Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-03 / 1. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. január 3., kedd 2. Harriman: A Reagan-kormányzat megnövelte az atomháború veszélyét Losonczi Pál fogadta a diplomáciai képviseletek vezetőit. A képen Losonczi Pál és Bazovszkij, a Szovjetunió budapesti nagykövete a fogadáson. (MTI-fotó, Soós Lajos felvétele — Népújság-telefotó — KS) Anglia: Startra kész 16 robotrepülőgép A január 1-ére virradó éjjel indítható állapotba hozták a Nagy-Britanniába telepített 16 amerikai manőverező robotrepülőgépet. Hivatalos megfogalmazás szerint ez annyit jelent, hogy „nukleáris támadás esetén” az amerikai légierő a London melletti Greenham Gommon-ból útnak indíthatja ezeket a nukleáris eszközöket. A tizenhat robotrepülőgép az első, brit földre telepített hányada annak a 160, hasonló típusú fegyvernek, amelyet a tervezett 572-ből ebben az országban fognak elhelyezni — feltéve, hogy nem születik időközben idevágó fegyverzetkorlátozási megállapodás. A Greenham Common-i rakétabázisnál szilveszter estéjétől kezdve gyülekeztek a tüntető asszonyok és lányok, hogy éjszaka virrasztással, Újév napjának délelőttjén pedig naggyűléssel fejezték ki tiltakozásukat az amerikai fegyverek telepítésével szemben. A Reagan-kormányzat azzal, hogy nem volt hajlandó komoly tárgyalásokra a Szovjetunióval, jelentősen megnövelte az atomháború veszélyét — mutatott rá a The New York Times hasábjain William Averall Harriman veterán amerikai diplomata, öt korábbi elnök főtanácsadója. A reagani politika oda vezethet, hogy nem az atomháború veszélye, hanem realitása fenyeget — legalábbis, ha tovább érvényesülnek a fegyverkezés és a szovjet— amerikai kapcsolatok eddigi tendenciái — szögezte le Harriman. A szovjet—amerikai viszony ennek a nemzedéknek az életében még sohasem volt olyan rossz, mint most — írta az idős amerikai diplomata, egyértelműen az amerikai kormányzatot hibáztatva ezért a helyzetért. A veterán amerikai diplomata kifejezte azt a meggyőződését, hogy a szovjet vezetők komoly tárgyalásokat akarnak és fölszólította a Reagan-koamányzatot: mutasson ennek megfelelő tárgyalókészséget. Egyiptomi kezdeményezés Ammanban tárgyalásokat kezdett Husszein királlyal hétfőn dr. Oszama el-Baz, az egyiptomi államfő külpolitikai főtanácsadója, első külügyi államtitkár. Kairóban a külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy a diplomata Hoszni Mubarak üzenetét vitte Husszeinnek. Hasonló kapcsolatokat vesz fel Egyiptom a közeljövőben az iraki vezetéssel. Az egyiptomiak tájékoztatják mind Jordániát és Irakot, mind pedig — feltehetően — más alkalmas partnereiket azokról a megbeszélésekről, amelyeket december 22-én, Kairóban Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke folytatott Mind Jordánia, mind pedig Irak szünetelteti diplomáciai viszonyát Egyiptommal azóta, hogy a bagdadi arab csúcsértekezlet 1978- ban hozott határozata értelmében az arab világ jórésze bojkottálja a nílusi országot a Camp David-i paktum miatt. A két állam azonban fenntartotta és az utóbbi időben meg is javította munkakapcsolatait Egyiptommal. Kairó diplomáciája abban reménykedik, hogy Jasszer Arafat — akit súlyos bírálatok értek a kairói vizit miatt — az elkövetkező hetekben szilárd támaszra lel a palesztin mozgalomban. Rendőrgyilkosság Madridban Hétfőn délelőtt a spanyol fővárosban két rendőrt meggyilkoltak. Jósé Requena 25 éves őrmester, valamint 28 éves társa, Marcelino Cle- mento gépkocsizó járőr szolgálatot teljesített Madrid külvárosában. Amikor egy piros jelzésnél megálltak, — eddig ismeretlen tettesek — egy gépkocsiból géppisztolysorozatot adtak le rájuk. Mindketten meghaltak. A támadók elmenekültek. Rendőrségi feltételezések szerint, az ETA baszk terrorszervezet megkezdte azon fenyegetések valóra váltását, hogy a Miguel Goicoetchea ETA-vezér elleni múlt heti merényletért tíz rendőrrel végez. A „Txa- pela” fedőnevet viselő ETA- vezért —, aki jelenleg a klinikai halál állapotában van — a spanyol rendőrség 25 gyilkosságért körözte. Nyereménybetétkönyvsorsolás Az Országos Takarékpénztár hétfőn, Budapesten rendezte meg a nyereménybe- tétkanyvek 1983. negyedévi sorsolását. Mindazok az 1983. decemberi 29-ig váltott és a sorsolás napján forgalomban volt nyereménybetétkönyvek, amelyek sorszámának utolsó három számjegye (számvégződése) megegyezik az alább felsorolt számokkal, az 1983. negyedik negyedévi átlagbetétjüknek a számok mellett feltüntetett százalékát nyerték. Szám• NyereSzám■ Nyerevégző- ményvégző- ménydés százalék dés százalék 023 25 599 100 185 25 616 25 194 50 661 50 199 25 672 250 232 25 699 50 244 25 786 25 344 25 868 25 373 50 943 100 504 50 957 25 536 25 976 25 A nyereményösszeget a betétkönyvet kiállító takarék- pénztári fiók, takarékszövetkezet, vagy postahivatal 1984. január 18-tól fizeti ki. Fidel Castro beszéde a forradalom évfordulóján Az Egyesült Államok a több mint két évtizedes blokáddal sem volt képes megakadályozni, hogy a nyugati félteke egy országában konszolidálódjék a szocialista forradalom — -jelentette ki vasárnap Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt KB főtitkára, az Államtanács elnöke a forradalom győzelmének 25. évfordulója alkalmából Santiago de Cu- bában megrendezett ünnepségen. Castro Reagan elnököt tette felelőssé a világban kialakult feszült helyzetért, elítélte Washingtonnak azt a törekvését, hogy az európai rakétatelepítések révén megbontsa a katonai erőegyensúlyt. Fidel Castro részletesen beszélt az elmúlt negyedszázadban Kubában végbement fejlődésről is. Megállapította: annak ellenére, hogy jelentős anyagi eszközöket kell fordítani az ország védelmére, évről évre egyre többet szánnak az oktatás, az egészségügy, a sport, a kultúra és a technika fejlesztésére. Washingtonnak bele kel! törődnie, hogy más társadalmi-gazdasági rendszerű országokkal is együtt kell élnie a nyugati féltekén. Kuba soha nem fog elzárkózni attól, hogy a békéért munkálkodjék, és hogy a nézeteltéréseket tárgyalások útján rendezzék — hangsúlyozta a kubai vezető. —( Külpolitikai kommentárunk )— Nigéria: új esztendő —katonákkal ALIGHA KÉSZÜLTÉK JÓKEDVŰEN az új esztendő köszöntésére a nigériaiak, az ország súlyos gazdasági válsága eleve kedvüket szegte. A kérdésre, hogy a szil- vész ieri katonai hatalomátvétel hírére jobb kedvre derültek-e, csak talányos válasz adható: igen is meg nem is. HiSzer, tudják, attól, hogy a katonák átvették a kormányaidat Alhaji Shehu Shagari polgári elnöktől, egy csapásra nem lesz jobb a gazdasági helyzet. Másrészt még jól emlékeznek az 1966 és 1979 közötti időszakra, amikor öt katonai hatalomátvétel zajlott le a nyugatafrikai államban, s a tisztek, 13 évi országlása — a gazdasági felvirágzás ellenére — gondokat is okozott. S még valami felmerülhet a* mintegy 100 milliós Nigéria lakóinak többségében, legalábbis azokban, akik a nyáron Sha- garinak és pártjának, Nigéria Nemzeti Pártjának (NPN) szavaztak bizalmat: mi lesz a polgári demokratizálódási folyamat sorsa? A katonák 1983 utolsó napján azzal vették át a hatalmat, hogy Shagari kormányzata a gazdasági összeomlás szélére sodorta az országot, hozzá nem értéssel intézte az ügyeket és elburjánzott a korrupció. Mindjárt hatályon kívül helyezték az alkotmányt, feloszlattak minden pártot, s éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el. A Nigéria élén álló legfelsőbb katonai tanács vezetője, Mohamed Buhari dandártábornok Nagy-Britanniában szerezte katonai képesítését, s a kőolajipar szakértőjének számít. Az első megnyilatkozások arra utalnak, hogy az ország társadalmi-gazdasági rendszerében, nemzetközi kapcsolataiban nem várható alapvető változás. PARADOX MÖDON ANNAK IDEJÉN, 1979-ben a katonák éppen a most eltávolított Shagarinak adták át a hatalmat, mert érettnek ítélték a helyzetet a polgári kormányzáshoz való visszatéréshez. Shagari akkor is és most is az egységes Nigéria jelszavával nyerte meg a választásokat, s ennek a több mint 250 etnikai csoportból felépülő országban aligha lebecsülhető a jelentősége. Igaz persze, hogy az 1960. október 16-tól független Nigéria történetében eddig a polgári politikusok nem szerepeltek valami fényesen, önös érdekeiket részesítették előnyben, s 1966-ra a polgárháború szélére sodorták az országot. Ekkor lépett színre a hadsereg, amely maga sem volt egységes a Nigéria jövőjét formáló elképzelésekben. 'Shagari elnök működése kezdetén — ez is az igazsághoz tartozik —, az olajboom már a végét járta, s ő egy kőolajra alapozott gazdaságot örökölt. A tovatűnt esztendő, 1983 már igencsak a megpróbáltatások éve volt: a tőkés világgazdasági válság, az olajpiaci pangás valóban- alapjaiban rendítette meg az ország gazdaságát. Az emberek ezt saját bőrükön tapasztalták: a magas munka- nélküliséget, a csillagászati élelmiszerárakat, az importmegszorító intézkedések következtében beszűkült áru- választékot, az akadozó alapvető szolgáltatásokat. Ebben a közegben újból virágzásnak indult a feketepiac, új erőre kapott a korrupció. A gazdasági gondok fő oka, hogy Nigériában, akárcsak sok más olajtermelő országban, a fejlesztési terveket az 1974-től bőven áramló petrodollárokra alapozták. Az olaj nemzetközi kereslete azonban időközben visszaesett: Nigéria ilyen jövedelme a felére csökkent, s már nem tudja tartani a 30 dolláros hordónkénti árat sem. Mindeközben nem figyeltek oda a mezőgazdaságra: Nigéria egykor a földrész legnagyobb élelmiszer-exportőre volt, ma ugyancsak éllovas, de a behozatalban. A KATONÁK TEHÁT IGEN NEHÉZ társadalmi-gazdasági időszakban tértek vissza a hatalom porondjára Nigériában. Vállalkozásuk sikeréhez aligha lesz elég pusztán a rendcsinálás. Kocsi Mairgit A jóindulat, a realitásérzék legyőzi a nehézségeket Tyihonov válaszai egy japán lap kérdéseire Moszkvában nyilvánosságra hozták azokat a válaszokat, amelyeket Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke adott a Jo- miuri Simbun című japán lap szerkesztőségének kérdéseire. Az új közepes hatótávolságú amerikai rakáték európai telepítésének megkezdése utáni nemzetközi helyzetről szólva Nyikolaj Tyihonov kifejtette: — Gondolom, újságuk sok olvasója egyetért azzal, hogy mindenkinek jobb volna, ha az új évet e rakéták nélkül kezdhetnénk. Visszataszító „ajándék” ez az európaiaknak, de nemcsak nekik. Az Egyesült Államok lépései következtében a világhelyzet sokkal bonyolultabb lett, a feszültség számottevően megnőtt. — Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb' Tanácsa Elnöksége elnökének 1983. november 24-i nyilatkozata meggyőzően feltárja, milyen hibás és veszélyes a jelenlegi amerikai kormányzat irányvonala, amelynek célja a Szovjetunió biztonságának aláásása. A nyilatkozat megmutatja, hogy valójában kit terhel a felelősség a genfi tárgyalások megszakadásáért. Csupán hangsúlyozni tudom, hogy a Szovjetunió a genfi tárgyalásokon olyan messzire elment, amennyire csak mehetett, hogy valóban igazságosan és radikálisan meg lehessen oldani a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek kérdését. — Emlékeztetnék rá, hogy éppen a Szovjetunió javasolta minden közpes ható- távolságú és harcászati nukleáris eszköz megsemmisítését Európában. Az Egyesült Államok azonban még tárgyalni sem kívánt erről. — Ezt figyelembevéve mi olyan megoldásra törekedtünk, amely lehetővé tette volna, hogy mind Európában, mind pedig Ázsiában a lehető legalacsonyabb szinten megőrizzük a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök egyensúlyát. A Szovjetunió beleegyezett például abba, hogy európai térségében mind közepes hatótávolságú rakétából, mind a hozzájuk tartozó robbanótöltetekből sokkal kevesebbel rendelkezzék, mint 1976- ban, amikor még egyáltalán nem voltak meg az SS— 20 rakéták, — állítólag ezek miatt hozta meg a NATO az új amerikai rakéták nyugat-európai telepítésére vonatkozó határozatot. — Késznek mutatkozunk arra is, hogy az Egyesült Államokkal kötendő megfelelő megállapodás aláírásának pillanatában megszüntessük az SS—20 rakéták telepítését a Szovjetunió keleti területein, természetesen azzal a feltétellel, hogy az ázsiai térségben nem változik meg lényegesen a hadászati helyzet. — Sajnos, a másik fél egészen más, nyíltan önző megfontolásokból indult ki. Számára az a legfontosabb, hogy az első csapás megtételére alkalmas nukleáris fegyver Európába telepítésével katonai fölényre tegyen szert. Ezért hiúsította meg a genfi tárgyalásokat is. — Ezzel kapcsolatban kénytelen vagyok szólni arról a negatív szerepről is, amelyet néhány más ország vezetése játszott. Azok, akik saját népük akaratával ellentétben beleegyeztek abba, hogy befogadják az amerikai rakétákat, közvetlenül felelősek a nemzetközi helyzet jelenlegi kiéleződéséért. — A helyzet ma valóban nem egyszerű, de a szovjet vezetés, mint ezt Jurij Andropov világosan kifejtette, nem kívánja megváltoztathatatlannak tartani ezt a helyzetet. — Szeretnénk remélni, hogy a józan ész mégis diadalmaskodik, visszaáll az amerikai rakéták telepítésének megkezdése előtti helyzet, s ez lehetővé teszi a kölcsönösen elfogadható megoldás megtalálását. Ez megfelelne minden nép vágyainak, a békés, nyugodt életbe vetett reményének. — Az új év küszöbén a szovjet parlament, országunk Legfelsőbb Tanácsa ünnepélyesen kinyilvánította, hogy a Szovjetunió nem tör egyetlen ország biztonságára sem, legyen az nyugaton vagy keleten. Békében kíván élni minden országgal és a gyakorlatban akarja érvényesíteni a különböző társadalmipolitikai rendszerű országok békés egymás mellett élésének elvét. A szovjet—japán kapcsolatok helyzetét a Jomiuri Simbun kérdésére Nyikolaj Tyihonov a következőképp értékelte: — Azt mondanám, hogy a szovjet—japán kapcsolatok jelenleg nem a legjobb időszakot élik át. Fejlődésük az utóbbi években lefékeződött és ezért a Szovjetunió nem tekintheti felelősnek magát. Nem változott a Szovjetuniónak az az elvi irányvonala, hogy igazi jószom- szédi kapcsolatokat hoz létre Japánnal. Más dolog azonban, hogy Japánban miként kezdték kezelni az országunkhoz fűződő kapcsolatokat. A japán kormány a Csendes-óceán túlsó oldalára kacsingatva tudatosan vállalta, hogy szétrombolja a szovjet—japán kapcsolatok egész rendszerét, amelyet a két ország erőfeszítései teremtettek meg a háború utáni időszakban. Korlátozta a politikai kapcsolatokat, az új, kölcsönösen előnyös kereskedelmi-gazdasági szerződések megkötését, félbeszakította a tudományosműszaki együttműködésről kötött szerződés végrehajtását és így tovább. Ráadásul ezeket az intézkedéseket különböző, országunkkal szemben barátságtalan kampányok kísérik, amelyek célja az, hogy bizalmatlanságot keltsenek a japán népben a Szovjetunióval és annak politikájával szemben. Másrészt erőfeszítések történnek a japán—amerikai katonai szövetség erősítése, és Japán erőltetett ütemű fegyverkezése érdekében. Naivitás lenne feltételezni, hogy a Szovjetunióban ezt figyelmen kívül hagyják és nem veszik tekintetbe. — Nem hiszem, hogy ez a politika megfelel Japán nemzeti érdekeinek. Annál is in. kább, mivel a Szovjetunió változatlanul konstruktívan közelít a távol-keleti szomszédjához fűződő kapcsolatok fejlesztéséhez. A Szovjetunió és Japán között hosszú időn át szélesedtek a kölcsönösen előnyös kapcsolatok, és ez nem kevés kedvező eredménnyel járt. Voltak természetesen nehézségek is, de eközben a kapcsolatok fejlesztését nem tették függővé különböző, gyakran erőszakoltan kiagyalt problémától. Jelenleg nehéz szabadulni attól a benyomástól, hogy a japán fél szándékosan zsákutcába akarja vezetni a szovjet— japán kapcsolatokat — jelentette hí Nyikolaj Tyihonov.
