Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-18 / 14. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. január 18., szerda Viták kereszttüzében Napjainkban sokasodnak a viták. Érvek és ellenérvek csapnak össze gazdasági előrehaladásunk mikéntjeiről, arról, miként hasznosulnak vagy nem hasznosulnak szellemi erőforrásaink. De vita folyik arról is, hogy nemzeti történelmünket miként ismertetik a ma ifjúságával az arra hivatott intézmények, vagy más területet említve: a közoktatás mennyire van szinkronban a közeljövő és a jövő műsziaki-technikai elvárásaival. Mindez csupán néhány példa, bárki jó néhányat tudna még említeni, akár a szaksajtó, akár a napi sajtó, akár más tömegkommunikációs forrás, de a saját munkahelye gyakorlatából is. Kisebb-nagyöbb körben gyűrűznek a viták hullámai, de egyre gyakoribb példái az is, amikor az egész ország közvéleménye nyilváníthat véleményt egy-egy adott nagy horderejű politikai, társadalmi kérdésben. Mint például a választójogi törvény- javaslat kapcsán. Tagadhatatlan, hogy vitat- kozóbb nemzet lettünk. Különösen az 1968-as gazdaság- irányítási rendszer bevezetését követően. Hiszen akkortól, a korábbi tervutasításos rendszertől eltérően, a gazdasági üzemeknek már önállóan kellett tervezniük, s azt. hogy mit és hogyan érdemes a leginkább termelni — többnyire a széles körű, átfogó, körültekintő viták során lehetett kikristályosítani. Mindez természetesen az üzemi demokrácia lényeges erősítéséhez, a beleszólás jogának biztosításához vezetett. De nem csupán a gazdaság területén valósult meg mindez, hanem a pártéletben és a társadalmi élet különböző viszonylataiban is. Elég csupán arra utalni, hogy a beszámoló taggyűléseket megelőző egyéni beszélgetések is a párttagokkal való őszinte, vitatkozó, alkotó véleménycserét szolgálják, vagy arra, hogy a társadalmi szervezetekben, azok munkabizottságaiban ma már nem „fejbólintó Jánosok”, hanem a közért tenni akaró, javaslataikat nyíltan megfogalmazó közéleti emberek tevékenykednek. Mégis, valahogy mostanában — a kedvezőtlen nemzetközi, a romló külgazdasági helyzet miatt, de bizonyára belső gyengeségeink miatt is — jó néhányan úgy vélekednek, hogy ilyen szituációban kevesebb teret kellene engedni a vitának és többet kellene a konkrét cselekvéssel foglalkozni. Mondják ezt azért például, mert vélekedésük szerint a gazdasági életben a gyors reagálás nem biztosít időt a munkahelyi demokráciára, azaz arra, hogy mindenki véleményt nyilvánítson egy- egy döntést megelőzően. De az sem helyes, hogy gondjainkról nyíltan beszéljünk, amikor országunk külföldi megítélése egyáltalán nem közömbös napjainkban. Vagy — véleményük szerint — egy-egy társadalompolitikai kérdés napirendre tűzése kételyeket kelthet fiataljainkban a szocializmus eredményeit, eredményességét illetően. S általában — szerintük — a viták elbi- zonytalankodást idéznek elő, s megkérdőjelezik a szocialista vívmányainkat. Tagadhatatlan, hogy nem minden vita közé lehet egyenlőségjelet tenni. Meg kell különböztetnünk az előrehaladásunkat segítő, konstruktív vitát a parttalan, osztályszemléletet nélkülöző, ideológiailag zavaros véleménycserétől. Nyilván az utóbbira semmi szükség, de az előbbire annál inkább. Hiszen reformtörekvéseink továbbvitele, akár a gazdaság, akár a társadalompolitika síkján elképzelhetetlen az őszinte, az ügyet előrevivő, esetenként szenvedélyes viták nélkül. S ezek egyáltalán nem a megtett utat kérdőjelezik meg, hanem éppen a megtett út tanulságainak a jövő szolgálatába való állítását jelentik. Hiszen Engels szerint is „az eredmények nemcsak haszontalanok, hanem ártalmasak is, ha magáértvalóságukban rögzítik őket, ha nem válnak a fejlődés további premisz- száivá”. S pártunk gyakorlata — az őszinte, reális eszmecserék fórumainak biztosítása — azért is a társadalmi