Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-04 / 234. szám

4. tk 339 NÉPÚJSÁG, 1983. ‘szeptember 4., kedd Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Tahi Tóth László, Voith Ági, Kautzky József és Kállai Ilona Bohózat az ágy — felett Mi ebből a tanulság? Ab* szolúte semmi! — nem tet­tem idézőjelbe a kérdő és felkiáltó mondatot, mert nem vagyok benne biztos, hogy pontosan így hangzik e da­los versike, avagy sem. Amiért idézőjel nélkül idé­zem mégis, annak igen egy­szerű az oka: a Két férfi az ágy alatt című bohózatnak semmiféle tanulsága nincs. Tanúsága talán, de ezt lásd majd lentebb. A kérdés per­sze jogos is, okos is: miért kellene egy bohózatnak tanú­sággal rendelkeznie?- Nem kell rendelkeznie, sem ta­nulsággal, sem megfontolan­dó morális megállapítások­kal, sem társadalmi igazsá­gok fricskaszintű kimondásá­val. A bohózatnak egyetlen dologgal kell rendelkeznie: bohókás derűvel, nevettetni szándékozó akarattal és kel­lő ízléssel. Lám ez az egy, így lett három. A Telepódium mostani be­mutatója rendelkezett ezzel, illetőleg azzal az eggyel, ami hármas igényt elégített ki. A kétségkívül pikáns, bár manapság már nem is olyan merész bohózati történet kel­lemes derűt hintett szét, Horváth Tivadar pergő és öt­letes rendezése nem volt híján a leleménynek sem. Mindezt egy nagyon is fe­gyelmezett, ízléses, a Játék stílusát is meghatározó ke­ret fogta közre: semmi har- sányság, önmaga kelletés, vásári bohóckodás. Mi ebből a tanulság? Mert mégiscsak van és ez egyben tanúság is. Tanúság: a kedves semmit is elő lehet adni, ha játé­kosan teszik ezt és a játékos, időt töltő semmi is lehet azért valami, mert több mil­lió tévénéző kellemes estje azért mégsem elvetendő eredmény. A tanúság pedig nem más, mint az a„ tanú­sítvány, amit a játék azzal nyújtott, hogy hálás módot adott jó színészeknek egy kis „förödőzésre” e bájos kis semmi langyos vizében. S tették ezt ízléssel, kedvvel, bizonyítván, hogy önmaguk sem becsülik le ősi mester­ségük egyik alaptörvényét: derűt hinteni szét emberi, sőt színészi cselekedet. .. .hogy Dosztojevszkij nem nagyon ismert volna rá haj­dan volt kisregényére? Iste­nem, ezt ő már egyszer meg­írta és ezt most nem neki írták, — át! Gyurkő’ Géza Segített az író Az irodalombarátoknak aligha kell bizonygatni, hogy Bertha Bulcsú markáns al- kot óegyén iség, olyan szerző, aki ezer szállal kötődik a valósághoz, akitől idegen a lakkozás szándéka, aki nem­csak meglátja, hanem mes­terien érzékelteti is a fel­színi jelenségek mögött rej­lő lényeget, öncélú csillo­gástól mentes stílusát, s ki­fejezőeszközeinek gazdag tár­házát e dicséretes törekvés szolgálatába állítja. Ezek az erények szinte maradéktalanul felvillantak abban a múlt heti tévé­filmben, amelyet Fehér rozs­da című novellájából készí­tett Zsurzs Éva. Az adaptá­ció közepesnél alig jobbra formálódott, a produkció kétségtelen hibáit — a lassú, az olykor vontatott tempót, a felesleges képsorokat — azonban majdhogy tökélete­sen feledtették az alapmű értéked. Az író a pedagógussors nehézségeiről, buktatóiról, nem mindennapi megpróbál­tatásairól készített őszintesé­gével, nyíltságával, szinte szokatlan szókimondásával lebilincselő művészi helyzet­képet. Főhőse Bottyán, a ma­gyar—történelem szakos kö­zépiskolai tanár szinte re­ménytelen küzdelmet vív azért, hogy beköltözhessen az annyira óhajtott társasház­ba, hogy megszabaduljon az albérleti lét keserveitől. A hiányzó anyagiakat egy ma­szek autószerelőnél vállalt, plusz munkával próbálja előteremteni. A túlzott fizi­kai lekötöttség elfárasztja, kimeríti. A pénztelenség kí­nozza kollégáit is, akik per­sze más módon keresik a kiutat. Közben el kell vi­selniük a valóság arculcsa- pásait, a káder papa és a butikus mama földi javak­ban dúskáló, elkényeztetett gyermekének hivalkodó fö­lényességét, a „vonalas” kar­társak szellemi üresjáratait, bántó fráziszuhatagát. A megviselt nevelő elfo­gadja a sors kihívását, 6 eutasítja a csak azért is meg­alkuvást. A sztori azonban nyílt marad, a folytatáson mindenki saját vérmérsék­lete, s tapasztalatai szerint töprenghet. Ebből a vérbő anyagból jobb dramaturgiai érzékkel hatásosabb müvet lehetett volna készíteni. Ezzel a fel­adattal Mezey Emőke is megbirkózik, ha bátrabban húz, ha mellőzi a többnyire jellegtelen cselekményszaka­szokat, ha merészebben tö­mörít. Ebben az esetben a rendező is hiánytalanabbul koncentrál a szerzői gondo­latkörre. Szerencsére az író segített, elsősorban az ő érdeme, hogy még sokáig emlékezünk er­re a gondolkodásra késztető, olykor vitára, ellentmondás­ra is serkentő, ingerlő tör­ténetre. (pécsi) A Targovistei Kamarakórus megyénkbe látogat A fennállásának tizedik év­fordulóját ünneplő Targovis­tei Kamarakórus október 7-én megyénkbe érkezik. Az együttes — Hadzsijszki Bo- riszlav vezetésével — eddig már nagy sikerrel koncerte­zett Bulgária nagyobb váro­saiban, fellépett a Szovjet­unióban, a Német Demokra­tikus Köztársaságban is. Testvérmegyénk kamara­kórusát az Eger Hotelban fogadják a Megyei Művelő­dési Központ munkatársai, s tájékoztatják közművelő^ dési életünkről. Október 8- án este fél hétkor kerül sor a kamarakórus bemutató hangversenyére, az egri Há­zasságkötő teremben. A kon­certet a rádió is rögzíti, köz­reműködik a Megyei Műve­lődési Központ együttese. Másnap a vendégek múze­umlátogatáson vesznek részt, majd Tiszanánára utaznak, ahol ' délután hat órakor a községi könyvtárban lépnek fel. Október 10*én Sírokba és Parádsasvárra látogat­nak el, s az üzemlátogatá­sok után délután fél négy­kor a parádi SZOT-üdülő- ben adnák hangversenyt. Itt- tartózkodásuk során a tar­govistei énekesek kirándul­nak a Mátrába, megtekintik a gyöngyösi Mátra Művelő­dési Központot. Október 11- én délután hat órakor a Gyöngyösi Zeneiskolában kö­zös hangversenyt adnak a Muzsikus Céh kamarakórus­sal. Turnéjuk utolsó napján, október 12-én az egri VILATI- ba látogatnak el, s délután megyénk vezetői búcsúztat­ják őket. R. Vikkersz—A. Kanyevszkij: Május, szerelem és fantázia — ... Megpróbálta szét­szabdalni a bifszteket, de elgörbült a villája, kicsor­bult a kése — még a tányért is könnyebb lett volna fel­aprítani ! „Nem hagyom ennyiben” — gurult be az énekes, és kérte a panasz­könyvet. De mielőtt beírt volna, kiment a konyhába, hogy megnézze magának azt a csirkefogó szakácsot, aki az ételét készítette. A "kony­hán esett meg az a csoda, amiről beszélek. A szakács egy teohnikumos kislány volt, aki a szakmai gyakor­latát végezte a vendéglőben. Amúgy is minden kicsú­szott a kezéből, hanem ahogy meglátta a híres énekest, egy hang nem sok, annyi se jött ki a torkán. Az pedig, amint ránézett, elfeledkezett a bifsztekről, a panaszkönyv­ről, de még az esti fellépé­séről is. A mesélő a tükörbe né­zett: a fodrásznőn kívül még két másik vendég hallgatta feszült figyelemmel. — No és hogy van to­vább? Elvette? — Miért ne vette volna? Már kétéves fiuk van. Öb­lös a hangja, akárcsak az apjának. Reggelente kettes­ben éneklik: „Mindig legyen mama!” — Nem valami hihető tör­ténet — mondta a fodrász­nő az ollóját csattogtatva. — Mesél a bécsi erdő ... — Már miért volna me­se? — vitatkozott a másik vendég. — Tavasszal még különb dolgok is megesnek. Van egy ismerősöm, postás­lány. Nos, egyszer ajánlott levelet kézbesített az első emeletre egy garzonlakásba. Szeplős fiú nyitott ajtót. Alig látszott ki a földből, olyan apró termetű volt. Aláírta a nyugtát, csevegni kezdett a lánnyal. Az persze gyorsan leépítette, nem nagyon szű­kölködött udvarlókban. Any- nyian futottak utána!... Szóval, már meg is feled­kezett a szeplősről, amikor egy hét múlva újból ajánlott levél érkezett a fiú címére. A lány átadta a levelet, a fiú meg egy kaktuszt nyo­mott a markába, amit saját- kezűleg növesztett, ugyanis parkosítási szakember volt... Másnap nyomtatványt ka­pott, a fiú meg segítette vinni a lánynak a táskáját. Utána távirat. Moziba men­tek. Később a kislány na­ponta két levelet is vitt a fiúnak. Lassanként megked­velték egymást. A lány min­den régebbi udvarlóját el­felejtette, annyira megtet­szett neki a szeplős fiú. Egy szó mint száz, nemrég volt az esküvőjük ... — Mi ebben a rendkívüli? — kérdezte az első nő a bura alól. — Ö, a lényegről megfe­ledkeztem! ... A leveleket, a táviratokat és egyéb külde­ményeket a fiú adta föl ma­gának, csakhogy gyakrabban találkozhassanak! — Sci-fi! — mondta a fodrásznő, miközben be­szórta lakkal a harmadik vendég frizuráját. — Az életben nincs ilyen! — Miért ne lenne?! — vi­tatkozott a harmadik. — Itt van például a barátnőm esete ... Beleszeretett egy fiúba. Abbahagyta miatta az egyetemet, szakított a szü­leivel. A fiú azonban csir­kefogó módra viselkedett, bajt csinált és lelécelt... A barátnőm mindenből kiáb­rándult, és a hídról beugrott a folyóba ... — Ó, miket mond! — ki­áltott fel az első nő a bura alatt. — Csak nem fulladt bele? — Éppen akkor történt a csoda. Pont ott tréningezett a víz alatti úszás városi bajnoka, megragadta a lányt, és kivonszolta a partra. Az­tán a kórházban is megláto­gatta, az uszodába is elhív­ta, megtanította úszni. Bol­dogtalanság nélkül nem született volna boldogság... Második éve házasok ... A fodrásznő teljesen ki­jött a sodrából. — Nem is értem, miért van kedvük egyeseknek mindenféle zöldséget mesél­ni, másoknak meg elhinni! — Beültette a karosszékbe a következő vendéget és hoz­zátette: — Megbocsássanak, de én már régóta nem hi- szfek az efféle tavaszi cso­dákban ! ... A szalonból pedig ki­lépett a három tavaszi fri- zurás, megszépült fiatal- asszony. Az