Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-10 / 7. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. január 10., kedd 3 Területfejlesztés, három szakaszban Az utóbbi időkben ismét megélénkültek a terület- és településfejlesztési viták. Szóvá teszik például, hogy arányosan fejlődtek-e közép- és kisvárosaink, falvaink az elmúlt évtizedekben, s ha nem, mik a teendők? Választ keresnek arra is, hogy miképp lehet összeegyeztetni a kiegyenlítésre törekvő terület- és településfejlesztési politikát, a hatékonyságot igénylő gazdaságfejlesztés követelményével? Amint dr. Lackó László, az ÉVM főosztályvezető-helyettese elmondja, 1957-ben, illetve a 60-as évek végén is viták folytak a terület- és településfejlesztésről, s a vélemények, a nézetek ütközését új követelmények megfogalmazása követte. Ennek megfelelően az országfejleszban, az akkori igen kiélezett nemzetközi helyzetben — még nem fogalmaztak meg a maihoz hasonló tudatos terület- és településfejlesztési koncepciókat. De még így is megjelentek az ország térképén az első szocialista városok, a mai Dunaújváros, Komló, Oroszlány, Várpalota, s megkezdték Kazincbarcika építését. Mindez azonban nem tudta csökkenteni Budapest aránytalan túlsúlyát, ami minden említett szférában továbbra is megmaradt. Kiegyenlítettebb fejlesztés Korszerű terület- és településfejlesztési politika kialakításáról csak 1957-től beszélhetünk. Az MSZMP újjászervezését követően fogalmazták meg először azt a sarkalatos követelményt, ipari termeléséi köze! \ • |50°/o 11949 tés három szakaszát lehet megkülönböztetni 1945—83 között. Ahhoz, hogy a mai viták lényegét megértsük, a településfejlesztési szakember felidézi és összegezi a három szakasz főbb vonásait. Újjáépítés — korrekcióval Hogy milyen kiáltó aránytalanságokat örököltünk 1945-ben, az ma meglehetősen ismert. Budapest adta az ország ipari termelésének több mint a felét, ott összpontosult a szellemi élet is. Az ország valamennyi városában nem lakott annyi ember, mint egyedül a fővárosban; egész Európában nem lelhetett találni erre másik példát. A viszonylag városiasabb dunántúli, észak- magyarországi városokkal ellentétben, a legtöbb alföldi nagyobb település mezővárosi jellegű maradt. A már akkor is népesebb Kecskemétnek például egyetlen olyan nagyüzeme sem volt, amelyet külföldön is jól ismertek. Jellemző, hogy csak a városközpont mutatásabb épületei voltak csatornázva, ezeket pedig a falusias külsejű házak tengere vette körül. Bár sokan már akkor látták, hogy ezen változtatni kell majd, a háború utáni helyzetben — az ipari termelés megbénult, a városokban még közlekedni sem lehetett a romoktól — minden erőt az újjáépítésre kellett fordítani. Az 50-es évek első felében, a gyors újjáépítést követően már napirendre kerültek a korrekciók, noha — a feszített ütemű iparosítás koráhogy a szocialista építés során az ország különböző térségeinek kiegyenlített fejlesztésére kell törekedni, mindenekelőtt csökkenteni szükséges Budapest egészségtelen túlsúlyát Az ország vezetői már akkor látták, hogy e nagy feladat teljesítése több ötéves tervnyi időszakot vesz majd igénybe. Az új koncepciónak megfelelően kiemelt szerepre tett szert az Alföld és más elmaradott térségek, például Zala iparosítása. Űjabb szocialista városokkal gyarapodtunk Leninváros, Százhalombatta révén. Az iparral együtt megkezdődött az infrastruktúra-hálózat kialakítása is: új, korszerű lakótelepek épültek a hajdani mezővárosias jellegű településeken, például Nyíregyházán, Szolnokon, Kecskeméten, Kiskunfélegyházán, Zalaegerszegen. Megkezdődött a szellemi élet decentralizációja is, új egyetemmel gyarapodott Miskolc, Veszprém; biológiai központtal Szeged. Az új vidéki irodalmi