Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-10 / 7. szám

*• 4 * b f NÉPÚJSÁG, 1984. január 10., kedd A Egy net... KÉPERNYŐ ELŐTT — — Emlék, -múzeum A „BOLDOGSÁG KERTJE” HATVANBAN. A hatvani városi tanács megbízásából Né­meth József hódmezővásárhelyi háromszoros Munkácsy-díjas Érdemes művész festi meg a házasságkötő-terem nagyméretű — 2,3X4.6 méteres — pannóját. A Boldogság kertje cí­mű alkotáshoz az elmúlt év nyarán kezdett hozzá a művész, s az idén április elején ké­szül eL A falemezre olajtemperával készülő mű témája — a helyhez illően — a család. Képünkön: a készülő mű és alkotója... (Fotó: Szabó Sándor) Fotókiállítás a könyvtárban Kapuk, képek a falon Az eredeti cím: Az em­lékmúzeum. A fentebbi, gondolatj eles felbontása az eredetinek azt kívánja csu­pán jelezni, hogy inkább egy emlék múzeumát, pon­tosabban a 30-as évek vége egy múzeumi emlékét láttuk a képernyőn, amellyel a restaurátor, a múzeum gon­dozója ráadásul nem na­gyon tett mást, mint hogy leporolta. Ügy, ahogy. He- lyenkint sehogy. Katajev ko­rabeli szatírája jó négy év­tizeddel ezelőtti, sőt még annál is régebbi „közálla­pot” fintora, kaján tükörké­pe a majd félévszázaddal ezelőtti szovjet valóságnak. Az alapötlet szimpatikus és időtálló, a fel- és kidolgo­zás azonban nagyon is kor­hoz kötött és nem is bírta ki az eltelt félévszázadot. Legalábbis így, ebben az érintetlen, vagy majdhogy­nem érintetlen formájában. Amikor sem a daramaturg, sem a rendező nem nyúlt határozott kézzel e szatírá­hoz, hogy az alapötlet fel- használásával, „katejevi” szellemben ugyan, de kor­szerűbb értelmezésben vi­gyék azt a képernyőre. Egyetlen példát arra, hogy mennyire hamis dolog — vagy a kényelem oka ez? — a túlságos hűség az „ere­detihez”. A városka tanács­elnöknője kétszer is azzal riogatja képernyőn, a világ­raszóló ötlettel a világot megmozgatni igyekvő ügy­buzgó és fiatal „tanácsno­kát”, hogy: ...tedd le az asztalra a párttagköny­ved. ..”. A harmincas évek szovjet országában ez lehe­tett akár még reális fenye­getés is, de a nyolcvanas évek Magyarországában ez már egyszerűen érthetetlen és csak arra alkalmas, hogy torz képek alakulhassanak ki a gyanútlan és tájékozat­lan hazai nézőben. Gaál Albert rendezése nem sok leleményt árult el. A szűk és lefényképezett szín­padi világban szinte halla­ni vélhette az ember a rosz- szul ácsolt díszletek nyikor­gását is, mint ahogyan nyi­korgóit, csikorgott az egész előadás. Gaál nem találta meg — ebben a formában nem is lelhette meg, per­sze —, a kellő stílust, egy­fajta sajátos és egységes hangvételt a játék dinami­kájában, alaphangjában, a szereplők, a színészek veze­tékében. Straub Dezső volt H étfőn reggel hat óra előtt néhány perccel a Csavarcsavaró Gyárban senki nem sejtette, hogy ez a nap Pántlikás Gáspár esztergá­lyos jóvoltából különleges világnapként vonul be a gyár történetébe. Na, de ne vágjunk az ese­mények elé! Munkakezdés előtt, szoká­sához híven, Pántlikás Gás­pár előkészítette a munka­darabokat, pontosan hat órakor beindította az eszter­gát, és dolgozni kezdett. Igen, kérem, dolgozni kez­dett. Lehet, hogy ez így, első hallásra hihetetlen, de tes­sék elhinni, így történt. Nem vett részt a vasárnapi sport- események megvitatásában, nem érdekelte, hogy Nyilasi Ausztriában már egy tucat gólt lőtt, arra sem reagált, hogy miért mondott le No- vák Dezső, a Fradi edzője. Nem. ö egyszerűen dolgo­zott Nem érdekelte, hogy a műhely közepén a beírónő már egy negyedórája a szombat esti tévéműsor haj­meresztő jeleneteit meséli az anyagmozgatóknak. Pánt­likás Gáspár csak a munka­darabra koncentrált, a gép munkáját figyelte. És ez volt a baj. Hat óra negyven perckor már az egész műhely felfigyelt a szokatlan jelen­ségre. Azonnal jelentették a művezetőnek, aki éppen az az, aki olyan tempót dik­tált a színpadi — pardon — képemyőbéli történésnek, hogy helyenkint felkelt az érdeklődésünk Az emlékmú­zeum iránt. A többi színész azonban csak tisztességgel és némi kínlódással birkózott meg a lehetetlennel: egy idejétmúlt formájú, atmosz- férájú játékot úgy eljátsza­ni a televízióban a mának, ahogyan azt megírták még félévszázaddal ezelőtt, szín­pad számára. Mert legyünk őszinték: Katajev nem Szaltikov Scsedrin, vagy Ilf Petrov. Más szóval, amit írt, az nem állta ki ebben a formában az idők próbáját. Kár volt ezt az emléket így kihoz­ni a múzeumból. Gyurkó Géza Humorkrónika, tanulságokkal Szombat este megválto­zott a Telepódium prog­ramja. Az Áldozat vissza­tér című Robert Thomas darab helyett Görög László Ez nem volt egy Amerika című humorkoktélját vetí­tették. A szerző a harmincas évek Budapestjének közked­velt alkotója volt. Az erő­södő fasizálódás emigrációra kényszerítette, s ezt követően Amerikában dolgozott, ott is bizonyítva sokrétű képessé­geit. A munkáiból készített vá­logatás szellemi csemegének ígérkezett. Annál is inkább, mert a hajdani idők hangu­latából adott ízelítőt, amo­lyan történelmi visszapillan­tást a nevetés krónikájából. Arról mindenképp meggyő­zött bennünket, hogy egy rutinos, kitűnően felkészült író szórakoztatta apáinkat, nagyapáinkat. Olyan egyé­niség, aki túllépte a har­sány kacagtatás korlátáit, aki képes volt az emberi mélységek felvillantására is, akit mindig az igazi humá­num vezérelt. Az ilyen jellegű művei kiállták az idő próbáját, maradandó értékük aligha vitatható. A baj csak az, hogy olyan jelenetek is be­kerültek a „koktélba”, ame­lyek túl sok szállal kötőd­tek az egykori évtizedek­hez. Ezeket egy kissé értet­lenül, idegenkedve fogadtuk, a valaha mosolyt fakasztó poénok ma már nem ültek. Szerencsére a konferanszié szerepét vállaló Straub De­üzemi büfében reggelizett. Amikor értesült Pántlikás Gáspár viselt dolgairól, ijed­tében bekapott még két túróstáskát, és visszasietett a műhelybe. Az események ezután már drámai gyorsasággal követ­keztek. 7 óra 10 perc: Negyedórás tanakodás után a művezető és a csoportvezetők úgy dön­töttek, hogy erről a hihe­tetlennek tűnő eseményről tapintatosan értesíteni kell a főművezetőt, az üzemi or­vost, mert ők már nem fe­lelhetnék Pántlikás Gáspár elmeállapotáért. 7 óra 40 perc: Az üzem­orvos tízméteres távolságból titokban sokáig figyeli Pánt- liást, majd összegezve a lá­tottakat, konzílium összehí­vását rendeli el. Javaslata szerint a konzíliumon a kö­vetkező elvtársak vesznek majd részt: a vállalat igaz­gatója, az szb-titkár, két SZTK-idegorvos és egy rend­őrségi szakértő. Ugyanakkor utasítást ad a művezetőnek, hogy Pántlikás munkahelyét zsö gondoskodott arról, hogy az egyébként bántó hiányosság ne hasson túl za­varóan. Jó érzékkel adta elő azokat a slágereket, amelyekért elődeink rajong­tak, amelyek megteremtet­ték a régvolt évtizedek sa­játos légkörét. A tanulság így js magvas: humorkrónikira szükség van, de az csak akkor bűvölt el a nézőket, ha megjelelő szervirozásban kapják... (pécsi) Osváth Júlia A kétszer háromnegyed órában megismertünk egy élete magasában élő — és nemcsak korszerint nagysza­bású — művészt Osváth Júliában. Már rég nem fo­rog a színpadon, de min­den mozdulatában ott mo­zog a drámai készenlét. Ha kell, a belső indításra hall­gatva virággal kínáltatja meg magát, s miután az asz­talon álló vázában szebb is van, mint amilyet kap a kérdezőtől, hát kicseréli azt és a teltebb rózsával ját­szik tovább. Miközben em­legeti elsajnálja azokat a nagyokat, akikkel még együtt sikerült színpadon élnie: „ö, az a Sándor Erzsi, aki het­venöt éves korában molylep- ke-szállott szobában élde­gélt." És ennek az ízes mondatnak szinte válaszol­va körüljárja a kamera azt a nagy fákkal zöldellő ker­tet a művésznő körül, ahol ő lakik. Vallja, hogy jól