Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-22 / 18. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. január 22., vasárnap D. B. Cooper üldözése Amerikai film NYELV ÉS GAZDASÁG Aki nem tud arabusul.,.? , MINDENNAPI NYELVÜNK Haszontalan: hasztalan Nem véletlenül írunk e címbeli két szóalakról. Újabban elég gyakran tapasztaljuk, hogy egyesek egyenlőségi jelet tesznek a két nyelvi forma közé. Elsősorban a szóbeli közlésekben, a hozzászólásokban, a társalgási nyelvben jelentkezik ez a hibás szóhasználat. A két szó elbizonytalanodó használati értékéről árulkodnak azokba példák is, amelyek az iskolai dolgozatokban lelhetők fel. A két szó helyes használatáról bizonykodó példáinkból kitűnik, hogy valóban el kell határolnunk egymástól jelentéstartalmukat és használati értéküket: „Haszontalan és hasztalan / hullajtozik papírcafat: . / valót mond mégsem igazat / zászlólkodva a tűzfalon” (Veress Miklós: Otthontól hazáig). — „Most hogy a hetvenes szám / Helytelen oldalára kerültem / hasztalan már / Búvóhelyet keresni” (Vas István: Heb. ven). — „Mikor a költők kiejtik kezükből a tollat, / mert látják, úgyis hasztalan a szó” (Kálnoky László: Miért fekszenek a bálnák a parton?). — „Jó volna idejekorán gátat vetni a haszontalan légvárépítésnek” (Népújság, 1983. nov. 24.). — „A gyors népszerűség illékony és haszontalan’’ (Népszava, 1983. nov. 26.). /Példatárunk nyomán egyértelművé válik, hogy a hasztalan szóalakot ebbe a rokon értelmű szósorba illeszthetjük bele: hasztalan, azaz sikertelen, hiábavaló, kárba veszett, eredménytelen, hatálytalan, meddő stb. A haszontalan rokon értelmű szavai között ezeket a nyelvi formákat sorakoztathatjuk fel: hasznavehetetlen, mihaszna, hitvány, silány, selejtes, gyatra, semmirevaló, haszon nélkül való, hasznot nem hozó, fölösleges, értéktelen, haszonnal nem járó, helytelen, neveletlen stb. Újabban mindkét szóalak továbbképzett formái is szerephez jutnak. Szóban és írásban gyakran találkozhatunk ezekkel a nyelvi formákkal: haszontalansághasztalanság; haszontalanul- hasztalanul; haszontalankodik stb. Annak sem örülünk, hogy még a szólásszerű nyelvi alakulatokban is szerepet cserél a hasztalan és a haszontalan. A csintalan gyerek sem veheti komolyan ezt az enyhe felháborodást kifejező nyelvi formát: Te, kis hasztalan! Eredményesebb lesz intésünk, ha ezt mondjuk: Te, kis haszontalan! Befejezésül csak annyit, hogy bár ez a két szóalak egy tőről fakadt eredetüket tekintve, a nyelvhasználat jól elkülönítette használati értéküket. Ma is ehhez kell igazodnunk, hogy valóban egyértelműén, s ugyanakkor finom árnyaltsággal adjunk nyelvi formát gondolatainknak, érzéseinknek. * • Dr. Bakos József Simándi József fellépésével Erkel-est Egerben Az Országos Filharmónia és a Megyei Művelődési Központ közös bérleti hangversenyét rendezik meg hétfőn este 7 órakor Egerben, a dohánygyár kultúrtermében. A műsorban Erkel Ferenc Hunyadi László és Bánk bán című operáiból hallhatnak részleteket az érdeklődők. Közreműködik az Egri Szimfonikus Zenekar, Simándi József Kossuth-díjas, kiváló művész, Ardó Mária, az 1982. évi Liszt Ferenc nemzetközi énekverseny díjnyertese és Sólyom Nagy Sándor, a Magyar Állami Operaház magánénekese. Vezényel: Farkas István. Megviselt, fáradt, gondok nyugtalanítják? Szeretne legalább másfél órára kikapcsolódni, felüdülni? Nos, ilyen bajüző, frissítő, „pirulának” ajánljuk a D. B. Cooper üldözése című színes, amerikai kalandfilmet, amely nem kínál maradandó művészi élményeket, mindössze felhőtlen szórakozást ígér. Aki ezt várja, nem csalódik, hiszen élvezheti, végigizgulhatja, -nevetheti ezt a jól megkomponált, olykor kétségkívül hatásos játékot. A rutinos stáb csupán ennyit akart, s célkitűzését maradéktalanul meg is valósította. A nagy lehetőséget, J. D. Reed, Szabadesés című regénye nyújtotta. A forga- tókönyíró Jeffrey Alan Fiskin, kiaknázta az alapműben rejlő értékeket, s arra törekedett, hogy szinte valamennyit felvillantsa. A rendező Roger Spottiswoode ezt kérte a jól megválogatott színészektől, s ők állták is szavukat. így aztán nem csoda, hogy fergeteges sodrású, cselekményt élvezhettünk, méghozzá szellemes fordulatokkal, vérbő humorral fűszerezve. Így ÍFja elő ezt a kalandfilmek regulája. Ez az alkotógárda megtanulta a leckét. Így aztán nem zavartak bennünket •. olyan bosszantó bakik, amelyekkel hazai terepen meglehetősen sűrűn találkozunk. Az épkézláb sztori hamisítatlanul érvényesült. Ráadásul ötletesen megmintázott figurák feledtették velünk a néha kísértő közhelyeket. Ezért fanyalgás helyett, élveztük az ötletgazdag, a fiatal repülőgéprabló mesterien sikerült cselvetését, azt, hogy folyvást kisiklik üldözői szorításából és Mexikóba menekíti — feleségével együtt — a váltságdíjként kapott kétszázezer dollárt. Ebben a történetben a kifejező részletek az érdekesek. A kellékek ismerősek, legfeljebb a vízi hajsza tűnik — talán csak számunkra — újszerűnek. A többi jól ismert fogás, olyannyira, hogy kiszámítható minden fordulat. A lendületes ritmus azonban, valamennyiünket kárpótol a megszokott menetrendért. Szerencsére o ráadás sem hiányzik. Erről, elsősorban Reed gondoskodik, hiszen művészien formálja meg a leleményes cselvető, s a tetemes summát minden áron visszaszerezni vágyó biztosítótársasági ügynök, Gruen karakterét. Treat Williams és Robert Duvall érdeme az, hogy ezek az erények csorbítatlanul érvényesülnek a filmben. Mindössze a cím szürke, jellegtelen, banális. De hát ne legyünk túl igényesek. Elégedjünk meg a kilencven percig ható búűző medicinával. Annál inkább, mert honi pályán az ilyesmi is ritka... Pécsi István Már a közmondásokban sem léhet bízni. Nem mondlhaitjuk azt: aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul. Inkább úgy fogalmazunk : aki nem tud, tanuljon meg! Hogy miért? Gazdasági érdekünk: ne csak hogy minket ne tudjanak eladni egy- egy nyelven, hanem inkább mi kínálhassuk a külföldieknek portékáinkat. Ehhez pedig az szükséges, hogy a különböző gyárak, üzemek, termelőszövetkezetek fölkészüljenek a más országból érkezettek fogadására. Gazdaságunk nyitott, a világ sok tájára kereskedünk. Egyre többször hallunk arról, hogy önálló exportjogot kapnak vállalatok, vagy li- cenc-szerződéseket kötnek. De ha közvetlen kapcsolatot nem is alakítanak ki, gépeiket, berendezéseiket, ötleteiket kaphatják máshonnan. S ehhez minél több, az adott szakma sajátos szakkifejezéseit ismerő, magas fokú nyelvtudással rendelkező szakember szükséges. De mi is a helyzet Heves megyében? Néhány vállalat munkatársát megkérdeztük arról, miként birkóznak meg a megnövekedett fordítói feladatokkal, hogyan tájékozódnak a nemzetközi szakiroda- lomban, s hogyan készülnek a jövőre. Sokat fordítunk — a fordításra Az egri Finomszerelvény- gyárból Kovács Imre belkereskedelmi igazgató-helyettes és Fülöp Andrásné nemzetközi együttműködési előadó válaszolt kérdéseinkre. — Mi hármas rendszert alakítottunk ki — kezdi Kovács Imre. Úgy gondolkoztunk, hogy osztályvezetői, főosztályvezetői állásokba olyan személyeket nevezzünk ki, akik felsőfokú nyelvvizsgával rendelkeznek. Különösen olyan osztályokon volt ez alapkövetelmény, ahol mindennapos a külföldi vendég. — Másrészt van egy műszaki tájékoztatási irodánk, ahol figyelik a nemzetközi szakirodalmat, kivonatokat Madáchévkönyv Megjelent a Nógrád megyei múzeumok 1983. évi évkönyve: a kétszázharminc oldalas kötet tanulmányainak, cikkeinek többsége a Madách-életmű elemzésével, a Madách-kutatások legújabb eredményeivel foglalkozik. Széles körű tudományos érdeklődésre * számíthat többek között Zolnay László tanulmánya, amelyben a szerző a Madáchok eredetéről, középkori történetükről közli régészeti, művészettörténeti és okleveles kutatásainak összegezését. Kerényi Ferenc irodalom- történész Madách Imre hagyatékának néhány filológiai problémájáról írt tanulmányt, sürgetve a többi között a Tragédia korszerű kritikai kiadását. készítenek, s a szükséges anyagokat lefordítják. De előfordul az is, hogy külső segítséget kérünk az IBUSZ útján, vagy más forrásból. Oroszból, németből, angolból egészen jól állunk, de vannak nyelvek, amelyek gondot okoznak. — Figyeljük a szovjet a cseh, a lengyel, a jugoszláv, az NSZK, az NDK és a svájci szaksajtót — folytatja Fülöp Andrásné. — Általában magunk is megbirkózunk a tolmácsolással, akkor van baj, ha olyan külföldi érkezik, aki csak anyanyelvén ért, s az ritka nyelv. Volt rá eset, hogy svéd karbantartó jött, vele nehezen tudtuk megértetni magunkat, de jártunk így egy szerbbel is. . A nyelvpótlékot nálunk beosztáshoz kötik, csak alkalmilag tudunk fizetni annak, aki a gyár más területéről kisegít bennünket. Nagyon sokszor szükségünk van pedig az idegen nyelv ismeretére, sokat áldozunk fordításra. Alakult ki fordítói gazdasági munkaközösség, de az sem győzi a munkát, hiszen egy-egy komplett gépkönyv magyarítása igen nagy feladat. Régebben volt nálunk tolmácscsoport, de ma már volt tagjai ilyen szervezet nélkül segítenek, ha a helyzet úgy hozza. Gyakran kell rájuk számítani: előfordul, hogy naponta négy különböző külföldi cég képviselői keresnek föl bennünket. Kívülről megerősítve Az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát ez év tavaszától önálló exportjoggal rendelkezik. A kereskedelmi osztály vezetője, Tóth Gyula válaszolt kérdéseinkre: — Eddig munkatársaink, esetenként pedig az idegen- forgalmi hivatal dolgozói segítettek ki bennünket, vagy a külkereskedők hoztak tolmácsot. Ezentúl nem érhetjük be csak velük. Létre kell hoznunk egy üzletkötői szervezetet, fölvéve öt-hét felső fokú nyelvvizsgával Több mint kétszázötven esztendeje, hogy 1733-ban bemutatták Nápolyban Giovanni Battista Pergolesi két- felvonásos intermezzóját, Az úrhatnám szolgáló címmel. Akkor talán senki sem hitte, hogy a komoly opera, az „opera seria” szünetközében intermezzóként játszott vidám kis mű messze túléli majd azt -a művet, amelynek hangulati kiegészítőjeként írta meg Pergolesi. Sőt a szerző nevét ma már a nagyszerű Stabat Materrel együtt talán csak az a darabja hordozza.* Pedig az egész ’ mű olyan szerény, olyan jelentéktelen tálalásban áll elibénk. Mindössze három szereplője akad, azok közül is az egyik néma. De ő nem fölösleges! Hiszen ötven percen át mégsem lehet Uber- to, az idős agglegény-ura- ság és Zerbina, a felvágott nyelvű szolgáló évődését- alkudozását annyira mozgalmassá tenni, hogy az szórakoztasson is, gondolatokra is késztessen minket. A vígság abban van, ahogyan a kétségei között vergődő, az esze és a szeme kívánsága között elbukni készülő Uberto végül is gyávasága, pipogyasága miatt jut a „házasságbéli kárhozatra” Zerbinánál. Ennek a jókedvű, ma is zenei és színházi élvezetet nyújtó komédiának e farsangi időben történő megszólaltatása Egerben, az Ifjúsági Ház dísztermében ér. tékes szinházpótló esemény. Ha a néző-hallgató a színházba vetett törhetetlen hirendelkező szakembert. Persze, ilyen borászt aligha találunk, inkább nyelvhez értő embert keresünk, aki beletanul majd a szaknyelvi sajátosságokba. Jó lenne, ha több, nyelvet beszélő munkatársunk volna, de külső segítség nélkül aligha oldhatjuk meg ilyen jellegű gondjainkat. Elsősorban erre számíthatunk: tanulmányi szerződések megkötésével, a megfelelő emberek keresésével készülünk. Nyelvpótlékot — mindenkinek Az Egri Dohánygyárban Huszti Ferenc főmérnök beszél errőPa gondjukról: — Az lenne a jó, az ideális. ha dolgozóink 20 száza-», léka beszélne valamilyen idegen nyelven. Ennek érdekében tanfolyamokat szervezünk, és biztatunk mindenkit, akinek kedve, tehetsége van: vizsgázzon le. Középfokú nyelvvizsga után 8, felsőfokú után 15 százalékos pótlékot adunk, beosztástól függetlenül. Nélkülözhetetlen dolog ez nálunk, maga az igazgató, dr. Domán László is perfekt német. Ketten foglalkoznak kimondottan fordítással, a többi feladatot más munkaterületen dolgozó szakembereink oldják meg. Szükség van tartalékra, mert most is például kaptunk egy külföldi telexet, amire azonnal válaszolni kellett, s alig találtunk valakit, aki erre képes volt. Egyik beteg, a másik szabadságon, a harmadik kiküldetésben a nyelvvel bíró dolgozóink közül. Sokszor pedig az üzletkötés sikere múlhat a gyorsaságon. ★ A kereskedéshez, a fejlődéshez, s lassan már minden gazdasági lépéshez legalább a világnyelveket ismerni kell. Természetesen a helyi adottságoktól sok függ, mégis úgy látjuk, hogy ott járnak a legjobb úton, ahol nem küső segítséget várnak, hanem igenis: megtanulnak „arabusul”... Gábor László tével megy be erre az előadásra, ahol a színpaddá kinevezett emelvényen a három tagú zenekar is bőven elfér a díszletektől és a játékosoktól: élményt kap. A lírai koloratúrszoprán- szerepet Kárpáti Magdolna énekelte. A Győri Zeneművészeti Iskola tanáraként működő énekesnő természetes derűvel, magabiztossággal alakított; elhihető érzelmekkel „bélelte ki” azt a néhány négyzetmétert, ahol a játék során térült-fordúlt. Szüle Tamás, az Állami Operaház magánénekese énekelte-alakította Ubertot, a vénséges, vén agglegényt. Aki élveteg ugyan, gyáva is. de társadalmi, vagyoni helyzeténél fogva elérendő cél a szolgáló számára. A fiatal művész ebben a megjelenítésben több rokon- szenvet élvez, mint amit a figura megérdemelne. Szüle Tamást egri főiskolás korából ismerjük és csak örömmel nyugtázhatjuk, hogy ez a színes basszus érlelődik, telítődik érzelemben is. Vesponét Horváth Árpád, a Népszínház tagja játszotta elibénk. Szerepe szerint néma, de mert a darabot ő rendezte, így nem tudta megállni és jól informáltan, kópé módra szóba elegyedett a közönséggel. Az operát ugyan kis vonószenekarra írta Pergolesi, de itt — jó hatással — Vaszlik Kálmán (fúvola), Acs Ferenc (gordonka) és Fodor Ferenc (gitár) alapozták meg az opera buffa hangulatát. Farkas András —J Szombaton különösen nagy forgalom volt az áruházban. A pultok előtt tolongtak a vevők. Paul ráérősen egyik emeletről a másikra ment, vásárolt néhány apróságot, de inkább csak szórakozásból, mintsem szükségből. A háztartási vegyiáruk osztályának bejárata előtt tekintete hirtelen egy ötmárkás pénzdarabra esett. A pénz a padlóm feküdt, és hívogatóan csillogott. Paul nem hitt a szemének; elsétált a pult mellett, azután visszatért az előző helyre, hogy végleg meggyőződjék róla: nem optikai csalódásról van-e szó. Nos, valóban egy ötmárkás pénzdarab feküdt a padlón. Paul figyelmesen körülnézett, és tekintete találkozott az eladóéval, aki a közeli pult mögött állt. Az eladó merőn nézte Fault. Amikor aztán a következő vevő elterelte az eladó figyelmét, Paul odaszaladt a pénzdarabhoz és rálépett. Azután megpróbálta, hogy a cipője talpával félrehúzza valamerre, de hiába, a pénzdarabot valósággal odaszegezték a padlóhoz. Paul ekkor érezte, hogy valaki megfogja a vállát. Hátranézett, és ugyanazt az eladót pillantotta meg, aki az imént olyan figyelmesen szemmel tartotta őt. — Nyugodtan ajánlhatom önnek az új enyvün- ket! — mondta az eladó mézesmázos mosollyal. — Az előbb volt módja arra, hogy meggyőződjék kiváló minőségéről. Egy üveg ára 1 márka 20 pfennig, három üveg ára — 3 márka ... (HANS ARNOLD) (Fordította: Gellért György) Pergolesi-opera az egri Ifjúsági Házban Az úrhatnám szolgáló