haladást segíti elő, mert eredményeink elemzése mellett, még az esetenkénti kudarcok tanulságainak levonásét is lehetővé, sőt kötelezővé teszi. Az is tény, hogy a társadalmi haladás folyamán újabb és újabb ellentmondások keletkeznek, s ezek az ellentmondások maguktól nem oldódnak meg. Szükséges tehát az alternatívák felvázolása, elemző megvitatása, a kérdésekre a helyes válaszok megfogalmazása. Mindez szintén nem nélkülözheti az alkotó vélemény- cserét. Vagy azt is világosan kell látnunk, hogy a szocializmus eddigi történelme során nem tudott minden problémát megoldani, sőt, bizonyos, hogy a közeljövőben sem tud. Ezekről a kérdésekről nem szólni, nem tudomást venni apolitikus dolog. Sőt. Arra szükséges törekednünk, hogy a politikában, a társadalomban jelentkező új, vagy módosult formában felbukkanó kérdésekre mielőbb érdemi, őszinte, nyílt válaszokat adhassunk. De azzal is szembe szükséges néznünk, hogy a szocialista építés mai gyakorlata nem mindig egyezik a korábban elméletileg felvázolt képpel, s ez is vitákra adhat lehetőséget. S nem lehet strucc módjára homokba dugni a fejünket, s a kérdéseket megválaszolatlanul hagyni. Vagy ismét más oldalról megközelítve a viták lehetőségének kérdését: vannak, akik a gyorsabb haladást szorgalmazzák, mások pedig — nem rosszindu. latból, inkább konzervativizmusból —, ragaszkodnak a régebbi gyakorlathoz. Lenin „Inkább kevesebbet, de jobban” című írásában a forradalom és a reform ösz- szefüggéseit vizsgálja. Hangsúlyozza, hogy a bolsevikok példátlan merészséggel dolgozták ki „a világraszóló forradalom tervét”, de a szükséges reformokra „már nem tellett a fantáziából”. S így folytatja: „Mai életünk ezért meglepő mértékben egyesíti magában a vakmerőségig menő merészséget és a legcsekélyebb változásokkal szemben tanúsított bátortalanságöt.” Ez ma is jellemző. S ter- mésztesen mindez ismét viták forrása lehet. Éppen azért, hogy a társadalmi haladás útja biztosított legyen, a szabad, reális* véleménycserére igen nagy szükség van. Politikai kultúránk fejlődésével egyre inkább lehet arra számítani, hogy a kérdések megválaszolására mind több lesz az alternatíva. S arra is számíthatunk, hogy a viták kereszttüzében a felmerült kérdésekre még az eddiginél is felkészültebb, tudományosabb osztályszemléletű, egyértelműbb válaszokat szükséges adni. S talán azt á kijelentést is megkockáztathatjuk, hogy gyorsabban, mint esetenként ma. Kaposi Levente KELLEMES MUNKAKÖRÜLMÉNYEKKEL: Minőségi export Hevesről A BUDAGANT Ipari Szövetkezet a vidéki ipartelepítés idején létesítette Hevesen kesztyűüzemét — azóta pedig már új üzemházat is létesítettek, korszerű gépekkel A Nyugat-Európában keresett márkájú síkesztyűk egy része ugyancsak Hevesen készült (Fotó: Kőhidi Imre) Tartósan lekötve, jobban megéri Kamatot fiadzik a forint Új vető- és betakarítógép, értékeléshez komputer technikai eszközökkel A pénzügyminiszter — mint arról korábban már hirt adtunk —, január 1-től módosította az ifjúsági betét és a lakástakarékossági betét, valamint a takaréklevél után térítendő kamat mértékét. Március 1-től pedig új, magasabb kamatozású takarékbetét-fajtákkal egészítik ki az eddigieket. A tájékoztatás szerint az esztendő harmadik hónapjától évi 6 százalékos, illetőleg évi 7 százalékos kamatozású betétkönyvbe is lehet megtakarítást elhelyezni. Az új, előnyösebb takarékossági lehetőségekről kérdeztük dr. Juhász Antalt, az OTP Heves megyei Igazgatóságának helyettes vezetőjét. Korszerű technikai eszközök, világszínvonalú műszaki berendezések segítik a kukoricanemesítők munkáját az Akadémia martonvá- sári kutatóintézetében. A napokban két osztrák gyártmányú parcellavetőgéppel gyarapodtak, s ezekkel az eddiginél gyorsabban, pontosabban, a kutatási feladatoknak megfelelően programozva tudják majd a földbe juttatni a magot. A masinának nagy előnye, hogy rendkívül pontosan vetnek: valósággal belövik a talajba a kukoricaszemeket. A munkát automata berendezések segítik. Hasonló, műszerpontosságú gépekkel végzik el a kísérleti parcellák termésének betakarítását is. Űj, francia gyártmányú kiskombájnjaik nemcsak letörik, lemorzsolják a csöveket, hanem egy- egy parcella végéhez érve automatikusan meg is mérik a hozamot. Emellett arra is képesek, hogy a beteg kukoricákat elkülönítsék. Munkájukra nagy szükség volt a kutatóintézetben, a kisparcellák száma ugyanis már harmincezerre emelkedett, s azokon évente négy- ötezer új hibridet, kombiná. ciót próbálnak ki. A vetést, betakarítást emberi munkaerővel sem, és idővel sem győznék már Martonvásá- ron, a gépek segítségével azonban lehetővé válik, hogy optimális időben, a kutatási programnak megfelelően tudják elvégezni a szükséges tennivalókat. Az adatok Feldolgozására kutatói szá_ mítógépeket állítottak munkába a közelmúltban a ku- kuricanemesítési osztályon. Ez több százezer adatot értékel, s nagy segítséget nyújt ahhoz, hogy a kisparcellák, az egyes napra készen számon tartsák. Évi 6 százalékos kamatot azoknak fizetnek, akik a betétjüket két évre, évi 7 százalékos kamatban pedig azok részesülnek, akik a pénzüket három évre helyezik el. Amennyiben valaki ennél korábban veszi ki a pénzét, úgy kamatot nem kap — hangzott az információ. — Miként változott az ifjúsági takarékbetét kamata? — A lakásra takarékoskodóknak jó hír, hogy hat év után esztendőnként 5+1,5 százalékot fizetünk, hét év után már 5+3-at. Ez a változás azt jelenti, hogy például egy hétéves, havi 500 forintos betételhelyezésnél az alapösszeg az eddigi 10 ezer 88 forint helyett 12 ezer 81 forinttal gyarapodik. Ezzel kapcsolatos, hogy a fiatalok takarékossági betétjére igényelhető külön kölcsön nemcsak az össze, gyűjtött forintok, hanem a kamatok és kamatkiegészítések után is adható. A jövőben lehetőség nyílik arra is, hogy a rendszeres, havi befizetésen túl, egyszerre nagyobb öszeget helyezzenek el a betétkönyvben, függetlenül attól: mikor nyitották a takarékkönyvet. — A változás vonatkozik a lakástakarékossági betétre is. — A tartós pénzlekötés itt is előnyökkel jár, magasabb kamatot fizetünk, ha éveken át takarékoskodik az ügyfelünk. A lakástakarákossági betétre 5 százalékos alapkamat jár, öt évnél hosszabb lekötés esetén esztendőnként egy százalékkal többet adunk. A hét évnél tovább elhelyezett összeg után már plusz három, a 10 évnél hosszabb takarékosság esetén pedig plusz négy százalékos kamatot számfejtünk. Ez azt jelenti, hogy aki vállalja az ilyen tartós takarékosságot. már kilenc százalékkal gyarapodik a betét összege. — Érinti-e a rendelkezés a takaréklevélben elhelyezett forintokat? — Az ugyancsak hosszú lejáratú takarékossági célokra szolgáló úgynevezett „takaréklevél” kamata is emelkedik a jövőben. Példaként említve: egy év után három százalékos, öt év után nyolc, hét év után pedig már kilenc százalékos kamatot fizet az OTP. Egyébként érdemes megjegyezni, hogy mindhárom betétformánál az ügyfelünk automatikusan megkapja a megtakarított pénze után járó, felemelt kamatot. Nincs tehát szükség arra. hogy bejöjjön, bejelentse a takarékos évek számát: a korábban váltott könyvekbe is idejében bevezetjük a kamatkiegészítést. — Hallhatnánk valamit a márciusban bevezetésre kerülő, új takarékossági lehetőségekről? — Mint említettük, a „simán” elhelyezett öszeg egyéves lekötése esetén évi öt, majd hat, háromévi takarékosság után pedig már hét százalékos kamatot fizetünk. Azt a befizetéskor kell az ügyfeleinknek eldönteniük, hogy mennyi időre akarják betétkönyvben tartani a' pénzüket. Jó tudni azonban, hogy ezek a feltételek nem érvényesek a korábban elhelyezett betétekre, így ezekre a korábbi kamatrendelkezések érvényesek. (szilvás)