zongorá­zik, maga sem tudja, hogy mikor és hogyan, de meg­tanulta Beethoven szonátáit érteni, akinek a nevét „kis- béka idejében” betűnként tagolta végig. Parádés, patétikus szere­peit már a tévé előtti kor­szakban is felvették. Hang­ja ma is élményt nyújt. Tartása a színpadon való­ban királyi. Tisztában van most is egykori fontosságá­nak, ahogyan életéről, mint egy megfejtett keresztrejt­vényről nyilatkozik. Monda­tai egyszerűek, szinte a rá- csodálkozás erejével mered­nek a nézőre. Mekkora egyéniség, milyen sugárzó magabiztosságot áraszt ma­ga körül. Még most is! Vagy mi szürkültünk el ennyire, hogy fényévnyi magasságban látjuk ma ezt az énekest, aki magával ragadta „akko­riban” az operai világot? biztonsági okokból erős vas­ráccsal vegyék körül. 8 óra IS perc: A konzíliu­mot nem tudják megtartani, mert a titkárnő közli, az igazgató külföldi ügyfelekkel gyógyfürdőbe ment, s egy­úttal tyúkszemet is vágat. Az egyik ideggyógyász sza­badságon van, a másik pedig egyedül nem hajlandó szak- véleményt mondani. 9 óra 20 perc: Pántlikás Gáspár továbbra is kitartóan, megállás nélkül dolgozik, az esztergagép és a fedélzeti műszerek kifogástalanul üze­melnek. 10 óra 10 perc: A vállalat szakszervezeti bizottsága a nagy érdeklődésre való te­kintettel sajtófogadást ad, ahol a meghívott újságírók elfogyasztanak 235 szendvi­cset, 42 üveg sört és üdítőt, egy kondér feketét. Pántlikás zsíros kenyere továbbra is érintetlen az esztergapad tetején. 11 óra 35 perc: Megérkezik az igazgató. Egészséges, a tyúkszemműtét sikerült, vér- keringési zavarok nincsenek, pulzus normális, a hőmér­Pályázat pedagógusoknak A hagyományokhoz híven több megyei szerv az idén is pályázatot hirdetett peda­gógiai tanulmányok írására. Ennek alapvető célja az, hogy a gyakorlati nevelő­oktató munkában, a gyer­mekvédelemben, az irányí­tásban, a mozgalmi tevé­kenységben, a továbbképzés­ben elért eredményeket ösz- szegyűjtsék, illetve tudomá­nyos szinten feldolgozzák. Nemcsak az óvónők, a ta­nítók és a tanárok nevez­hetnek be, hanem a külön­böző alkotóközösségek is. Az 1984. évi téma címe: A nevelési-oktatási intézmé­nyek és környezetük. A gon­dolatkör meglehetősen sok­rétű, s magában foglalja — többek között — a nevelés helyi rendszerének, az iskola koordináló szerepének tag­lalását, a lakóhely kulturá­lis hagyományainak elemzé­sét. Beküldési határidő: augusztus 15-e, a terjede­lemhatár harminc oldal. Az eredményhirdetésre novem­ber első hetében kerül sor. A kiírási feltételeknek megfelelő, magas szintű írá­sokat a megyei pedagógus továbbképző kabinet az Or­szágos Pedagógiai Intézet­hez továbbítja, azaz esélyes, ként indulhatnak az orszá­gos versengésben is. séklet 0 fok körül, alig vál­tozik. A totón nincs 13+1-es találat, a tízesekre is 238 forintot fizetnek. 12 óra 35 perc: A rádióban tánczenei koktél, az üzem­ben közlekedési rendőrök irányítják a megnövekedett forgalmat. Mindenki az im­már 6 óra 35 perces meg­állás nélkül dolgozó munkást akarja látni. Az üzem dol­gozói, a testvérüzemek és a felügyeleti szervek küldöttei kettős sorokban vonulnak el Pántlikás Gáspár vasráccsal körülvett munkahelye mel­lett, és némán tisztelegnek a munka hőse előtt. Pántli­kás elfoglaltságára való te­kintettel az autogramokat az igazgató titkárnője oszto­gatja. A későn jövők tői elő­jegyzést is elfogadnak. 14 óra 01 perc: Lejárt a munkaidő. Pántlikás Gáspár megtörli izzadt homlokát, majd a közös vízcsapnál megmosakszik, felöltözik, és mint aki jól végezte dolgát, hazamegy. A fenti események kivizs­gálásával megbízott testület jegyzőkönyvben rögzíti a vizsgálat eredményeit, és megállapítja: Pántlikás Gás­pár nyolcórás munka végez­tével egészségesen távozott. Tettének oka egyelőre isme­retlen. A vizsgálatot foly­tatják. Kiss György Mihály A Megyei Könyvtár aulá­jának és emeleti folyosójá­nak falait tegnap óta meste­ri mívű egri kapuk fotói dí­szítik. A kiállítás anyaga Molnár István gondosan kiválasztott felvételeiből áll, mintegy harminc darabot mutatnak be ez alkalommal. A képe­ken részleteiben tárulnak fel a szellemes portálkikép­zések, a kovács- és ötvös­munka remekei. művészek Szövetsége, Észak­magyarországi Területi Szer­vezete hétfőn tartotta éves, számvető értekezletét Mis­kolcon. A Czinke Ferenc el­nökletével tartott ülésen Ma- zsarojf Miklós művészeti tit­kár tartott részletes beszá­molót a három északi me­gyét átfogó területi szerve­zet életéről és ismertette az 1984-es esztendőire elkészí­tett munkatervet. A tanács'-“ közösöm, az előterjesztett jelentést igen sokrétűen vi­tatták meg. Nagyon markán­san rajzolódott ki, hogy nap­jainkban a művészeti alkotó- tevékenységtől elválasztha­tatlanok az egzisztenciális kérdések. Míg a jelentésben szereplő művészeti, szerveze­ti jellegű gondok a vitában alig kaptak hangot — első­sorban a három megye ta­nácsi szerveinek képviselői szóltak a szervezeti keretek javítási lehetőségeiről —, az alkotó közösségek, és ezzel kapcsolatosan az értékesíté­si lehetőségek igen éles meg­fogalmazásokban kerültek szóba. Néhány érdekes adatot — kiemelve közülük a Heves megyét érintőket — érdemes külön is feljegyezni. A te­rületi szervezethez jelenleg harminckilenc művész tarto­zik. ennyien tagjai a szövet­ségnek. Ebben a számban nincsenek benne azok a mű­vészek, akik nem a szövet­ségnek. hanem a Képzőmű­vészeti Alapnak a tagjai. Heves megyében jelenleg tizenegy művész él. Az el­múlt évben a három megyé­A tárlathoz rejtvénysoro- zat párosul. Az emeleti ki­lenc képről meg kell állapí­tani, hol található, amit áb­rázol. A rejtvényfotókat la­punk is közli, akárcsak a já­tékszabályokat. Érdemes a feladaton el­gondolkodni, hiszen a helyes megfejtők között értékes ju­talmakat sorsolnak ki — fő­díj egy ötven 'kötetes kis­könyvtár. A kiállítás március végéig látható. ben, húsz művész közremű­ködésével, 42 egyéni tárlatot rendeztek, a 35 csoportos kiállításon pedig 30 tag vett részt. Ebből Heves megyé­ben tizenegy egyéni kiállítás volt, hat művész részvételé­vel, és huszonegy csoportos tárlat, hat művésszel. A te­rületi szervezet közreműkö­désével, létrehozott hét na­gyobb tárlat közül messze kiemelkedően eredményes a hatvani IV. országos port- rébiennálé, s külön elisme­rést kapott Moldvay Győző, a város művészeti életének szervezéséért. Szó esett a decentralizált zsűrizés kez­deti nehézségeiről, a helyi szakemberek hiányáról, az újfajta képcsamoki vásárlá­sok. visszásságairól, a kül­földi kapcsolatokról. Heves­ben a Csebokszárival való együttműködés bővítésén fá­radoznak, de szó van egy francia kapcsolat megterem­téséről is. A szocialista szer­ződések ügyében Heves me­gye sajnos, lemaradt, ám a közelmúltban a megyei ve­zetőkkel tartott megbeszélés reményt nyújt a hevesi üze­mek és képzőművészek kö­zötti szerződéses kapcsola­tok teremtésére. Megjavul­nak Egeiben a kiállítási le­hetőségek is. A új esztendő munkaiter- vében a felszabadulás 40. évfordulójának a művészet sajátos eszközeivel való meg­ünneplése, s nem utolsósor­ban — az alkotó közösségek életének megindításával — az egzisztenciális helyzet ja­vítása játszik domináns sze­repet. Előkészítő matematikából és fizikából Felvételi előkészítő kezdődött hétfőn fizikából. A tízszer háromórás foglalkozásokat az egri főiskola Leányka úti épü­letében rendezik, főiskolai tanárok vezetésével. Matematiká­ból pénteken indul hasonló sorozat a Líceum épületében. Még bárki bekapcsolódhat a munkába, aki jelentkezik a TIT megyei Szervezeténél. (farkas) Tettének oka ismeretlen Szervezeti élet és egzisztenciális gondok Tanácskoztak a képzőművészek A Magyar Képző- és Ipar-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom