Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-13 / 242. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. október 13., csütörtök 3. SZEMLÉLETVÁLTOZÁST IS Bérpolitikánk eredményei és kérdőjelei A bér- és jövedelemszabályozás szinte állandóan középpont­jában áll a legélesebb közgazdasági és hétköznapi vitáknak. Ez természetes, hiszen az árak mellett a bérek és jövedel­mek szabályozása mindig is a gazdaságirányítás egyik leg­fontosabb eszköze volt Olyan alapvető funkciói vannak, mint a pénzkiáramlás, a vásárlóerő tervszerű keretek kö­zött tartása, a teljes foglalkoztatás megteremtése, a dolgozók több és jobb munkában való érdekeltségének fokozása, és ezzel a teljesítmények, illetőleg a termelékenység növelése. A bőség zavara - Borban fürdünk, de nem ültetünk? — Fekete fólia a bakháton Mostoha sorson az oltvány...! Három hevesi tsz az értékesítési gondokról Jelenlegi jövedelmi ará­nyaink létrejötte történelmi folyamat eredménye. Há­rom évtizeddel ezelőtt nél­küle nem alakulhatott volna ki az a szakembergárda, amely ma gazdaságunk egyik legerősebb pillére. A ma­gyar gazdaság elmúlt 30— 35 éves fejlődéséből az a tapasztalat is leszűrhető, hogy a gazdaságpolitika, ezen belül az irányítási rendszer fejlődése más és más szervezeti, szerveződési rendet követelt meg. A sza­bályozórendszer legtöbb­ször változó eleme éppen a bér- és jövedelemszabályo­zás volt, de ezeket a válto­zásokat mindvégig a folya­matosság, az evolúció jelle­mezte. Fokozatosan oldódott a bérszabályozás merevsége és a vállalatok egyre na­gyobb lehetőséget kaptak a bérek önálló alakítására, az alternatív bérszabályozási rendszerek közötti választás­ra. Szakítottunk a korábbi szemlélettel Az eddigi talán leglénye­gesebb változásra 1983. ja­nuár 1-én került sor, ami­kor végre szakítottunk a korábbi bázisszemlélettel és bizonyos értelemben ösz- szefüggés jött létre a bérek és a vállalati jövedelmező­ség között. A január 1. óta érvényes vállalati bér- és kereset- szabályozás legfontosabb vonása: a vállalatok jövedel­mezőségi mutatójuk színvo­nala alapján szerezhetnek jogot adómentes bérfejlesz­tésre. Az új szabályozásban továbbra is két alapvető tí­pus szerepel: a vállalati teljesítménytől függő, vala­mint a központi bérszabályo­zás. Az előbbi esetében mind a bérezési lehetőségeket, mind a részesedést befolyá­solja a vállalat hatékonysá­ga, jövedelmezősége, az utóbbinál csak a részesedést. A korábban domináns bér­tömeg-szabályozás helyett kizárólagos lett a bérszínvo­nal-szabályozás. Ebbe épült be a létszámcsökkentés ösz­tönzése is. Tisztán kell azonban lát­ni, hogy olyan keresetszabá­lyozási rendszert szinte lehe­tetlen kidolgozni, amely a jövedelemszabályozási el­veknek és a termelési kö­vetelményeknek egyaránt megfelel. Arról nem is be­szélve, hogy a szabályozás e részelemének még ma is sokan tulajdonítanak olyan funkciókat, amelyekre csak az egész szabályozórendszer lehet képes. Magyarországon a jövede­lemszabályozásnak még a jelenlegi módszere is sok­szor akadályozza, hogy a munkával szerzett jövedel­mek a végzett munka eltérő hatékonyságának megfelelő­en differenciálódjanak. En­nek következtében nő azok­nak a száma, akik csak biztosítéknak tekintik mun­kaviszonyukat, a figyelmű­iket pedig a munkaviszonyon kívüli jövedelemszerzésre koncentrálják. Pedig, minél fejlettebbek a termelőerők, annál fontosabb lenne, hogy a dolgozók ott fejtsék ki képességeiket, ahol annak technikai feltételei fejlet­tebbek, vagyis a munkavi­szonyon belül. Képzettség és képesség A vállalatok és a népgaz­daság érdeke is azt követe­li, hogy minél jobban hasz­náljuk ki a rendelkezésre álló termelőeszközöket, és minden dolgozó képességei maximumát nyújtsa a munkában. Ennek pozitív megnyilvánulásaként egyre inkább terjed az a módszer, hogy a dolgozók munka­eredményeit, szorgalmát, munkafegyelmét, sokolda­lúságát, önállóságát, szaktu­dását, kezdeményezőkész­ségét egy, a dolgozó által is jól áttekinthető munkaérté- kesítési rendszer alapján ál­lapítják meg, amely a bé­rek kialakításának is alap­jává válik. Az idők folyamán fokoza­tosan csökkentek a képzett­ségtől függő jövedelmek kö­zötti különbségek, de jelen­tősen növekedtek a képessé­gektől függőek. Ma sokkal kisebb a mérnök és a se­gédmunkás jövedelme közöt­ti különbség, mint például a felszabadulás előtt volt. Ami természetesen nem je­lenti azt, hogy az akkori jö­vedelmi viszonyokat akár példaként is érdemes ele­mezni. Azt viszont igenis jelenti, hogy a jelenlegi ér­tékrend felülvizsgálatára égetően nagy szükség van, hiszen jelenleg a jó mun­kaerő természetellenesen ol­csó, a gyenge minőségű pe­dig aránytalanul drága. A jelenleg érvényes bér- és keresetkülönbségek nem kielégítőek, nem ösztönző- ek. A vállalati bérpolitikát sokszor szociálpolitikai meg­fontolások jobban motivál­ják, mint az emberi munka, a teljesítmények, a képes­ség. A bér- és keresetszabályo­zási rendszer alapvonásai azonban a problémák elle­nére is minden bizonnyal fennmaradnak 1984-ben, de a teljesítménnyel arányos differenciálás érdekében egyes részleteit hozzá kell igazítani a változó feltéte­lekhez. Ösztönözzön jövedelmezőbb gazdálkodásra Ügy kell továbbfejleszte­ni a vállalati jövedelemsza­bályozást, hogy elősegítse, sőt kikényszerítse — a dif­ferenciálódás növelése révén is — a mainál hatékonyabb és jövedelmezőbb gazdálko­dást és ezzel párhuzamosan a belföldi felhasználás ter­vezett keretek között tartá­sát. Mindezek mellett le kell számolni néhány régi be­idegződéssel is. Ma már egy­re több helyen látják be, hogy a látszatfeladatokért kifizetett prémiumok, a nem többlettevékenységért fel­vett jutalom éppúgy nem ösztönöz senkit jobb mun­kára, mint a „most nektek, jövőre nekünk járó” bér­emelés. Meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy a teljesítménykülönbségeket figyelembe vevő differenciá­lás elvének érvényesítése ki­kezdi ezeket az évtizedes — és tegyük hozzá, nemcsak rossz, de egyenesen káros — szokásokat. Ahhoz, hogy fokozatosan a gazdaságpolitikai célja­inkat és a gazdaságirányítás továbbfejlesztésének táv­lati elképzeléseit is egyaránt segítő és ugyanakkor egy­szerűbb és áttekinthetőbb bér- és jövedelemszabályo­zás alakulhasson ki, nem­csak jobban, hatékonyab­ban és felelősséggel kell mindenkinek dolgoznia, de jelentősen változtatnunk kell a szemléletünkön is. Arvay Tivadar Félreértések elkerülése vé­gett hadd bocsássuk előre: témánk választásakor — előzetes információink alap­ján — meglehetősen sötét színekben láttuk a szőlőolt­ványok sorsát, jövőjét. A napi-, esetleg a szaklapokat olvasók, a rádió és a tele­vízió ilyen jellegű műsorait figyelemmel kísérők számá­ra ez bizonyára nem meg­lepő. A szüretre való ké­szülődés kezdete óta ugyanis mind több fórumon elhang­zik, hogy szőlő-, illetve bor­ügyben mennyi gondot okoz a „bőség zavara”. Mármint az elmúlt évi rekordtermés, valamint az idei, amely szin­tén igencsak jónak mutat­kozik. Magyarország bortermő szőlőterülete összesen 230 ezer hektár, s ebből hegy­vidéki (minőségi) borokra mindössze 41 ezer hektár jut, ami 15 történelmi borvi­dékre tagozódik. Ezek egyike — s egyben a legnagyobb — a Mátra alji, csaknem 20 ezer hektárra tehető, és eh­hez jön még a négyezer hek­tárt kitevő egri borszőlő­kultúra. A téma teljesebb megértéséhez talán még annyit, hogy az említett 41 ezer hektár húsz éven belüli telepítés, s így — korszerű­nek mondható. — Akkor hát mi a gond? — kérdezhetnék most azok, akik kevésbé járatosak e témakörben. Nos, a választ úgy kezd­hetnénk, mint ahogyan az minálunk mostanában elter­jedt: van egy jó hírem és egy rossz, melyikkel kezd­jem ... ? A válasz pedig: a jó hír az, hogy van — jó — sző­lőnk és borunk, a rossz hír pedig, hogy ez a tény igen súlyos átvételi és tárolási gondokkal jár. Heves megyében — e té­mában — közelebbről há­rom termelőszövetkezet ér­dekelt: az abasári Rákóczi, a markazi Mátravölgye és a nagyrédei Szőlőskert. Közös tulajdonságuk: egyik — méghozzá igen jelentős — specialitásuk az oltványelő­állítás. A közös gazdaságok vezető szakembereit arra kértük, ismertessék az ága­zat jelenlegi helyzetét, gond­jait. Farkas Ervin főagronó- mus, Abasár: — Itt, a Rákóczi Tsz-ben 5,4 millió vesszőt oltottunk le, és ebből 2,2 millió olt­ványt vártunk. A kihozatal azonban most túlzottan jól sikerült, így hárommillió lesz, ennyit kellene értéke­sítenünk. Ez az eredmény egyébként 56 százalékos „ki­hozatalnak” felel meg, ami termelőszövetkezetünk 23 éves fennállása óta a má­sodik legjobb eredmény. A Vetőmag Vállalat a megrendeléseknek eleget tett: telepeiről a hét elején elszállították az utolsó bú­zatételeket a mezőgazdasági nagyüzemekbe. Kisebb té­telben a továbbiakban is küldenek szaporítóanyagot a termelőknek, az utólag érke­zett megrendelésekre, ame­lyeket pótlólag folyamato­san elégítenek ki. A mezőgazdasági nagyüze­mek 31 búzafajtából vá­laszthatták ki a számukra legmegfelelőbbeket. A termőterület nagyobbik részét négy búzafajta ural­ja, ezek a legkeresettebbek. A Martonvásári 8-as a vető­magkészlet 28 százalékát te­szi ki, mögötte a szovjet ne- mesítésű Ljubilejnaja 50-es van 18 százalékos részese­(Csak az összehasonlítás kedvéért: az országos kiho­zatali átlag szerint a leoltott vesszők 35 százalékából lesz felhasználható oltvány...) Nálunk egyébként az olt­ványelőállítás 60 százalékát családi, a többit pedig kö­zös műveléssel végezzük. Utóbbiaknál korszerűsítettük a technológiát a „bakháta­kon” való fekete fólia alkal­mazásával és azzal, hogy az oltványokat kiszakadás el­len parafinnal kezeljük. Megfelelőek voltak az ön­tözési feltételeink is. Az eredmény pedig: értékesítési gondokkal kell szembenéz­nünk ... Kérdés persze, hogy ezek után mit tehetünk. A válasz erre sajnos az, hogy kény­telenek vagyunk tudomásul venni: országszerte csökkent a gazdaságok szőlőtelepítési kedve, az átvételi árak is­mert módon történt változá­sa miatt pedig lehetséges, hogy a tendencia folytató­dik. Annak ellenére tehát, hogy az exportlehetőség or­szágos szinten eléri a 40 százalékot, nekünk a jövő­ben kétmillióra kell csök­kenteni a kész oltvány elő­állításunkat. Ez éppen egy­harmados értékesítési vesz­teséget jelent.... Ha pedig figyelembe vesz- szük, hogy 1981-ben 21 hek­tár anyatelepet létesítettünk — nem kis költséggel! —, és ezen jövőre hárommillió alanyvessző várható, máris nyilvánvalóvá válik helyze­tünk súlyossága és egyben visszás volta. Más kérdés, hogy ezek után természete­sen a jelen ötéves terv utol­só két évében termelőszö­vetkezetünkben csak mini­mális telepítésre törek­szünk. Megjegyzem, ez nem jelent teljes leállást, sőt, nö­velni akarjuk az eddig egy­millió darabot kitevő ex­portunkat, amelyet a szov­jet piac jelent számunkra. Erre talán nyílik is némi lehetőség, jóllehet a konkur- rencia nagy. Másrészt pedig erős szándékunk, hogy töb­bet értékesítsünk a lakos­ság számára, gondolva a kiskert-tulajdonosokra. Kap­csolatban vagyunk a fél or­szág szakcsoportjaival, s lé­nyegében minden igényt ki­elégítő választékot tudunk kínálni. Október végétől te­hát ott leszünk a piacon, várjuk a vásárlókat... ★ Tóth József oltvány-ága- zatvezető, Márkáz: — Árrobbanás ez a mos­tani, és nem is akármilyen: 30 százalékos — lefelé! Ez kimondottan a nyereséget viszi. Olyat is hallani, hogy a szőlőültetvényekre biztosí­tott állami támogatást táro­lótérbővítésre csoportosítják át... Mi itt egyébként azon déssel, ezután jön a feljövő­ben lévő Martonvásári 4-es 13 százalékkal, és ettől csak egy százalékkal marad el az egyre kedveltebb jugoszláv nemesítésű Baranjka fajta. A vetőmagkészletből za­vartalanul kielégítik az igé­nyeket. Az elmúlt évben bú­zából 122 ezer tonnát érté­kesített a vállalat, az idei vetőmag-felvásárlás ebből a fontos gabonából meghalad­ta a 150 ezer tonnát. Ugyan­úgy a rendelésállománynál nagyobbak a készletek rozs­ból és őszi árpából is. Az egyéb őszi vetésű ga­bonák közül a kisvárdai 1-es rozs a termőterületnek várhatóan nagyobbik felét foglalja el, az őszi árpák kö­zül a Kompolti korai vezet, 78 százalékos részesedéssel. a véleményen vagyunk, hogy a jelenlegi helyzet ellenére is arra kell törekedni, hogy a szőlőterületekben nagy csökkenés ne legyen. A re­konstrukciókat tovább kell folytatni, amit viszont most akadályoz az árképzés. Mi egyébként évente 800 ezer telepítésre alkalmas oltványt állítunk elő, amihez kétmillió alanyvesszőt kell leoltani. Ez viszont igen költséges, hiszen nálunk 13 hektár terület alapos szer­ves és műtrágyázásáról van szó, és a bakhát 50—60 cm-es mélyszántással törté­nő kialakításával... Mi sem kézenfekvőbb tehát, hogy az előállított oltványokat sze­retnénk eladni. Ezt a célt szolgálja, hogy 100 szőlő­termelő gazdaságnak küld­tünk el kérdőívet, hogy kí­vánnak-e szőlőt telepíteni és ha igen, milyet. Kérdő­íveinkre három hét alatt mindössze két válasz jött, és ezeken is Csupán 15 ezer pótlási oltványt kértek... A korábbi években egyéb­ként ilyenkor már oltvá­nyaink 40 százalékára kap­tunk megrendelést, most ez olyan kevés, hogy százalék­ban alig fejezhető ki... En­nek ellenére: a következő időszakra úgy készülünk, mintha nem is lenne recesz- szió ... Ezzel az évvel re­mélhetőleg nem is lesz kü­lönösebb probléma, 18 mil­lió forintos árbevételre szá­mítunk oltványból, de ha jövőre mondjuk, csak a fe­le sikerül, akkor bizony már igen nagy baj lesz. Egyik évről a másikra eltenni pe­dig az oltványt mindössze egyszer lehet — azt is csak egyéves iskola esetén, ez a mienk ilyen —, szóval, az oltvány maximum két évet bír ki, utána pedig — lehet tüzelni. Sokan kérdezik egyébként mostanában tőlünk, hogy miért a helyzet, hogy való­sággal fürdünk a borban...? A válasz pedig: az ország „normális” borkészlete 5,5 millió hektoliter. Ez úgy alakult ki, hogy az alföldi termőterületek többnyire fagykárt szenvedtek. Tavaly ez elmaradt, és a készlet fel­szaladt 7,4 millió hektoliter­re.... De visszatérve a mi oltványainkra: ennek 60—70 százalékát a borkombinát taggazdaságai vitték el, a többit állami gazdaságok és termelőszövetkezetek. Emel­lett elég sok rendelésünk volt Borsod megyéből, Paks­ról és Péceliből. Ide most is százezer darab megy. A jobb jövedelmezőség érdekében egyébként oltvá­A mezőgazdasági gépek gyártásához nyújtott fejlesz­tési hitelek odaítélésekor az egyes termékeknek nemcsak a hazai, hanem a külföldi versenytársakkal is meg kellett birkózniuk. E ver­seny egyik győztese a ME­ZŐGÉP Szolnoki Gyára, amely a VF—50 típusú vető­gépfeltöltő adapter gyártásá­hoz kapott fejlesztési hi­telt. A kiegészítő berendezést nagy teljesítményű gabona­vetőgépekhez lehet alkal­mazni oly módon, hogy a vetőmaggal feltöltött pótko­csi végére szerelik, és a szerkezet a magvakat átrak­ja a vetőgépbe. Ezzel nehéz emberi munkát takarít meg: négy-öt embernek kellene nyainkat mi magunk értéke­sítjük, kínálatunkon pedig 24 fajta szerepel, s ezek kö­zül hagyományosnak csak a rizlingszilváni és az Irsai nevezhető. A többi hazai ne­mesítésű, kisebb részben pe­dig Ausztriából, illetve az NSZK-ból származó import. Mindenesetre, mi a nehéz helyzet ellenére is remény­kedünk, s készen állunk két­millió oltvány leoltására. Az előjelek azonban nem éppen biztatóak, a gazdasá­gok ugyanis várakozási ál­láspontra helyezkedtek a telepíteni vagy nem telepíte­ni kérdésben. ★ Csépány László kertészeti főágazatvezető, Nagyréde: — Országos irányzat, hogy a szőlőtúltermelés miatt csökkent a telepítési kedv. Ez egyben azt is jelzi, hogy piacon maradni, csak ki­mondottan jó minőségű olt­vánnyal lehet. így mi a mi­nőségre nagyon odafigye­lünk, kínálati listánkon pe­dig huszonhárom fajta sze­repel. Itt, Rédén egyéb­ként 2 millió 400 ezer tele­pítésre alkalmas szaporító­anyagot állítunk elő, ebből 930 ezer — hosszú távú szer­ződés alapján — szovjet ex­portra kerül. Mi magunk 130 ezret kívánunk telepíte­ni, és összességében azt mondhatjuk, hogy a teljes készletünkből jelenleg egy­millió 760 ezernek piaca van, egyelőre 640 ezer da­rab az, ami eladatlan. Természetesen mi ezt is szeretnénk értékesíteni. En­nek érdekében október 20. körül lerakatot nyitunk a községben, és reméljük, hogy jó hírveréssel vagy 200 ezret eladunk belőle. Ennek érdekében utánvéte- les szállítást is biztosítunk. ★ Mint a nyilatkozatokból is kitűnik: nagy a bizonytalan­ság oltványügyben, hiszen a telepítési kedv nagyot zu­hant, jóllehet alig 5—6 esz­tendővel ezelőtt kampány bontakozott ki annak érde­kében, hogy hazai oltvá­nyokkal elégítsük ki a ter­melők igényét, hogy ne szo­ruljunk külföldi behozatal­ra. Most pedig itt a pangás, s így 15—20 százalékkal csökkenteni kell az oltvány­előállítást. Ez pedig — mondjuk — rendben is len­ne, mi lesz azonban akkor, ha újabb 4—5 év múlva új telepítési kedv indul? Netalán — ki tudja, mi­lyen áron — ismét importál­ni fogunk ... ? zsákolnia, hogy elérjék a berendezés teljesítményét. A jól vizsgázott gépet a hevesi gyáregységben állít­ják elő, terven felül, több mint hétmillió forint érték­ben. A rövid felkészülési idő és a sürgető igény miatt a feladat megoldása érdekében két gazdasági munkaközösséget alakítot­tak. Ez év december 31-ig 86-ot gyártanak le különböző termelési rendszerek részé­re. A termelők, a felhaszná­lók a berendezést a Világ­banktól kapott hitelből vá­sárolják, így az értékesítés a gyártó számára tőkés ex­portot jelent, annak elő­nyeivel együtt. B. Kun Tibor Zavartalan a vetőmagellátás Dollárt hozó adapterek Hevesről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom