Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-06 / 287. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. december 6., kedd 3. A pénzügyi szabályozás háttere Tejprémium helyett új felvásárlási ár Alig volt olyan termelő- szövetkezet, állami gazdaság, ahol nem panaszkodtak mostanában a tejtermelés jövedelmezőségére. Szinte mindenütt azt emlegették, hogy a szarvasmarhatartás, mint ágazat nem volt képes fenntartani önmagát. Már nem nyílt mód az elhasználódott épületek felújítására, a korszerűtlen istállókba pedig nem kaptak gondozót a gazdaságok. A szakemberek tetteikkel is jelezték az elégedetlenségüket: visszaesett a tenyésztői kedv, s néhány megyében a tejtermelés is csökkent. A gazdaságok valóban nem voltak kellően érdekeltek a hozamok bővítésében. Mi köszönhető a tejprémiumnak? A jövedelmezőség kapcsán egyre több szó esett a tejprémiumról, illetve arról, hogy egy gazdasági ösztönzőt csak addig szabad érvényben hagyni, amíg fejlődésre sarkall, amíg betölti a szerepkörét. A tejtermelési prémiumnak — amint az a gazdaságok körében ismert —, az a lényege, hogy akkor kapnak több pénzt egy liter tejért a termelők, ha az előző évhez képest növelik az értékesítést. Ezt elérhetik úgy, hogy növelik a tehenenkénti tejtermelést, illetőleg hogy gyarapítják a tehénállományt, vagy mindkét módszert együtt alkalmazzák. A tejprémiumot 1976-ban vezette be a kormány. Az előzmények ' meglehetősen ismertek: a Minisztertanács még 1972-ben programot fogadott el a tejtermelés bővítésére, ám az első években nem sikerült elérni a kívánt fellendülést. Jellemző, hogy 1972-ben 1,7 milliárd liter tejet termelt az ország, s még négy év múltán is csak 1,87 millárd liternél tartottunk. Ezt követően született döntés a tejprém i umról, ami új lendületet adott a fejlődésnek. Megszaporodtak a rekonstrukciós beruházások, felgyorsult a tejhasznú keresztezés, elterjedtek a Holstein- friz fajtájú tehenek keresztezett utódai. Tavaly már 2,7 millárd liter tejet fejtünk, tíz esztendő alatt 2363 literről 4023 literre nőtt az_ országban az egy tehénre jutó tejtermelés. Ilyen rövid idő alatt, ekkora mértékű növekedésre nincs példa a világon. Fellélegeztek az élen járók Amint mondottuk, 1982 egyszerre volt a csúcs meg a fordulat éve is a tejtermelésben. Arról a prémiumról ugyanis, amely sok éven át húzó szerepet töltött be, kiderült, hogy — amint a gazdaságok mondják —, már nem ösztönöz kellőképpen. Nyilvánvalóvá vált, hogy új gazdasági ösztönzőre van szükség. Ennek most elérkezett az ideje. A napokban került nyilvánosságra az 1984. évtől érvényes pénzügyi szabályozás. Ebben a többi között az olvasható, hogy megszűnik a tejértékesítési prémium, viszont a tej felvásárlási ára — a tisztaságától függően — átlagosan 55 fillérrel emelkedik literenként, s 60 fillérrel magasabb lesz az árkiegészítés,. A hír hallatára valósággal fellélegeztek a tejtermelésben élenjáró gazdaságok vezetői, hiszen a valós teljesítményeket ismeri el az új szabályozás, s ez mindenekelőtt nekik kedvez. Ismét javul a jövedelmezőség Az új szabályozás a lemaradókat is felzárkózásra serkenti. Szükség is van erre, hiszen a tapasztalatok szerint évente 3—4 literrel emelkedik az egy főre jutó tejfogyasztás, s emiatt 30—40 millió literrel többet kell termelni évente. A számítások szerint az ezredfordulón már 3 milliárd liter tej termelésére lesz szükség. Ez nem elérhetetlen, hiszen a gazdaságok