Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-01 / 258. szám

* 4. NÉPÚJSÁG, 1983. november 1., kedd Egy hét.. Leg... leg. .. Lehetne ez a legostobább műsor is a televízióban. Le­hetne ez a műsor a filoszok, az ítészek, a parevebnük, a sznobok — nem folytatom * •— kedvence ahhoz, hogy kel­lően és méltóképpen felhá­borodjanak tőle és miatta. És lehetne a filantrópok, az embergyűlölők, az embert lebecsülök kitűnő példatára: lám, hát szabad, lehet és kell-e egyáltalán komolyan venni az embert? Aki ilyen! Uramég, ötven tojás, ke­ményen. .. Meg kézenjárni... Meg a négylevelű lóhere... Meg sok minden más, ami­ben í e g híresebb valaki az ország és a világ előtt. Hát persze, hogy csacska- ság ez a műsor. Az emberi csacskaság és gyarlóság, meg az emberi játékosság műso­ra. Hol ízesen, kedvesen és még szellemesen is szerkeszt­ve, hol néha kissé ízetlen­re — nem ízléstelenre! — sikerültén szolgálja a nagy­érdemű televíziós publikum szórakoztatását. Mi kis or­szág vagyunk, hát a „leg”- jeink is szerények. Bár nem tudom, hogy van-e a vilá­gon még egy olyan ember, akinek kétezren felüli négy­levelű lóheregyűjteménye van. Avagy olyan házaspár hány akadhat a világon, aki közelebb a százhoz, és jó­val messzebb a kilencven­tői pironkodva vallja be, hogy még mindig tetszenek egymásnak, szeretik egy­mást.- Talán ők a leghűsé­gesebb szeretők? . .játszani is engedd .. .fia­dat” írta a költő és a te­levízió játszani engedi. És azok, akik nem restek és nem szégyenlősek, hogy já­tékos-bolondos kedvüket a kamerák elé vigyék, büsz­kén és vidáman, de kitartó komolysággal játszottak. Egy­szerre többfajta hangszert megszólaltatva, tojásokat nyelve, szerelmet vallva, ló­herét gyűjtve, — homo lu- densként viselkednek. Óha­tatlan az emberben a gon­dolattársítás, vajha a világ ezekben a I e g-ekbe verse­nyezne inkább, vajha ke­ményre főtt tojásokkal dön­tenék el a tábornokok, ki mennyit tud megenni, hogy ki lett légyen a győztes, s nem pediglen, ki mennyi atomtöltetet tud szétszórni erre a megriadt világra. Igen, tudom, nyárs-, és kispolgári naivitás ez. Utó­pia. A magam l e g nagyobb naivitása. És ezzel a „íeg”- gel nem nevezhetek sehová! Jöjjenek hát azok a tojá­sok. Negyven perc Ennyi volt Maros Gábor műsora: dalok, sanzonok, kupiék. Egy immáron nem fiatal — bántó jelző ez, mintha mentegetődzés lenne —, hanem érett színész, egy táncolni, énekelni, érezni, embert formálni, hangulatot, varázst teremteni tudó szí­nész volt a képernyőn negy­ven percig. Lehet, hogy té­vedek, ám mégis úgy vé­lem: ez a negyvenperces show, amely „programon kí­vül” örvendeztette meg a nézőt, nos, hogy szóval ez a szombat este Maros Gá­bor művészi életében is je­lentős állomásnak bizonyul majd. Innen és ezekután már csak így lehet: dalban, pró­zában, operában, operettben. Gyurkó Géza Élőszó és korszerűség Csak dicsérni lehet a té­véegyetem alapötletét, azt, hogy az ismeretszerzést, il­letve bővítést a korszerűség arzenálja könnyíti meg. Ez a vállalkozás kiaknázza a látvány kínálta lehetősége­------------------­A K ÉPERNYŐ ELŐTT __________ k ét, méghozzá úgy, hogy a hagyományos szemléltetési módszerek sem szorulnak háttérbe. A kezdeményezés hiány­pótló jellegű. Régóta vártuk, kellett, szükség van rá. Ak­kor is, ha a távoktatás ma még csak vágyálom, jámbor óhaj, hiszen napjainkban még igen kevés intézmény­nek, magánszemélynek van képmagnója. A szerkesztő-rendező Kő­vári Péter a nézők többségé­nek csak egyszeri élményt ígért, attól a meggyőződés­től vezérelve, hogy ez is le­het maradandó, ez is tovább munkálhat bennünk. A baj csak az, hogy meg­lehetősen szűk réteghez szól az ókori Kelettel foglalkozó tizenhatrészes sorozat. Az ál­talános- és a középiskolások aligha kamatoztathatják, mert az anyag, illetve an­nak tálalása túl magas szin­tű. Hasonló okok miatt a le- velezős képzést sem segít­heti. A látottakat legfeljebb az elsőéves egyetemisták hasznosíthatják, valamint azok a történelem szakos ta­nárok, akik kíváncsiak a his­tória legújabb eredményeire. Más lett volna a helyzet, ha az alkotók nem emelik ilyen magasra a mércét. Kár, hogy erről megfeledkeztek, ugyan­is a legbonyolultabb össze­függéseket is fel lehet vil­lantani nemcsak közérthe­tően, hanem színesen, vál­tozatosan, érdekesen is. Ebben az esetben épp er­re nem gondoltak. Senki sem vitatja, hogy Komoróczy Géza kitűnően felkészült szakember. Így aztán érthe­tő, hogy őt kérték fel arra, hogy vállalja az előadó sze­repkörét. A gond az, hogy ő sincs tisztában azzal, hogy kikhez szól. Izgalmas ténye­ket említ, újszerű megvilá­gításban mutatja be az is­mert eseményeket. Ez örven­detes, elszomorító viszont a szegényes formai köntös, a száraz, az olykor homályos, a szürke, a többnyire bonyo­dalmas közlésmód, amely nemcsak zavaró, hanem el is riasztja az alkalmi, érdeklő­dőket. \ A program kész, most már csak abban reménykedhe­tünk — valószínűleg túlzot­tan bizakodóak vagyunk —, hogy a folytatás feloldja hiányérzetünket és a stáb tagjai az ismeretterjesztés ábécéjéből is jelesre vizsgáz­nak előttünk... (pécsi) Hallássérültek a pódiumon Felnőtt hallássérültek kul­turális bemutatójának adott otthont az elmúlt hét szom­batján a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ. Húsz éve annak, hogy a Hallássérültek Országos Szö­vetsége hagyományt terem­tett a különféle művészeti ágakban tevékenykedő cso­portok seregszemléivel és bemutatóival. Célja az volt, hogy a hallásuktól megfosz­tott embereket a kultúra területén is rehabilitálja. Nemes törekvésében az ve­zérelte, hogy a siketek és nagyothallók se legyenek ki­rekesztve az embereket gaz­dagító, érzelmeikre ható elő­adóművészetek világából. Kulturális bemutatókat kétévenként tartanak. A ren­dezvények lebonyolítását mindig a szövetség más és más területi csoportjai vál­lalják magukra. Molnár Béla, a Heves me­gyei szervezet elnökének meg nyitó szavai után sorra bemu­tatták műsorukat a résztve­vők. Elsőként a budapesti Bemutató Csoport lépett színre, „mozgásszínházá­val”. Több éves sikeres mű­ködésükért 1981-ben meg­kapták a Kiváló Együttes cí­met. Most bemutatott Örök szerelmesek című produkció­jukban a Rómeó és Júlia történetét dolgozták fel. Őket az egy éve alakult Egri Citera-duó követte a színpadon. Kellemes muzsi­kájukkal jól előkészítették a harmadikként fellépő tánc­csoport szereplését. A bemu­tató színfoltja volt a siketek egri iskolájának leányokból álló néptánccsoportja. Az öt­éves jubileumát ünneplő kis együttes' külön érdekessége, hogy együtt táncol az Egri Gyermekváros nyolc kislá­nya a hasonló korú siket társaival. Műsorukban a „Menyasszony-búcsúztató” című táncjátékot adták elő. A házigazda gyöngyösiek bábcsoportja, mely még csak egy éve alakult, a Lu­das Matyit mutatta be né­pes szereplőgárdájával. A területi kulturális bemutató befejező részében a debre­ceni színjátszóknak tapsol­hatott a közönség. Molnár Ferenc: Liliom című darab­ját játszották el. A csoportok sikeres fellé­pésének emlékére a rende­zők átadták Gyöngyös város vállalatainak, az Elektro­mechanikai Vállalat, a Ga­garin Hőerőmű és a MÁV Kdtérőgyár, valamint az Épí­tő Szakipari Szövetkezet és a domoszlói termelőszövetke­zet ajándékait. nosvai Ferenc Eduard J. Delaney: Etikett — felsőfokon mjemrégiben jelent meg Dublinban Henriette Bergse „Hogyan viselked­jünk kulturált társaság­ban?” című könyve, s az­óta nem múlik el nap, hogy kézbe ne venném. Mivel meggyőződésem, hogy olvasóim túlnyomó többségének modora alig jobb az enyémnél, teljes szívemből ajánlom nekik az élet tengerének zord hullámai közepette ezt az útmutató világítótornyot. Jómagam például egysze­rűen képtelen vagyok meg­válni tőle. Ha netán meg­pillantanának engem egy kávéházi asztal mellett, amint épp e könyvecskét lapozgatom, az azt jelenti, hogy útmutatást keresek: hogyan szólítsam asztalom­hoz a pincért, és mit te­gyek az ehetetlen ételda­rabkával. Azelőtt hétköz­napi egyszerűséggel kiabál­tam az eltűnt pincér után, a lenyelhetetlen falatot pedig a tányérra köptem. A könyv a legalapvetőbb intelmekkel kezdődik: ho­gyan viselkedjünk, ha egy királynővel, trónörökössel, herceggel vagy — jobb hí­ján — egy báróval találko­zunk. Az illemtan ezekben az esetekben meglehetősen bonyolult. Am gondoljanak csak bele, mennyivel egy­szerűbb az élet, ha tudjuk: bármikor és bárhol, a golf­pályától a Buckingham- palotáig készek vagyunk egy királynővel találkozni. Mostanában világosodott meg előttem a „gyengébb nem képviselőivel” való találkozás szertartása is. Mint kiderült, ilyen „kép­viselővel” találkozván egy udvarias fejbólintás a he­lyénvaló, „ha pedig egy jól ismert személyt kell üdvözölnünk, a kalapeme­lés". Természetesen bonyolul­tabb változatok is elkép­zelhetők. Például amikor az ismeretség a fejbólintásnál közelebbi, a kalapemelés­hez azonban még nem elég szoros. Mi /a teendő? Pon­tos választ nem sikerült találnom, de hajlok arra az álláspontra, hogy előbb kalapot kell emelni, majd bólintani. Vagy lehet, hogy ebben az esetben ildomosabb az ölelés meg a csók? Visszagondolok eddigi életemre. Minden másképp alakulhatott volna, különö­sen a szebbik nem képvi­selőivel való kapcsolatom­ban, ha harminc évvel ko­rábban kerül a kezembe egy ilyen könyvecske. Hi­szen én — óh, szent egy­szerűség! — sokszor csak bólintottam, mikor bizo­nyára kalapos műveletekre lett volna szükség! És még a házaséletem is boldogabb lett volna, ha ismerem Miss Bergse köny­vének „Hogyan csókoljuk meg feleségünket?" című fejezetét. Ebből megtud­hatjuk, hogy „a reggel munkába induló férjnek jelentőségteljesen kell meg­csókolnia nejét”. Azon ol­vasók számára, akiket fel­készületlenül ért a „jelen­tőségteljesen" szó, közért­hetőbben is megmagyaráz- tatik: „Emlékezzen első találkozásaikra, a titkos vallomásokra, s éppoly remegőn csókoljon, mint akkor először!” Az utcán „visszafogott lép­tekkel" illik járni, nem las­san, mintha félnénk a ka- nátira lépni, de nem is olyan sebesen, mintha meg akarnánk őt fogni. „A ci­pő orra járás közben nem fordulhat befelé; csakis ki­felé, a saroktól számított hatvanfokos szögben állhat. Ellenkező esetben járása közönséges lesz." Micsoda szerencse, hogy ezt megtud­tam! Most néhány lépés után kihúzom zsebemből a gondosan előkészített spár­gát, és megmérem az or­rok által bezárt szöget. Természetesen a cipőor­rokra gondolok, hiszen fé­lő, hogy egy szál orrban járni meglehetősen közön­séges volna. Szerezzék meg ezt a könyvet! Ha nincs pénzük, kész vagyok kölcsön adni a saját példányomat. A fő, hogy önök is tudni fog­ják, hogyan kell állnia a cipő orrának, és mit kell mondaniuk a királynőnek, ha találkoznak vele a met­rón. Fordította: Grabócz Gábor Hatvani Galéria-naptár Százharmincegy művész a IV. portrébiennálén - Pódiumest Psota Irénnel — Egry József festészete — Felletár Melinda hársfaestje — Galériabusz a Műcsarnok tárlataira - A Világtükör vendége: Kulcsár István A galéria kiállítási prog­ramja november 20-ig a har­minc éven át külföldön — Ausztrália, Anglia, Tahiti — élt jeles művész, Hegedűs László gazdag festmény- és grafikai anyagát kínálja az érdeklődőknek. E tárlatot viszont már az év utolsó nagy kiállítása, az „Arcok és sorsok” című IV. országos portrébiennálé követi, amely­re közel kétszáz festő, szob­rász küldte el alkotásait. A zsűri százharmincegy alkotó műveit engedte át a szigorú „rostán”, és közöttük találjuk az idősebb mestereket — Barcsay Jenő, Borsos Mik­lós, Kurucz D. István, Pirk János, Pap Gyula — éppen úgy, mint a derékhadat kép­viselő legjobbakat. így Szer- vátiusz Tibor, Patay László, Szurcsik János, Mészáros Mihály, Vecsési Sándor mű­veit, vagy a fiatalabb gene­rációkat képviselő Lóránt János, Trischler Ferenc, Fe­jér Csaba, Dezső József, Né­meth József munkáit. A bi- ennálét november 26-án, szombaton déli 12 órakor Győri Imre, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, az Országos Közművelődési Tanács elnöke nyitja meg, a diplomákat, díjakat Angeli József tanácselnök adja át a legérdemesebbeknek, és az ünnepségen Felletár Melinda hárfaművész működik közre. Még a portrékiállításhoz tar­tozik, hogy megnyitása előtt háromnegyed 12 órakor a galériakertben leleplezik Pe­tőfi Sándor bronz mellszob­rát, Borsos Miklós Kossuth- díjas, kiváló művész alkotá­sát. Avatóbeszédet Fehérné Lovász Mária városi nép­fronttitkár mond. Ami a galéria pódiummű­sorait illeti, az elsőt novem­ber 10-én, csütörtökön este fél 8 órai kezdettel rendezik. Ez Psota Irén Kossuth-díjas, kiváló művész új önálló mű­sorának bemutatója lesz, és zenekíséretét a Szentirmai— Gellért duó látja el. Novem­ber 25-én, pénteken este fél 7 órakor Felletár Melinda hárfaestjét rendezi meg a galéria, éspedig Szergej Dá­vidon oboaművész, valamint Torma Gabriella zongora- művész közreműködésével. Népszerű művekből összeál­lított koncertjük bizonnyal nagy tetszésre talál. A galériabusz november 19-én, szombaton délután 2 órakor ismét Budapestre in­dul. Utasai megtekintik a Műcsarnok új kiállításait, a Bartók-emlékházat, este pe­dig a Radnóti Színpad elő­adásán vesznek részt. Itt * Görgey Gábor „Wiener Wal­zer” című bűnügyi komédiá­ját nézik meg Tor day Teri, Pécsi Ildikó, Gordon Zsuzsa, Hegedűs D. Géza, Dobák Lajos stb. felléptével. Folytatódnak a képzőmű­vészeti szabadegyetemi elő­adások is. A „Magyar mes­terek” sorozatban november 14-én, hétfőn este 6 órakor Egry József festészetéről dr. Losonci Miklós műtörté­nész tart diaképes előadást. Űjabb vendégelőadót vár á galéria népszerű Világtükör- estje is. November 28-án, hétfőn este 6 órakor Kulcsár István, a Magyar Rádió fő- munkatársa, hosszú ideig washingtoni tudósítója szá­mol be az Egyesült Államok­ban szerzett tapasztalatairól, a magyarságot érintő, ame­rikai vonatkozású kérdések­ről. Babits Mihály és vendégei Babits Mihály és vendégei címmel korabeli amatőr fotók tárlata nyílt meg a budapesti Nyugat Irodalmi Emlékmú­zeumban. A 85 fénykép fele eredeti amatőr kép, a másik felét Török Sophienak, Babits feleségének negatívjai alapján most erre az alkalomra hívták elő (MTI fotó — Friedmann Endre felv. — KSj Októbertől — áprilisig Változatos klubprogram Az egri várbarát kör ne­gyedik alkalommal hirdette meg tartalmasnak, változa­tosnak ígérkező őszi, téli, ta­vaszi klubprogramját. Az egyes foglalkozásokat minden hónap második hét­főjén tartják a Szilágyi Er­zsébet Gimnázium KISZ- Mubjában. Október 10-én Heves megye Mohács előtti tisztségviselőiről hangzott el előadás. November 14-én dr. Környei Attila nagycen­ki múzeumiigazgató Széche­nyi István munkásságát tag­lalja, s mondandóját diaké­pekkel szemlélteti. Ezenkívül szó lesz még a tatai, a simontornyai vá­rak történetéről és az egri céhzászlókról is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom