Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-26 / 253. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1983. október 26., szerda Grenadából senki sem kért „segítséget” Reagan bejelentette a partraszállást Kedden hajnalban amerikai deszantegységek támadták meg a grenadai fővárost, Saint George’s-t. Az amerikai ejtőernyősöket a grenadai főváros épülő, új nemzetközi ' repülőterének térségében dobták partra. A kubai kormány nyilatkozata szerint a grenadai főváros nemzetközi repülőterének építéséhez segítséget nyújtó kubai személyzet, több mint háromórás harc után, továbbra is ellenáll az amerikai tengerészgyalogosok támadásának. A grenadai főváros új nemzetközi repülőterének építéséhez mintegy 700 kubai szakember, illetve építő- munkás nyújt segítséget. Ronald Reagan amerikai elnök kedden bejelentette, hogy az Egyesült Államok fegyveres erői partra szálltak a Grenadai Köztársaság területén, elfoglalták a sziget mindkét repülőterét. Reagan közölte, hogy az invázióra a kelet-karibi állam- szövetség kérésére került sor, s annak célja „a rend és a demokrácia sürgős helyreállítása”. A szuverén Grenada elleni amerikai támadás céljait részletezve Reagan az ott tartózkodó amerikaiak evakuálását, „a káosz megelőzését”, s „a rend és a törvényesség helyreállításának biztosítását” nevezte meg. Reagan nem beszélt az amerikai inváziós erők létszámáról, s arról sem, hogy mivel járulnak hozzá a közös akcióhoz „a Kelet-karibi Államok Szervezete” elnevezésű szövetség más tagjai. Utóbbiak nevében Eugénia Charles, a Dominikai Közösség miniszterelnöknője beszélt. Azt állította, hogy Grenada megszegte ezen államok közös védelmi megállapodását, s a Szovjetuniót vádolta a Maurice Bishop grenadai miniszter- elnök és társai elleni államcsíny szervezésével. A dominikai miniszterelnöknő kommentárja nem hagyott kétséget afelől, hogy Washington a grenadai szocialista orientációja rendszer teljes felszámolása céljából indította el katonai akcióját. Kijelentette: a cél egy „közbülső kormány létrehozása, amelynek politikai elkötelezettség nélküli és. megfelelő vezetői készséggel rendelAz AP amerikai hírügynökség térképe Grenadáról. A karibi kis ország ellen az Egyesült Államok katonai agressziót hajtott végre (Népújság telefotó — AP—MTI—KSj kező tagjai biztosítanák az átmenetet a demokráciához”. Reagan megtagadott minden információt a harcok állásáról, csak annyit közölt, hogy Washington elérte katonai céljait, és az amerikai állampolgárok biztonságban vannak. Az amerikai televíziós állomások ~űgy tudják, hogy a mindössze százezer lakosú, s kétezerfős hadsereggel rendelkező Grenadában „heves harcok folynak”, amelyek során egy amerikai helikoptert lelőttek. Figyelemre méltó, hogy sem Reagan, sem Eugénia Charles nem állította, hogy Grenadából bárki is segítséget kért volna „a demokratikus intézmények helyreállításához”. Reagan szerint az amerikai partraszállást a kelet-karibi államok konferenciájának öt tagja, köztük Dominika, Barbados és Antigua október 23-án, szombaton kérte. ★ Nicaragua kedden hivatalosan kérte az ENSZ Biztonsági Tanácsának sürgős összehívását a Grenadai Köztársaság ellen végrehajtott amerikai katonai intervenció megvitatására. A BT tagjai kedden a késő esti órákban nem hivatalos konzultációkat tartanak a nicaraguai kérdésről. A képen látható DC—9-es repülőgép és a két helikopter szállította többek között azokat az amerikai tengerészgyalogosokat, akik megtámadták Grenadát. A gépek Barbados repülőterén landoltak (Népújság telefotó — AP—MTI—KSj Tárgyalások Genf ben Kedden Genfben teljes ülésen találkozott az európai nukleáris fegyverek korlátozásáról folyó tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség. Kedden Genfben teljes ülésen találkozott a hadászati fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséből folyó tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség. A VILATI vasszerkezeti lakatos, EGRI GYÁRA villanyszerelő, KARBANTARTÁSI vízvezeték-szerelő és MUNKÁRA FELVESZ: gázszerelő szakmunkásokat. Jelentkezni lehet: a gyár közgazdasági Eger, osztályán, Faiskola u. 9. sz. 250-re emelkedett a bejrúti merénylet áldozatainak száma Kedd délig már 250 holttestet szabadítottak ki Bejrútban a vasárnapi bomba- merényletek következtében összeomlott amerikai és francia parancsnoksági épület romjai alól. Az amerikai halottak száma 196, a franciáké 54. Minthogy az 50—60 eltűnt életben maradására nincs remény, bizonyosra vehető, hogy az egy hétig is eltartó mentési munkálatok végeztével a háromszázat is meghaladja majd az áldozatok száma. A veszteségek pótlására kedden Bejrútba érkezett az amerikai csapaterősítések első, 300 főnyi csoportja, amelyet további egységek követnek. Míg Szíria és Irán határozottan visszautasította, felelőtlen spekulációnak minősítette a címükre elhangzó amerikai vádakat, a libanoni ellenzék vezetői magát az Egyesült Államokat, Washington libanoni és közel- keleti politikáját teszik felelőssé a történtekért. Valid Dzsumblatt, a Haladó Szocialista Párt elnöke, Nasid Karami volt miniszterelnök például arra figyelmeztetett: megismétlődhet a vasárnapi tragédia, ha Washington folytatja a libanoni falangis- ta kormányt támogató, az arab és iszlám világgal szemben ellenséges politikáját. Folytatódnak az október 31-re kitűzött, Svájcban ösz- szeülő libanoni nemzeti megbékélési konferencia előkészületei. A Haladó Szocialista Párt követelte, hogy a találkozó előtt vessenek véget a tűzszünetet megsértő falangista provokációknak, szüntessék meg a sajtócenzúrát és a Bejrútban elrendelt éjszakai kijárási tilalmat. HELSINKIBEN Előkészítő értekezlet a stockholmi konferenciára Kedden a helsinki Finlandia palotában megnyílt az európai bizalomerősítő és leszerelési konferenciát előkészítő értekezlet. A 35 ország részvételével három hétig tartó tanácskozás feladata, a januári stockholmi leszerelési konferencia napirendjé- 'nek és időrendjének meghatározása. Az előkészítő értekezleten részt vevő magyar küldöttséget Varga István nagykövet vezeti. Kedd délelőtt Paavo Väy- rynen finn külügyminisztei az értekezletet megnyitó beszédében egyebek közt rámutatott, a stockholmi leszerelési konferencia megtartásáról döntő madridi megállapodást Finnország jelentős politikai eseménynek tartja, mert azt bizonyítja, hogy a madridi találkozó résztvevői folytatni és továbbfejleszteni kívánják az európai enyhülés folyamatát. Az ennek elmélyítésére irányuló megbeszélések a jelenlegi nemzetközi helyzetben fontosabbak, mint valaha. Az 1984. január 17-én kezdődő stockholmi konferencia célja, hogy a résztvevők olyan új és hatékony intézkedésekben állapodjanak meg, amelyek elősegítik a kölcsönös bizalmat és konkrét, biztonságnövelő intézkedések elhatározásán keresztül előmozdítsák a leszerelést. Az értekezleten valamennyi, a madridi találkozón részt vett ország jelenléte biztosítva van. —( Külpolitikai kommentárunk Szégyenteljes intervenció A HÍR HALLATÁN a megdöbbenéstől szóhoz sem jut az ember: amerikai csapatok hatoltak be a parányi Grenada területére. Reagan amerikai elnök a támadásról szólva szemrebbenés nélkül azt állította, hogy a katonai akciókra a kelet-karibi államszövetség tagjainak kérésére, részvételével került sor, s hogy a művelet célja a rend és a demokrácia helyreállítása, valamint az ott élő amerikai állampolgárok megvédése. Holott már az első gyorshírekből kiderült: az Egyesült Államok irányításával fegyveres intervenciót kezdtek az alig fél Balaton területű, mintegy 100 ezer lakosú sziget ellen. Azzal a céllal, ami évek óta nem titok a világ előtt, hogy szétverjék a haladás útját választó rendszert, hogy visszafordítsák az ott zajló forradalmi folyamatot. Akárcsak Kuba és Nicaragua, Grenada is szálka volt a Reagan-kormányzat szemében. Az Egyesült Államok a távoli kis országban támadt belső zűrzavart használta fel ürügyül a katonai intervencióra. Pedig Grenada új vezetése mindjárt az első nyilatkozataiban leszögezte, hogy a jövőben is el nem kötelezett politikát kíván folytatni, egyszersmind kész javítani a kapcsolatait Washingtonnal. Ennek ellenére a sziget körül rövidesen fenyegető flottacsoportosítás ment végbe. Az amerikai légierő tengerészgyalogosokat, valamint hadfelszerelést szállított a mindössze 250 kilométerre fekvő Barbados- szigetre, arra hivatkozva, hogy szükség esetén meg kell védenie a Grenadában tartózkodó amerikaiakat. A szigetországban egyébként többször is nyomatúkkal hangsúlyozták, hogy egyetlen külföldit sem fenyeget veszély. JELLEMZŐ A MOSTANI amerikai kormányzat brutalitására és haladásellenességére, hogy meg sem várta, míg a szigetországban rendeződjenek a dolgok Maurice Bishop kormányfő és néhány minisztere meggyilkolása után, hogy — amint a katonai tanács ígérte —, rövidesen megalakuljon az új polgári kormány. Egy amúgy is szenvedő országot rohantak le az amerikai katonák, egy olyan kis népet támadtak hátba orvul, amely 1979 óta megpróbál a maga lábára állni, s amely már megtette az első lépéseket egy reményteljes úton. Azok az országok, amelyek közreműködtek ebben a szégyenteljes akcióban, szerepvállalásukkal az egész karibi térség békéjét és biztonságát is súlyos veszélybe sodorták. (KS) ttz örökös semlegesség országa Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte, dr. Rudolf Kirch- schlägert, az Osztrák Köztársaság szövetségi elnökét Ausztria nemzeti ünnepe alkalmából. Lázár György, a Minisztertanács elnöke, dr. Ered Sinowatz, szövetségi kancellárnak, Apró Antal, az országgyűlés elnöke Anton Benyá- nak, a Nemzeti Tanács első elnökének küldött üdvözlő táviratot. Október 26,: Ausztria nemzeti ünnepe. 1955-ben ezen a napon döntött az osztrák parlament az ország örökös semlegességéről, s ennek a döntésnek a napját tíz esztendővel utóbb, 1965-ben nyilvánították nemzeti ünneppé. Ausztria és — ezt joggal mondhatjuk — az egész európai kontinens életében rendkívül fontos döntés volt ez. Fontosságát voltaképpen az is jelzi, hogy a hozzá vezető út igen göröngyös volt és hosszú ideig tartott. A hidegháború korszakában az akkor négyhatalmi megszállás alatt álló ország nyugati részét nagy erők próbálták bevonni a NATO- ba. A hidegháborús viszonyok feloldódásának egyik első történelmi mérföldköve volt az osztrák küldöttség moszkvai látogatása. Ekkor született meg az úgynevezett moszkvai memorandum, amelyben a Szovjetunió elvi hozzájárulását adta az osztrák államszerződés megkötéséhez. Ezt négyhatalmi értekezlet követte, amelynek végén a Belvedere-kastély erkélyén az akkori osztrák külügyminiszter, Figl bemutatta a kastély parkjában összegyűlt tömegnek az államszerződés okmányait. Mellette ott álltak mind a négy nagyhatalom külügyminiszterei. Az Ausztria örökös semlegességéről szóló döntés következménye volt az állam- szerződésnek — de egyben nyilvánvalóan feltétele is annak, hogy ez a szerződés létrejöhessen. Az örökös semlegesség arra kötelezi Ausztriát, hogy ne csatlakozzék semmiféle katonai szövetséghez, ne engedje meg idegen katonai támaszpontok létesítését területén és semle- gességi státuszát minden rendelkezésére álló eszközzel védje meg. Azóta két esztendő híján három évtized telt el. A semleges Ausztria a változó kormányok irányítása alatt mindvégig hű maradt vállalt kötelezettségeihez. Ez lehetővé tette, hogy rendkívül fontos kiegyenlítő — és esetenként közvetítő — szerepet töltsön be az európai, sőt, a világpolitikában. Ennek a szerepnek egyik jellegzetessége a Szovjetunióhoz fűződő harmonikus, kiegyensúlyozott politikai és gazdasági kapcsolat, és nem utolsósorban, az a sokoldalú együttműködés, amely Ausztria és a szocialista Magyar- ország között is kibontakozott és amelyet az utóbbi években rendszeressé vált legmagasabb szintű találkozók éppen úgy megerősítettek, mint a mindennapos gazdasági, vagy éppen személyes szálak mind hatásosabb és sűrűbb szövevénye. Ezt a különleges szerepét Ausztria nem utolsósorban azért tölthette be. mert a kezdeti nehézségek után dinamikus konjunktúra bontakozott ki az országban. A gazdasági előrelépés még a legfejlettebb tőkés országok léptéket figyelembe véve is rendkívül jelentős volt. (Még 1982-ben is emelkedett az osztrák reáljövedelem, amikor pedig Nyugat-Európa nagy részében már a reálbér lemorzsolódásával vagy stagnálásával kellett számolni.) A gazdasági fellendülés jellegét és módszereit tekintve Ausztria politikailag több korszakot élt át. 1947- től (tehát még az államszerződés előtti évektől kezdve) egészen 1966-ig a két legnagyobb párt, a katolikus- konzervatív irányzatú Néppárt és a Szocialista Párt, úgynevezett nagykoalíciót alkotott. Akkor az erősebb Néppárt adta a kancellárt. A fordulat 1970 márciusában következett be. Ettől kezdve gyakorlatilag a Szocialista Párt kormányozta Ausztriát — ráadásul 1971 októbere után — abszolút többséggel. Bruno Kreisky, Ausztria kiemelkedő szocialista párti politikusa, az ország kancellárja ily módon egy egész történelmi korszaknak kölcsönözte nevét. Ezt a korszakot a gazdasági konjunktúra, Ausztria nemzetközi közvetítői tevékenységének széles körű elismerése és az aktív semlegességi politikából következő nemzetközi mozgásszabadság ügyes, hajlékony kihasználása jellemezte. A Kreisky-korszak nem személyi okokból ért véget, noha a kancellár egészségi állapota már nem volt kifogástalan. A törést lényegében az okozta, hogy a komoly gazdasági és bizalmi tartalékokkal rendelkező Ausztriát is elérte — ha késleltetve is — a világgazdasági válság hulláma. Kreis- kynek már 1983 januárjában olyan keményen reális gazdasági tervet kellett kidolgoznia, amely a költségek visszafogását és az adók emelését irányozta elő. Ily módon fokozódó terheket rótt a lakosság legszélesebb rétegeire. Az idén tavasszal tartott választásokon ez már megmutatkozott a Szocialista Párt'elég jelentős visszaesésében. A szocialisták így is az ország legnagyobb pártja maradtak. Kilencven mandátumot szereztek a Néppárt 81 képviselői helyével szemben. Abszolút több-*- ségüket azonban elvesztették és így a kormányzás biztonsága érdekében kénytelenek voltak, úgynevezett kiskoalí- cióra lépni a 12 mandátummal rendelkező és meglehetősen ellentmondásos, konzervatív és liberális elemeket egyaránt tömörítő Szabadság Párttal. Ausztria kormánykerekéhez azonban továbbra is szocialista párti politikus állott Fred Sinowatz személyében. Az új kancellár politikai karrierje a Magyar- országgal szomszédos burgenlandi vidékről indult el és Kreisky oldalán ívelt magasba egészen az alkan- cellári posztig. Sinowatz személyében tapasztalt, higgadt, az eseményeket helyesen felmérő politikus áll Ausztria élén, s az új kancellár egyben a történelemtudományok doktora is. Ez szinte jelképe annak a bizonyosságnak, hogy Ausztria továbbra is kitart az örökös semlegesség vállalt politikai vonala mellett, s így töretlenül töltheti be értékes politikai funkcióját Európában. (g. e.)