többségében nagy termelőképességű állomány van, kialakultak a tartási, takarmányozási technológiák. S ami talán a legtöbb bizakodásra ad •okot; január elsejétől megint javul a tejtermelés jövedelmezősége. Ennek már most is érezni a húzó hatását a gazdaságokban. v (F. J.) A kölcsön adott brigád Avagy: jóra fordult a rossz a „Zagyvavölgyé”-ben Amikor pár hónappal ezelőtt, a Zagyvavölgye Termelőszövetkezetben felmérték az aszály, vihar okozta károkat, és kiderült, hogy a vártnál gyengébben fizető őszi búza, napraforgó, cukorrépa, magborsó várhatóan tizenegymillió forint árbevételtől fosztja meg a 3500 hektáros gazdaságot: sem a vezetés, sem a tagság nem esett pánikba. Attól kezdve inkább valamennyien arra összpontosították minden erejüket, szakmai tudásukat, technikai adottságaikat, hogy a kiesést ellensúlyozzák. Vagyis egy olyan menetrendet dolgoztak ki, amelyet következetesen betartva a „Zagyvavölgye” hozhatja az 1983-as gazdasági évre tervezett négymillió forint nyereséget. Hogy mi volt ilyen tekintetben az első állomás, az első lépés ... ? Bérmunka terven felül — Terveztük m.i korábban, hogy építőrészlegünk idei feladata a nagyobb mérvű karbantartás, különböző épületeink felújítása lesz — mondja esztendő vége közeled tén Varga János elnök. — Hát elsőként erről mondtunk le, és brigádunkat a Qualitál Vállalatnál hasznosítottuk, ott vállalt bérmunkák formájában. E céggel azért is jól jártunk, mert öntvénymegmunkálást is igényelt tőlünk, terven felül huszonöt tagunknak biztosítva folyamatos munkalehetőséget. Hasonlóképpen kapóra jött, hogy a gabonaforgalmi vállalatnak szüksége lett tárolótérre, és nekünk volt ilyen. Még a mai napig is kétszáz vagon búzát, száz vagon kukoricát fogadunk tőlük tisztességes bérleti díjért. Hasonló a helyzet a szolnoki gabona- termelési rendszer esetében. Saját termésünkön túlmenően 70—80 vagonnyi napraforgót tartanak nálunk ... Kisebb költséggel Ami a növénytermelést illeti, a „Zagyvavölgye” háza táján haszonnal zárult a Nagy Mihály és Tóth János vakolás közben... lucemamagfogást célzó akció is! Itt tulajdonképpen arról volt szó, hogy miután az 1200 darabot számláló szarvasmarha-állomány részére sikerült megfelelő mennyiségű szálas takarmányt biztosítani, kijelöltek a közelben egy hetvenhektá- ros területet lucemamagfo- gásra. És olyannyira beütött ez a vállalkozás, hogy további egymillió forint többletbevételhez juttatta a közös gazdaságot... Volt aztán olyan is, hogy a növénytermesztés ráfordításai lettek alacsonyabbak a tervezettnél, éspedig főként a növényvédőszer-felhasz- nálás, valamint a kenő- és fűtőanyag tekintetében. Utóbbi megtakarítás összefügg azzal is, hogy az idén kevesebb gabonát kellett Zagyvaszántón szárítani, továbbá éltek a nedveskuko- rica-tárolás lehetőségével. Tíz gondozóval kevesebb — Állattenyésztésünk szarvasmarhára, baromfira szakosodott korábban, és mindig elég sok gondot okozott. A szarvasmarha- ágazat különösképpen, mert veszteséggel tudtuk fenntartani. Leginkább az 1982A félig kész szerelőcsarnok ... es esztendő ütött ki balul — mondotta később Varga János. — Ebből eredően most a veszteség lehető mérséklésére, illetve megszüntetésére törekszünk. És jó órában mondjam, utóbb ilyen irányú intézkedéseink is kedvező eredménnyel jártak. Először is megteremtettük a szükséges szálas- és tömeg- takarmány-bázist, majd technikai fejlesztést hajtottunk végre. A jószágoknak kifutó kairámrendszer épült, korszerűsödött a trágya tárolása, kezelése, javítva egyben az ott dolgozók munkakörülményeit. E fejlesztésnek köszönhető, hogy az idén már tíz gondozóval kevesebb látta el az ezerkétszáz szarvas- marha körüli tennivalókat. És ugyancsak hozzásegített gazdasági helyzetünk javulásához, hogy élve a lehetőséggel. terven felül harminc marhával többet értékesítettünk. A baromfit illetően utóbb jelentkeztek gondok. Piac hiányában mérsékelnünk is kellett a termelést. így az idén a tervezettnél tíz százalékkal kevesebb szárnyast értékesítünk ... Jó mérleg reményében Mint később megtudtuk, az okszerű intézkedések odavezettek a közös gazdaságban, hogy minden pénzügyi kötelezettségüknek eleget tudtak tenni az év folyamán. Ez pedig igen nagy dolog, mert az évi 110 millió forint termelési érték mellett huszonnégymillió forint hitelt kellett visszafizetniük a Varga János tsz-elnök (Fotó: Szabó Sándor) Nemzeti Banknak. És mindeközben megfelelően biztosították a tagság évi 2300 órás foglalkoztatását, valamint nem maradtak el a különböző juttatások sem. Ennek köszönhetően a „selypi medence” területén nem csökkent a háztájiban levő sertésállomány, továbbá biztosított a hozzá szükséges takarmányalap. Majd ahogyan Varga János summázta kilátásaikat: Jó mérleg reményében várják az 1983-as évzárót. A szövetkezet nyeresége a tervezett négymillió forint körül alakul a nehéz munka ellenére, alapot teremtve az 1984-es gazdasági év még jobb termelési eredményeihez. Moldvay Győző Időközi választás, Gyöngyös A két jelölt nem volt két dudás... November utolsó hétvégéje az időközi választások jegyében telt. Négy új országgyűlési képviselő és 898 új tanácstag kapott mandátumot. Az adatok sorában szükségképpen megemlítendő tény: 274 helyen két jelölt között választhattak a szavazóurnákhoz lépők. Ez pedig egyértelműén arra utal, hogy már a leendő új választójogi törvény szellemét követték. S hogy ez miért jó? Leginkább a kipróbálás kedvéért, s mert a tapasztalatok hasznosak lehetnek a változások után is. Az előbbieken túl arra is kiváncsiak voltunk, vajon hogyan vélekednek, mit éreznek maguk az érdekeltek. Ezért is kerestük meg Gyöngyösön az 1. számú választókerület volt jelöltjeit. Bagi Gábor (Fotó: Perl Márton) Nagy Imre A Hazafias Népfront városi bizottságának titkára, Széles János kérésünkre készségesen foglalja össze a történteket: — A választókerület korábbi tanácstagja férjhez ment, és elköltözött Gyöngyösről, ezért volt szükség az időközi választásra. Az előkészítésnél már tekintettel voltunk az új törvény- javaslatra. Előzetes beszélgetéseken szót váltottunk lakóbizottsági tagokkal, valamint jó néhány állampolgárral. Ezek alapján jelölte a körzeti népfrontbizottság Bagi Gábort. Más jelzés is érkezett, így persze, számítottunk arra, hogy a jelölőgyűlésen felvetik Nagy Imre nevét is. így is történt, s a jelenlévők egyhangú szavazása alapján mindkét név felkerült a listára. Az eredmény ismeretes: minimális arányban ugyan, de a választók Nagy Imrének adták meg a bizalmat az elkövetkező több mint másfél esztendőre. OOOOOOOOOOOO '' Hosszas nyomozás után a Mátravidéki Építőipari Szövetkezet Egri úti telephelyén bukkantunk rá Bagi Gáborra, a „vesztesre”. A 214. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet szakoktatójának újsággal szolgálunk, hivatalosan még nem értesítették a választás kimeneteléről. Amikor elmondjuk, arcizmai egy pillanatra ösz- szerándulnak, de hamar kisimulnak a ráncok. Válaszai intelligens, szimpatikus emberről árulkodnak. — Éppen tíz éve vagyok tagja lakóhelyemen a körzeti népfrontbizottságnak — meséli magáról. — Tanítványaimmal együtt sok társadalmi munkában vettem már részt, az 1980-as választás idején a szavazatszedő bizottságban dolgoztam. — Nem ismeretlen tehát önnek a közéleti munka? — Mégis, kicsit váratlanul ért, hogy rám gondoltak. De mert eddig sem riadtam vissza a közért végzett munkától, s mert 1970 óta élek ebben a választókerületben, úgy gondoltam, érdemes vállalni a jelöltséget. — Voltak, akik már a választás előtt megkeresték? — Páran megkerestek, de csak arról beszéltek, szeretnék, ha én lennék a tanácstag. Konkrétan akkor még nem esett szó a gondokról. Igaz, nincs is nagy szükség rá, hiszen csak ki kell nézni az ablakon, s az ember máris látja, hol van baj. Egy új lakótelepen mindig akad tennivaló. — Az eredmény ismeretében most már: maradt önben valamiféle tüske? Töprengés nélkül adja meg a feleletet: — Nem érzem, és nem is tekintem magam vesztesnek! Ugyanúgy végiem a társadalmi munkát a továbbiakban is, mint eddig, hiszen ha nem ezt tenném, minden, amit tettem, felborulna! Azt pedig semmiképpen sem szeretném. A városrész érdekét kell nézni, összefogni a gondok enyhítésére. Épp ezért természetes, hogy támogatom Imre munkáját. Ottjártunkkor Széles János ígérte: levélben mondanak köszönetét Bagi Gábornak. Feltétlenül megérdemli ... oooooooooooc A Budapesti Likőripari Vállalat 7. számú üzemegységének irodájában kicsit győzködni kell a vezetőt, Nagy Imrét a társalgásra. Meglehet, talán a múlt miatt is: mint a Gyöngyösi SE NB Il-es labdarúgó-csapatának volt középpályása, illetve jobbhátvédje sokszor szerepelt már a nyilvánosság előtt. — A név tehát meghatározó lehetett. .. — A tanácsi vezetők korábban is ismertek, de nemcsak ők, hanem a választó- kerület nagy része is — ismeri el a fiatalember. — Egy nyugalmazott alezredestől szereztem róla tudomást, hogy szóba kerülök, mint jelölt. — Hogyan fogadta a javaslatot? — Megmondom őszintén, hogy nagyon váratlanul ért, az pedig különösen, hogy meg is választottak. Természetes, hogy elvállaltam, hiszen egy közösség bizalmát nem szabad visszautasítani. Egyébként is meglehetősen nyüzsgő ember vagyok. Az üzemben például 230 ember gondjaival foglalkozom, s az itt dolgozók közül sokan laknak az 1. számú választókerületben. — Mit gondol, mi járhat most a másik jelölt fejében? — Korábban is ismertem Bagit, jó beszélő viszonyban voltunk mindig. Harag biztosan nem lesz közöttünk, sőt, gondolom, hogy segíteni fog. — Valóban ezt ígérte. — Ennek szívből örülök. — Beszélt-e már a két nap alatt megválasztóival? — Jó néhányan telefonáltak már, és gratuláltak. De már azt is mondták, mit szeretnének. — Akkor a legsürgetőbb tennivalók feltérképezésében is segítettek? — Valóban, hiszen eléggé elhanyagolt rész ez, lesz miért dolgoznunk. Csak néhány példát említek: bővítésre szorul a szennyvízhálózat, valamint a szolgáltatások köre. De nem feledkezhetünk meg az utak mielőbbi rendbehozataláról sem. A gyöngyösi 1. számú választókerületben most már a teendőkben nyilvánvalóan bővelkedő jövő felé tekintenek. Az időközi választás kapcsán az érintettek által elmondott gondolatok azonban talán példamutatóak lehetnek minden új képviselő, tanácstag megválasztásakor is. Szalay Zoltán
