Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-18 / 14. szám
z. NÉPÚJSÁG, 1984. január 18., szerda Ünnepélyesen megnyílt a stockholmi konferencia Andrej Gromiko, szovjet külügyminiszter a stockholmi konferencián Olof Palme svéd miniszterelnök megnyitóbeszédét hallgatja (MTI külföldi képszolgálat Népújság — telefotó — KS) (Folytatás az 1. oldalról) hogy a két fél az egyenlőség és a kölcsönös tisztelet alapján kész a közös kapcsolatok építő jellegű fejlesztésére. A szovjet külügyminiszter a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió külpolitikai kezdeményezéseinek célja a béke megszilárdítása, a fegyverkezési, különösen a nukleáris fegyverkezési hajsza megfékezése. Ezzel ösz- szefügésben utalt Jurij Andropov 1983. szeptember 28-i és november 24-i nyilatkozatainak különösen nagy jelentőségére. XVI. Gusztáv kijelentette, hogy országa kész hozzájárulni az európai enyhülés előmozdításához, az egész nemzetközi légkör megjavításához, Andrej Gromiko pedig rendkívüli fontosságúnak nevezte, hogy a stockholmi konferenciának hatékonynak és építő jellegűnek kell lennie. Kedden délután a stockholmi konferencia a küldöttségvezetők nyilatkozataival megkezdte érdemi munkáját. Elsőként Claude Cheysson francia külügyminiszter kapta meg a szót. A francia diplomácia vezetője azt fejtegette, hogy az államok közötti bizalmat nem lehet egyszerre és deklarációkkal helyreállítani. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az Európában levő szövetségek tényét. Mindenekelőtt meg kell akadályozni á meglepetésszerű támadást, csökkenteni kell az ettől való félelmet, ki kell kapcsolni a megfélemlítő erődemonstrációkat, majd a hagyományos fegyverzet szintjét kell jelentősen leszállítani. Claude Cheysson a helsinki folyamat szellemének megfelelő pragmatikus lépések megtételét ajánlotta a konferenciának ahhoz, hogy elérje célját. Az első ülés szónokai között volt George Shultz, az Egyesült Államok külügyminisztere. Viszonylag mérsékelt hangvételű beszédében bejelentette, hogy az amerikai küldöttség Stockholmban javaslatokat készül előterjeszteni a katonai erőkre vonatkozó tájékoztatáscseréről, a hadgyakorlatok éves előrejelzéséről, a számottevőbb katonai tevékenységre utaló előzetes értesítésekről, a megfigyelők cseréjéről, a kormányok közötti „válságkommunikáció” javításáról. Jelezte, hogy más országok pozitív szellemű javaslatait is készek a Madridban körvonalazott ismérvek alapján megvizsgálni. A külügyminiszter sürgette az erőszak kizárását a nemzetközi viták megoldásának eszközei közül, a világban felhalmozott fegyverzet csökkentését, „jobb munkakapcsolat” kialakítását az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, ami szerinte fokozottabb együttműködést és kölcsönös megértést jelenthetne. Az amerikai delegáció vezetője áttekintette az utolsó tízegynéhány év szovjet— amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalásait, ezek némelyikének megszakításával a Szovjetuniót vádolta, holott e tárgyalások érdemi folytatását éppen Washington lépései tették tárgytalanná és lehetetlenné. „Mindezek ellenére az ajtó nyitva van” — mondotta Shultz, azonban anélkül, hogy jelezte volna az Egyesült Államok készségét a rakétatelepítés előtti helyzet visszaállítására. Két szocialista ország, az NDK és Csehszlovákia külügyminisztere szólalt fel a kedd délutáni ülésen. Oskar Fischer, az NDK diplomáciájának vezetője rámutatott, hogy az amerikai rakéták nyugat-európai telepítésének megkezdésével sokszorosára nőtt a békét fenyegető veszély. Utalt a szocialista országok leszerelési javaslatainak folyamatosságára, egyebek között a politikai enyhülés katonai enyhüléssel való összekapcsolását célzó kezdeményezéseikre. Beszélt az államok katonai tevékenysége „megjósolhatósá- gának”, kiszámíthatóságának” problémáiról. Az NDK külügyminisztere, akárcsak csehszlovák kollégája, Bo- huslav Chnoupek, síkraszállt az erőszak kizárásának nemzetközi jogi erejű rögzítése, az atomfegyver elsőként történő alkalmazásáról való lemondás. az atomfegyvermentes övezetek témájának azonnali és céltudatos megvitatása mellett. Mindketten helyeslőén szóltak arról a svéd javaslatról, amely az úgynevezett harctéri atomfegyverektől mentes övezet létrehozását célozza Közép-Európában. Az NDK és Csehszlovákia külügyminisztere egyaránt érzékeltette, hogy nem mozdítható elő a kölcsönös bizalom, ha egyesek a háttérben továbbra is a katonai erőfölény elérésére törekednek. A NATO középhatalmait a keddi felszólalók között a norvég és -a dán külügyminiszter képviselte. Mindketten a bizalomerősítő intézkedések elsőbbségét igyekezték kimutatni a biztonságerősítő intézkedésekkel szemben. —( Külpolitikai kommentárunk )~ Iszlám-csúcs FŐBB VONALAKBAN már az előkészületek során érzékelni lehetett, melyek lesznek az iszlám csúcsértekezlet legfőbb témái. Az iszlám-konferencia szervezetének sorrendben negyedik ilyen tanácskozásán mindenekelőtt a mintegy 650 milliós muzulmán közösséget szeretnék megóvni az egységet fenyegető veszélyektől. Ezenkívül foglalkoznak az iszlám-országokat hátrányosan érintő amerikai és izraeli politika jelenségeivel, megvitatják a közel-keleti konfliktust — különös tekintettel a palesztin-kérdésre —, az iráni—iraki háború véget vetésének esélyeit, s áttekintik az Afrika déli részén kialakult helyzetet. II. Hasszán marokkói uralkodó, a csúcstalálkozó házigazdája elnököl a konferencián, amelyet Rahd szaúdi uralkodó nyitott meg. Negyvenegy ország képviselteti magát Afrikából, Ázsiából és a Közel-Kelet térségéből, valamint Európából (Törökország), s jelen van a Palesztinái Felszabadítási Szervezet delegációja, Jasszer Ara- fattal az élén. összesen 25 államfő, több alelnök, miniszterelnök és külügyminiszter érkezett a találkozórá Casablancába. Meghívták a konferenciára Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkárt is. A legbonyolultabb kérdések közé tartozik Teherán és Bagdad konfliktusa. Irán — akárcsak az előző 1981-ben tartott csúcsra — ezúttal sem küldött delegációt Marokkóba, mert sérelmezi, hogy a szervezet többször is Irak pártjára állt. Aligha várható, hogy a súlyos konfliktus ügyében a csúcstalálkozón megtalálják a kiutat, márpedig a két iszlám állam háborúja destabilizálja a térséget, s kizárólag az iszlám-országok ellenségeinek használ. A palesztin ügyben is vita várható. Abban ugyanis korántsem egységesek a résztvevők, hogy Arafat helyesen járt-e el, vagy sem, amikor Mubarak egyiptomi elnökkel tárgyalt. Napirendjére tűzi a konferencia az úgynevezett Szahel- övezet (Nyugat-Afrika) lakosságának évek óta súlyosbodó helyzetét is. A tartós aszály további anyagi támogatást kíván az olajtermelő arab országoktól, amelyek 1981 óta 210 millió dollárt áldoztak erre a célra, ám ez elenyészően kevésnek bizonyult. A FŐBB KÉRDÉSEK IS JELZIK, hogy egységes arculatról, azonos politikai orientációról nem beszélhetünk az iszlám-országok esetében. A Casablancában folyó tanácskozáson kiderül majd, mennyiben kerekednek fölül a szervezetben a haladó nézetek, sikerül-e megszilárdítani a valamennyi résztvevő által kívánatosnak tartott egységet. GYAPAY DÉNES CIA-dosszié 1V/2. A titkos hadműveleti osztály Magyar képrablásról — külföldön Athénban kihallgatták a gyanúsított görög milliomost A külföldi hírügynökségek, részletesen beszámolnak a magyarországi képrablás ügyében Budapesten hétfőn tartott sajtóértekezletről Az AFP francia hírügynökség magyarországi tudósítója, budapesti megfigyelőkre hivatkozva azt jelentette, hogy a magyar és görög rendőri szervek érintkezésbe léptek egymással a hiányzó hat kép hollétének megállapítása céljából, valamint annak tisztázására, hogy ki adott megbízást a képrablás megszervezésére. Dimitrisz Marudasz, a görög kormány szóvivője hétfőn közölte, hogy Athénben kihallgatták azt a görög milliomost, aki ellen felíne- rült a gyanú, hogy ő adott megbízást a képek elrablására. A szóvivő szerint, Ef. thimiosz Moszkoklaidesz étolajgyáros tagadta a vádakat, sőt azt állította, hogy az ügyhöz semmi köze. Az ANA görög hírügynökség úgy tudja, hogy a kihallgatás folytatódik, de a nyomozás érdekében részleteket nem hoznak nyilvánosságra. A keddi olasz lapok olyan értesüléseket közölnek, hogy az olasz nyomozószervek rendelkezésére álló adatok a görög milliomos bűnösségét támasztják alá. Jelentések szerint az olasz rendőrség folytatja a nyomozást az öttagú olasz banda szökésben levő négy tagjának kézrekerítésére Rómában feltételezik, hogy közülük kettő külföldre szökött, a másik kettő pedig az olaszországi Reggio Emilia tartományban bújkál. A CIA történetének egyik meghatározó eseménye volt, hogy a hidegháború kiteljesedésével a Trumann- elnökség utolsó évében létrehozták a titkos hadműveleti osztályt. Vezetésével Allen Dullest bízták meg, aki már ekkor uralta a szervezetet, holott még hivatalosan nem nevezték ki főnökké. Ebben az időben alakult ki a CIA ma is érvényes struktúrája. A Központi Hírszerző Ügynökség öt részre oszlik. Az első: az igazgató és helyettese, valamint áz őket közvetlenül tájékoztató szakértők csoportja. Ez az úgynevezett nemzeti hírszerző tisztek tanácsa. A többi négy rész az igazgatóság nevet viseli. Az egyik a titkos pénzügyi alapok elosztásával és kezelésével, a másik a hosszú távú elemzésekkel, a harmadik a szerzett értesülések gépesített feldolgozásával és értékelésével foglalkozik — míg a negyedik a már említett titkos hadműveleti osztály. A CIA történetének legjellemzőbb vonása, hogy a hidegháború egész időszakában éppen a titkos hadműveleti osztály került előtérbe és a szervezet többi igazgatóságának munkája (amely nagyiából megfelelt a hírszerzés területein végzett nemzetközi tevékenységnek) • háttérbe szorult. Allen Dulles rövidesen a CIA főnöke lett, s ezt a tisztséget haláláig, a hideg- háborús korszak végéig betöltötte. Vezetése alatt a titkos hadműveletek osztályának irányítását bizalmas tanácsadóia. Richard Bissell vette ‘át. Bissei dolgozta ki az úgynevezett titkos hadviselés elméletét és gyakorlatát, A titkos háború első számú célpontja a Szovjetunió és a többi szocialista ország volt. Velük szemben a CIA a klasszikus hírszerzés eszközeivel rendkívül keveset tudott elérni. Ezt maga Bissei is beismerte: ~„A klasszikus kémkedés eredményei ebben a viszonylatban számunkra csalódást keltőek voltak. A szovjet tömb vagy más kifinomult, érett társadalmak esetében ez már nem lehet a hírszerzés információinak elsőrendű forrása". Ezzel indokolta a a különleges felforgató módszerek előtérbe kerülését. Ezt követően számos ilyen kísérlet történt. A CIA százával próbált ügynököket átdobni a szovjet határon, mindenekelőtt Ukrajnába. Az ötvenes évek elején megkísérelte, hogy Lengyelországban nagyszabású földalatti szervezetet hozzon létre és ezt több millió dolláros aranyátutalásokkal támogatta. 1953-ban a CIA ügynökei föld alatti alagutat ásattak az NDK határán, hogy ennek a segítségével lehallgassák az NDK- ban állomásozó szovjet katonai egységek telefonbeszélgetéseit. 1958-tól kezdve az U—2 nevű amerikai kémrepülőgép nagy magasságban felderítő repüléseket végzett szovjét területek felett és a szovjet légtér szuverenitásá-' nak megsértésével adatokat gyűjtött a CIA számára. (Az U—2 rendszerbe állítása és felhasználása Bissell személyes ötlete volt.) 1960. május 1-én a szovjet légvédelmi rakéták elérték a nagy magasságban repülő kémgépet és pilótáját foglyul ejtették. Az incidens következtében kiéleződött a feszültség, lehetetlenné tette az éppen esedékes szovjet— amerikai csúcstalálkozó megtartását és így jelentősen késleltette az enyhülési időszak kibontakozását. Három évvel később, 1963 májusában megkezdődött Moszkvában az akkor óriási feltűnést keltő Penykovszkij- per. A vádlott, Oleg Peny- kovszkij hosszú ideig ezredesi rangban szovjet katonai intézményeknél dolgozott. Letartóztatása idején, 1962. október végén, a műszaki és tudományos állami bizottság nemzetközi osztályának volt a vezetője. Penykovszkijt a CIA sokáig mint az intézmény egész történetének „legsikeresebb” szovjetellenes ügynökét tartotta számon. A Peny- kovszkij-per egyértelműen bizonyította, hogy a rejtett hadműveletek osztályán milyen kitartóan kísérlik meg a Szovjetunió elleni kémtevékenység erősítését. Ugyanakkor bizonyította azt is, hogy a CIA számára ebben a vonatkozásban aligha terem sok babér. Penykovszkij — a perben nyilvánosságra került adatok szerint — 1961. április 20-án írta alá egy londoni útja során a maga „kémszerződését”, s 1962 októberében , már le is tartóztatták. Sőt: a vádirat utalt arra, hogy a szovjet elhárítás már 19^2 júniusától kezdve megfigyelés alatt tartotta a CIA történetének e „legértékesebb” figuráját, alt ily módon ettől az időszaktól kezdve kémfeladatait már nem tudta végrehajtani. A CIA tevékenységének egyik fő célpontja természetesen napjainkban is a Szovjetunió és a többi szocialista ország. A példaként felsorolt esetek — az átdobott hírszerzők gyors letartóztatásától a berlini kémalag- út alig néhány hetes működése után történő felderítésén és az U—2 lelövésén át egészen a Penykovszkij- ügyig — arról tanúskodtak, hogy a rejtett hadműveletek osztálya nem büszkélkedhetett munkája eredményességével e téren. Fokozta a különleges hadműveletek osztályának nehézségeit a technológiai fejlődés is. Az, hogy az elektronikai eszközök nemcsak a hírszerzésben, hanem az elhárításban is mind nagyobb és kifinomultabb szerepet játszottak, s a Szovjetunió elhárító szolgálata magas szinten tudta hasznosítani az elektronikát. A dél-koreai gépnek 1983. szeptember 1-én — amerikai források szerint — az volt a feladata, hogy kipuhatolja a szovjet légvédelem elektronikus felderítő és elemző rendszerének a működését. Útját kezdettől fogva figyelemmel kísérték az amerikai titkosszolgálatok, ráadásul tőle mindössze 75 mérföld távolságra repült egy amerikai RS—135 kém- repülőgép is, mégsem figyelmeztették a pilótát, hogy „eltévedt”. (— i, — e) Következik: Irántól — a Watergate-botrányig Allen Dulles: A CIA meghatározó figurája Penykovszkij az ítélethirdetésen volt (Fotók: MTI külföldi képszolgálat — KS)