folyóiratok körül felpezsdült az irodalmi élet. Űj színiházi társulatok alakultak Pécsett és másutt. Rádióadó-állomással gazdagodott Pécs és Szolnok. Minthogy korlátozottak voltak az erőforrások, az 1957—70 közötti időszak kiemelkedő eseménye volt az öt nagyváros: Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs és Győr gyors fejlesztése. Az elképzelések szerint mindenekelőtt ezzel az öt települései kellett megteremteni Budapest ellensúlyát. E koncepció sikerét jelzi, hogy ma már mintegy 850 ezer ember él ebben az öt .centrumban. Mindemellett tény, hogy a főváros és a második legnagyobb város lakosságának száma között még így is csaknem tízszerese marad a különbség. (Folytatjuk) Előnyben a fiatalok Nagyobb szaktudással — többet... Az MSZMP Központi Bizottságának, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzetéről, valamint hosszú távú célkitűzéseiről szóló 1978. március 15-1 határozata nagyobb feladatok elé állította Heves megye élelmiszer- gazdaságát is. Az 54 termelőszövetkezetben és négy állami gazdaságban az utóbbi néhány évben jelentős szakosodási folyamat ment végbe, és mind több helyen előtérbe került a melléküzemági tevékenység is. Ezek együttesen jelentős hatással voltak a szakemberképzésre és a fiatalok elhelyezkedésére az üzemekben. Egy szövetkezetben — tizenöt diplomás Heves megye gazdaságaiban a VI. ötéves terv eddig eltelt részében a felsőfokú végzettségű szakemberek száma tovább növekedett. 1983-ban 355 egyetemi és 474 főiskolai diplomával rendelkező dolgozik a nagyüzemekben. Jelentős az előrelépés a középiskolát végzett szakemberek körében is. Ezek száma 3201. Rajtuk kívül 4856 szakmunkás, illetve 4447 betanított munkás, valamint 9734 segédmunkás is tevékenykedik. A felsőfokú végzettségű szakemberek 39 százaléka agrármérnök, a többi gépészmérnök, közgazdász, jogász, állatorvos, kertészmérnök, erdő- és faipari mérnök. Tizenkét százaléka pedig más egyetemi, illetve főiskolai végzettséggel rendelkezik. A hiány főleg számviteli területen mutatkozik, miután jelenleg tizennégy termelőszövetkezetben nincs felsőfokú végzettséggel rendelkező ilyen irányító. Az ötvennégy közös gazdaság főkönyvelője közül csak tizenhat szerzett egyetemi, vagy főiskolai oklevelet. A főmezőgazdászok 90 százaléka viszont valamilyen felsőfokú intézményben végzett. Ma már átlagosan egy szövetkezetre 15 diplomás szakember jut. A legkevesebb (öt), a felsőtárkányi Dózsa, a legtöbb (negyvenkilenc), a hatvani Lenin Termelőszövetkezetben van, Egy okleveles szakemberre a megye szövetkezeti földterületéből 237 hektár jut, amely kedvezőbb, az országos 260 hektáros átlagnál. Folyamatos továbbképzéssel Az elmúlt három esztendőben javult a középfokú végzettséggel rendelkezők aránya is, ugyanakkor a termelőszövetkezetekben dolgozó szak- és betanított munkások száma csak mérsékelten növekedett. A fizikai dolgozók képzésére az üzemek ma már egyre nagyobb gondot fordítanak. A legnagyobb probléma az állattenyésztésben van, ahol a szakmunkások száma mindössze 4,7 százalékot tesz ki. Ennek oka, hogy az ott levők nagy részének alacsony a szakmai felkészültsége. Ezért fontos, hogy a jövőben az üzemek erre nagyobb súlyt fektessenek, és fiatalokat nyerjenek meg az állattenyésztésnek. Az évről évre növekvő követelmények méginkább szükségessé teszik, hogy a következő időszakban a termelési szerkezet változásával a gazdaságok megfelelő szakember-utánpótlásról is gondoskodjanak. Ennek érdekében a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának irányításával a MÉM Mérnök és Vezetőképző Intézetében évente 250—260 mezőgazdasági irányítót képeznek tovább. A folyamatos utánpótlást segíti elő az is, hogy az osztálynak együttműködési megállapodása van a Gödöllői Agrártudományi Egyetemmel és annak gyöngyösi főiskolai karával, a Debreceni Agrártudományi Egyetemmel, valamint a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolával is. Így évente húsz friss diplomást fogadnak a megye gazdaságai. Az osztály azt is szorgalmazza, hogy a termelőszövetkezetek a jövőben még inkább segítsék elő ösztöndíjjal a fiatal szakemberek elhelyezését. Jelenleg 31 közös gazdaság 132 diákkal kötött ilyet, több mint fele gépészszakmunkás lesz. Megfelelő elismerés mellett A megye kedvezőtlen termőhelyi adottságai között gazdálkodó . nagyüzemekben az állami támogatás jelentősen elősegíti a képzett szakemberek foglalkoztatását. Jelenleg kilencvenhár- man. részesülnek fizetést kiegészítő állami támogatásban. Ezen kívül szolgálati lakás építéshez, illetve az egyéni letelepedéshez is segítséget kapnak. Ehhez 1982-ben és 1983-ban 5 millió forinttal járult hozzá a megyei tanács. A fizikai dolgozók képzésének feltételeit is megteremtették, miután Egerben, Hevesen, Gyöngyösön és Pétervásárán a felnőtteket is eredményesen oktatják. Évente átlagosan 1200—1300 betanított munkást tanítanak. 1983-ban például a fizikai dolgozóknak tíz szakmunkás és huszonnégy betanítottmunkás tanfolyamot szerveztek. Évente 230—240 fiatal tanítására nyílik lehetőség a már említett oktatási intézményekben. Ezen kívül a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya intézkedéseket tett borász, dohányfeldolgozó, állattenyésztő és áruforgalmi szakmák Hevesben való oktatására is. Összességében a VI. ötéves terv végére tovább növekszik az egyetemet és főiskolát végzett szakemberek száma állami gazdaságainkban, és a termelőszövetkezeteinkben. Több lesz a szak- és betanított munkás is. Mindez garancia arra, hogy a kellő érdekeltségi rendszer megteremtésével még nagyobb anyagi és erkölcsi elismerést kapjanak a szakemberek. Ezzel lehetőség nyílik, hogy a növekvő feladatokat eredményesebben megoldják, amely még több és jobb minőségű gabonában, tejben, húsban, tojásban és különböző ipari termékekben juthat kifejezésre. Mentusz Károly Az AFIT és a GELKA példája Korszerűsödő szolgáltató hálózat Kooperáció Hevesben „A közelmúltban létrehozott tanácsi kisvállalatok sikeresen tették meg az első lépéseket. A dolgozók nagyobb anyagi érdekeltsége révén nőtt a termelékenység, javult a munka minősége. Gondot jelent viszont, hogy a nagyvállalatok által biztosított előnyök egy részét nem tudták átmenteni. Ezen kell majd segíteni a jövőben ... Nem kizárt az együttműködés lehetősége sem egy-egy területen." — írtuk nemrégiben az új szolgáltatási forma előnyeiről és hátrányairól a megyei tapasztalatok alapján. Ekkor hangzott el a szakember véleménye is: Nemes János hatvani tv-szerelő kételkedve fogadta a kisvállalattá válást. — Nem tudhattuk előre, hogy ez jobb lesz-e? Most már azt mondhatom, megérte .. . Megítélésem szerint valamivel gyorsabban készülünk el a javítással, mert érdekeltebbek vagyunk. 0-000000000000 A Minisztertanács 1980- ban hozott határozatot a fogyasztási szolgáltatások szervezeteinek korszerűsítésére azzal a céllal, hogy fokozottabb érdekeltséggel a szolgáltatások minősége lényegesen javuljon, a korábbi évtizedekben kialakított szolgáltatóipari hálózatok a lakossági igénynek megfelelőbben lássák el feladataikat, szervezett felépítésük, ügyintézésük rugalmasabbá váljon. Két évvel később két nagy szolgáltató vállalat — az AFIT és a GELKA — átszervezéséről döntött a Minisztertanács, most a Gazdasági Bizottság értékelte a helyzetet, s úgy határozott: meg kell gyorsítani a korszerűsítési folyamatokat az állami és a szövetkezeti szolgáltatások körében egyaránt. A még meglévő nagyobb szervezeteknek is tudomásul kell venniük, hogy ma már az általában szabaddá vált szolgáltatóipari árak ellenére sem járható út tartósan az árak emelése, hiszen — foglaltak állást az Országos Tervhivatalban — ha az ügyfél elmarad, a vállalatok nem-tudják növelni nyereségüket. Az átszervezés, a decentralizálás, az önálló kis egységekbe való tömörülés, az érdekeltségi viszonyok összhangja versenyképessé teheti a szolgáltatásokat, s azok színvonalát tovább javíthatja, aminek elsősorban a lakosság látja majd hasznát. ooooooooooooo Az új szervezeti formák, a szolgáltatási hálózat korszerűsítésének lehetőségei döntést kívántak megyénk vállalataitól, szövetkezeteitől. Mint arról már korábban hírt adtunk, szűkebb hazánkban öt kisszövetkezet alakult, s népszerűek lettek — a termelési szférában is — az önálló, illetve a vállalati gazdasági munkaközösségek. Az előre lépés, a még korszerűbb vállalkozás és szolgáltatás jövője: újabb kisszövetkezetek alakítása, illetve a már meglévők közötti együttműködés, kooperáció. Erre van már példa: az AFIT egri szervize tervezi, hogy több hasonló kisvállalattal együttműködve specializálódjanak egy-egy járműtípusra. Az élet már a közelmúlt újdonságát is túlhaladta, s ismét lépésre kényszeríti a szolgáltatásban tevékenykedőket. Sz. I. Atomerőmű»! szakemberek Nyolcszáz foglalkozás, hétezer munkakör A Központi Statisztikai Hivatal szakemberei — az új bérbesorolási jogszabályok figyelembe vételével — ösz- szeállították a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszerének (FEOR) módosított változatát, amely 1985. január 1-től szolgál a foglalkozási, munkaköri besorolások alapjául. A FEOR egységes számjelrendszerrel jelöli a dolgozók foglalkozását, lehetőséget adva a keresők teljes körének csoportosítására foglalkozás, munkakör és beosztás szerint. Az új rendszerezés mintegy 800 foglalkozást, ezeken belül 7 ezer munkakört sorol fel. A nyilvántartott foglalkozások, illetve munka-»' körök száma nemigen változott 1975 óta, amikor az egységes rendszer első ösz- szeállítása készült, mindössze néhány új foglalkozás „született”, köztük az atomerő- művi főberendezés-, illetve segédberendezés-gépész, -gépkezelő. A módosítások főként az átcsoportosításokat, a munkakörök pontosítását, esetenként összevonását jelentik több mint ezer foglalkozásnál, illetve munkakörnél. A legtöbb vátozás az egészségügyi dogozók besorolásában lesz: az eddigi 740 egészségügyi munkaköri megnevezés az új rendszerezésben 240-re csökken. Jelentős változás az is, hogy a három műszakban dolgozó, közvetlenül a betegekkel, gondozottakkal foglalkozó ápolók, szülésznők, gondozók fizikai munkakörbe kerülnek. (Ezt az indokolja, hogy jelenlegi besorolásukban nem kaphatnak műszakpótlékot.) A termékszerkezet átalakulása, valamint a vállalatok szervezeti változása miatt számos fizikai munkakört is módosít az új nomenklatúra, illetve egyes szakterületeken összevonja a túlrészletezett bontást. Bebizonyosodott, hogy némely munkaköröket nem indokolt külön feltüntetni, hiszen esetenként — a munka jellegéből adódóan — a különféle tevékenységek összefonódnak., A fizikai dolgozók körében a legtöbb besorolásbeli változás az építőiparban történik, ahol 64 munkaköri megnevezés szűnik meg ésszerű összevonások, átcsoportosítások révén. A módosított FEOR bevezetésével megszűnik egy eddig használatos, nehézkes és magyarosnak sem mondható kifejezés: a „nem fizikai” foglalkozás. Ennek használatát korábban azzal indokolták, hogy számos foglalkozás nem tekinthető egyértelműen sem szelleminek, sem fizikainak. Mivel azonban e magyartalan kifejezésnek nem volt különösebb gyakorlati haszna, új nomenklatúrában ismét a két alapkategória, a szellemi és a fizikai dolgozó kifejezés szerepel.
