csodálatos színjáték. A gyalog érkezők a statisztéria. Ledekkolnak a járdán és élénk tagle jté-- sekkel, egymást túlkiabálva- magyarázva kísérik a fő- és mellékszereplők játékát. Megérkezik a trabantos szülő. Csemetéje tudatában van annak, hogy őt kocsival hozták, tehát több, mint a csóró gyalogosok. De nem főszereplő voltát sem tudja tagadni, mert mire a hátsó ülésről kikecmereg és lehajtott fejjel kibújik a törpe növésű cirkálóból, addigra át is villan apró agyacská- ján egy négyajtós kocsi képe, olyan, amilyenről néha éjszaka álmodni szokott, hogy az övék. A ladás, a polskis, meg miegymás középkategóriás majdnem-főszereplők vtár rátartibbak. „Ez van, ez jár”, mondja a tekintetük, mégsem túlságosan beképzeltek, hiszen az osztályban mindenki ismeri a járgányoknak a hibáit is. Fogyasztás, kasznirohadás ... mai huszonnyolc ... bocsánat, hetvennyolcasok, fél- szavakból is értik egymást. Külön kategória minden nagy nyugati márka. Apró utasának már nemcsak a száguldás a megszokott, de megtanult kiszállni is. El sem hiszik, hogy az milyen nagy művészet. Az apró főszereplő kiszáll, az ajtót valamivel hangosabban csapja be, mint délután hazaérkezéskor. Az elegáns ' csattanás felér egy felvortáskezdő gongütéssel is. Kinyílik a jobb első ajtó és apuka vagy anyuka kiadja a táskát. Főhősünk kicsit megemeli, mintha a súlyát latolgatná, pedig csak arra hívja fel a bámészkodó népség figyelmét, hogy a nap is másképpen csillog ezen a bőr- diplomata-micsodán. S ha azt hiszik, hogy ezzel vége a színjátéknak, nagyon tévednek. Nem, nem. A gyerek még behajol a kocsiba, néhány szót vált az öregekkel, no nem mintha valami fontos dolog jutott volna az eszébe, ■csupán időt hagy a többieknek az alaposabb gusztálásra. Lassan, kiadós puszikkal búcsúzik, ami más körülmények között eszébe sem jutna, aztán odafordul az elcsendesedett félkaréjban állókhoz és megszólal: „Sziasztok, mi van?” Szóval, ilyen a rétegződés manapság. Valamikor a vajasok, parizeresek kapták a legtöbb verést a többiektől, manapság a ..menő” autósok. Hiába, úgy látszik, az igazságos demokratizmus ebben a korban még nagyon erős. (e. gy.) Márkus László újra színpadon A Madách Kamaraszínház, ban Molnár Ferenc Játék a kastélyban című vígjátékát próbálják Lengyel György rendezésében. Turay szerepét Márkus László alakítja. A bemutató február 25-én, lesz. Képünkön: Márkus László és Tóth Enikő (MTI-fotó — Ilovszky Béla felvétele — KS) HÁROM MEGYE RÁDIÓJA Itt a miskolci körzeti rádió A 1116 (268,81 m); valamint 66,80, 72,21 és a 71,33 MHz hullámhosszon A miskolci körzeti rádió egy esztendő alatt csaknem 640 órán át mintegy 40 ezernyi percet sugároz Borsod— Heves—Nógrád életéről. Ez nem kevés, sőt! Jómagam az év első hónapjában két héten keresztül, tehát 25,5 órán át, 1530 percen keresztül rendszeresen hallgattam a rádió adásait — elsősorban a megyénkre vonatkozókra figyelve — és az itt kapott híradásokból azt állíthatom, hogy színesen, sokoldalúan foglalkozott megyénk gazdasági, társadalmi, kulturális életével és bő információval látta el Heves megyei hallgatóit. Az ipar és gazdaság „szférájából” kapott hírekből megtudhattuk például, hogy Vi- sontán betonelemgyárat építenek, hogy növeli nyugati exportját az Agria Bútorgyár. Hallhattuk a 40 órás munkahétre való áttérés első tapasztalatairól a parád- sasvári üveggyárból és a Csepel Autógyár 3. sz. egri gyárából, és megtudhattuk azt is, hogy a 4-es sz. Volán Vállalat hogyan alkalmazkodik a megrövidített munkahéthez. Több riport hangzott el az építőipari szövetkezetek, vállalatok tevékenységéről, célkitűzéseikről, exportterveikről. Hasznos, sok ember, különösen az építkezni szándékozók érdeklődésére számot tartó anyagot sugárzott Egerből, az építkezésekről, az anyagbeszerzés lehetőségeiről, a költségekről, a telekárakról és megyénk székhelyének gázfejlesztési helyzetéről, pres- pektívájáról. Csaknem mindennap helyet kapott az adásokban megyénk egyik jelentős üzeme, az egri Finomsze- relvénygyár exportterve, külkereskedelmi tevékenysége, szerződéskötései, főleg nyugati partnerekkel. Nem volt mostoha a rádió megyénk mezőgazdaságához sem, rendszeresen hallhattunk a tavaszi készülődésről, a zár- számadási előkészületekről például. Társadalmi életünkben erre az időszakra esett Heves nagyközség várossá alakulása, avatása is. A hallgatók a rádió adásaiból nyomon követhették az utat, amely a városi ranghoz vezetett és ott lehettek az avatás ünnepélyes aktusainál is. Itt említendő meg, hogy abból a 12—14 perces beszélgetésből — amelyet Markovics Ferenccel, Heves megye Tanácsa elnökével Zakar János, a miskolci rádió egri stúdiójának a vezetője folytatott — az is, aki először hallott a közigazgatásunkban végbemenő változásokról, megérthette ennek a fontos és szükséges intézkedésnek társadalmi jelentőségét. Számos, a kulturális élettel kapcsolatos és egyéb más közérdeklődésre számot tartó információt közölt megyénkből ez idő alatt a rádió. Szinte minden jelentősebb kulturális eseményre felhívta a figyelmet, de a lakosság nevében is kérdezte az illetékeseket. Például: miért nem a Hadnagy utcáig és miért csak a Szarvas térig közlekedik az 5/A helyi autóbuszjárat? Se vonat, se tájékoztatás, csak a csatlakozásról lemaradt utasok bosszankodása Füzesabonyban. Mintha nem ezt ígérte volna a MÁV a viteldíjak megemelésekor? Vagy: az egri példa ismerete nélkül érdemes-e szabadidő-központot építeni Hatvanban? Aggódó riport hangzott el a vízhiány miatt veszélybe került szilvásváradi piszt- rángos érdekében, a fiatalkorú bűnözés megelőzéséért és az egri úszósport feltételeinek jövőjéért. Nyomon követi a rádió a megye sport- eseményeit és sok útra készülőnek nyújt nélkülözhetetlen információt azzal, hogy ismerteti megyénk időjárását és útviszonyait. A rádió lapszemléje rendszeresen felhívja a figyelmet a Népújságban megjelent egy-egy írásra, arra is, mi olvasható a holnap megjelenő lapban. A miskolci rádió megyei vonatkozású híradásai . korántsem merülnek ki a fentiekkel, ettől jóval többek, gazdagabbak. Nem titkolt szándékom ezzel a teljesség igényét nélkülöző bemutatással az volt, hogy felhívjam a figyelmét azoknak, akik nem ismerték, vagy eddig nem vették igénybe ezt a gazdagon buzogó információs forrást. És végezetül sem akarok mást mondani, csak ennyit: megért annyit ez a két hét, hogy ezután gyakrabban a miskolci körzeti rádió adásának a sávjára tekerjem a rádióm keresőjét — és ezt másnak őszinte jó szándékkal ajánljam! Papp János Állunk a békás szökőkút partján, a legrokonszen- vesébb béka mellett. Mind egyforma buzgalommal köpi a vizet, de hát neki ez a legrokonszenvesebb. — Ez a béka békából van? — Nem, vasból. — Akkor nem ugrik? — Nem, a vasbéka nem ugrik. — Mert a talpa oda van ragasztva a kőhöz? Akkor ráülök. — De fogd a kezem, be- ■ le ne potyogj a vízbe. Látod, milyen szépen köpi a vizet? — Mert van neki szájvize. Azt én is kiköpöm. És fogkeféje nincs a békának? — Nincs. — Miért nincs? Mert az anyukája nem vett neki? Hol a béka anyukája? — Biztos elment sétálni valahová a béka apukájával. — És a gyerekeket itthagyták? Hány gyerekük van? — Számoljuk meg: egy, kettő, három, négy; öt. öt béka, ugye? • — öt. És több békája nincs a békaanyukának meg a békaapukának? — Már nincs. Nyolc volt, de már csak öt van. Látod, ott az a három kő üres, régebben azon is békák guggoltak. — Most hol guggolnak ? — Biztos elvitték őket kiskertbe, vagy hétvégi telekre kertitörpének. Egy női hang a hátunk mögött: — Hogy egyesek micsoda marhaságokkal etetik a gyerekeket! — Miért mérges a néni? — Vagy azért, mert az egyik béka az ő kertjében guggol, vagy azért, mert sajnálja, hogy nem ő lopta el. Szünet, .majd: — Én nem lopom el. Szeretem, ha itt köp. Én is szeretem, tehát egyetértésben sétálunk tovább. A mérges nénit nem látjuk — lehet, hogy ő is. köpött, aztán odébbáll! De az is lehet, hogy tippet kapott tőlünk kertitörpe- ügyben. Tanulság: ne a szökőkút- nál neveld a gyereket. Kemény Dezső A történelmi ismeretterjesztésnek ez a változata — Olvastam valahol — mivel a hallgatók kérdéseire adott válaszok határozzák meg. nem adhat összefüggő képet egy korszak egészéről, de alkalmas arra, hogy a múlt ma már szokatlan jelenségére irányítsa a hallgató figyelmét. Estei Hippolit hat éves volt akkor, amikor Mátyás kinevezte esztergomi érsekké. Igaz lehet ez? Természetesen. Igaz-e, hogy tizenhárom éves volt, amikor a pápától megkapta a bíbo- rosi kalapot? — kérdezi a szegedi hallgató a Kis prímás olvasása után. A magyar királyoknak nem volt joguk a kinevezésekhez, de javaslataikat a pápák rendszerint elfogadták. Mátyás egyébként sem sokat törődött ezekkel a hozzájárulásokkal, hiszen Közép-európa ura volt. Hippolit a királyné unokaöccse, és Beatrix mindent megtett azért, hogy olaszaival európai színvonalra emelje a barbár udvart. Ez nem rendkívüli a magyar történelemben, mert az idegenből hozott hercegnők, királyi feleségek egész udvartartással érkeztek és mint Heltai írja: Mátyást a királyné dirigálta. A feudális viszonyok között egyébként is a papi méltóság nem égi, hanem nagyon is földi hatalom. Egyházmegyék és javadalmak gyakran cseréltek gazdát. így kerülhetett sor arra, hogy Estei Hippolit Bakócz Tamás javára lemondott, és az esztergomi érsekséget felcserélte az egri püspökséggel, aminek javadalmai felértek az esztergomiéval. Igaz. nem sokat tartózkodott Egerben, de vadászatai és lovagi tornái alkalmával felpezsdült az élet az alvó városban és a Bükk rengetegeiben. Van hír arról is, hogy 1509-ben felépítette a várban a Szent István templomot és hogy udvarában szívesen időztek költők és tudósok. Fügedi Erik utalt arra is, hogy amikor visszaköltözött Olaszországba, számtartói magukkal vitték az esztergomi és egri püspökség számadási könyveit, így ezek fényt vetnek magyarországi kiadásaira is. Kár, hogy csak tizenöt perc állt rendelkezésre, mert így nem nyílt lehetőség Mátyás egyházpolitikájának részletesebb ismertetésére. De ugyanígy nem jutott kellő idő a másik téma. Imrédy Béla politikájának, a Csodaszarvas mozgalomnak. a korabeli magyar társadalom egy nem dicső társadalmi rétegének, szerepének, felelősségének megvilágítására sem. A rádió irodalmi, természettudományos műsorai mellett ezek a történelmi visszapillantások fontosak mai életünk, fejlődésünk megismerése szempontjából, mert ugyan a múlt homályába világítanak, de a jelen nem ismerhető meg a múlt ismerete nélkül. A hangjátékok ismétlésével nemcsak azt a célt éri el Rádiószínház szerkesztősége, hogy eszmeiségében és formájában sikeres darabokat tűz műsorra, de arra is módot nyújt, hogy a lankadó figyelem miatt homályban maradt részletek az ismétlés során világosabá váljanak. Vészt Endre komédiájának — Hárman — szereplői — Szegedi Erika, Moór Mariann, Egri Márta — egy széteső házasság rejtelmeibe vitték a hallgatót. A nyugtalan férj szerelmén kell osztozniuk. Most másodszor hallgatva vált alakja határozottá. Álmodozó, így kevés neki a feleség, aki most a szeretővel — Kamilla — elhatározza, hogy mindent megtesznek boldogsága érdekében: „Mi vagyunk neki az egész, a szerelem, a nyugalom, a biztonság, a kaland, a bűntudat, a képmutatás, az őszinte beszéd ... Ez egy ilyen férfi, két nőnek kell összehozni a boldogságát.” A Zoltánt ért üzemi baleset híre a felszínre hozza a veszedelmes tizenéves ellenfelet, Laurát is. akit azonban a két asszony már nem képes elviselni. Ki is rekesztik a boldogító tervből. Elhatározzák, hogy megölik a férjet, de ,,nem méreggel, hanem duplán adagolt szeretettel, ajnározás- sal, pátyolgatással, gyengédséggel, kettős nagy szerelemmel, kettős nagy gondoskodással ... Övjuk minden léptét, óvjuk a hidegtől, rossz időtől, jó időtől, minden bánattól...” A hang játék nem ott válik komédiává, amikor Laura, az aszódi tanítónő elmondja, hogy őszre tervezik az esküvőt, hanem a szerelmes asszonyok pokoli tervében, a megértésnek és együttérzésnek ebben a groteszk változatában, mert hát ki tud így szeretni a szere- tetlenségek, a házassági perpatvarok és válások nem túlságosan derűs korszakában. Ebergényi Tibor Az oktatásügy Lengyelországban A hatvani népfrontbizottság baráti találkozójáról Évek óta hasznosan építgeti a népek közötti barátságot, a szocialista országok kapcsolatát a Hazafias Népfront hatvani bizottsága, amely tegnap délután ismét baráti találkozót rendezett a tanácsháza nagytermében. A vendég ezúttal Waldemar Kowalewski, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségének első tikára, a Lengyel Kulturális Központ igazgatóhelyettese volt, a sorokat pedig helybéli pedagógusok töltötték meg. Érthetően, mert Waldemar Kowalewski tájékoztatójában elsősorban a lengyel oktatásügy fejlődésével, a kultúra és művelődés lehetőségeivel foglalkozott. így beszélt az 1978-bán bevezetett közművelődési reformról; a szakmunkásképzés miénkhez hasonló módszereiről, a fiatalság körében népszerű technikumokról, líceumokról, amelyek már a főiskolai, egyetemi tanulmányokra készítik elő a fiatalökat. Itt a tanulmányi időt nemrég lerövidítették négy esztendőre, ennél hosszabb időt bizonyos szakterületeken, — orvosképzés — kell csupán eltölteniük az ifjaknak, egyetemi felvétel tekintetéhen pedig mindenkor csak a vizsgateljesítmények döntenek. Hasznosan segítik e nevelő-pktató munkát a rádió, a televízió szabadegyetemei, és az is újdonságként hatott, hogy a diploma megszerzését követően az egyetemek még visszavárják hallgatóikat ismereteik további gyarapítására. < Később — a feltett kérdésekre — a vallásoktatás lengyelországi helyzetéről, a pedagógusok erkölcsi, anyagi elismerésének színvonaláról, a lengyel tantervek korszerűsítésének szükségéről informálta hallgatóságát Waldemar Kowalewski, akit a találkozó kapcsán Tóthpál Jánosné, a városi pártbizottság titkára tájékoztatott Hatvan gazdasági, társadalmi helyzetéről, a helyi oktatásügy kérdéseiről.
