Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-04 / 234. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. íieptember 4., kedd 3. Jövőbe néző szemlélettel Művelt szakmunkásokat Az elkövetkező hetekben valószínűleg igen sok helyen — iskolákban és kollégiumokban, tantestületi szobákban és szülői értekezleteken is — szó esik majd az oktatás távlati fejlesztési tervéről. Lehetne az izgalmas sokoldalú tervezetnek ezt a címet is adni: milyen lesz a jövő iskolája? A programtervezet ugyanis, jócskán túlmutatva az ezredfordulón, kitekintést ad az iskolarendszer teljes formai és tartalmi fejlődésének valószinű útjára. Ezúttal csupáncsak szeletkét kanyarítva a tervek és variációk jókora tömegéből : megidéznék azokból a gondolatokból egyet-kettőt, amelyek a szakmunkás- képzés továbbfejlesztésének néhány állomásával össze- függőek. Tartalmaz a tervezet például olyan tételeket, hogy — a demográfiai csúcs levezetését követően — miként váljék és válhat egyre több esetben érettségit is adóvá a szakmunkásképzés jelentős része. Először az elméletigényes szakmáknál javasolható és képzelhető el a matúra, megnyújtva egyidejűleg a képzési időt; ez a terv önmagában is a képzési struktúra erőteljes módosítására utal. Párhuzamosan más, kevéssé elmélet- igényes, egyszerűbb szakmáknál kívánatos a kétéves, munka melletti képzés, amely megfelelő szintű végzettséget adhat. 170 ezer szakmunkás- tanuló Lehetne bőséggel tovább folytatni a változtatás igényét hordozó elgondolásokat. A szakképzés változtatása többféle célt szolgálna. Elsőrendűen a magasabban kvalifikált, jobban képzett szakmunkásnemzedék kialakítását hordozza elveiben. Nem utolsósorban azonban azt is eredményezni kívánja, hogy a humán műveltségi alapokkal is rendelkező, korszerűbb képzettségű és igényű, több tudást hordozó ifjúmunkás-nemzedékek dolgozzanak majd az ezredfordulón és később, az utána következő évtizedekben a magyar iparban. Fel-fellobbanó viták tüzé- ben, nézetütközések és nézetegyeztetések folyamatában sokszor és sok helyütt szó esik napjainkban a szakmunkásképzés jó és kevésbé jó oldalairól. A vitá- zók aligha tekintenek mindig az évtizedek távlatába, hiszen a gyáraknak ma is és holnap is, mihamarabb teljes értékű munkát végző, felkészült fiatalokra van szükségük. Jelenleg a középfokú oktatásnak mintegy a felét a szakmunkás- képzés jelenti. Pontosabb adatokkal: az ország 266 szakmunkásképző intézetében egyidejűleg csaknem 170 ezer fiú és leány szerez — összesen 190 szakmában — tanévenként elméleti és gyakorlati alapismereteket. Az utóbbi tíz évben különösen sokat lépett előre a képzés. Korszerűbb lett a szerkezete, egész sor szakma szűnt meg, illetve olvadt bele szakmacsoportba. Új szakmák alakultak a modern ipar követelményeinek megfelelően. A szakmák elméletigényesebbekké lettek általánosságban is. Emelkedett a közismereti órák száma (legutóbb éppen a történelem kapott, méltán szerény, de nagyon fontos óraszámot az új szakmunkásképzési tan tervben). Ka- zinczy-versenytől a legkülönbözőbb szakmai versenyekig és vetélkedőkig jó néhány ismert — és elmepallérozó, szép módszer jelentkezik abban a széles sodrú folyamatban, amelynek kívánatos eredménye a mainál műveltebb, intelligensebb, ugyanakkor szakmai tekintetben is felkészültebb ifjú szakmunkás lenne. A történelemórákon pihennek Gyári szakemberek a megmondhatói: mennyit léptünk előre e tekintetben, — és léptünk-e eleget? A viták, konkrét tények alapját képező intézmények pedagógusai panaszkodnak az általános iskolából érkező, gyengécske tudású gyerekhadra, akiket — éppen, mert a legkevésbé jól választják a szakképzést —, az esetek egy részében még az adott szakma elemi alapjaira is igencsak nehéz megtanítani, nemhogy a megnövekedett közismereti anyagra. Az egyik alföldi megyénkben mondotta el az öt szakmát oktató, hétszáznál több gyermek képzésének gondjait vállán viselő igazgató, hogy a nevelők kevésnek találják a gyakorlati órák számát, általában az iktatásra szánható időt, és nem érzik a közismereti tárgyak óráin a siker lehetőségét: a gyerekek tekintélyes része magyar-, meg történelemórákon piheni ki a szakmai órák fáradalmait... Azt is felvetik sok szakmunkásképzőben, vajon a gyári tanműhelyi gyakorlatok eredményessége arányban van-e a költségekkel? Korántsem elszigetelt, egyedi vélemény, hanem sok pedagógus, ipari szakember gondja, hogy a 3 éves képzési idő, a szakmai gyakorlatok jelenlegi rendje nem ad oly felkészültségű fiatalokat az üzemeknek, akik továbbfejleszthető szakmai tudással és mellé kellő általános műveltséggel rendelkeznek. Környezeti hatások Megfontolandó: valóban az iskolának kell-e alapjaiban bBvebb műveltséget adni a leendő ifjú szakmunkásoknak — vagy a munkahelyi környezet egészítse ki, mélyítse el, illetve pótolja, akiknél kell a humán műveltség hiányosságát? A cikk elején említett programtervezet mindenesetre azzal számol, hogy a megnövekedő képzési idő emel valamelyest az alapműveltségen is, de egyúttal építeni kell a közösségi hatásokra ' is. A művelődési otthonok, az üzemi klubok, a mozi, a könyvtár, a szervezett vagy spontán színházlátogatási program a munka melletti képzés és továbbképzés kiegészítésére nyújtanak lehetőséget. Nemcsak korunk igénye — (és sokféle gazdasági, közösségi gondunk sem odázza el) — a művelt és szakmailag is felkészült ifjú szakmunkásnemzedék formálása. S ha változtatni akarunk az iparunk szerkezetén, hatásfokán, termelékenységén — e folyamatban értelmes kísérőként kell jelentkeznie a mainál műveltebb munkáskollektíváknak. Teremtő folyamatként kell tehát felfogni a műveltséggyarapítást a mai és holnapi munkásképzésben. (V. M.) Bővülő gazdasági kapcsolatok Együttműködő szövetkezetek Heves megyében Megyénk szövetkezetei között az elmúlt időben bővültek a kapcsolatok. Ezek főként a gazdasági együttműködésekre terjednek ki, de hagyományosak már a szövetkezetpolitikai és a mozgalmi kapcsolatok is. A megyei tapasztalatokról és eredményekről legutóbb az Országos Szövetkezeti Tanács egri ülésén is elismeréssel szóltak. A TESZÖV és a MÉSZÖV például megállapodást kötött a háztáji és kisgazdaságok termelésének fejlesztésére, figyelembe véve az ipari szövetkezetek közreműködésének lehetőségeit is. A kistermelőket ellátják szaporítóanyagokkal, takarmánnyal, különböző eszközökkel és felszerelésekkel. A megállapodás kiterjed a zöldség- és gyümölcsfélék termelésének bővítésére, továbbá az árukapcsolatok fejlesztésére is. Az erőfeszítések nyomán a kistenyésztő szakcsoportok száma nőtt a megyében, különösen a sertéshizlalás eredményei számottevőek. A háztájiban termeltek felvásárlására hasznos együttműködés alakult ki a termelő- és fogyasztási, valamint a takarékszövetkezetek között. Az egri és a gyöngyöshalászi termelőszövetkezet például évente több millió forint értékben palántákat biztosít az áfészek- nek. A márkázták, a nagy- rédeiek, az abasáriak oltványokat termelnek, melyek eladásában az áfészek is részt vesznek. Az abasári Rákóczi Termelőszövetkezet például bor- és oltványértékesítésben 65 fogyasztási szövetkezettel van kapcsolatban. A közös gazdaságok tevékenységét erősíti az is, hogy társulás formájában együttműködnek a hízott sertések feldolgozásában. Erre jó példa a besenyőtelki Lenin Termelőszövetkezet és a füzesabonyi áfész kapcsolata, melyek közösen működtetik a sarudi húsüzemet, ahová évente háromezer sertést értékesítenek. A pétervásári Gárdonyi Termelőszövetkezet hat ipari szövetkezettel tart fenn kapcsolatot különféle faipari termékek hasznosítására. A nagyrédei Szőlőskert pedig az utóbbi időben legfőbb partnere lett megyénk valamennyi fogyasztási szövetkezetének, hűtőipari termékek nyersanyagául szolgáló zöldség-gyümölcs félék termelésére, illetve felvásárlására. örvendetes az is, hogy Heves megye huszonöt községében a termelőszövetkezeti tagok étkeztetését az áfészek biztosítják. Kibontakozóban van a takarék- szövetkezetek közreműködése a szövetkezeti tagok és alkalmazottak üdültetésének szervezésében is. Kiemelkedő a nagyrédei gazdaság és a helyi takarékszövetkezet megállapodása, amely kötvényt bocsátott ki a borászat fejlesztésére. Ez a kezdeményezés az országban elsőként jött létre! Ugyancsak jó az együttműködés a Heves megyei Szövetkezeti Baromfikeltető Vállalat, valamint az áfészek között. A háztáji gazdaságokat folyamatosan naposbaromfival látják el nemcsak Heves, hanem Nógrád, Borsod-AbaújZemplén és Hajdú-Bihar megyében is. Az áfészek TÜZÉP-telepein a termelő- szövetkezetektől felvásárolt tűzifát, építőanyagot, követ, meszet, továbbá az ipari szövetkezetek asztalosipari és egyéb termékeit értékesítik. A megyénkben működő húsz ipari szövetkezet 13 termelő- és kilenc fogyasztási szövetkezettel van közvetlen termelési és értékesítési kapcsolatban. Az ebből származó érték megközelíti a százmillió forintot. Az áfész-áruházakkal kialakult kereskedelmi együttműködések révén az ipari szövetkezetek könnyűipari termékeket, főleg kötöttárukat, cipőket és különböző ruházati cikkeket értékesí- nek. Az áfész TÜZÉP-telepek az építőipari szövetkezeteknek biztosítanak közvetlen ellátást. A gyöngyösi Mátra Ruhaipari Szövetkezet például a visontai Reménység Termelőszövetkezettel működik együtt. A közös gazdaságban kialakított varrodában huszonnyolcán dolgoznak és bérmunkát végeznek a gyöngyösieknek. A késztermékek értéke négymillió forint. Jó példaként szolgál az is, hogy a Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet szerződéses kapcsolatban van a tarnamérai Lenin Termelőszövetkezettel. A méraiak 15 millió forintnyi fémbútorvázat gyártanak nekik. Az Egercsehi Építőipari Szövetkezetnek a szomszédos mátraderecskei Rákóczi Termelőszövetkezetben készítenek vas- és faipari termékeket. Csaknem tizenegy- millió forint termelési értékkel kapcsolódik hat Heves megyei termelőszövetkezethez az egri Fém- és Elektromechanikai Szövetkezet. Ezek úgynevezett alvállalkozóként különböző alkatrészeket gyártanak az egrieknek további feldolgozáshoz. A gazdasági kapcsolatok kedvező példája, amikor az építőipari szövetkezetek végzik az áfészek és a termelő- szövetkezetek különböző beruházásait, felújításait. Ebben kiemelkedő volt a Hatvani Építőipari Szövetkezet munkája, miután bővítette a GYÖNGYSZÖV Áfész pat- tinkaüzemét. Az egri Universal Szervizipari Szövetkezet szolgáltatásai révén évek óta különböző társszövetkezetekkel tart fenn eredményes kapcsolatot. Szerződések alapján áfészek- nek és téeszeknek mérlegjavítást, -felújítást és -hitelesítést végeznek. Ezenkívül foglalkoznak kereskedelmi és vendéglátóipari gépek, hűtőberendezések üzembe helyezésével, valamint karbantartásával is. A felsorolt példák is bizonyítják, hogy a különböző szövetkezetek közötti gazdasági együttműködések megfelelőek megyénkben. Ezekre szükség lesz a jövőben is. Kölcsönös erőfeszítésekkel és a megfelelő érdekeltség megteremtésével a kapcsolatok tovább bővíthetők. Mentusz Károly Egy ösztöndíjas, aki meggyökerezett Közel húsz esztendeje, a horti gépjavító állomás ösztöndíjasaként, Pesten szerzett mérnöki diplomát Nagygyőr Csaba. Az ösztöndíj meghatározóvá vált sorsának alakulásában. Odahagyva az egyetemet, a fővárost, a „dinnyés” faluban telepedett le, hogy képességét kamatoztassa, majd családot alapítson. Vannak emberek, akik nehezen barátkoznak meg új környezetükkel, vagy ott örökké idegennek érzik magukat. A fiatal mérnököt nem ilyen fából faragták. Minden figyelmét lekötötte a munka, a beosztottaival való törődés, a többért való küzdelem. Ma, immár a MEZŐGÉP horti gyárának igazgatói székéből, van is mire visszatekintenie. Kapun belül, kapun kívül egyaránt. Amit legdöntőbbnek tart: a termelő üzemmé vált egykori gépjavító állomás meghonosította Horton a vasasszakmát, és jelentőssé vált az utánpótlás képzésében is. Évről évre 40—50 fiatal dolgozik itt ipari tanulóként, és hogy általános műveltségi szintjük is emelkedjen, a gyöngyösi szakközépiskola kihelyezett osztályában sokan szereztek közülük érettségi bizonyítványt. Közös véleményen — Ami az elmúlt két évtizedet illeti, a helyi tanácsvezetés, majd a lakosság is érzékelhette, mit jelent egy jól szervezett üzem a falusi életben — mondja a hosz- szúra nőtt, szikár férfiember. — Szocialista brigádjaink segítették a sportpálya, az óvoda építését, a napközi otthon felújítását, és mindig készek a művelődési ház, az öregek napközije, az általános iskola eszközeinek javítására. A tanács fejlesztési célkitűzéseinek megvalósulását pedig nemcsak munkával, hanem jelentős pénzeszközzel is segítettük. Kapcsolatunk gyümölcsöző a termelőszövetkezet vezetőiNégyszemközt a MEZŐGÉP horti igazgatój'ával (Fotó: Szabó Sándor) vei, a társadalmi szervekkel, és nincs olyan ügy, amiben ne tudnánk közös nevezőre jutni. Az erő pedig ebben van! Az én életem igazi értelmét, azzal együtt, hogy ma már két nagy gyerekünk, kellemes otthonunk van, mégis az üzemben bekövetkezett 1978-as, több szempontból is fontos változás jelenti. Az a tény például, hogy folyamatosan át- állhattunk a gépgyártásra, és ma már ez a kis falu nemcsak hazai, hanem külföldi piacon is nevezetes. Mégpedig úgy, hogy eleddig ismeretlen tevékenységre kellett hangolnom nemcsak közvetlen műszaki munkatársaimat, a középkádereket, hanem a műhelyek dolgozóinak népes csapatait. A hidegalakításra, a gépszerelésre, az igen felfutott hegesztésre, továbbá a minőséget szolgáló félautomaták szakszerű kezelésére ... ! K étlakiak Mindebből kitetszik, hogy a MEZŐGÉP horti gyáregysége Nagygyőr Csaba igazgatósága során az igényesebb munka' irányába fordult, mégpedig a termelési sikerek, a magasabb jövedelmezőség reményében. És ez a számítás bevált. Nyereségük a gyártási tevékenységre való átállástól gépipari szinten van. Ebből eredően pedig 1970-hez képest az egy főre jutó termelési érték mostanra megduplázódott, a bér- színvonal az utolsó öt évben 48 százalékkal nőtt, a fizikai foglalkoztatottak havi átlagkeresete pedig tavaly már meghaladta a négyezer forintot. Gond viszont e pillanatban, hogy a kitűnő eredményekkel együtt jelentkezett Horton bizonyos létszámmozgás van. És sokszor a legjobb keresetűek válnak meg az üzemtől, hogy Pesten, vagy más nagyobb környező településen az építőiparban helyezkedjenek el, vállalva az utazgatással járó fáradalmakat. Holott a gyárvezetés egyre több figyelmet szentel a faluszerte „divatos” kétlakiságra, az ipari termelés mellett vállalt zöldségtermesztésre, év- ről-évre a szezonális munkákhoz igazítva valamelyest a gyári időbeosztást. Hogy a „hűtlenség” rosszulesik Nagygyőr Csabának? Természetesen kihat életére, általános közérzetére, mert álmait, vágyait véli veszélyhelyzetben. Horton élni? Termelés, export, félautomaták, munkaerővándorlás. Persze, hogy a munkáját szerető igazgatót e téma foglalkoztatja leginkább. Végezetül mégis arra vagyunk kíváncsiak, hogy mit jelent Horton élni? — Amikor ide kerültünk, első pillanattól igyekeztünk beilleszkedni a falusi életvitelbe, munkánkon keresztül próbáltuk elfogadtatni magunkat. Hogy ez mennyire sikerült, ennek a megítélése nem az én dolgom. Azt viszont egész családom nevében mondhatom, hogy meggyökereztünk, jól érezzük itt magunkat. Bizonyos dolgokat azonban tudomásul kell venni. Azt például, hogy a városhoz képest egy község lényeges hátrányban van. De én nem az alapellátásra gondolok, hiszen a hatvani áfész igen kifejlesztette nálunk kereskedelmi hálózatát. Nincs gondunk az egészségügyi ellátással, vagy a gyermekintézményekkel sem. Ellenkezőleg! Általános iskolánkban például olyan színvonalú pedagógiai munka folyik, amely szinte valamennyi továbbtanuló horti diákgyerek helyzetét megkönnyíti a hatvani, gyöngyösi, vagy éppen budapesti középfokú tanintézetekben. A kulturálódási, a könyvtár mellett, az épp most felújított művelődési ház szolgálja, amelyet a feleségem igazgat. A hátrány inkább kommunális ellátás terén mutatkozik. Mert miért van az, hogy itt, falun, a víz is, a villany is aránytalanul drágább a városinál? És a településfejlesztési gondokat leginkább csak széleskörű lakossági összefogással lehet megszüntetni? Szerencse az egészben, hogy a hor- tiak dolgosak, takarékosak, és szívesen részt vállalnak a legkülönbözőbb társadalmi munkákból. Moldvay Győző
