Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-26 / 253. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. október 26., szerda 3. Magánbűnök, közerkölcsök? A NEHEZEBB HELYZETBEN IS elég áru Gazdasági nehézségeink közismertek. Éppen ezért, napjainkban sokak felteszik az aggódó kérdést: fenntartandó és fenntartható-e az árukínálat mai színvonala? Lesz A fenti filmcímre való hivatkozást két baráti beszélgetés előzte meg: barátom arról panaszkodott, hogy az autójához egy kétforintos gumigyűrű kellene tömítésnek. Sehol sincs. Az állami autójavító külön ezt nem építi be; a kétforintos anyagár nem ösztönzi egyórás szerelési munkára. Az állami alkatrészboltban nincs, évek óta. Végül — képzeljem el, — hat forintért jutott hozzá a „maszek” autóalkatrész-kereskedőnél ! Kétszáz százalékos haszonkulcs! — méltatlankodik. És csodálkozik, amikor nem háborgók vele! Hanem a kereskedő címét tudakolom. Mert ugyanehhez a kétforintos gumigyűrűhöz megyénk egy másik városának másik kereskedőjénél huszonötért (!) jutottam hozzá... Kevéssé az összegek a fontosak az esetben, hanem a kiváltott magatartás. A beletörődés. Az alkalmazkodás a realitáshoz. Hogy bár tudom az állami- bolt alkalmazottjától, az idén még nem kaptak az NDK-ból alkatrészt, — október van! — nem törekszem a furcsa helyzet leleplezésére. Hiszen a hiány (importcikkről lévén szó, reálisan természetes) mindig kitermeli a hiányhelyzet élősködőit. Akikre nem lehet rábizonyítani, hogy nem önzetlenül döntenek úgy, hogy az állami boltban ne legyen, a maszeknál legyen gumigyűrű. Hanem a dolog e fázisnál nem állt meg! A történet motoszkált bennem; elmeséltem egy másik baráti beszélgetés alkalmával megyénk egyik szövetkezeti vezetőjének. Fogódzkodjak meg! — javasolta, ök próbálkoztak volna ugyanennek az apróságnak a gyártásával — nem tehették! Ugyanak- N kor tud maszekról, aki viszont teszi, teheti mindezt. És ezen már én is felháborodnék, ha volna rá lehetőség. Mert sorolja tovább: az idén nyáron már selejt injekciós ampullákat vágtak föl egyenként, hqgy a desztillált vizet kieresztve belőle, fő termékükhöz alapanyaghoz jussanak. Ezt láttam; csodálkoztam is kellőképpen, honnan lehetett megtudni ezen ampullák íorrásvidékét? De a dolog folytatódott. Éspedig azzal, hogy e lágy műanyag — importcikk lévén — állami forrásból továbbra sem volt beszerezhető. Ám az elosztó szervnél megsúgták: X műanyagos kisiparosnál van. Készpénzért, de van. Fogcsikorgatva számolta le szövetkezeti vezetőnk a zöld bankjegyeket a műanyagosnak, aki azt megköpködte: apád, anyád idejöjjön! és futólag megemlítette Y-t, akinél még van harminc tonna ebből az anyagból, és Z-t, aki további huszonöt tonnával tudna segíteni. ötvenért, kilónként. A normális 22 forintos kilónkénti ár helyett... Számoljuk csak egyetlen ilyen 25 tonnás üzlet hasznát: hetesszázezer forint! Szép summa, munka vele csak a szállítás. A kockázat? Csak a szövetkezeté, amely egy ilyen alkuba belebukhat, hiszen készpénzt ilyen ösz- szegben nem fizethet ki. A műanyagosnak elég a belég: ezért, átvettem. Pont. És ez már nem a gumigyűrű „súlycsoportja”! Mert az alkatrészkereskedő még választékot tart, utánajár, kiszolgál, rezsije van, és sokat dolgozik. A műanyagos: csak élősködik. Vem engedheti meg magának sem a szövetkezet, sem az újságíró, például a bizonyíthatóan létező műanyagos kisiparos feljelentését. Hiszen a szövetkezetben dolgozó emberek boldogulása sem engedi meg annak a kockázatnak a vállalását, hogy utána a jogos igazságszolgáltatás végén a kollektíva esetleg még ennyi alapanyagot se kapjon. Ki tudná bizonyítani, hogy bosszúból? Az importcikk — hiánycikk. De a szövetkezetben gyártott műanyag apróság hiánya már sok-sok százmillió -forintos export- szállítást tenne lehetetlenné — ezért a szövetkezetnek, vezetőjének egyetlen választása marad: beletörődve dolgozni. Közben persze tűnődni azon, hogy ezek magánbűnök-e még, vagy egy átmeneti korszak lenyeshető és lenyesendő vadhajtásaként közerkölcsök-e már? Kőhidi Imre Nem csökkenhet a kínálat A várható árukínálat vizsgálatát indokolt az élelmiszerekkel kezdeni, hiszen teljes fogyasztásunk mintegy 29 százalékát a mező- gazdasági, élelmiszeripari termékek adják. Az élelmiszerek jelenlegi kínálata kiegyensúlyozott : alapvető termékekből nincs hiány, a választék gyorsan bővül. Tizenöt évvel ezelőtt 1500— 2000, ma mintegy 6—7 ezer termék található a boltokban, bár időnként kevés például a sör, a tartós tej, és néhány más keresett cikk. Az idei aszály azonban — mint tudott — súlyos helyzetbe hozta a mezőgazdaságot. A zöldség és a gyümölcs kínálata mindenképp a terméseredményektől függ, és ez hatással van, lesz az árak alakulására is. Számos mezőgazdasági termékből kevesebbet tudunk exportálni. Mindezen gondok ellenére a kormánynak az a határozott és egyértelmű álláspontja, hogy az élelmiszerek kínálatát 1984-ben is a már kialakult színvonalon kell tartani. Ez közelebbről azt jelenti, hogy nem csökkenhet a kínálat az alapvető cikkekből, nem szűkülhet a ma gazdagnak nevezett választék sem, de arra sem számíthatunk, hogy az egyes cikkek viszonylagos hiánya megszűnik. Ahhoz például, hogy egész éven át elegendő sör legyen, egy új sörgyárat kellene építeni, amire most aligha kerülhet sor. A mezőgazdasági kisüzemek azonban képesek lehetnek viszonylagos hiányok enyhítésére: több'olyan választékbővítő termék előállítására alkalmasak, amelyek jelenléte a boltokban javítja fogyasztói közérzetünket. Az élelmiszer nagykereskedelmi vállalatok már az idén is mintegy egy milliárd forint értékben termeltettek a mezőgazdasági kisüzemekkel ilyen termékeket. Az ország fizetési mérlege szükségessé teszi, hogy a külkereskedelmi vállalatok alaposan mérlegeljék bármely termék importját. Ám a takarékos importgazdálkodás' körülményei között sem fog eltűnni az üzletekből például a déligyümölcs. Az lehetséges, hogy esetleg koncentráltabban — a nagyobb üzletekben — fogják árusítani, és a behozatalt úgy időzítik, hogy narancs és banán főként a karácsonyi ünnepek táján vagy amikor hazai gyümölcs kevésbé kapható — érkezzen a boltokba. Az iparcikkekből várható ellátás ma még nehezen ítélhető meg részleteiben. A gyárak többsége még nem szerződött a kereskedelmi vállalatokkal az 1984. évi szállításra. A kormánynak azonban az a célkitűzése, hogy a kínálat ezekből a termékekből se romoljon. Ez pedig nem is olyan szerény célkitűzés, ha végiggondoljuk a körülményeket. A hazai termelés egy sor alapanyag, félkész termék importjára épül, és a behozandó anyagok, alkatrészek a tőkés piacokon számunkra drágák, a szocialista piacokon pedig nehezen kaphatók. Emellett gazdaságunk létérdeke, hogy a minden piacon értékesíthető termékekből minél többet exportáljunk. Ha a gyárak el is látják kellő mennyiségű áruval a hazai forgalmazókat, — ami nem remélhető kivétel nélkül valamennyi iparcikkből — akkor még mindig mérsékelhetik az eredményt a kereskedelmi vállalatok gazdálkodási feltételei. Ha ugyanis átvesznek olyan árut, amelyet csak hónapokkal később tudnak eladni, a készlet után most már igen magas, 17 százalékos kamatot fizetnek. Feltétel a jó prognózis A termelő vállalatokból tehát nemcsak azt várhatjuk el, hogy szerződjenek a fogyasztó közönség által igényelt mennyiségű, minőségű áru szállítására, hanem azt is, hogy a szerződésekben ki. kötött szállítási határidőket betartsák. Amikor a kereskedelmi vállalatok a készletezésben ellenérdekeltek, akkor a lakosság áruellátását nagymértékben befolyásolja a termelő szállítás egyenletessége, illetve rossz esetben — szakaszossága, késése. Bár köztudott, hogy a kereskedelem csak azt adhatja el, amit beszerzett, a forgalmazás is hozzájárulhat ahhoz, hogy iparcikkekből se romoljon a lakosság áruellátása. Ennek legfőbb feltétele természetesen a jó prognózis, ami az igények ismeretén alapszik és az árurendelésben fejeződik ki. Ám az sem mindegy, hogy a beszerzett — tegyük hozzá: nehezen beszerzett — árut miként értékesítik. Jelenleg például hűtő- szekrényből nincs elég az üzletekben. Ilyen esetben a forgalmazók akkor járnak el helyesen, ha a vásárlótól előjegyzést vesznek fel és a jelentkezés sorrendjében szolgálják ki a megrendelőket. Sajnos, nem minden vállalat követi ezt a gyakorlatot. Az esetleges áruhiányon a kereskedelem úgy is enyhíthet, hogy kiállításon mutatja be a termelőknek mire is lenne szükség. Kisüzemeket, termelőket is felkér, hogy állítsák elő a szükség termékeket. A „Vevők vagyunk” kiállítások eredményeként már az elmúlt években is jelentős többlet árualaphoz jutott a kereskedelem. Több deviza helyett: választékcsere A forgalomba kerülő fogyasztási cikkek, mintegy ötödé külföldi áru. Ma még nem tisztázott minden részletében, hogy mennyi konvertibilis devizát lehet 1984. ben fogyasztási cikkek behozatalára fordítani, és a szocialista országok jövő évi szállításainak mértéke sem teljesen ismert. Bármennyi lesz is az államközi szerződéseken alapuló behozatal, a kereskedelmi vállalatoknak módjuk van és lesz ezen felül is külföldi áruhoz jutni. Az úgynevezett választékcsere, valamint a határmenti árucsere jelentős mennyiségű fontos, vagy éppen csak a választékot bővítő termékhez juttatja a hazai fogyasztót. Ezt a módszert a kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek jövőre is alkalmazzák, sőt igyekeznek mind nagyobb tételek cseréjében megállapodni. Választékcserét folytatnak már több tőkés céggel is, és így effektiv deviza- kiadás nélkül bővítik a külföldi áruk hazai választékát. Biztos, hogy nehéz gazdasági év áll előttünk, de az árukínálat kiegyensúlyozottságát, gazdaságát, megannyi gond közepette is fenn kell tartani. Az újabb, korszerűbb áruk megvásárlásának lehetősége ugyanis egyfelől feltétele a lakosság jó közérzetének, másfelől olyan hajtóerő, amely mindenkit nagyobb teljesítményekre sarkall. Többet, jobban kell dolgoznia annak, aki a korszerű fogyasztási cikkeket meg akarja vásárolni, s ez a több-teljesítmény egyúttal az alapja annak, hogy az ország gazdasági helyzete javuljon. Főként ezek a meggondolások késztették a kormányt annak elhatározására, hogy az árukínálat színvonalát a mégoly nehéz körülmények közepette is fenntartsa. (G. Zs.) Hová mennek a fiúk? Ismerkedem egy statisztikai adattal, s úgy vagyok vele, mint a mesebeli király. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Cjabb felmérések szerint a 30 éven aluli nőknek mintegy hetven százaléka érettségizett. Ennek csak örUlni lehet, lm a lányok előtt is nyitva az iskola. Ám a statisztika mást is mond. A harminc éven aluli férfiaknak kevesebb mint ötven százaléka szerzi meg az érettségit. Ha ezt a számot elemezzük, kiderül, nagyobb részük különböző szakközépiskolákban érettségizik, s alaposan lecsökkent a gimnáziumokban végző fiúk száma. És ennek már nem lehet örülni, még akkor sem, ha ezzel párhuzamosan az állapítható meg, hogy a fiúk érdeklődése Jobban a szakmák felé fordult. Az egyik egri általános iskolában nézegetjük az igazgatónővel, miként alakult a továbbtanulás. 1983 nyarán itt 36 fiú végezte el az általános iskola nyolcadik osztályát. Közülük 13 jelentkezett gimnáziumba. Á többiek szakközépiskolába és szakmunkásképzőbe mentek. Az arány jó lenne, ha a párhuzamosan végzős lányok aránya is így alakulna. De azok többsége ment a gimnáziumba, kisebb hányada szakközépiskolába, és elenyésző a szakmunkásképzésre jelentkezők száma. Hogy mi ebben az aggasztó? Hosszú távon nem sok jót ígér az eltolódás. A felsőbb fokú tanintézetekben ugyanis elsősorban és túlnyomó- részt a gimnáziumba végzettek jelentkeznek. És kik érettségiznek ? Számba vesszük a gimnáziumokat. A sporttagozatot és az erdésztagozatot kivéve, a lányok többségben vannak. Amíg az általános iskolába nagyjából fele-fele arányban járnak fiúk és lányok, a gimnáziumokban 70 —30 százalék a lányok javára. Javára?' Vitatható. ★ Az egri tanárképző főiskolán négy évre visszamenően így alakult a jelentkezők aránya: 1979/80-ban a 1023 felvételre jelentkező fiatalok közül 640 volt a lány. A 80—81-es tanévben már a 728 jelentkező közel kétharmada lány volt, szám szerint 512. Majdnem hasonló az 1982/83-as tanévben. Az idén kezdődött tanévre 787 fiatal jelentkezett, közülük 572 tartozott a gyengébb nemhez. Ha eddig arról beszélhettünk, panaszkodhattunk, hogy elnőiesedett a pedagóguspálya, hát ezentúl még rosszabbak a kilátások. Egyes tanszékeken szinte csak mutatóban akad egy-két fiú. És már nem csupán a pedagóguspálya ilyen. Az orvosi egyetemen megfordult az arány, a fogorvosi karon túlnyomórészt lányok vannak. Az sem vigasztaló, hogy a műszaki egyetemen még nem törtek előre a nők, oda ugyanis évről évre csökken a jelentkezők száma. ★ Van a dolognak a számszerű arányok elferdülésén kívül másik, nem kevésbé aggasztó része is. A jelentkezők többsége lány, s mivel az érettségizők között arányuk már messze magasabb, félő, hogy a továbbtanulásra sem mindig a fiatalok java jelentkezik. Hiányoznak a tehetséges fiúk és ez előbb-utóbb óhatatlanul színvonalcsökkenésre vezethet, hiszen végső soron előfordul, — mint ahogy az agráregyetemen, erre már közismert példa van —, hogy a fiúk kisebb pontszámmal is bekerülnek. ★ Eltorzult a pálya lasztás — mondják a szakemberek, s azonnal adatokkal is bizonyítani tudják a Heves megyei középiskolákba jelentkezők adataival. A mező- gazdasági szakközépiskolákban — a gépészeti osztályokat kivéve — a lányok aránya húsz százalékkal magasabb. A vasútforgalmi szakközépben a jelentkezők döntő többsége lány. A postaforgalmi szakközépbe fiú csak elvétve kerül, az egészségügyibe még elvétve sem. A kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskolába kereskedőnek nem, vendéglátósnak alig jelentkezik fiú. Valamit javult a helyzet a közgazdasági szakközépiskolában, de még távolról sem jó. A fiúk a gépipari szakközépiskolába mennek, és a szakmunkásképzőbe. Ott viszont a lányoknak nem terem babér. Áz egri gépipari szakközépiskolába évek óta nem vesznek fel lányokat, a gyöngyösibe csak néhányat, s szinte zárva a szakmunkásképzés nagyon is sok ága a lányok előtt. Még az idei tanévre készülve az egyeztetés idején kiderült, hogy a 2300 leendő szakmunkás között mindösz- sze 680 lánynak van helye, nekik is csak kifejezetten a hagyományos lányos szakmákban. ★ Kész a kép. A lányok érettségiznek, s vagy továbbtanulnak vagy nem. A fiúk szakközépiskolai, vagy hagyományos szinten szakmát tanulnak, s jóval kevesebben jelentkeznek a különböző főiskolákra. Mi az oka ennek a furcsán féloldalas pályaválasztásnak, továbbtanulásnak? Miben gyökerezik az egész? ★ Egy iskolaigazgató: Ma is hat még az a régi felfogás, hogy a családfenntartó a férfi, neki kell több pénzt keresnie. S mivel a pénz szerintük az első és második munkamegosztásban is nagyobb a szakmákban, a fiúk eszerint jelentkeznek. Az igényesebbek szakközépiskolai fokon, hogy végül is nyitva maradjon a továbbtanulás lehetősége, de legalábbis igényük van érettségire. Egy pedagógus: Az anyagiak vonzzák. A szülők ráhatása elsősorban ilyen irányú: felmértük, melyik szakmát tartják a legjobbnak hetedikes gyerekek. Nem fogja elhinni, milyen rangsorolás született. Első helyen a kőműves áll, másodikon a szobafestő, harmadik a lakatos. Mindegyik olyan, ahol a második műszakban nehéz pénzeket lehet megkeresni. ★ Egy pedagógus, aki még hű a pályához. A diplomának ma nincs presztízse. Egy fiatal pedagógusnak óriási gond, hogy miből tartja el a családot. A társadalom már és még nem becsüli kellően sem anyagilag, sem erkölcsileg a pedagógust, pedig arra van bízva a jövendő nemzedék. A tanító ma már nem példakép a gyerekeknek. Ha jó, akkor szeretik, tisztelik, de sajnálják. És a sajnálni való ember nem lehet példakép. Egy műszaki: Ti is hibásak vagytok. Mostanában egymást érik a cikkek, a tévéadások arról, hogy mennyire nem érdemes tanulni, hogy a fiatal műszakaik előtt semmi perspektíva nincs. Méltánytalanul alacsony a fizetésük. Igaz, a műszakiak fizetése, — de általában a kezdő értelmiségieké — alacsony, nem tükröződik benne a 12 —14 évi erőfeszítés. De ugyanakkor nem esik szó szakmáink szépségéről, az alkotás nagyszerűségéről, arról, hogy milyen távlatai lehetnek egy műszakinak. Szerintem ma hiányzik a fiatalok többségénél az érzelmi töltődés. Ahogy a családokban csökken az érzelmi kötődés, ugyanúgy a szakmák iránti érdeklődésben is a pénz játssza, s a kívántnál többször a főszerepet. ★ Minden indoklásban van igazság. A jelenlegi gyakorlat megváltoztatását maga az élet sürgeti. Nem is kell hozzá egy emberöltő, s az arányok, — amelyek most is torzak — jóvátehetetlenül visszájára fordulhatnak. És az senkinek sem lesz jó. Deák Rózsi
