Népújság, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-02 / 284. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. december 2., péntek 3. Szükség van minden szakértő tanácsi dolgozóra Az önállóság — lehetőség Utolsó fázisához érkezett a járások megszüntetésével kapcsolatos előkészítő munka: a Központi Bizottság döntése után a kormány, majd az Elnöki Tanács is foglalkozott a témával. Kijelölték az új körzetközpontokat, megszülettek a rendeletek a járási hivatalok hatásköreinek felosztásáról a községek, illetve a városok között. A reform legfőbb jellemzője, hogy lényegesen növekszik a helyi tanácsok önállósága. 1984. január 1-től már csaknem valamennyi, az adott település lakosságát érintő ügyben helyben döntenek majd. Körültekintően, emberségesen Az átszervezés utolsó szakasza sem mentes persze a gondoktól. Ezekben a hetekben a legfon ;osabb feladat körültekintően, emberségesen gondoskodni azokról a tanácsi tisztviselőkről, akiknek a jövő évtől megszűnik munkahelyük, a járási hivatal. A cél az, hogy minél kevesebben fordítsanak hátat az államigazgatásnak, továbbra is vállalják a tanácsi munkát^ Mégpedig főleg a községekben, hiszen oda ké- rül a hatáskörök, a feladatok többsége. De szükség van az erősítésre azoknak a városi, illetve városi jogú nagyközségi tanácsoknak is, amelyek körzetközponti szerepet látnak el a jövőben, hiszen itt is jóval több lesz a teendő. Főleg eleinte várnak majd joggal sokat a falusiak a körzetközpont tanácsától, amelynek nincsenek ugyan alárendelve, de az egyenjogúság és az együttműködés talaján egy sor fontos településfejlesztési, ügyintézési témát segíthetnek megoldani. S ne féledezzünk el a megyékről sem, melyek több nagyközséget íár most is közvetlenül irá- yítanak majd, s perspektivikusan valamennyi községi anács körzetközponti közvetítés nélkül kapcsolódik hozzájuk. Nyilvánvaló persze, hogy a megye—község gazgatás teljes megvalósulása esetén még inkább háttérbe szorulnak majd az operatív beavatkozások, a közvetlen irányítási módszerek. Sokan tartottak attól a mostani átszervezésnél, hogy a körzetközpontok tanácsai bizonyos értelemben egy - szerűen átveszik majd a járási hivatalok szerepét a községek irányításában, s túlságosan is gyámkodnak felettük. Nos, ettől már csak azért sem kell tartani, mert a városi tanácsok a járásoktól erre sem embert, sem hatáskört nem, vagy csak alig kaptak. S ez minden valószínűség szerint elősegíti majd azt, hogy egyre jobban kibontakozzon a községi tanácsok valódi önállósága. Fokozódik a felelősség Egyelőre még kérdéses persze, hogy a falvak menynyire tudnak élni megnövekedett lehetőségeikkel, ami egyben a tanácsi tisztségviselők, ügyintézők számára igen sok munkatöbbletet is jelent. S ha ehhez hozzátesszük, hogy a községek igazgatási szakemberei eddig is bőven el voltak látva teendővel, már láthatjuk: nem is lesz olyan probléma- mentes ez az önállóság. Más oldalról viszont az is régi tapasztalat, hogy az újfajta feladatok mindig új emberi energiákat mozgósítanak, a felszínre kényszerítik az igazgatás, az adminisztráció további ésszerű gyorsításának,, egyszerűsítésének elképzeléseit. Az új körülmények közölt aligha illúzió az a várakozás, hogy növekednie kell a helyi tanácstestületek, a tanácstagok szerepének a település kisebb-nagyobb ügyeinek intézésében. S ezzel együtt természetesen fokozódik a felelősségük is, hiszen ezentúl nem lehet a járásra hivatkozni, a rossz döntéseket a felettes szervek nyakába varrni. így aztán majd a lakosság is jobban lemérheti, hogyan is dolgoznak választott tisztség- viselői, miként képviselik érdekeiket. S ha nem megfelelően, a választóknak módjuk lesz arra, hogy időben levonják a megfelelő következtetéseket... A helyi közélet demokratizmusának fokozódása persze nem megy majd egyik napról a másikra, meg kell tanulni élni az új helyzet kínálta lehetőségekkel. Hatáskör és szakértelem Külön is indokolt szólni a szűkebb értelemben vett hatósági ügyintézés előtt álló feladatokról. A legfőbb gondot az okozza, hogy a községi tanácsok jelenleg még sok helyen nincsenek megfelelően felkészülve arra, hogy valamennyi szakigazgatási ügyet, amely korábban a járásokhoz tartozott, maguk intézzenek el. Ehhez ugyanis nemcsak hatáskör, hanem megfelelő szakértelem is szükségeltetik. Már- .pedig a járásnál évtizedes gyakorlatot szerzett, jól képzett szakemberek nem elhanyagolható része úgy döntött, hogy nem megy a hatásköre után a községekbe, inkább más területen vállal munkát. Ezeket az embereket pótolni nem lesz könnyű, s kiesésük átmenetileg zavarokat is okozhat a lakosság ügyeinek intézésében. Nagyon fontos, hogy a községek ezt ne tekintsék mellékes gondnak, s minden lehető módon — letelepedési segéllyel, tanácsi cím adományozásával stb. — próbálják erősíteni szakigazgatási apparátusukat, amihez az átszervezés időszakában jelentős központi, megyei segítséget is kapnak. Mert hiába kerülnek az első fokú hatáskörök a helyi tanácshoz, ha sorozatosan hibás, törvénytelen döntések születnek, s ezeket a jogorvoslati eljárások során másodfokon megváltoztatják. Hiszen így gyakorlatilag mégiscsak másodfokon, a körzetközpontokban döntenek, s nem helyben, ahol az ügyek keletkeznek. Ez pedig nemcsak a tanácsiak munkáját, az ügyintézés bürokratizmusát növelné feleslegesen, hanem a lakosság hangulatát, közérzetét is kedvezőtlenül befolyásolná. Tehát a felsorolt nehézségek is jelziK, hogy nem lesz olyan egyszerű, sima ügy búcsút venni a járásoktól, továbblépni a közigazgatás korszerűsítésének, fejlesztésének útján. S bár a Központi Bizottság döntését tulajdonképpen mindenki helyesli, ezzel önmagában még csak a lehetőség teremtődött meg a továbblépésre. A mindennapok gyakorlatán múlik, hogyan valósulnak meg a helyes elképzelések, a szükséges intézkedések. Deák András Építkezés a mélyben £PÍTKEZ£S A MÉLYBEN Négyszáz méterrel a föld színe alatt építkeznek a Bányászati Aknamélyítő Vállalat dolgozói: vízaknát építenek. A mányi bányaüzem víztelenítő telepe a bányászok biztonságát szolgálja majd; a vakaknába telepítendő hat darab Ritz-szivaty- tyú egy-egy egysége percenként 15 köbméter vizet képes a felszínre juttatni. A beruházás költsége ötvenmillió forint. (MTI fotó: Jusztin Tibor felvétele — KS) Fantázia van a facsemetében, de csak... Majd ha (nem) fagy...! Villámriport a kerecsendi lerakatnál Hiába kerülgetjük a forró kását, néhány alapigazságon nem tudunk változtatni. így például azon sem, hogy minden a maga idejében a jó. Kérdés, persze, hogy mikor is van az a bizonyos idő, és hogy — felismerjük-e? — Ami a felismerést illeti — mondja Kerecsen- den Szucsik Péterné, aki egyébként nemigen szokott válaszért a szomszédba menni —, nos, mi már a férjemmel két évvel ezelőtt felismertük, hogy fantázia van a facsemetében. Megmondom őszintén, nem azért, mintha olyan' nagy szakemberek lennénk ebben a kérdésben. Korábban nem is álmodtunk róla, hogy valaha ezzel fogunk foglalkozni. A férjem ugyanis itthon, a községben villanyszerelő kisiparos, én pedig, mielőtt belevágtunk volna ebbe a — hogy úgy mondjam — kisvállalkozásba, a Fémműveknél dolgoztam Füzesabonyban ... Mindenesetre: ma már két szezon ismeretében beszélhetnek Szucsik Péterék a facsemete-üzlet előnyeiről és természetesen a gondjairól. • — Az az igazság — ecsetelik a helyzetet —, hogy tavaly ilyenkor jobban éreztük magunkat. Igaz, így, november végén, különösen a reggeli órákban már akkor is csípett a hideg, de csak inkább a reggeli órákban, később azután kiengedett. Nem mondom, jöttek is szépen a vevők. Most viszont — mint látható is — pillanatnyilag éppen ráérünk, de arra nem is gondolunk, hogy kár volt belevágni. Ha pedig nem gondolnak erre, jól teszik. A jelenlegi fagyos, facsemetetelepítésre éppenséggel nemigen alkalmas idő ugyanis minden bizonnyal csupán átmeneti, a kertészkedésre, a gyümölcscsel való foglalkozásra viszont változatlanul igen sokan hajlanak. — Amikor hozzákezdtünk — emlékezik a nem is olyan régi időkre Szucsik Péter —, magunk sem gondoltuk, hogy mennyire így igaz ez. Alighogy meghoztuk Rákóczifalváról, a faiskolájáról híres termelőszövetkezetből az első készletet, szinte egy csapásra sok vevőnk akadt. — Vittek innen csemetét Egerbe, Miskolcra, Özdra, Pestre, Kaposvárra, szóval még az ország legtávolabbi zugába is — veszi át a szót a jól beöltözött fiatalasszony, a „főrészvényes”. Igaz, elég jó a kínálatunk, és szerencsénk az is, hogy itt, az Egri út mellett lakunk. Aki a 3-as főútról a 25-ösre kanyarodik, hogy Egerbe menjen — vagy onnan Miskolcra, vagy Pest felé —, az akarva-akaratlanul belénk botlik, és könnyen eszébe juthat, hogy néhány facsemete elkelne még a kertjébe. Ezek után már csak az a kérdés, hogy vajon miért megy ilyen jól az üzlet. A válasz első része már ismert: egyre többen kertészkednek mifelénk és szerte az országban. Az erre való hajlandóság kétségtelenül megnövekedett, és ehhez kétségtelenül a nagy kínálat is hozzájárult. Szucsikék ugyanis nincsenek egyedül, a megyében számos helyen lehet facsemetéhez jutni az áfész-lerakatokban. Kétségtelen az is, hogy a rákóczi- falvi termelőszövetkezet bőséges ellátásról gondoskodik: évente egymillió facsemetét hoz forgalomba, és ebben 200 fajta szerepel, az országosan ismert díszfaiskoláról nem is beszélve. — Hihetjük-e, hogy mindehhez Kerecsenden is hozzá lehet jutni? — Valótlant állítanék — feleli Szucsikné —, ha azt mondanám, hogy itt minden van. De a legfontosabbak, mint körte, meggy, cseresznye, kajszibarack, dió — és sorolhatnám tovább — itt mindig akadnak, sőt, kisebb mennyiségben szőlőoltvány is, csemege- és borszőlő, fele-fele arányban. A facsemetékről folytatott kerecsendi beszélgetésnek itt vége szakad. Mert jóllehet, mínusz akárhány fok is a hideg, az üzlet azért üzlet, és most vevő érkezik. Frissen száll ki a kocsi kényelmes melegéből, köszön, majd egyből a lényegre tér: — Fenyő van? — Reklámáron — hangzik a válasz. —Mennyit adhatunk ... ? B. Kun Tibor Mokasszinok Füzesabonyból Bevált az új orvosi készülék Jól „vizsgázott” az első magyar gyártmányú perito- neális dialízis készülék, amelyet a krónikus veseelégtelenség kezelésére fejlesztett ki az Országos Belgyógyászati Intézet és a Rolitron Társaság. A PDK—8 típusú készülék a beteg vese működését helyettesíti, alkalmazásának tapasztalatait a szakorvosok az Orvosi Hetilap legújabb számában ismertették. Beszámoltak arról, hogy a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. belklinikájának dialízis osztályán, a Jáhn Ferenc Kórház-Rendelőintézet intenzív osztályán, a Pécsi Orvostudományi Egyetem urológiai klinikáján, a győri, a nyíregyházi, a szombathelyi, a kaposvári kórház-rendelőintézet belosztályain használták ezeket a készüléket, ez ideig több, mint ötven beteg másfél ezer kezelésére. Megállapították: ez a magyar orvosi készülék azonos értékű a külföldiekkel. Automatikusan végzi a dialíziskezelést, ennek nagy haszna, hogy a speciális képzettségű nővérek több beteget gondozhatnak, s a betegek maguk is használhatják a készüléket. (MTI) Termelés és szolgáltatás Az egyre nehezedő köz- gazdasági körülmények, a gyakran változó piaci feltételek fokozott rugalmasságot követelnek a gazdaság minden területén. Hangsúlyozottan igaz ez olyan vállalatok esetében, amelyek új termékek előállítása mellett szolgáltatással is foglalkoznak. E két tevékenységi kör ugyanis nemcsak a technológiában és a munkaszervezésben különbözik egymástól, hanem gazdasági hatékonyságában is. Ugyanakkor a népgazdaság mindkettőre igényt tart. Ezekkel a problémákkal kell megküzdenie a Füzesabony és Vidéke Javító-Szolgáltató Ipari Szövetkezetnek is. Gazdálkodásuk várható eredményeiről, a változó feltételekhez való alkalmazkodás gondjairól Ru- nyai László elnökkel beszélgettünk Füzesabonyban. Bevezetésként elmondta, hogy a szövetkezet 1983. évi értékesítési terve 22 millió forint. Október végéig 21 millió volt az árbevétel. Ennek alapján az éves értékesítés közel 24 millió forint lesz, vagyis a tervet mintegy tíz százalékkal sikerül túlteljesíteni. A továbbiakban a tevékenységek főbb arányairól, a piaci heyzetről kérdeztük az elnököt. Válaszából kitűnt, hogy a szövetkezet profilját női mokasszin cipők gyártása határozza meg. Munkájuknak mintegy 85 százalékát ez teszi ki. A Corsó Cipő Nagykereskedelmi Vállalattal kötött megállapodás alapján ez évben 45 ezer párat gyártanak. Bizalommal tekintenek a jövő elé is. Már az első félévre harmincezer párat rendeltek, s az év második felére hasonló igény várható. Férficipők iránt jóval kisebb a kereslet, ez évi termelésük tizenötezer pár. A javító-szolgáltató tevékenységgel kapcsolatban a gondoknak adott hangot az elnök. Két évtizeddel korábban a szövetkezet profilját ez a munka határozta meg. Majd az arányok a cipőjavítás iránti igények csökkenésével megváltoztak. Néhány éve ismét több a javítanivaló, bár aprólékos munkáról lévén szó ez sem olcsó. De más baj is van. Egyre nehezebb lesz a szakember-utánpótlás. Ezért jobban meg kellene becsülni a cipész szakmát. Akkor bizonyára megváltozna az a szemlélet is, hogy „ha másnak nem, hát suszternak jó lesz”. Év vége közeledvén megkérdeztük milyen nagyságú eredmény várható a szövetkezetnél? Az elnök elmondta, hogy a nyereség a tavalyinak több mint kétszerese, közel kétmillió forint lesz. A női cipők gyártásának felfuttatása az állandó költségekben jelentős csökkenést eredményezett. Mind a termelési értékben, mind a nyereségben az új termékek előállítása a meghatározó. Van ugyan szíjgyártó, valamint várró- és irodagépjavító részleg Egerben, meg egy textilruházati Füzesabonyban, de ezek csak színezik a szövetkezet tevékenységét. A cipőjavításon pedig veszteségünk van. Mégis csinálják, mert a jogos társadalmi igények kielégítését nem lehet nyereséghez kötni. Végül azt kérdeztük mire fordítja a szövetkezet a nyereséget? Az elnök befejezésül elmondta, hogy elsősorban a munkakörülmények megjavítására. Sokáig dolgoztak igen rossz feltételek mellet, tehát élnek a szociális beruházások kedvező lehetőségével. (mosolygó)
