Népújság, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-01 / 258. szám
* 4. NÉPÚJSÁG, 1983. november 1., kedd Egy hét.. Leg... leg. .. Lehetne ez a legostobább műsor is a televízióban. Lehetne ez a műsor a filoszok, az ítészek, a parevebnük, a sznobok — nem folytatom * •— kedvence ahhoz, hogy kellően és méltóképpen felháborodjanak tőle és miatta. És lehetne a filantrópok, az embergyűlölők, az embert lebecsülök kitűnő példatára: lám, hát szabad, lehet és kell-e egyáltalán komolyan venni az embert? Aki ilyen! Uramég, ötven tojás, keményen. .. Meg kézenjárni... Meg a négylevelű lóhere... Meg sok minden más, amiben í e g híresebb valaki az ország és a világ előtt. Hát persze, hogy csacska- ság ez a műsor. Az emberi csacskaság és gyarlóság, meg az emberi játékosság műsora. Hol ízesen, kedvesen és még szellemesen is szerkesztve, hol néha kissé ízetlenre — nem ízléstelenre! — sikerültén szolgálja a nagyérdemű televíziós publikum szórakoztatását. Mi kis ország vagyunk, hát a „leg”- jeink is szerények. Bár nem tudom, hogy van-e a világon még egy olyan ember, akinek kétezren felüli négylevelű lóheregyűjteménye van. Avagy olyan házaspár hány akadhat a világon, aki közelebb a százhoz, és jóval messzebb a kilencventői pironkodva vallja be, hogy még mindig tetszenek egymásnak, szeretik egymást.- Talán ők a leghűségesebb szeretők? . .játszani is engedd .. .fiadat” írta a költő és a televízió játszani engedi. És azok, akik nem restek és nem szégyenlősek, hogy játékos-bolondos kedvüket a kamerák elé vigyék, büszkén és vidáman, de kitartó komolysággal játszottak. Egyszerre többfajta hangszert megszólaltatva, tojásokat nyelve, szerelmet vallva, lóherét gyűjtve, — homo lu- densként viselkednek. Óhatatlan az emberben a gondolattársítás, vajha a világ ezekben a I e g-ekbe versenyezne inkább, vajha keményre főtt tojásokkal döntenék el a tábornokok, ki mennyit tud megenni, hogy ki lett légyen a győztes, s nem pediglen, ki mennyi atomtöltetet tud szétszórni erre a megriadt világra. Igen, tudom, nyárs-, és kispolgári naivitás ez. Utópia. A magam l e g nagyobb naivitása. És ezzel a „íeg”- gel nem nevezhetek sehová! Jöjjenek hát azok a tojások. Negyven perc Ennyi volt Maros Gábor műsora: dalok, sanzonok, kupiék. Egy immáron nem fiatal — bántó jelző ez, mintha mentegetődzés lenne —, hanem érett színész, egy táncolni, énekelni, érezni, embert formálni, hangulatot, varázst teremteni tudó színész volt a képernyőn negyven percig. Lehet, hogy tévedek, ám mégis úgy vélem: ez a negyvenperces show, amely „programon kívül” örvendeztette meg a nézőt, nos, hogy szóval ez a szombat este Maros Gábor művészi életében is jelentős állomásnak bizonyul majd. Innen és ezekután már csak így lehet: dalban, prózában, operában, operettben. Gyurkó Géza Élőszó és korszerűség Csak dicsérni lehet a tévéegyetem alapötletét, azt, hogy az ismeretszerzést, illetve bővítést a korszerűség arzenálja könnyíti meg. Ez a vállalkozás kiaknázza a látvány kínálta lehetősége------------------A K ÉPERNYŐ ELŐTT __________ k ét, méghozzá úgy, hogy a hagyományos szemléltetési módszerek sem szorulnak háttérbe. A kezdeményezés hiánypótló jellegű. Régóta vártuk, kellett, szükség van rá. Akkor is, ha a távoktatás ma még csak vágyálom, jámbor óhaj, hiszen napjainkban még igen kevés intézménynek, magánszemélynek van képmagnója. A szerkesztő-rendező Kővári Péter a nézők többségének csak egyszeri élményt ígért, attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy ez is lehet maradandó, ez is tovább munkálhat bennünk. A baj csak az, hogy meglehetősen szűk réteghez szól az ókori Kelettel foglalkozó tizenhatrészes sorozat. Az általános- és a középiskolások aligha kamatoztathatják, mert az anyag, illetve annak tálalása túl magas szintű. Hasonló okok miatt a le- velezős képzést sem segítheti. A látottakat legfeljebb az elsőéves egyetemisták hasznosíthatják, valamint azok a történelem szakos tanárok, akik kíváncsiak a história legújabb eredményeire. Más lett volna a helyzet, ha az alkotók nem emelik ilyen magasra a mércét. Kár, hogy erről megfeledkeztek, ugyanis a legbonyolultabb összefüggéseket is fel lehet villantani nemcsak közérthetően, hanem színesen, változatosan, érdekesen is. Ebben az esetben épp erre nem gondoltak. Senki sem vitatja, hogy Komoróczy Géza kitűnően felkészült szakember. Így aztán érthető, hogy őt kérték fel arra, hogy vállalja az előadó szerepkörét. A gond az, hogy ő sincs tisztában azzal, hogy kikhez szól. Izgalmas tényeket említ, újszerű megvilágításban mutatja be az ismert eseményeket. Ez örvendetes, elszomorító viszont a szegényes formai köntös, a száraz, az olykor homályos, a szürke, a többnyire bonyodalmas közlésmód, amely nemcsak zavaró, hanem el is riasztja az alkalmi, érdeklődőket. \ A program kész, most már csak abban reménykedhetünk — valószínűleg túlzottan bizakodóak vagyunk —, hogy a folytatás feloldja hiányérzetünket és a stáb tagjai az ismeretterjesztés ábécéjéből is jelesre vizsgáznak előttünk... (pécsi) Hallássérültek a pódiumon Felnőtt hallássérültek kulturális bemutatójának adott otthont az elmúlt hét szombatján a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ. Húsz éve annak, hogy a Hallássérültek Országos Szövetsége hagyományt teremtett a különféle művészeti ágakban tevékenykedő csoportok seregszemléivel és bemutatóival. Célja az volt, hogy a hallásuktól megfosztott embereket a kultúra területén is rehabilitálja. Nemes törekvésében az vezérelte, hogy a siketek és nagyothallók se legyenek kirekesztve az embereket gazdagító, érzelmeikre ható előadóművészetek világából. Kulturális bemutatókat kétévenként tartanak. A rendezvények lebonyolítását mindig a szövetség más és más területi csoportjai vállalják magukra. Molnár Béla, a Heves megyei szervezet elnökének meg nyitó szavai után sorra bemutatták műsorukat a résztvevők. Elsőként a budapesti Bemutató Csoport lépett színre, „mozgásszínházával”. Több éves sikeres működésükért 1981-ben megkapták a Kiváló Együttes címet. Most bemutatott Örök szerelmesek című produkciójukban a Rómeó és Júlia történetét dolgozták fel. Őket az egy éve alakult Egri Citera-duó követte a színpadon. Kellemes muzsikájukkal jól előkészítették a harmadikként fellépő tánccsoport szereplését. A bemutató színfoltja volt a siketek egri iskolájának leányokból álló néptánccsoportja. Az ötéves jubileumát ünneplő kis együttes' külön érdekessége, hogy együtt táncol az Egri Gyermekváros nyolc kislánya a hasonló korú siket társaival. Műsorukban a „Menyasszony-búcsúztató” című táncjátékot adták elő. A házigazda gyöngyösiek bábcsoportja, mely még csak egy éve alakult, a Ludas Matyit mutatta be népes szereplőgárdájával. A területi kulturális bemutató befejező részében a debreceni színjátszóknak tapsolhatott a közönség. Molnár Ferenc: Liliom című darabját játszották el. A csoportok sikeres fellépésének emlékére a rendezők átadták Gyöngyös város vállalatainak, az Elektromechanikai Vállalat, a Gagarin Hőerőmű és a MÁV Kdtérőgyár, valamint az Építő Szakipari Szövetkezet és a domoszlói termelőszövetkezet ajándékait. nosvai Ferenc Eduard J. Delaney: Etikett — felsőfokon mjemrégiben jelent meg Dublinban Henriette Bergse „Hogyan viselkedjünk kulturált társaságban?” című könyve, s azóta nem múlik el nap, hogy kézbe ne venném. Mivel meggyőződésem, hogy olvasóim túlnyomó többségének modora alig jobb az enyémnél, teljes szívemből ajánlom nekik az élet tengerének zord hullámai közepette ezt az útmutató világítótornyot. Jómagam például egyszerűen képtelen vagyok megválni tőle. Ha netán megpillantanának engem egy kávéházi asztal mellett, amint épp e könyvecskét lapozgatom, az azt jelenti, hogy útmutatást keresek: hogyan szólítsam asztalomhoz a pincért, és mit tegyek az ehetetlen ételdarabkával. Azelőtt hétköznapi egyszerűséggel kiabáltam az eltűnt pincér után, a lenyelhetetlen falatot pedig a tányérra köptem. A könyv a legalapvetőbb intelmekkel kezdődik: hogyan viselkedjünk, ha egy királynővel, trónörökössel, herceggel vagy — jobb híján — egy báróval találkozunk. Az illemtan ezekben az esetekben meglehetősen bonyolult. Am gondoljanak csak bele, mennyivel egyszerűbb az élet, ha tudjuk: bármikor és bárhol, a golfpályától a Buckingham- palotáig készek vagyunk egy királynővel találkozni. Mostanában világosodott meg előttem a „gyengébb nem képviselőivel” való találkozás szertartása is. Mint kiderült, ilyen „képviselővel” találkozván egy udvarias fejbólintás a helyénvaló, „ha pedig egy jól ismert személyt kell üdvözölnünk, a kalapemelés". Természetesen bonyolultabb változatok is elképzelhetők. Például amikor az ismeretség a fejbólintásnál közelebbi, a kalapemeléshez azonban még nem elég szoros. Mi /a teendő? Pontos választ nem sikerült találnom, de hajlok arra az álláspontra, hogy előbb kalapot kell emelni, majd bólintani. Vagy lehet, hogy ebben az esetben ildomosabb az ölelés meg a csók? Visszagondolok eddigi életemre. Minden másképp alakulhatott volna, különösen a szebbik nem képviselőivel való kapcsolatomban, ha harminc évvel korábban kerül a kezembe egy ilyen könyvecske. Hiszen én — óh, szent egyszerűség! — sokszor csak bólintottam, mikor bizonyára kalapos műveletekre lett volna szükség! És még a házaséletem is boldogabb lett volna, ha ismerem Miss Bergse könyvének „Hogyan csókoljuk meg feleségünket?" című fejezetét. Ebből megtudhatjuk, hogy „a reggel munkába induló férjnek jelentőségteljesen kell megcsókolnia nejét”. Azon olvasók számára, akiket felkészületlenül ért a „jelentőségteljesen" szó, közérthetőbben is megmagyaráz- tatik: „Emlékezzen első találkozásaikra, a titkos vallomásokra, s éppoly remegőn csókoljon, mint akkor először!” Az utcán „visszafogott léptekkel" illik járni, nem lassan, mintha félnénk a ka- nátira lépni, de nem is olyan sebesen, mintha meg akarnánk őt fogni. „A cipő orra járás közben nem fordulhat befelé; csakis kifelé, a saroktól számított hatvanfokos szögben állhat. Ellenkező esetben járása közönséges lesz." Micsoda szerencse, hogy ezt megtudtam! Most néhány lépés után kihúzom zsebemből a gondosan előkészített spárgát, és megmérem az orrok által bezárt szöget. Természetesen a cipőorrokra gondolok, hiszen félő, hogy egy szál orrban járni meglehetősen közönséges volna. Szerezzék meg ezt a könyvet! Ha nincs pénzük, kész vagyok kölcsön adni a saját példányomat. A fő, hogy önök is tudni fogják, hogyan kell állnia a cipő orrának, és mit kell mondaniuk a királynőnek, ha találkoznak vele a metrón. Fordította: Grabócz Gábor Hatvani Galéria-naptár Százharmincegy művész a IV. portrébiennálén - Pódiumest Psota Irénnel — Egry József festészete — Felletár Melinda hársfaestje — Galériabusz a Műcsarnok tárlataira - A Világtükör vendége: Kulcsár István A galéria kiállítási programja november 20-ig a harminc éven át külföldön — Ausztrália, Anglia, Tahiti — élt jeles művész, Hegedűs László gazdag festmény- és grafikai anyagát kínálja az érdeklődőknek. E tárlatot viszont már az év utolsó nagy kiállítása, az „Arcok és sorsok” című IV. országos portrébiennálé követi, amelyre közel kétszáz festő, szobrász küldte el alkotásait. A zsűri százharmincegy alkotó műveit engedte át a szigorú „rostán”, és közöttük találjuk az idősebb mestereket — Barcsay Jenő, Borsos Miklós, Kurucz D. István, Pirk János, Pap Gyula — éppen úgy, mint a derékhadat képviselő legjobbakat. így Szer- vátiusz Tibor, Patay László, Szurcsik János, Mészáros Mihály, Vecsési Sándor műveit, vagy a fiatalabb generációkat képviselő Lóránt János, Trischler Ferenc, Fejér Csaba, Dezső József, Németh József munkáit. A bi- ennálét november 26-án, szombaton déli 12 órakor Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az Országos Közművelődési Tanács elnöke nyitja meg, a diplomákat, díjakat Angeli József tanácselnök adja át a legérdemesebbeknek, és az ünnepségen Felletár Melinda hárfaművész működik közre. Még a portrékiállításhoz tartozik, hogy megnyitása előtt háromnegyed 12 órakor a galériakertben leleplezik Petőfi Sándor bronz mellszobrát, Borsos Miklós Kossuth- díjas, kiváló művész alkotását. Avatóbeszédet Fehérné Lovász Mária városi népfronttitkár mond. Ami a galéria pódiumműsorait illeti, az elsőt november 10-én, csütörtökön este fél 8 órai kezdettel rendezik. Ez Psota Irén Kossuth-díjas, kiváló művész új önálló műsorának bemutatója lesz, és zenekíséretét a Szentirmai— Gellért duó látja el. November 25-én, pénteken este fél 7 órakor Felletár Melinda hárfaestjét rendezi meg a galéria, éspedig Szergej Dávidon oboaművész, valamint Torma Gabriella zongora- művész közreműködésével. Népszerű művekből összeállított koncertjük bizonnyal nagy tetszésre talál. A galériabusz november 19-én, szombaton délután 2 órakor ismét Budapestre indul. Utasai megtekintik a Műcsarnok új kiállításait, a Bartók-emlékházat, este pedig a Radnóti Színpad előadásán vesznek részt. Itt * Görgey Gábor „Wiener Walzer” című bűnügyi komédiáját nézik meg Tor day Teri, Pécsi Ildikó, Gordon Zsuzsa, Hegedűs D. Géza, Dobák Lajos stb. felléptével. Folytatódnak a képzőművészeti szabadegyetemi előadások is. A „Magyar mesterek” sorozatban november 14-én, hétfőn este 6 órakor Egry József festészetéről dr. Losonci Miklós műtörténész tart diaképes előadást. Űjabb vendégelőadót vár á galéria népszerű Világtükör- estje is. November 28-án, hétfőn este 6 órakor Kulcsár István, a Magyar Rádió fő- munkatársa, hosszú ideig washingtoni tudósítója számol be az Egyesült Államokban szerzett tapasztalatairól, a magyarságot érintő, amerikai vonatkozású kérdésekről. Babits Mihály és vendégei Babits Mihály és vendégei címmel korabeli amatőr fotók tárlata nyílt meg a budapesti Nyugat Irodalmi Emlékmúzeumban. A 85 fénykép fele eredeti amatőr kép, a másik felét Török Sophienak, Babits feleségének negatívjai alapján most erre az alkalomra hívták elő (MTI fotó — Friedmann Endre felv. — KSj Októbertől — áprilisig Változatos klubprogram Az egri várbarát kör negyedik alkalommal hirdette meg tartalmasnak, változatosnak ígérkező őszi, téli, tavaszi klubprogramját. Az egyes foglalkozásokat minden hónap második hétfőjén tartják a Szilágyi Erzsébet Gimnázium KISZ- Mubjában. Október 10-én Heves megye Mohács előtti tisztségviselőiről hangzott el előadás. November 14-én dr. Környei Attila nagycenki múzeumiigazgató Széchenyi István munkásságát taglalja, s mondandóját diaképekkel szemlélteti. Ezenkívül szó lesz még a tatai, a simontornyai várak történetéről és az egri céhzászlókról is.