Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-17 / 13. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. január 17., kedd Egy hét... *--------------------­A K ÉPERNYŐ ELŐTT Sci-fibe öntött krimi Valamikor divat volt a relativitás. Mármint szegény Einstein után szabadon hasz­nált köznapi relativitáselmé­let, amely szerint a fejen két szál haj kevés, a levesben sok. A kis- és nyárspolgári tojásból kikelt sznob szá­mára igazán „izgi” téma volt a zsúr előtt és zsúr után olyasmiről beszélni, ami Olyan tudományos, hogy az már egészen cuki. A re­lativitáselmélet és Einstein kibírta, hogy míg a slágere­ket a suszterinasok, a relati­vitáselméletet a szalonok bájhöligyei terjesztették. A suszterinasok — állítólag — legalább nem is hamisan. Mindez onnan és abból ju­tott eszembe, hogy az utóbbi évek kétségkívül egyik leg­jelentősebb biológiai felfe­dezése a klónozás. A DNS által diktált genetikai kód be- vagy átültetéssel történt megváltoztatása és egyúttal annak a lehetőségnek kuta­tása, hogyan képes-e egy szervezet egyetlen sejtje úgy reprodukálni — vagy reprodukálta tni! — önmagát, hogy abból a teljes szervezett jöjjön isimét létre. Miután e sorok írója nem sznob, tudo­mánytalanságával hencegni meg éppen nem akaró em­ber, mindezek után leáll e tudományág további mélta­tásával, és áttér arra, amiért voltaképpen felidézte Ein­steint, a sznobokat, a klóno-' zást, a biológia tudományá­nak e legújabb „szenzáció­ját”. Ez pedig egy film, egy sci-fibe oltott krimi, vagy inkább egy krimibe oltott sci-fi, a képzeletbeli 1990-es évek végéről. Az utolsó de­tektív az Éden szigetén ta­lálkozik a tudomány őrült megszállottjaival és egy mil­liomos apa utáni sikeres nyomozás végén már oly otthonosan mozog a klóno­zás titkaiban, hogy azt — gondolom — bármely bioló­gus, biokémikus megirigyel­né, — ha nem tudná, hogy ez a film, s benne ez a tu­domány bizony nagyon nagy csacskaság. Igaz, az emberi képzelet nem ismer határo­kat és lehetetlent, de aho­gyan mondani szokás: ami sok, az sok. Ez a filmecske a tudományos-fantasztikus filmhez kevés tudománnyal, de annál több tudományta­lansággal, a krimihez vajmi kevés logikával, de annál nagyobb terjengősséggel hívta fel magára a figyelmet. De! Amiért mégis megragadott Az utolsó detektív című amerikai film, az persze nem a bávatag sztorija volt, nem a gyenge színészi játék, még kevésbé a tökéletesen unal­masra fényképezett színhely, hanem az a tény, hogy mindezekkel együtt, sőt azok ellenére volt benne egy szik- rányi — bár nem éppen új — aggódó gondodat. Neveze­tesen. Az ember mindig töb­bet fog érni és tudni, mint bármely robot, számítógép. Még akkor is. ha egy kompu- terizált világban, akár csak két évtized múltán is, maga az ember szeretné kiiktatni az embert a világból. Mert az ember nélkül nincs világ! iLehet, hogy jómagam messzebb mentem a filozo- fálgatásban a film kapcsán, mint ezt a film maga akarta és tatte volt? Gyurkó Géza Közhelyekkel tűzdelt tanmese A gyengék közit a közepes is kiemelkedőnek tűnik. így voltunk az elmúlt ■ héten az Isten veled, drágám című an­gol tévéfilmsorozat legújabb darabjával, a Maude-dal. A néhány semmitmondó alko­tás társaságában kétségkívül felvillantak az átlagszinitű mű erényei. így aztán az sem zavart bennünket, hogy egy közhe­lyekkel tűzdelt tanmesét hallhattunk, láthattunk. James Mitchell forgatókönyv­író arról óhajtott meggyőzni bennünket, hogy a született és a pénzen szerzett előkelő­ségnek, a vele járó fény­űzésnek is akadnak ártalmai. Az ilyesfajta történetek meg­lehetősen távol állnak tő­lünk. semmi közük jelenünk eredményeihez és gondjaihoz. Mégsem bosszankodtunk, unatkoztunk, mert kiéhezett­ként vártuk a szellemi cse­megét. Ezt ugyan hiába re­méltük, de valamiféle táplá­lékot azért kaptunk. Legfeljebb utólag bosszan­kodunk azon, hogy miért kell itöbb hetes, olykor hónapos kihagyással műsorra tűzni ezeket a blokkokat, hiszen közben elfeledjük a mindig azonos főszereplők ügyes-ba­jos dolgait, s töprenghetünk a kapcsolatok rejtélyednek megfejtésén. Persze ez is egyfajta elfogultság. Nem is jötjt rosszul, mert kitöltötte az unalom gyakran kísértő perceit. Az ínyencek persze nem csalódtak, mert élvezhették a sajátos, a kétségkívül egyéni ízű angol humort, az ese­tenként maró iróniát, egy­szóval azt a többletet, arnely- lyel csak megajándékozott mindannyiunkat a stáb. A Made in England véd­jegy szavatolta az effajta eredetiséget. A semmihez képest ez is plusz. Annál is inkább, mert a hazai termé­kek ritkán büszkélkedhetnek ilyen markáns vonásokkal. (pécsi) A Melis Ki hinné, mekkora szigo­rúság, ebből következően mekkora magány az, amely Melis György Kossuth-díjas, háromszoros Liszt-díjas éne­kesünk gazdag életét kiteszi! Vasárnap este, a műsor csattanójaként ragyogott fel az a néhány operarészlet, amellyel Czigány György a háromnegyed órás portré- filmben érzékeltette Melis Györgynek, az operaművész­nek valóban csillogó értékeit. Figaró belépője a Rossini- operából sokszor volt már látható-hallható tőle a tévé­ben is, hiázen ez az ária valóban megunhatatlan. Fér­fias temperamentum, az ala­kítás kitűnő formája, aho­gyan életre kelti a magát minden mércén felül érté­kelő Háry Jánost. A humor teteje operai mérettel mérve is Enrico áriája a Donizetti- operából, vagy a címszerep Puccini Gianni Schicchijéből: a praktika, a fondorlat, a kópéság gömbölyödik ki a remek zenéből. De megren­dülünk a Verdi-hősök meg­szólaltatásától ' is. Ahogyan Posa márki, Carloshoz Fland­riáért és a szabadságért kö­nyörögve meghal; vagy aho­gyan Jago Credóját a mű­vész végigéli előttünk. A hatvanéves Melis György megvallja, hogy igen szigo­rú tudást szerzett az igazán nagyok között, az igazán nagyoktól. Első hallásra meghökkenve figyeltünk föl, mi mindent lesett el a ko­mikus Latnbár Kálmántól, akivel együtt játszottak a Denevérben. Prózai színé­szeket megszégyenítően szé­pen ejti ki a szavakat. S nem szégyelli bevallani, hogy valóban a prózai színész Abonyi Gézától tanult. Sokat dolgozott, amíg a Szarvas mellőli tizennyolc holdas, jó hangú tanyasi gazdál­kodó fia — kis kerülővel — eljutott az operaszínpadig. (Még megvan a műegyetemi indexe is.) Fegyelmezett, lelkiismeretes művész és ember, ezt az a néhány jól megrágott válasz is bizonyítja, amit úgy kel­lett kicsikarni belőle ... (farkas) A héten lenne 100 éves Gábor Andor arcai Néha úgy érzem, elfeled­tük. Mintha ő nem is ő lett volna, mintha nem határo­zott volna meg irodalmi di­vatokat, mintha a népszerű­től a legszubtilisebbig nem alkotott volna maradandót, mintha ... mintha ... mint­ha ... Miért? Hiszen 1959-től megjelent összegyűjtött mű­veinek sorozata, és operett­szövegei kivételével minden műve hozzáférhető: Csak valahogy személye homályo- sult el az idők folyamán. Hatalmas munkabírású al­kotó volt, rengeteget írt, minden műfajban, minden formában. Már tizenhét éves korában jelentős mű­fordítónak számít, költő, novellista és publicista. Nemsokára mint drámaírót is jegyzik, regényei — kü­lönösen a Doktor Senki — pedig irodalomtörténeti ál­lóképességű, korszakjelző, maradandó alkotások. De hát, végül is miben az igazi? Arcai; először a sanzon­költő, a sajátos pesti han­gulatú. „Gábor Andor nem franciás. Legnagyobb értéke az, hogy ezek a versei ma­gyarok és pestiek, a formá­ban, a pedáns mértékben is annyira magyarok, hogy inkább emlékeztetnek Arany János néhány agg­kori, hátrahagyott pesti versére, mint valami mont- martre-i sanzonra”. Gábor Andornak ez az arca tehát a polgár, a polgári intelli­gencia szatirikusának arca, akinek gúnyolódó vénáját intellektuális és morális felháborodása alakítja ki. Sokak szerint Gábor Andor polgár maradt az emigrá­cióban is, polgár maradt a kommunista mozgalomban is, aki elsősorban morális okokból lett kommunista, és nem történeti szükségszerű­ségből. Az idő. az ember sorsát meghatározó törté­nelem kommunistává tette a frivol, gúnyos hangú, játszi kedvű ifjút — ez történt valójában. És másik arca: lefordít­ja a Nobel-díjas Mistral, egy ma már elfelejtett szer­ző Mireio című eposzát. Ugyanebben az időben Gá­bor Andor nekivág a Ro- land-éneknek is, és le is fordítja a több változatban fentmaradt mű később egy­ségessé szerkesztett változa­tát. Nem kisebb személyi­ség, mint Babits Mihály mondott róluk ítéletet, s a Mireiot, mint a magyar nyelvű irodalom kiemelke­dő, önálló értékű alkotását minősítette. Műfordítói te­vékenysége élete végéig el­kíséri. Majakovszkij költői rangját az ő magyar nyel­/ mus éri el őt is. Az emig­rációban nagyon sok ripor­tot ír, mint a Pravda és az Ogonyok tudósítója bejárja Nyugat-Európát, elsősor­ban Németországot és Fran­ciaországot. Amíg Németor­szágban él, vezető iroda­lomkritikusa a német bal­oldali irodalomnak. Már akkor jelentős szerkesztő, nevelő. Hazatérve tulajdon­képpen ezt a szerkesztői életformát folytatja. És megint más arc: ha-> zatérte után a Ludas Matyi főszerkesztője. Mert ugyan ki lett volna más a kom­munista élclap első embere, ha nem ő. A kabaré, s a színház összefonódott életé­ben. Nagy Endre kabaréjá­nak legfontosabb szövegírói közé tartozott. Jelenetei a pesti kispolgár jellemvoná­sait karikirozzák, és a pes­ti élet korrupt, nagyképű, sikkasztó közéleti jelensége­it gúnyolják. Az emigráció előtt írt kis kabaréi, a Has­pók úr ebédel, vagy Man­cika, a tündér és még sok más, ma már a műfaj játékai, a Ciklámen, a klasszikus darabjai. De víg- Majd a Vica és a többiek szintén új levegőt hoztak a Vígszínház és a Magyar Színház színpadára. És ezek az előzmények — melyek nyomán Gábor Andort nyu­godtan lehetett a hazatérő magyar írói emigráció leg­jelentősebb, itthon legin­kább ismert alakjának te­kinteni. Mindenki azt hitte, vezéralakja lesz a hazai irodalomnak. Nem így lett. Igen, talán itt lehet tet- tenérni az elhelyező emlé­kező zavarát. A sok-sok Gá­bor Andor-arc közül egy hiányzik. Hiányzik az ünne­pelt —, a maga természetes életútján, a maga helyére érkezett — Gábor Andor- arc. Az, aki a legnagyob­bak közé került, de amit életében nem, csak halála után kezdett észrevenni az irodalmi közvélemény. 1953 januárjában halt meg, és abban az évben, halála után kapta meg a Kossuth-díjat. Szalontay Mihály vű dikciója adta meg iga­zán. És megint más arc: a forradalmi lírikus. Életének legmegrázóbb, vagy legmeg. határozóbb — ki tudja a pontos jelzőt — élménye az emigráció. Az alkotó nyelvből való kiszakadás, s a visszanézés mindarra a borzalomra, amit neki a Horthy-fasizmus távolról is jelentett. A proletárdiktatú­ra bukása után nem mene. kül. Hat hétig ül a főka­pitányságon, majd amikor kiszabadul és körülnéz, és érzékeli a légkört, akkor elmegy, hogy majd huszon­öt év után térjen vissza. Abba a szeretett városba, Budapestre, melyet „beteg városnak” látott. Az emig­rációban válik az eszmélő polgár kommunistává, ő lesz első számú és egysze­mélyes fórum, amelyen ke­resztül a világ megismerhe­ti a Horthy-fasizmus igazi természetét. Bécs, Párizs, Lipcse, Berlin után 1933- ban Prágán keresztül Moszkvába megy. És itt me­gint a folytatás mellé va­lami új: a hit a visszaté­résben. Ö lesz a „felszaba­dulás eszmei előkészítőinek egyike irodalmunkban”. Legmaradandóbb regénye valószínűleg a Doktor Sen­ki. Korszakjelző mű. Szel­lemes, ragyogóan pontos, szórakoztató olvasmány a Monarchia Magyarországá­nak karrier-lehetőségeiről. És kegyetlen is, mert pon­tos. Benne van Maupassant szelleme és Mikszáthé is. De más. Gábor Andoré az újságírás világát idézi; a pesti szerkesztőségek, sza­lonok, emberek jellegzetes korképe. Persze, szórakoztató írás első regénye, az Unta­uglich Ür című pamflet is, amely a frázisos hazafiság kigúnyolását szinte a bur- leszkig fokozza. Novellái nagyon sokszor másképpen szólnak, mint az egész Gá­bor Andor-i alaphang, a gúnyt itt sokszor az érze­lem váltja fel, a pontos analízist a nosztalgia, és a kor divatja, a pszichologiz­A napi munka után. ha megtérünk ideiglenesnek szánt, de a környék albér­leteihez képest még min­dig olcsónak számító szál­lásunkra. rakjunk- fel pár könnyű darabot. Választha­tunk a „Juharfalevél” és a „Különc” között. Áradjon a zongora hangja, csöröm­pöljön. pattogjon, kanya­rogjon. legyen kitartó, mint a hullámverés, lebegjen, mint porszem a napfény­ben, töltse ki a nehezen múló időt. Idézzen fel vad­nyugati ivót. kemény öklű fickók tanyáját, vagy füs­tös-tükrös belvárosi le­bújt. ahol minden arc kri­mihőst idéz. Legyen szenv- telenül érzelmes. Sokat- mondóan szófukar. Férfias. Vegyük tekintetbe, ren­geteg időnk van. Kártyáz­zunk egyet az emeletes vaságyak fedezékében. Hu- szonegyezzünk, ultizzunk, snapszerozzunk. Zsírozha­tunk is. bár hangulatilag a póker a legmegfelelőbb. Il­lik a regtájmhoz. Ne nyer­jük el egymás pénzét, de Mózes Lajos: Ragtime gondoljunk rá. milyen le­het az. Takarjuk a lapokat, mintha egész vagyonok sor­sa dőlne el. Csapjuk a la­pokat keményen! Vagy lökjük oda a győztes unott mosolyával. Aztán véssük be a bunkót. Ha szőrösre Sikeredett, illusztráljuk megfelelő kéz- és csípő­mozdulatokkal. Gratulál­junk és cukkolódjunk. Ad­juk meg mindenkinek, ami jár neki. Állapítsuk meg. ma külö­nösen nehezen múlik az idő. Még sok időnk van. Készítsünk addig ikonosz- tázt nehéz pénzen szerzett szexújságokból. Világbaj­nok csípők, hátak, mellek és fenekek ingerlő montá­zsát. Keressünk hosszan egy igazán nekünk szóló, sze­mélyes mosolyt. Egy pont olyan tekintetet. Ne csüg­gedjünk. ha fejre jó. de alakra nem. és akkor sem. ha alakra jó. de fejre nem. Vágjuk össze, és rajzszö­gezzük a falra. Talán nem szedi le a gondnok, amíg munkában vagyunk. Tud­juk. hogy nincs joga rá. de meg szokta tenni. „A de­korálás szigorúan tilos!” Díszítsük körül a tiltó fel­iratot. Legyünk bátrak. Sok munkásszálló van. és ren­geteg szoba. Ahány mun­kásszálló. annyi gondnok. Tehát mi többségben va­gyunk. Gondoljunk az erőnlétre. Főzzünk vacsorát a közös konyhában. Pirítsunk hagy­mát. üssünk hozzá tojást, vágjunk vastag szelet ke­nyeret. Közben meséljünk hallomásból ismert, külö­nös nevű ételekről. Esetleg parasztlakodalmakról, ahol két disznó, száz csirke és ötven láda sör fogyott, nem beszélve a süteményekről, tortákról és a töményről. Közben együk meg. amit főztünk, egyenesen a lábos­ból. Mosogassuk el. Ne fe­lejtsük kint. mert akkor soha nem látjuk többé. Még van időnk, de már kevesebb. Moshatunk is. van szennyesünk éppen elég. Teregessük ki aprólé­kos gonddal. Közben be- csülgessük, milyen lesz a mai esti felhozatal. Erő­sítsük meg egymást arról, hogy nekik is fontos, ők is erről beszélgetnek. Bár lehetséges, hogy ők már túl vannak a teregetésen. sőt már a fésül'ködésen is. Ta­lán nekik nem úgy fontos. Kételyeinket palástoljuk gömbölyű történetekkel. Minél gömbölyűbb, annál nagyobb sikere lehet. Bo­rotválkozzunk. és fürkész- szünk pattanások után. Kö­vessük a felgyorsult időt. Pucoljunk cipőt, válogas­sunk trikók között, vasal­junk nadrágot, keféljünk zakót. Sürögjünk. forog­junk, próbáljunk. Fésülködjünk Csináljunk afrohajat. bubifrizurát. lezser sörényt, borotva- hajvágást. Szerkesszük meg mai álarcunkat. Kevés az idő. Szürkül odakint a táj. Lehet, hogy már késésben vagyunk. Egyre több nevetés, ajtó­csapkodás. lökdösődés és cukkolódás közben állapít­suk meg. ma tényleg jól nézünk ki. ma tényleg si­kerünk lehet. Bánjuk meg. hogy kártyázással, vacsora- főzéssel töltöttük el a drá­ga időt. Kapkodjunk és kia­báljunk. Csináljunk zűrza­vart. Csúfolódjunk azokkal a kishitűekkel. akik pizsamát készítenek elő. vagy a tévé­szoba felé óvakodnak. Ajánljunk kárörvendő mo­sollyal. kamaszkorból is­mert módszereket, esetleg közös megoldási kísérlete­id Térjünk ki a felénk hajított papucs, cipő elől. Mutassunk ujjal a köny­vespolcon felhalmozott szakirodalomra, és a falon díszelgő montázsra. Enge­délyezzük a kettő együttes használatát. Még egyszer, alaposan tekintsünk a tükörbe. Szem­léljük meg ugyanazt pro­filból is. Cseréljünk lemezt. A ragtime helyett ritmu- sos rockzenét, vagy anda­lító slágereket. Besötéte­dett. Karádi Katalin is megfelel. Gyülekezzünk a folyosón. Várjunk egymásra. Ciga­rettázzunk. zsebre vágott kézzel, a falnak dőlve. Kiabáljunk, hogy nem vá­runk senkire sem. Min­den perc érték. Minden percnek külön jelentése van. Robogjunk le a lépcsőn. Sarkunkkal verjünk ki gyors ütemet. Folyamatos robajjal közeledjünk a ka­pu felé. Ne köszönjünk az ott ácsorgó, savanyú képű rendészeknek. Várjuk be egymást. Tóduljunk ki az utcára. Teljesen besötéte­dett. Láthatjuk, a szomszé­dos női szálló neonfényes bejárata előtt már állnak érkeznek, nyüzsögnek a lányok.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom