Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-22 / 18. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. január 22., vasárnap 3. Az árak, a fogyasztás és a nemzetközi fizetőképességünk A rádió, a televízió és az újságok révén, mindenki megtudhatta, illetve megtudhatja, hogy ez év január 23-tól, néhány árucikkért és szolgáltatásáért többet kell fizetnünk, mint eddig. Nem örömhír ez senki számára, hiszen például az egyik érintett árucikk éppen a hús és a húskészítmények köre, amelyekből szinte mindennap és bőven fogyasztunk. Az építkezők számára sem kelemes meglepetés, hogy jelentős mértékben emelkedik a cement, a tégla, a cserép ára. De rögtön hozzátehetjük, hogy a bejelentett fogyasztói áremelés nem öröm a kormányzati szervek számára sem. Olyan intézkedésről van szó, amit, ha tetszett, ha nem — mindenképpen meg kellett tenni, hogy ezzel is hozzájárulnunk az ország nemzetközi fizetőképességének megtartásához. De mit is jelent ez? Az 1970-es évek elején bekövetkezett olajválság, majd az azt követő világgazdasági válság következtében rendkívül nehéz helyzetbe került a magyar népgazdaság. Éppen ezért az elmúlt évtizedben igen sok kölcsönt kellett felvenni ahhoz, hogy a népgazdaság működésének feltételei — többek között a szükséges energiahordozók, nyersanyagok megvásárlása — biztosítottak legyenek. A nagy összegű kölcsönök felvétele ugyanakkor az ország eladósodásához vezetett, és ahhoz, hogy további kölcsönök felvételét már nagyon meg kellett fontolni. Sőt, el kell kezdeni a kölcsönök törlesztését is. A helyset csak nehezítette, hogy a világgazdasági válság a vártnál jóval továb’■> A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala közli: A kormány felhatalmazása alapján az Országos Anyag- és Árhivatal, illetve a Pénzügyminisztérium az alábbi intézkedéseket hozta. Az 1984. évi népgazdasági terv előirányzataival összhangban 1984. január 23-tól több termék és szolgáltatás fogyasztói ára, illetve díja emelkedik. A hús és húskészítmények átlag 21 százalékkal drágulnak. Ezen belül a sertéshús ára az átlaghoz közeli, a marhahúsé az átlagot meghaladó mértékben, a baromfihúsé és a halé pedig átlagosan 10 százalékkal emelkedik. Például a sertéscomb és a rövidkaraj kilogrammonkénti ára 90 forintról 110 forintra, a marharostélyosé 62 forintról 78 forintra, a sertésmáj 72 forintról 76 forintra emelkedik. A párizsi ára kilogrammonként 60 forint helyett 70 forint, a gyulai kolbász 136 forint helyett 170 forint lesz. A negyven dekagrammos sertéshúskonzerv ára 29 forintról 36 forintra emelkedik. A növényi alapú tartósító, ipari termékek átlagosan 20 százalékkal drágulnak. Például a 24 forintos (5/4 üveges) őszibarackíz ára 30 forintra, a zöldborsókonzervé (5/4 üveges) 15,20 forintról 17,20 forintra, a 0,5 literes palackos rostoís gyümölcs- italé 5,80 forintról 7,40 forintra emelkedik. 1984. január 23-tól emelkedik valamennyi, étkeztetést nyújtó egészségügyi, oktatási, szociális intézmény élelmezési költségnormája (átlagosan mintegy 10 százalékkal), valamint a munkahelyi étkeztetés költségnormája. A költségnormák növekedésével azonos mértékben emelkednek a lakosság által fizetett térítési díjak is. Az ingyenes ellátást nyújtó intézményekben (például kórhúzódik és még ma sem lehet látni a végét. Mindez szükségszerűen arra kényszerítette népgazdaságunkat, hogy alapvetően saját erejéből oldja meg a gondjait és biztosítsa a további fejlődés feltételeit. A beruházások jelenlegi szintjét tovább csökkenteni alig léheteséges, mert ezzel a későbbi fejlődést bénítanánk meg. A világ legtöbb országát negatívan érintő válság hatására az elmúlt években egyre több ország jelentette be a fizetésképtelenségét és kérte a törlesztések átütemezését. A fizetésképtelenség rendkívül kellemetlen következményekkel jár. Egyrészt a valuta és a hitelhiány miatt lehetetlenné válik az importtermékek megszerzése, s ez sok esetben a hazai termelés drasztikus visszaeséséhez vezet. Emellett ugyancsak számolni kell az életszínvonal szintén drasztikus csökkenésével. És még azzal, hogy az átütemezést végrehajtó bankok szinte saját kezükbe veszik az adott ország gazdaságpolitikájának irányítását, hiszen csak így látják biztosítottnak az általuk nyújtott hitel visszafizetését. De a fizetésképtelenség mindezeken túl nagyon negatívan befolyásolja az adott ország nemzetközi megítélését is. Ami megint jelentkezhet például az ország idegenforgalmának visszaesésében, a kulturális, a gazdasági, a politikai kapcsolatok szűkülésében. S házak) a kiadási többletet az állami költségvetés viseli. A sör fogyasztói ára átlagosan 15 százalékkal nő. Ezen belül például a 0,5 literes Kőbányai világos ára 7,50-ről 9-re, a 0,5 literes Kinizsié 9,50-ről 10 forintra emelkedik. A háztartási tüzelőolaj ára 20 százalékkal, a literenkénti 4 forintról 4,80 forintra. Az éjszakai áram tarifája 50 százalékkal, kilowattóránként 40 fillérről 60 fillérre emelkedik. Az építőanyagok közül átlagosan 20 százalékkal emelkedik a téglafélék, 30 százalékkal a cement és a cserép, 11 százalékkal egyes cement alapú termékek fogyasztód ára. A személygépkocsi fogyasztói ára — a beszerzési árak növekedése miatt —, átlagosan 6—7 százalékkal emelkedik. Az áremelés az egyes típusokat differenciáltan érinti. Például a Lada 1200 S típusú személygépkocsi ára 125 ezerről 134 ezerre, a Trabant Limousiné 69 ezerről 75 ezerre. A víz- és csatornadíjak differenciáltan emelkednek. Ez átlagosan családonként havi 10—15 forint többlet- kiadást jelent. (Az áremelés az állami bérlakásokban lakókat nem érinti.) A szabadáras élelmiszerek, iparcikkek és szolgáltatások árai vállalati döntések alapján, központi ellenőrzés mellett, a piaci viszonyok függvényében, az előző évek gyakorlatának megfelelően változnak a továbbiakban is. ★ Az 1984. évi népgazdasági terv előirányzatai szerint a lakosság pénzjövedelmei 8 százalékkal, ezen belül a bérek és keresetek 4,8—5,0 százalékkal, a pénzbeni társadalmi juttatások mintegy 12 százalékkal emelkednek. A fogyasztói árintézkedésekkel összehangolva központi szociális juttatást nöminden újra visszahat — ugyancsak károsan — a gazdasági helyzetre, a lakosság életszínvonalára, — olyan bűvös kör ez, amelyből szinte lehetetlen lenne kitörni. Nem véletlen tehát, hogy pártunk és kormányunk gazdaságpolitikájában központi kérdés ma: az ország fizetőképességének megőrzése, ami egyben a további fejlődésünk záloga is. Az persze, más kérdés, hogy mindezért rendkívül szívós, nemegyszer szinte emberfeletti erőfeszítéseket kell tenni. Biztosítani kell elsősorban art, hogy a hitelek utáni kamatot időben visszafizessük, biztositani szükséges, ha nem is máról holnapra, a felvett alaptőke visszafizetését és mindemellett bizonyos tartalékot is szükséges képezni. És mindez a rendkívül kedvezőtlen külgazdasági és nemzetközi környezetben. Alapvető tehát, hogy az importunk szinten maradjon, ugyanakkor viszont az exportunk dinamikusan nőjjön. Olyan időszakban, amikor a világpiacon pangás van és a legkitűnőbb cikkeket is nehéz eladni. Mindez érthetővé teszi, hogy az ipar, a mezőgazdaság, a külkereskedelem mellett a lakosság hozzájárulása is szükséges gondjaink megoldásához. Az elmúlt esztendőben a költségvetés 66 milliárd forintot fordított a fogyasztói árkiegészítésre. Az állam a sertéshús fogyasztói árának 28, a marhahús árának 40, a húskészítmények árának 27—38 százalékát vállalta magára. Ezért vált szükségessé a hús-, a húskészítmények árának emelése, amely egyrészt csökkenti az állami hozzájárulást. másrészt pedig az árnak a fogyasztást mérséklő hatására bizonyos árualavelő intézkedésekre is sor kerül. 1984. január 1-től havi 70 forint kiegészítést kapnak azok a nyugdíjasok, nyugdíj- szerű szociális ellátásban részesülők, akiknek a nyugdíja, juttatása 1983. decemberében a havi 2800 forintot nem haladta meg. A kiegészítést azok is megkapják, akiknek a nyugdíját, juttatását 1984. január 1. után állapítják meg, és annak összege nem érd el a havi 2800 forintot. Egyidejűleg 1984. január 1-től havi 70 forinttal magasabb lesz a nyugdíjak legkisebb összege, a házastársi pótlék, valamint a pótlékra jogosító összeghatár, a meghatározott összegű szociális ellátás; ez utóbbinál az eltartott hozzátartozóra járó ellátások összege is, továbbá a sorkatonák hozzátartozóinak járó családi segély. Január 1-től gyermekenként havi 70 forinttal emelkedik a családi pótlék és a gyermek után járó jövedelempótlék is. A gyermekgondozási segély összegét — a gyermekek számától függetlenül — ugyancsak 70 forinttal egészítik ki. A kiegészítés ugyanazon személy részére csak egy jogcímen jár. Ezt az érintettek — külön kérelem nélkül — már az 1984 január hónapra járó ellátásukhoz megkapják. A felsőoktatási intézmények nappali tagozatos hallgatóinak juttatása havi 70 forinttal emelkedik. Az alapvető építőanyag- árak emelkedése miatt az 1984. január 1. után megkötött lakásépítési (vásárlási) kölcsön- (adásvételi) szerződéseknél az eltartott gyermekenkénti szociálpolitikai kedvezmény összege 30 ezer forintról 40 ezer forintra, a más eltartott családtagok utáni szociálpolitikai kedvezmény pedig 20 ezerről 30 ezer forintra emelkedik. pokat szabadít fel az export számára. De még így is ebben az évben 53 milliárd forintot szükséges a fogyasztói árkiegészítésekre fordítani. A tervek szerint a tavalyi áremelkedés áthúzódó hatásával együtt az idei fogyasztói árszínvonalemelkedés 7—8 százalék lesz. És ha nem jön közbe egy újabb aszály, vagy a világgazdaságban egy váratlan nagyhatású esemény — bízzunk benne, hogy nem így lesz —, akkor újabb központi árintézkedés aligha várható az idén. De éppen e rendkívül bonyolult és nehéz külgazdasági helyzetben ahhoz is hozzá kell szoknunk, hogy az áremelések gyakoribbá és és összegében is jobban érezhetővé válnak, mint mondjuk a hatvanas, vagy a hetvenes évtizedben. Hiszen például, ha emelkedik a világpiacon az olaj, vagy az ipari nyersanyagok ára. nyilvánvaló, hogy ez előbb vagy utóbb az átlagfogyasztó pénztárcáját is érinti. A mostani, sokak szerint a magyar népgazdaság talán egyik legkritikusaHh időszakában pártunk és kormányzatunk minden erővel azon van, hogy az életszínvonal ne csökkenjen, elért vívmányaink megmaradjanak. Mindezt nem lehet a véletlenre bizni, meg kell hozni a szükséges intézkedéseket érte és miatta. S bár furcsának tűnik, hogv az életszínvonal megtartásához a fogyasztói áremelés is hozzájárul — ez mégis így van. Hiszen azért, hogy megmaradjon a nemzetközi fizetőképiességünk, ami a fő biztosíték az életszínvonal megőrzésére — nekünk, fogyasztóknak is áldoznunk kell. Kaposi Levente Vetés: márciusban Kötik a szerződéseket a cukorrépára A cukoripar tavaly a kedvezőtlen időjárás ellenére megtermelte az ország cu_ korszükségletét. Amint az ágazat értékeléséből kitűnik, az aszály következtében a tervezettnél 2000 vagonnal kevesebb — 44 000 vagon — répa érkezett az üzemekbe, ám a magasabb cukortartalom, a kedvezőbb tárolási lehetőségek, s a rövidebb betakarítási-feldolgozási időszak eredményeként összesen 454 000 tonna cukrot állított elő az iparág 11 gyára, és ez fedezi a lakosság igényeit. A feldolgozás befejeztével az üzemekben megkezdődtek a karbantartási munkák. A gyárak a mezőgazdasági partnerekkel ezekben a napokban már kötik az idei termeltetési szerződéseket. Nehéz feladat vár a termelőkre, hiszen a tartós csapadékhiány miatt még mindig csekély a talaj víztartalma, ami csökkenti a gazdag termés esélyeit. Ugyanakkor csupán 25 ezer hektáron biztosították az öntözés feltételeit. A termelés költségei növekednek, s a betakarító gépsorok egy része elöregedett, s mindez visszaveti a termelési kedvet. Éppen ezért az üzemek kedvezményeket adnak mező- gazdasági partnereinek. A gyárak részt vesznek a vetőmag beszerzésében, a melléktermékek átadásával értékes takarmányhoz juttatják partnereiket. Az 1984-re tervezett 115 000 hektár cukorrépa termőterület döntő többségére már megkötötték a szerződéseket. Az állami állami gazdaságok, tsz-ek elképzelése szerint az idén más éveknél korábban, már március második felében megkezdődnek a vetések. Emelik több termék és szolgáltatás árát Kiegészítés az alacsony nyugdíjakhoz és egyes juttatásokhoz Csendes ma a tájház ESKÜVŐK MEGRENDELÉSRE Mikófalvi valutadöngölo Mint a televízió „Legek” — című műsorából kiderült, a mikófalvi Kovács Erzsébet, több mint hétszázszor volt menyasszony. Mindez nem kalandortermésze- tének, hanem az IBUSZ csaknem tíz esztendeje virágzó vállalkozásának köszönhető. Ha az Egerbe érkező, zömében nyugati turistáknak ízig-vérig magyaros mulatságra szottyan kedvük, az IBUSZ szervez nekik — mégpedig lakodalmat Mikó- falván. Csak egyeztetni kell az időpontot, felpattanni az autóbuszra, s az ezerkétszáz lelkes kis bükki faluban már áll is a bál. A népi együttes tagjai gatyába bújnak, vagy alsószoknyákat öltenek (kinek mi dukál), magukra veszik népviseletük legékesebb darabjait, kinevezik a vőlegényes és menyasszonyos házat, kitakarítják a tájház udvarán felvert sátrat, megterítenek, helyükre állítják a szereplőket, majd a vendégek érkezésekor, a busz ajtajának csapódásra a vőfély felkapja pátlinkás fokosát, és elkezdi mondókáját: „Békesség a házban, jó napot kívánok! Én itt a vőlegény követeként állok...” Aztán megkezdődik a lakodalom a régi forgatókönyv szerint, mikófalviul, — ki tudja hányadszor. Télen ritkábban, nyáron gyakran heti három alkalommal is. Kikérik a buzogányt, kikérik a menyasszonyt (a munkahelyéről már két nappal korábban), elbúcsúzik a vőlegény, elbúcsúzik arája, közszemlére kerül a stafirung, lezajlik a műesküvő. „Könnynek, zokogásnak nincsen itt ma helye, Mert ahova indul, boldogság a neve...” Aztán megszólal a klarinét, és megremegnek a húrok. A vendégek tátott szájjal bámulnak, kattognak a fényképezőgépek, berregnek a filmfelvevők, dolgoznak a tolmácsok. Eközben az Eger Hotel konyhájáról megérkezik a tyúkhúsleves, a töltött káposzta, a disznótoros, a sokféle sütemény, és persze a bor meg a pálinka, hogy gyorsabban oldódjanak a vendégek gátlásai, hogy igazi magyar ízeket érezze- nek, magyar mámort magyar mulatságban, egészen a menyasszonytáncig, és még azon is túl. Végül is mindenki jól jár. De a kezdet más volt talán kicsit őszintébb. Kovács Károly, a csoport vezetője ma a község postása. Kézbesítés közben találok rá. — Tudja, valamikor a Borsodnádasdi Lemezgyárban dolgoztam, de megromlott az egészségem. Köny- nyebb kenyérkereset ^után kellett néznem. Tudták' rólam, hogy szeretek szervez- getni, meg jól ismerem a A népi együttes alapítója: Kovács Károly postás. (Fotó: Perl Márton) falut — hát rám bízták a művelődési ház vezetését. Magam nem voltam nótázó, mulatozó fajta. De tudtam, hogy sokan ismernek olyan dalokat, táncokat, amelyek csak Mikófalván élnek, és kár volna, ha feledésbe merülnénék. Házról házra jártam, s toboroztam az embereket a ,,kultúrba”. — Mikor is volt ez? — Ügy 1961 körül. Azóta folyamatosan dolgozunk. Kovács Sándorné, egy falubeli asszony sokat segített az elején. Aztán az együttes olyan szintre jutott, hogy a mi tudományunk már kevésnek bizonyult a továbblépéshez. Akkor, 1972-ben kapcsolódott be a munkába Nemes Józsefné, az egri IBUSZ dolgozója, a néptánc nagy ismerője. Az ő ötlete volt az idegenforgalmi lakodalmas. 1974 őszétől csináljuk. Ennek köszönhető, hogy sok hagyományőrző fesztiválon szerepeltünk már sikerrel; Baján, Szegeden, Veresegyházán. Még külföldre is eljutattunk — a csehszlovákiai Kirovban, Rimaszombaton, sőt az ausztriai Randeggben is felléptünk a lakodalom színpadi változatával. Farkas Lajos raktáros és „hivatásos vőfély”, 1977 óta áll a művelődési ház élén. Mi vonzza a fiatalokat ebbe a csoportba? — Kis falu ez. Nincs más mulatság, csak a lagzi, meg négy-öt bál évente. A művelődési ház is nagyon lerobbant állapotban van. A lagzizás összetartja a fiatalokat. — Anyagilag megéri? — Nem tudom, hogy az IBUSZ mennyit nyer a dolgon. Mi, szereplők 40—60 R-ot kapunk alkalmanként, a zenészek kétszáz körül. Sokan lemondják a vacsorát — kikérik az árát. A menyasz- szonytáncból befolyó összeg évente kb. negyvenezer forint. Ez közös pénz, elkiránduljuk, ruhákra költjük. ★ Hajlamosak vagyunk idegenkedni népszokásaink aprópénzre váltásától. Ez részben jogos, mert nem igaz, hogy jelenünkkel kevesebb dicsekedni valónk vart, mint megcukrozott múltunkkal. Mikófalván viszont valódi hagyományok őrzése folyik. A Mercedes- buszok csupán kibiceket hoznak — még pénzt! Szabó Péter