elsőt a híres énekes várta, karján a gyerekkel. A másodikat a pulykatojás parkosítási szakember, a vállán degeszre tömött pos­tástáska. A harmadik meg egy szélesvállú fiú mögött helyezkedett el a motorke­rékpár hátsó ülésén, amely­hez a víz alatti úszáshoz szükséges békaember-fel- szerelés volt erősítve. Fordította: Zahemszky László Hatvani Galéria-naptár Szentendrei festők és Hegedűs László képei — Szervátiusz Jenő emlékezete — Busz a Nemzeti Galériába — A mai Kína - Szabó Gyula a pódiumon A Hatvani Galéria októ­beri műsornaptára elkészült, és mint az alábbiakból ki­derül: több érdekes eseményt ígér a művészetek barátai­nak. Kezdjük a tárlatokkal! Október 23-ig tart nyitva az a tartalmas, gazdag, a szent­endrei festészet keresztmet­szetét nyújtó tárlat, amelyet — 43 művész alkotásaiból válogatva — a Ferenczy Ká­roly Múzeum bocsátott a hatvani intézmény rendelke­zésére. Ezt követően egy hasonlóan vonzó anyag kí­nálja magát. A második vi­lágháborút követően csak­nem három évtizedet kül­földön — Ausztrália, Ang­lia, Egyesült Államok — munkálkodó festőművész, Hegedűs László mutatkozik be a város közönségének. Festményeit az emeleten, grafikai anyagát a földszin­ten állítják ki, és az ünne­pélyes megnyitóra október 26-án, szerdán este fél 7-kor kerül sor, amikor is az al­kotó munkásságát dr. Po­gány ö. Gábor, a Nemzeti Galéria nyugalmazott fő­igazgatója méltatja majd. Mint tudjuk, a közelmúlt­ban hunyt el a magyar kor- társművészet kiemelkedő szobrászegyénisége, Szervá­tiusz Jenő. A galéria-szabad­egyetem „Magyar mesterek” sorozatában az ő munkássá­gát, életművét tárja az ér­deklődő közönség elé dr. Losonci Miklós műtörténész, éspedig október 10-én, hét­főn este 6 órai kezdettel, az emeleti kiállítóteremben. Folytatódnak a galéria- világtükör előadásai is! Ok­tóber 24-én, hétfőn este fél 7-kor a mai Kína életét, gazdaságát, politikai törek­véseit tükröző, filmvetítés­sel összekötött előadást hall­hatnak a galéria látogatói. A galériabusz október 15- én, szombaton délután 2 órakor indul legközelebbi útjára, éspedig Budapestre. Az utasok délután a Magyar Nemzeti Galériában, ava­tott vezetővel, azt a rend­kívül érdekes, átfogó kiállí­tást tekintik meg, amely a XX. századi magyar festé­szet és szobrászat legjobb eredményeit, munkáit mu­tatja be. Este a Thália Szín­házba látogat a társaság, ahol Flers és Caillavet „Jó­ból is megárt a kevés" cí­mű kétrészes, zenés bohóza­tának előadásán vesz részt, a vezető szerepekben Gál- völgyi Jánossal, Medveczky Ilonával, Rátonyi Róberttal, Vay Ilussal. Folytatódnak októberben a galériapódium előadásai is. A hónap utolsó napján, 31- én, hétfőn este 8 órakor Szabó Gyula Jászai-díjas, ér­demes művész zenés előadó­estjét rendezik meg a ga­léria emeleti termében. A műsor címe: Színészdal. Nyilván Petőfi nyomán. És az est közreműködője még Prokópius Imre zongora- művész, a Thália Színház zenei vezetője. A területi munka kereté­ben két kihelyezett kamara­tárlatot is rendez a Hatvani Galéria. „Kortársaink” cím­mel a vámosgyörki művelő­dési házban tizenhárom festő, szobrász portréit mu­tatják be október első felé­ben, ezzel egyidőben Rózsa- szentmártonban pedig tizen­hat alkotó szobrait, festmé­nyeit állítják ki. Mór 1984: Elkészült a jovo évi uttoro- vándortáborok programja Alighogy elkezdődött a tanév, a Magyar Űttörők Szövetsége Országos Elnök­ségénél már kialakították az évente sok ezer gyermeknek maradandó élményt nyújtó úttörő-vándortáborok jövő nyári programját 1984. jú­nius 17-től kétnaponként in­dulnak útjukra a piros nyakkendőik, az utolsó cso­port augusztus 4-én. Ván­dorlásukon 5—7 szálláshely várja őket, erdészházakban, sátortáborokban, iskolákban, kollégiumokban. A legfeljebb 30 tagú csoportok 8—14 na­pos kóborlásuk során meg­ismerik építőmunkánk ered­ményeit, az ország történel­mi nevezetességeit, az ellen­állási és partizánmozgalmak történetét, elsajátítják a tá­jékozódás alapelemeit. A korábbi évek program­jaihoz képest újdonság, hogy vízi úttörők elsőízben tábo­rozhatnak szervezett keretek között a Tiszán. A folyó felső szakaszánál, annak holt- és oldalágainál vehet­nek részt túrán a gyerekek, akiknek eddig csak a Du­nán szerveztek vízi vándor­tábort. Ugyancsak változás, hogy ezúttal két útvonal között választhatnak a kerékpáros vándortáborozók. A fizikai­lag felkészültebbek kéthetes nyugat-dunántúli túrára in­dulhatnak, melynek során felkeresik az ellenállási moz­galom harcosainak, mártír­jainak emlékhelyeit. A ke­vesebb gyakorlattal rendel­kező kerékpáros csapatok 12 napos Csongrád megyei kör­túrára jelentkezhetnek. Jövő nyáron az ország szinte minden táján talál­kozhatunk majd gyalogtúrá­zó úttörőkkel. Sokan a ván­dortáborok révén ismerik majd meg a Mecsek, a Zemp­lén, a Bükk, a Vértes leg­szebb tájait, a Kiskunsági Nemzeti Parkot, a Szigetköz természeti szépségeit. A szer- vezök a kisdobosokra is gon­doltak. Négy útvonalat szer­veztek számukra, így pél­dául a Gaja-pataktól induló, s a Cuha-völgyénél befeje­ződő vádortábort, amely a Zirci-medence szép vidékén és a Magas-Bakony jelleg­zetes községein át vezet. A vándor tá bor-mozgalom mind népszerűbbé válását jelzi, hogy a rendezők a leg­több programnál kénytele­nek válogatni a jelentkezők közül. A jövő nyári úttörő- vándortáborokra október 15- ig még lehet jelentkezni a járási, városi, kerületi út­törőelnökségeknél, de már most látszik, hogy az igé­nyek jó néhány tábor ese­tében meghaladják a lehe­tőségeket, A válogatás fő szempontja mindenütt az, hogy a jelentkező úttörőcsa­patok év közben is rendsze­resen túráztak-e. Az Ottö- rőszövetség Országos Elnök­sége — tekintettel a vártnál is nagyobb érdeklődésre — az eredeti programhoz ké­pest tovább igyekszik bőví­teni a kínálatot: ezekben a hetekben dolgoznak három új — Veszprém, Borsod és Szabolcs megyei — gyalogos útvonal kialakításán. Az úttörőcsapatokat no­vember 30-ig értesítik, hogy melyik útvonalra és milyen időpontra osztották be őket, bőven lesz tehát idő nyárig a felkészülésre. Szintén október 15-ig le­het jelentkezni a jövő nyá­ri központi sátortáborokra. Június 22-től augusztus 26* ig, 6 turnusban, 10 táborhe­lyen tölthetnek 10—10 na­pot az úttörők, akiknak pi­henéséhez az Állami Ifjúsá­gi Bizottság személyenként 100 forint turisztikai támo­gatást nyújt. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom